Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)
1990-01-24 / 20. szám
(Folytatás az 1. oldalról) egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat. 2. A nemzet biztonsága érdekében alkalmazható különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat. 3. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 4. Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló törvényjavaslat. 5. A Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása. 6. A földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 7. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat. 8. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat. 9. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslat. 10. A hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat. 11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. 13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat. ■14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat. 15. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 16. Az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségvetéséről szóló törvényjavaslat. 17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 18. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 19. A Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alatt álló vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. 20. Népi kezdeményezés megtárgyalása. a) országgyűlési határozattervezet az érdekképviseleti törvény megalkotására, b) országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvény módosításáról. 21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló indítványa egy országgyűlési különbizottság létrehozására. 22. Személyi javaslatok megtárgyalása. 23. Interpellációk, kérdések. A tárgysorozat megállapítása után Németh Miklós kért szót. A Minisztertanács elnökét, mint mondta, az előttünk álló hetek megjövendölhető fejleményei indították arra, hogy felszólítsa az ország lakosságát: „Közös cselekvéssel kerüljük el azt, ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjövendölhető. nyességi előírások szerint parlamenti ellenőrzés mellett, a mindenkori legitim magyar kormány közvetlen irányítása alapján működnek. A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját. És már korábban elvesztette a társadalom bizalmát, ismerte el. Megszüntettük. Úgy gondolom, mondta, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funkciókból — legalábbis az átmenet idejére — csak az elengedhetetlenül szükségesfeladatot, a legszűkebben vett alkotmányvédelmet szabad és kell átvenni. A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parlamenti felügyelet felállítása mellett is nagyon fontos, hogy az újonnan létesítendő speciális szerveknél demokratikus szellemű, nemzeti érzelmű vezetők kerüljenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártállásától. A kirobbant botrány egyik tanulsága: abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál lassabban haladt. Ebben a magam felelősségét is érzem. A pártállam struktúráját itt is hamarabb lekellett volna bontani. Ezt viszont most késedelem nélkül megtettük. Várjuk a különböző vizsgálatok eredményeit, amelyekből a további következtetéseket haladéktalanul levonjuk. Horváth István belügyminiszter lemondását érintve a kormányfő kijelentette: az adott helyzetben elkerülhetetlen volt. Érdemeiért köszönet illeti, mondta, mint ahogy azért is, hogy a belbiztonsági válságból fakadó következtetéseket személyére vonatkozóan is levonta. A továbbiakban bejelentette: a Minisztertanács —a kialakult helyzetre is tekintettel — egyetért azzal, ha az állambiztonsági szervek tevékenységének vizsgálatára az Országgyűlés különbizottságot hoz létre. Célszerűnek tartaná, ha a bizottság vezetője független képviselő lenne, és a bizottság tükrözné az Országgyűlés politikai összetételét. Természetesen a bizottságnak a vizsgált téma különleges voltához igazodóan kell majd végeznie munkáját. A közvéleményt és a parlamentet is foglalkoztató kérdésre, a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kormányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány — a közvélemény és a parlament támogatását élvezve — aktívan szorgalmazza a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonását. Rizskov miniszterelnökkel tárgyalva egyetértettek abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatása egy korábbi, ma már minden tekintetben meghaladott politikai és katonai koncepció következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy biztonságunk bármiféle veszélyeztetése nélkül a lehető legrövidebb időn belül teljes mértékben kivonják hazánkból a szovjet csapatokat. A kivonás menetrendjének kidolgozása és az ügygyel kapcsolatos további kérdések rendezése céljából a közeli napokban szakértői szintű magyar—szovjet tárgyalások kezdődnek Budapesten. Mivel a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállama közötti bécsi tárgyalások sikere nekünk is érdekünk, célszerűnek látszik a szovjet csapatkivonás menetrendjének kidolgozásánál ezt az összefüggést is figyelembe venni. A csapatkivonással kapcsolatos fejleményekről a parlamentet és a közvéleményt megfelelő formában tájékoztatjuk. Remélem, hogy egy különös korszakot zárva ez év márciusában eljutunk a szabad választásokhoz Magyarországon — mondta Németh Miklós. Az elmúlt évben megmutattuk Európának és a világnak, hogy nehéz helyzetben is tudunk úgy cselekedni, hogy megbecsülést szerezzünk magunknak. Én ezt tartom óriási eredménynek, ami fordulópontként kerülhet be a magyar történelembe. De ez az eredmény is semmissé válhat, ha nem tudjuk megakadályozni, hogy ami több mint 40 évvel ezelőtt erőszakban fogant, most ugyanúgy múljon el. Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeretném mindnyájunk figyelmébe ajánlani —, ha valóban demokratikus átmenetet akarunk —, akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne távolítsák el az országot Európától. Az ember sorsa elől menekülve a végzetébe rohan. — így tartották ezt az ókori Rómában. Ez a kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta ugyan, de vállalta. Szándéka —, hogy kitartson és mindent megtegyen, amit tehet — szilárd. Nem a hatalom, hanem a feladat igézetében dolgozik. Hivatásának tekinti, hogy a nép eljusson a szabad választásokig, ahol majd új parlamentet választ, és új kormányt nevez ki. Akkor kormányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi szerepét betöltötte. NÉMETH MIKLÓS !Ne féljen többé senki a titkosszolgálattól Utalt arra, hogy napra pontosan három hónapja, hogy a parlament törvényalkotása alapján e ház erkélyéről kikiáltatott a Magyar Köztársaság. Közelinek és könnyen elérhetőnek látszottak a szabad választások, több volt a bizakodás és kevesebb a kétely. A három hónap előtti ünnep felhőtlenségéből mára nem sok maradt, hangsúlyozta. Manapság ködös napokra ébredünk, és a légkör erősen szennyezett. Kapkodva szedjük a levegőt, és riadtan nézegetünk körbe: ki működteti itt a ködgépet, és ki fújja ránk a mérgesgázokat? És vajon miért? Csak nem azért, hogy elgyengülve ne jussunk el a tiszta képet mutató s teremtő szabad választásokig?! Csak nem azért, hogy elhitessék: a demokrácia anarchia és rendetlenség, s aki rendet akar, válaszszon más utat?! Vajon miért akarják az emberekbe szuggerálni, hogy a rendszerváltás általunk választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó sorokba kerültünk? A lemaradásunkat panaszolok, ne feledjék, hogy mi jártunk elöl az aknamezőn, életösztön diktálta óvatossággal derítve fel és hatástalanítva az aknákat, s a többiek aztán átrohantak a megtisztított folyosón! Mi úgy látjuk, hogy rohanás közben nehéz építeni, és félő, hogy ezért időnként viszsza is kell fordulni, bepótolni az elmulasztottakat. Ki tagadná — kérdezte —, hogy az emberek élete nehéz, és egy darabig még nehéz lesz? Ki tagadná, hogy a pártállam építményét eldöntöttük ugyan, de sajnos romjai alatt maradványai még tovább élnek? Ki tagadná, hogy vannak visszahúzó erők, és léteznek társadalmi igazságtalanságok? Én nem tagadom és kormányom sem tagad el semmit azok elől, akikért dolgozik — az emberek elől. De tagadom azt, hogy ezeken a gondokon úgy lehet úrrá lenni, ha fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esélyeit. A parlament előző ülésszakán egy képviselőtársunk azt mondta, az emberek szívesen dolgoznának, de félkézzel nem lehet, ugyanis a másik kézzel a lecsúszó nadrágot kell tartani. Hadd mondjam ehhez, hogy kormányozni sem lehet — de legalábbis nagyon nehéz — félkézzel, ha a másik kezünkkel állandóan a szemünk közé vágott sarat kell törölgetni. És tudom, törvényt hozni is nehéz így. A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni kíméletlen támadásokkal. S legtöbbjük ezt azzal kíséri, hogy persze, nem akarják megbuktatni a kormányt, mert az az érdekük, hogy a halaszthatatlan és az emberekre valóban súlyos terheket hárító intézkedéseket ez a kormány tegye meg. A kormány — mint tudják — ezt elvállalta, de megkérdem: komolyan gondolják, hogy eközben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmének kétségbe vonását, sokszor tagjai emberi méltóságának megtiprását, a gusztustalan gyalázkodást?! A belbiztonsági munka válságáról, és ezzel összefüggésben a titkosszolgálat helyzetéről szólva kifejtette: igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a kormányzat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális kérdéseivel. A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem korszaka, vagyis titkosszolgálati eszközöktől többé ne féljen a törvénytisztelő állampolgár e hazában — szögezte le. — Mindazoknak a személyes indulata emberileg érthető, akiket a korábbi években a belső elhárító szolgálat megfigyelt, esetenként zaklatott. Ezt az indulatot azonban nem szabad átvinni a szélesebb ívű nemzetbiztonsági tevékenységgel szembeni magatartásra. A titkosszolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni kell. A pártirányítás megszüntetése, a párt kivonulása ezen helyekről teljes egészében megtörtént. Meggyőződtem arról, hogy ezen szolgálatok úton vannak afelé, hogy politikamentes, funkcionális szakszolgálatokká váljanak, amelyek a törvén „Honanya’’ — másfél hónapra Miután a látszatszavazás — oppardon, mandátumvizsgálat — lezajlott, lépett a terembea IT. Ház két új képviselője. Közülük Hegedüsné Hargitai Ágnes, Borsod-Abaúj- Zemplén megye 6-os választókörzetének eddigi pótképviselője aleköszönt Simon Béla helyébe ült. Talán már nem sokan emlékeznek, de az 1985-ös, első többes jelölésű választás ebben a körzetben csaknem botrányba fulladt. Négy jelölt közülaz első fordulóban Hegedüsné 45,3 százalékot szerzett, s a bizonyos vélemények szerint „önjelölt” dr. Tóth József 33,5 százalékot. A második fordulóban ketten visszaléptek és a Lenin Kohászati Művek — hátterébenaz MSZMP — erőteljes támogatásával hozták be győztesként Simon Bélát. Hegedüsné Hargitai Ágnese viharos második fordulóban is jól szerepelt: a választók 48,6 százaléka szavazott rá. Egyébként tíz évig — 75-től 85-ig — imár volt képviselő a DIGÉP osztályvezetője. — Érdemes-e ilyen rövid időre ringbe szállni? Miért vállalta? — A következő választáson biztosan nem indulok — mondja a képviselőnő—, főfoglalkozású képviselő nem tudnék lenni. Kíváncsi voltam, mennyit változott a Ház. Rengeteget! Diósgyőrben biztattak a kollégák, jöjjek el. A DIGÉP-nél nagyon elkeseredettek és céltalanok az emberek. A dokumentációs osztály — ennek a vezetője vagyok — 25 dolgozója közül a fele nem fizet adót, olyan a keresete, tizüknek most emelika fizetését a minimálbérre... Sokatmár nem tudok értük tenni, de talán egy-két döntésben még részt vehetek, ami számukra is fontos lehet. V Izoltsos lépés vall Tamás Gáspár Miklós budapesti képviselő az ülésszak első szünetében röviden minősítette Horváth István belügyminiszter lemondását. Elmondta: a szabaddemokraták helyesnek tartják Horváth István lépését. A továbbiakban pedig azoknak a feltételeknek a megteremtését várják, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar demokrácia épületét aláásó Állambiztonsági Szolgálatot ezentúl valóban a parlament ellenőrizze. Hellner kontra Békési ? Különös helyzet állt elő a gépkocsivásárlással kapcsolatos letéti kamatok ügyében. Dr. Hellner Károly képviselő egyszer már eredményesen interpellált: akkor 6 százalékra emelték a letéti kamatokat. A minap ugyancsak interpellációt terjesztett elő további kamatemelésre. Erről azonban nem az Országgyűlés plénumán kapott tájékoztatást a Tisztelt Ház,hanem a Minisztertanács saját ülésén tárgyalta mega kérdést és határozatot is hozott. Erről anyitónap reggelén írásban értesítette a miniszter az interpelláló képviselőt. — Mi ezzel kapcsolatban a véleménye — kérdeztük Hellner Károlyt. — Azt javasoltam, hogy a kormány bízza a pénzintézetekre a megfelelő kamatszint kialakítását. A kormány azonban most úgy határozott, hogy az első évben a látra szóló betéti kamatot veszi alapul 50 százalék erejéig, a második évben 70 százalékkal, a harmadik évtől pedig a teljes kamatot, ami jelenleg 14 százalék. Ezzel azonban nem tudok egyetérteni, mert ha valaki letétet helyez el egy viszonylag hamar átvehető Trabantra, vagy Daciára, akkor kapja meg azt a kamatot, amelyhez bármely látra szóló betétes hozzájutna minden pénzintézetnél. — Viszonta kormány már döntött a kérdésben, vagyis az interpellációt elintézettnek tekinti... — Én viszont nem tekintem elintézettnek, hiszen mostmég csak az első napon vagyunk túl, az interpellációkra pedig vélhetőleg pénteken kerül sor. KULCSÁR KÁLMÁN :Jó embert születő ingya megillető jog A miniszterelnök felszólalását követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra. A miniszter a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslatot ismertette a képviselőkkel. Történeti bevezetőjét követően hangoztatta, hogy a törvényjavaslat meglehetősen későn kerülhetett a plénum elé. Anélkül, hogy ennek ismert indokait részletezte volna, rámutatott: a javaslat átfogóan szabályozza a lelkiismereti és vallásszabadsággal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, meghatározza a jog tartalmát, jogi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését. Rendezi az állam és az egyház egymáshoz való viszonyát, rendelkezik az egyházi gazdálkodás legfontosabb témáiról. Jellege és tartalma összhangban áll az alkotmánnyal, az emberi szabadságjogokat érintő más törvényekkel, így például az egyesülési jogról szóló törvénnyel, a készülő új sajtótörvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését érintő magas szintű jogszabályok — az oktatási törvény, a Polgári Törvénykönyv, az államháztartással és az adókkal kapcsolatos jogszabályok — rendelkezéseivel. A kodifikációs munka megalapozása érdekében számba kellett venni nemzetközi kötelezettségvállalásainkat is. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat széles körű politikai és szakmai véleményegyeztetés eredményeként jött létre. Az előkészítésben részt vettek, illetőleg azt háromoldalas egyeztető tárgyaláson megvitatták a magyarországi egyházak, a pártok és a társadalmi szervezetek, illetve a tudományos élet képviselői. A törvényjavaslatban foglaltak tekintetében gyakorlatilag teljes tartalmi konszenzus mutatkozik — tette hozzá. Kulcsár Kálmán a továbbiakban a törvényjavaslat néhány alapvető rendelkezését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján megoldódtak, de ismeretük a Tisztelt Ház számára is fontos lehet. A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy más hatalom adományoz. Ezektől senki nem fosztható meg, és mindenkit — bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül — megillet. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérelmével, bárki bírálhatja mások meggyőződését, ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a tanszabadsággal, ateista vagy vallásos nevelésben, oktatásban részesíthet másokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyil