Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)

1990-01-24 / 20. szám

(Folytatás az 1. oldalról) egyházakról szóló alkot­mányerejű törvényjavaslat. 2. A nemzet biztonsága ér­dekében alkalmazható kü­lönleges titkosszolgálati esz­közök és módszerek engedé­lyezésének átmeneti szabá­lyozásáról szóló törvényja­vaslat. 3. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 4. Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló törvényjavaslat. 5. A Nemzeti Vagyonügy­nökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasz­nosításáról szóló törvényja­vaslat megtárgyalása. 6. A földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszö­vetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelke­zéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 7. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat. 8. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hoza­taláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzs­déről szóló törvényjavaslat. 9. Az országgyűlési képvi­selők jogállásáról, tisztelet­díjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkot­mányerejű törvényjavaslat. 10. A hatósági erkölcsi bi­zonyítványról szóló törvény­­javaslat. 11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvény­­javaslat. 12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógy­kezelésének megszüntetésé­ről szóló törvényjavaslat. 13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat. ■14. A gazdálkodó szerveze­tek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény­­javaslat. 15. A Polgári Törvény­­könyv egyes rendelkezései­nek módosításáról szóló tör­vényjavaslat. 16. Az Állami Számvevő­­szék létszámáról és éves költségvetéséről szóló tör­vényjavaslat. 17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának át­meneti finanszírozásáról szó­ló országgyűlési határozat­­tervezet. 18. Az országgyűlési kép­viselőjelöltek állami költség­­vetési támogatásáról szóló országgyűlési határozatter­vezet.­­ 19. A Nagykanizsai Sör­gyár államigazgatási fel­ügyelet alatt álló vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési határozatter­vezet megtárgyalása. 20. Népi kezdeményezés megtárgyalása. a) országgyűlési határo­zattervezet az érdekképvise­leti törvény megalkotására, b) országgyűlési határo­zattervezet a magánszemé­lyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, va­lamint a vállalkozási nyere­ségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvény módosításá­ról. 21. Király Zoltán, dr. Raf­­fay Ernő és Hámori Csaba önálló indítványa egy or­szággyűlési különbizottság létrehozására. 22. Személyi javaslatok megtárgyalása. 23. Interpellációk, kérdé­sek. A tárgysorozat megállapí­tása után Németh Miklós kért szót. A Minisztertanács elnökét, mint­­ mondta, az előttünk álló hetek megjö­vendölhető fejleményei in­dították arra, hogy felszólítsa az ország lakosságát: „Közös cselekvéssel kerüljük el azt, ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjöven­dölhető. nyességi előírások szerint parlamenti ellenőrzés mel­lett, a mindenkori legitim magyar kormány közvetlen irányítása alapján működ­nek. A régi belbiztonsági szol­gálat elvesztette funkcióját. És már korábban elvesztette a társadalom bizalmát, is­merte el. Megszüntettük. Úgy gondolom, mondta, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funk­ciókból — legalábbis az át­menet idejére — csak az el­engedhetetlenül szükséges­­feladatot, a legszűkebben vett alkotmányvédelmet szabad és kell átvenni. A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parlamenti felügyelet felál­lítása mellett is nagyon fon­tos, hogy az újonnan létesí­tendő speciális szerveknél demokratikus szellemű, nem­zeti érzelmű vezetők kerül­jenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártállásától. A kirobbant botrány egyik tanulsága: abban szerepet játszott az is, hogy a kon­cepcióváltás gyakorlati vég­rehajtása az indokoltnál las­sabban haladt. Ebben a ma­gam felelősségét is érzem. A pártállam struktúráját itt is hamarabb le­­kellett volna bontani. Ezt viszont most késedelem nélkül megtettük. Várjuk a különböző vizsgá­latok eredményeit, amelyek­ből a további következteté­seket haladéktalanul levon­juk. Horváth István belügymi­niszter lemondását érintve a kormányfő kijelentette: az adott helyzetben elkerülhe­tetlen volt. Érdemeiért kö­szönet illeti, mondta, mint ahogy azért is, hogy a bel­biztonsági válságból fakadó következtetéseket személyére vonatkozóan is levonta. A továbbiakban bejelen­tette: a Minisztertanács —a kialakult helyzetre is tekin­tettel — egyetért azzal, ha az állambiztonsági szervek te­vékenységének vizsgálatára az Országgyűlés különbizott­ságot hoz létre. Célszerűnek tartaná, ha a bizottság ve­zetője független képviselő lenne, és a bizottság tükröz­né az Országgyűlés politikai összetételét. Természetesen a bizottságnak a vizsgált téma különleges voltához igazo­dóan kell majd végeznie munkáját. A közvéleményt és a par­lamentet is foglalkoztató kér­désre, a hazánkban tartóz­kodó szovjet csapatok kivo­násával kapcsolatos kor­mányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány — a közvélemény és a parlament támogatását élvezve — ak­tívan szorgalmazza a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivo­nását. Rizskov miniszterel­nökkel tárgyalva egyetértet­tek abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi állo­­másoztatása egy korábbi, ma már minden tekintetben meghaladott politikai és ka­tonai koncepció következmé­nye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete le­hetővé teszi, hogy biztonsá­gunk bármiféle veszélyezte­tése nélkül a lehető legrövi­debb időn belül teljes mér­tékben kivonják hazánkból a szovjet csapatokat. A kivonás menetrendjé­nek kidolgozása és az ügy­­gyel kapcsolatos további kér­dések rendezése céljából a közeli napokban szakértői szintű magyar—szovjet tár­gyalások kezdődnek Buda­pesten. Mivel a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállama kö­zötti bécsi tárgyalások sike­re nekünk is érdekünk, cél­szerűnek látszik a szovjet csapatkivonás menetrendjé­nek kidolgozásánál ezt az összefüggést is figyelembe venni. A csapatkivonással kapcsolatos fejleményekről a parlamentet és a közvéle­ményt megfelelő formában tájékoztatjuk. Remélem, hogy egy külö­nös korszakot zárva ez év márciusában eljutunk a sza­bad választásokhoz Magyar­­országon — mondta Németh Miklós. Az elmúlt évben megmutattuk Európának és a világnak, hogy nehéz hely­zetben is tudunk úgy csele­kedni, hogy megbecsülést szerezzünk magunknak. Én ezt tartom óriási eredmény­nek, ami fordulópontként ke­rülhet be a magyar történe­lembe. De ez az eredmény is semmissé válhat, ha nem tud­juk megakadályozni, hogy ami több mint 40 évvel ez­előtt erőszakban fogant, most ugyanúgy múljon el. Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeretném mindnyájunk figyelmébe ajánlani —, ha valóban de­mokratikus átmenetet aka­runk —, akkor ezt úgy te­gyük, hogy eközben a politi­kai erők és pártok ne távo­lítsák el az országot Euró­pától. Az ember sorsa elől mene­külve a végzetébe rohan. — így tartották ezt az ókori Rómában. Ez a kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta ugyan, de vállalta. Szándéka —, hogy kitartson és mindent meg­tegyen, amit tehet — szilárd. Nem a hatalom, hanem a fel­adat igézetében dolgozik. Hivatásának tekinti, hogy a nép eljusson a szabad válasz­tásokig, ahol majd új parla­mentet választ, és új kor­mányt nevez ki. Akkor kor­mányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi sze­repét betöltötte. NÉMETH MIKLÓS !Ne féljen többé senki a titkosszolgálattól Utalt arra, hogy napra pontosan három hónapja, hogy a parlament törvény­­alkotása alapján e ház erké­lyéről kikiá­ltatott a Magyar Köztársaság. Közelinek és könnyen elérhetőnek látszot­tak a szabad választások, több volt a bizakodás és ke­vesebb a kétely. A három hónap előtti ün­nep felhőtlenségéből mára nem sok maradt, hangsúlyoz­­ta. Manapság ködös napok­ra ébredünk, és a légkör erősen szennyezett. Kapkod­va szedjük a levegőt, és riad­tan nézegetünk körbe: ki működteti itt a ködgépet, és ki fújja ránk a mérgesgá­zokat? És vajon miért? Csak nem azért, hogy elgyengülve ne jussunk el a tiszta képet mutató s teremtő szabad vá­lasztásokig?! Csak nem azért, hogy elhitessék: a demokrá­cia anarchia és rendetlenség, s aki rendet akar, válasz­­szon más utat?! Vajon miért akarják az emberekbe szug­­gerálni, hogy a rendszervál­tás általunk választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó sorokba kerültünk? A lemaradásunkat pana­szolok, ne feledjék, hogy mi jártunk elöl az aknamezőn, életösztön diktálta óvatos­sággal derítve fel és hatásta­lanítva az aknákat, s a töb­biek aztán átrohantak a megtisztított folyosón! Mi úgy látjuk, hogy rohanás közben nehéz építeni, és fé­lő, hogy ezért időnként visz­­sza is kell fordulni, bepótol­ni az elmulasztottakat. Ki tagadná — kérdezte —, hogy az emberek élete ne­héz, és egy darabig még ne­héz lesz? Ki tagadná, hogy a pártállam építményét eldön­töttük ugyan, de sajnos romjai alatt maradványai még tovább élnek? Ki ta­gadná, hogy vannak vissza­húzó erők, és léteznek társa­dalmi igazságtalanságok? Én nem tagadom és kormányom sem tagad el semmit azok elől, akikért dolgozik — az emberek elől. De tagadom azt, hogy ezeken a gondokon úgy lehet úrrá lenni, ha fo­kozzák a feszültséget, ha to­vább szítják az elégedetlen­séget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esé­lyeit. A parlament előző ülésszakán egy képviselőtár­sunk azt mondta, az embe­rek szívesen dolgoznának, de félkézzel nem lehet, ugyanis a másik kézzel a le­csúszó nadrágot kell tartani. Hadd mondjam ehhez, hogy kormányozni sem lehet — de legalábbis nagyon nehéz — félkézzel, ha a másik ke­zünkkel állandóan a sze­münk közé vágott sarat kell törölgetni. És tudom, tör­vényt hozni is nehéz így. A miniszterelnök a továb­biakban leszögezte: ma Ma­gyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel ver­senyeznek egymással, hanem a még működőképes kor­mányzat elleni kíméletlen támadásokkal. S legtöbbjük ezt azzal kíséri, hogy per­sze, nem akarják megbuk­tatni a kormányt, mert az az érdekük, hogy a halasztha­tatlan és az emberekre va­lóban súlyos terheket hárító intézkedéseket ez a kormány tegye meg. A kormány — mint tudják — ezt elvállal­ta, de megkérdem: komo­lyan gondolják, hogy eköz­ben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmé­nek kétségbe vonását, sok­szor tagjai emberi méltósá­gának megtiprását, a gusztus­talan gyalázkodást?! A belbiztonsági munka válságáról, és ezzel össze­függésben a titkosszolgálat helyzetéről szólva kifejtette: igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány növekvő önállósá­ga, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a kor­mányzat érdemben foglalkoz­zon a belügyi munka koncep­cionális kérdéseivel. A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem korszaka, vagyis tit­kosszolgálati eszközöktől töb­bé ne féljen a törvénytisztelő állampolgár e hazában — szögezte le. — Mindazoknak a személyes indulata embe­rileg érthető, akiket a koráb­bi években a belső elhárító szolgálat megfigyelt, eseten­ként zaklatott. Ezt az indula­tot azonban nem szabad át­vinni a szélesebb ívű nem­zetbiztonsági tevékenységgel szembeni magatartásra. A titkosszolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni kell. A pártirányítás meg­szüntetése, a párt kivonulá­sa ezen helyekről teljes egé­szében megtörtént. Meggyő­ződtem arról, hogy ezen szol­gálatok úton vannak afelé, hogy politikamentes, funk­cionál­is szakszolgálatokká váljanak, amelyek a törvén ­­ „Honanya’’ — másfél hónapra Miután a látszatszavazás — oppardon, mandátumvizs­gálat — lezajlott, lépett a terembe­­a IT. Ház két új képviselője. Közülük Hegedüsné Hargitai Ágnes, Borsod-Abaúj- Zemplén megye 6-os választókörzetének eddigi pótkép­viselője a­­leköszönt Simon Béla helyébe ült. Talán már nem sokan emlékeznek, de az 1985-ös, első többes je­lölésű választás ebben a körzetben csaknem botrányba fulladt. Négy jelölt közül­­az első fordulóban Hegedüs­né 45,3 százalékot szerzett, s a bizonyos vélemények szerint „önjelölt” dr. Tóth József 33,5 százalékot. A második fordulóban ketten visszaléptek és a Lenin Ko­hászati Művek — hátterében­­az MSZMP — erőteljes támogatásával hozták be győztesként Simon Bélát. He­gedüsné Hargitai Ágnes­­e viharos második fordulóban is jól szerepelt: a választók 48,6 százaléka szavazott rá. Egyébként tíz évig — 75-től 85-ig — imár volt képvise­lő a DIGÉP osztályvezetője. — Érdemes-e ilyen rövid időre ringbe szállni? Miért vállalta? — A következő választáson biztosan nem indulok — mondja a képviselőnő­­—, főfoglalkozású képviselő nem tudnék lenni. Kíváncsi voltam, mennyit változott a Ház. Rengeteget! Diósgyőrben biztattak a kollégák, jöj­jek el. A DIGÉP-nél nagyon elkeseredettek és céltala­nok az emberek. A dokumentációs osztály — ennek a vezetője vagyok — 25 dolgozója közül a fele nem fi­zet adót, olyan a keresete, tizüknek most emelik­­a fize­tését a minimálbérre... Sokat­­már nem tudok értük tenni, de talán egy-két döntésben még részt vehetek, ami számukra is fontos lehet. V­ Izoltsos lépés vall Tamás Gáspár Miklós buda­pesti képviselő az ülésszak első szünetében röviden mi­nősítette Horváth István bel­ügyminiszter lemondását. El­mondta: a szabaddemokra­­­­ták helyesnek tartják Hor­váth István lépését. A továb­biakban pedig azoknak a fel­tételeknek a megteremtését várják, amelyek lehetővé te­szik, hogy a magyar demok­rácia épületét aláásó Állam­biztonsági Szolgálatot ezen­túl valóban a parlament el­lenőrizze. Hellner kontra Békési ? Különös helyzet állt elő a gépkocsivásárlással kapcso­latos letéti kamatok ügyében. Dr. Hellner Károly kép­viselő egyszer már eredményesen interpellált: akkor 6 százalékra emelték a letéti kamatokat. A minap ugyan­csak interpellációt terjesztett elő további kamatemelés­re. Erről azonban nem az Országgyűlés plénumán ka­pott tájékoztatást a Tisztelt Ház,­­hanem a Miniszter­­tanács saját ülésén tárgyalta meg­­a kérdést és határo­zatot is hozott. Erről a­­nyitónap reggelén írásban érte­sítette a miniszter az interpelláló képviselőt. — Mi ezzel kapcsolatban a véleménye — kérdeztük Hellner Károlyt. — Azt javasoltam, hogy a kormány bízza a pénzin­tézetekre a megfelelő kamatszint kialakítását. A kor­mány azonban most úgy határozott, hogy az első évben a látra szóló betéti kamatot veszi alapul 50 százalék erejéig, a második évben 70 százalékkal, a harmadik évtől pedig a teljes kamatot, ami jelenleg 14 százalék. Ezzel azonban nem tudok egyetérteni, mert ha valaki letétet helyez el egy viszonylag hamar átvehető Tra­bantra, vagy Daciára, akkor kapja meg azt a kama­tot, amelyhez bármely látra szóló betétes hozzájutna minden pénzintézetnél. — Viszont­­a kormány már döntött a kérdésben, vagyis az interpellációt elintézettnek tekinti... — Én viszont nem tekintem elintézettnek, hiszen most­­még csak az első napon vagyunk túl, az interpel­lációkra pedig vélhetőleg pénteken kerül sor. KULCSÁR KÁLMÁN :Jó embert születő ingya megillető jog A miniszterelnök felszóla­lását követően Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra. A mi­niszter a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló tör­vényjavaslatot ismertette a képviselőkkel. Történeti be­vezetőjét követően hangoz­tatta, hogy a törvényjavas­lat meglehetősen későn ke­rülhetett a plénum elé. Anélkül, hogy ennek ismert indokait részletezte volna, rámutatott: a javaslat átfo­góan szabályozza a lelkiis­mereti és vallásszabadság­gal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, meg­határozza a jog tartalmát, jo­gi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését. Rendezi az állam és az egy­ház egymáshoz való viszo­nyát, rendelkezik az egyházi gazdálkodás legfontosabb té­máiról. Jellege és tartalma összhangban áll az alkot­mánnyal, az emberi szabad­ságjogokat érintő más tör­vényekkel, így például az egyesülési jogról szóló tör­vénnyel, a készülő új sajtó­­törvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését érin­tő magas szintű jogszabá­lyok — az oktatási törvény, a Polgári Törvénykönyv, az államháztartással és az adók­kal kapcsolatos jogszabályok — rendelkezéseivel. A kodi­­fikációs munka megalapozá­sa érdekében számba kellett venni nemzetközi kötelezett­ségvállalásainkat is. Hangsúlyozta, hogy a tör­vényjavaslat széles körű po­litikai és szakmai vélemény­­egyeztetés eredményeként jött létre. Az előkészítésben részt vettek, illetőleg azt há­romoldalas egyeztető tárgya­láson megvitatták a magyar­­országi egyházak, a pártok és a társadalmi szervezetek, il­letve a tudományos élet kép­viselői. A törvényjavaslatban foglaltak tekintetében gya­korlatilag teljes tartalmi konszenzus mutatkozik — tette hozzá. Kulcsár Kálmán a továb­biakban a törvényjavaslat néhány alapvető rendelkezé­sét ismertette, jelezve egyút­tal azokat a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján megol­dódtak, de ismeretük a Tisz­telt Ház számára is fontos lehet. A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallássza­badság az embert születésé­től fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy más hatalom adományoz. Ezektől senki nem fosztható meg, és min­denkit — bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül — megillet. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérel­mével, bárki bírálhatja má­sok meggyőződését, ilyen ér­telmű propagandát folytat­hat, és összefüggésben a vé­leménynyilvánítás szabadsá­gával, illetve a tanszabad­sággal, ateista vagy vallásos nevelésben, oktatásban ré­szesíthet másokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyil­

Next