Népszava, 1990. február (118. évfolyam, 27–50. sz.)
1990-02-24 / 47. szám
NÉPSZAVA 1990. FEBRUÁR 29., SZOMBAT Három hét külföldi gyakorlat Trabant vagy nyelvvizsga? Százezer forint egy tanfolyamért? Nemcsak első hallásra tűnik hatalmas összegnek. Akinek ugyanis egy évet, vagy talán többet is kell gürcölnie ennyi pénzért, bizonyára meghökken, lehet, fel is háborodik a hír hallatán. Visszajött volna az elitképzés? Ismét a pénz beszél az oktatás világában? Úgy tűnik, igen. A művelődési miniszter elképzeléseit hallva arra számíthatunk, hogy lassacskán valóban piaci szemlélettel kell számolni a művelődési-oktatási intézményekben is. Remélve persze, hogy az alapoktatás — és nemcsak az általános iskolákban — továbbra is elérhető lesz mindenki számára. Nem hinném, hogy a Baranya megyeieknek több pénzük lenne, mint az ország más tájain élőiknek. Talán éppen a kényszer vitte őket arra az útra, amelyiken a múlt év szeptemberében elindultak. Az ok pedig az az egyszerű tény, hogy a megye 434 ezer lakosa között a nyolcvanas évtized második felében mind többen lettjeik a középiskolás korú fiataloik, akik befejezve tanulmányaikat, sem munkához nem jutottak, sem a felsőfokú intézményekbe nem kerültek be. Valamit tenni kellett az érettségizett fiatalok érdekében. így történt, hogy a TIT megyei nyelviskoláján 10 hónapos nyelvtanfolyamot indítottak, kiegészítve különféle, kurrensnek tűnő szaktanfolyamokkat. A Érdekeltségitilapon — A piaci viszonyokról mi már nem csupán beszélünk — mondja Egyedi Kálmán, a nyelviskola vezetője. Magyarázatából világosan kitűnik, a szellemi gyarapodást is egyre inkább érdekeltségi alapokra kell helyezni. Hiszen megcsappantak a központi pénzforrások, minden magát jó gazdának valló vezetőnek fel kellett venni az iramot, hogy intézménye le ne maradjon. Olyan kínálattal kellett kirukkolnia a pécsi nyelviskolának is, amelyre vevőket talál. — El kell tudni dönteni, mi ér többet: egy Tabant, vagy egy közép-, esetleg felsőfokú nyelvvizsga, mellé idegenforgalmi, idegen nyelvi gépírói, rendezvényszervezői vagy banki ügyintézői képesítés — folytatja a nyelviskola vezetője. •* A Trabantból ugyanis nem lehet megélni, de a nyelv tudása mindjobban kenyértkereső foglalkozássá válik. Valószínű, ezért is lehetett nagy az érdeklődés a tanfolyam iránt. Az ország minden részéből jelentkeztek, akik hallottak róla. És a TIT- i iskola becsületére legyen mondva, csakis a jókat vették fel. Kemény felvételi vizsgát tettek a jelentkezők. Ennél fogva, aki bekerült ,az iskolába, valószínűleg képes lesz elérni a kitűzött célt, amihez (korszerű nyelvoktatási feltételeket, kiváló nyelvtanárokat és nyelvkönyveket biztosít a TIT. 60-70 százalék visszajár Százegy hallgatója van ma az iskolának, van, aki szülei pénzéből, más bankkölcsönből fizette be a tandíjat, ketten ingyen, az iskola ösztöndíjasaiként tanulnak, ők azt vállalták, hogy a sikeres vizsgák után Baranya aprócska falvaiban tanítják majd az elsajátított idegen nyelvet. — Tisztességes szerződést kötöttünk aziskolával — mondja Várnay Enikő, aki pécsi, és egy sikertelen egyetemi felvételi után döntött a TIT-tanfolyam mellett. Szavaiból kitűnik, hogy éppen az anyagi motiváció miatt tartja szimpatikusnak a szerződést. Kikötötték benne ugyanis, hogy ha valaki elvégzi a szakmai tanfolyamot és egyúttal sikeres felsőfokú nyelvvizsgát tesz, visszakapja a tandíj 70, középfokú nyelvvizsga után pedig 60 százalékát. A pénzt a foglalkoztatási alapból biztosítják. — Márpedig, ha így nézzük a dolgot, már nem is olyan sok az a 100 ezer forint — vélekedik Karsai Richárd. A fiatalember Paksról érkezett a tanfolyamba, a rokonságától hallott róla. Miután neki sem volt szerencséje az egyetemi felvétellel, szerencsét próbált Pécsett. De viszszatérve a fiatalember logikájához, miért nem sok az a 100 ezer forint? Megtudom, hogy a kurzus magában foglal egy háromhetes külföldi nyelvgyakorlatot is, angol, illetve német nyelvterületen. A hallgatók izoláltan, családoknál élnek majd, hogy kényszerítve legyenek az idegen nyelv használatára, hogy hazatérve aztán nekivágjanak a vizsgáknak. Mindenre április—májusban kerül sor. Ha azt is megnézzük, hogy mennyibe kerül ma egy háromhetes nyugat-európai út, mennyi az utazás, a szállás és az étkezés költsége, valóban nem is olyan drága ez a nyelvtanulás. És ha azt is hozzátesszük, hogy mindez forintért lehetséges, talán érthetővé válik a többszörös túljelentkezés is. Sarkadiné Schmidt Alexandra németet oktat a tanfolyamon. Nem titkolt büszkeséggel mutatja meg a nyelvoktatáshoz szükséges beszerzett tankönyveket. A legmodernebb módszerekkel oktatnak, szituációkat tanulnak a fiatalok, tehát a mondatok megértésével ismerik meg az idegen szavak értelmét. Azt gondolom, hogy a mi programunk túlmegy a nyelvvizsga követelményein — vélekedik a tanárnő. Elmondja, hogy a nemrég lefolytatott próbavizsgákon — amelyeken egyébként nem az itteni tanárok, hanem a fővárosi idegennyelvű központ tanárai vizsgáztattak — elég jól szerepeltek a hallgatók. Garanciát is állnak Az iskola vezetője úgy véli, talán hasznos lesz majd kezdeményezésük. Kívánatosnak tartaná, ha más megyékben is indítanának hasonló tanfolyamokat, hiszen a pécsi lehetőségek korlátozottak, ezért sok, tehetséges fiatalt el kellett küldeniük. Jövőre újabb tanfolyamot indítanak. A nyolcadik osztályt elvégzett és a nyelvi gimnáziumokba fel nem vett gyermekek tanulhatnak majd náluk ez év szeptemberétől. Angol és német kurzus indul majd, és garanciáról is gondoskodni akarnak. Mégpedig úgy, hogy a TIT-tanfolyamra járó gyermekek egyúttal a gimnáziumok 0. évfolyamosai, akj£ ha sikeresen fejezik be tanulmányaikat, számíthatnak a középiskolai felvételre. Nógrádi Tóth Erzsébet Lenint elviszik, az Auróra kifutni készül Gagarin marad Tízmillió forint egy névváltoztatás ? Oktogon, Teréz körút, Nádor utca — elevenednek föl a már-már elfelejtett közterületi nevek. Változnak-e a gazdaságban a mozgalmi örökségek? Az Auróra Cipőgyártól a Vörös Október Férfiruhagyárig hat cégnél érdeklődtünk. Épp a napokban kelt el, s került új tulajdonoshoz a nyírbátori Auróra Cipőgyár. A „vhiajmas” igen ködösen érkezett a nyírségi céghez: csak 1987-ben vált önállóvá a gyár, ám rövid pályafutását is szanálás, majd felszámolás jellemezte. Épp ezért foglalkoznak a névváltoztatás gondolatával — közölte Kardos Lajosné gazdasági igazgatóhelyettes. Maguik a bátoriak ajánlották az új tulajdonosnak, a Pécsi Bőrgyárnak — mely 70 millió forintért vette meg a nyírségi üzemet —, hogy vessenek véget az Auróra-korszaknak, s új névvel folytassák működésüket. A Változtatásnak tehát — hangsúlyozta a gazdasági vezető — nem ideológiai oka van, nem a pétervári képzettársítás miatt cseng rosszul az Auróra név a cipőiparban. Pályázatot akarnak kiírni az új név kiötlésére a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művekben — mondta Szabó Lajos vezérigazgató. Tehát a dolgozók véleményét is megkérdezik, s majd a második félévben hajtják végre a változtatást, ha .. ."“Ha meg nem gondolják maguikat. Ugyanis épp egy amerikai partnerük vetette föl a kérdést: érdemes-e. Az Újvilágban senki nem tudja, mit jelképez az Április 4. Ott olyan név is megfelel, mint a 3 M. Alkár A 4 is válhatna a kiskunsági cégből, jól hangzana. Továbbá nem elhanyagolható szempont az sem, hogy legkevesebb 10 millió forintba kerülne a prospektusok, levélpapírok, névjegyek megváltoztatása, a védjegyeztetés. Idén 50—60 milliós profittal számolnak, ennek egyötödét emésztené fel a névváltoztatás. Ők sokkal szívesebben foglalkoznak a munkával: egyedi gépgyár — „úri Szabóság” — lévén nem okozott gondot számukra, hogy a KGST-s piacról kétharmadnyi termelési arányt átcsoportosítsanak nyugati piacra. Nem terveznek névváltoztatást a gyöngyösvisontai Gagarin Hőerőműben. „A Gagarin névnek nincs politikai tartalma — érvelt Ludányi György üzemviteli főosztályvezető —, hanem egy nagyszerű , műszaki teljesítményt jelképez, olyat, ami az egész világon elismerésre méltó”. Mint a műszaki ember szavaiból kiviláglott: sokkal nagyobb dilenmák elé állítja őket a szénhiány! A négyből csak két blokk üzemelt a napokban, azok is csupán a minimális teljesítménnyel, mivel a közeli Thorez külfejtés csak kevés szenet szállít. A nógrádi bányászatot pedig épp most állítják le. .. Lenin távozott Diósgyőrből. A hajnali Lenin Kohászati Műveket december 29. óta Dimag Rt.-nek hívják. Már le is szerelték a régi táblát, s mint Kovács Gyula titkárságvezető elmondta: a mozzanat rendben zajlott le. Érkeztek azonban levelek a városi tanácshoz a gyár előtti Lenin-szoborral, s az erről elnevezett Lenin-térrel kapcsolatban. Megelőzendő a fölösleges feszültségeket, a szobrot kiviszik a Kohászmúzeumba, a teret pedig autóparkolóvá alakítják át, így elveszti nevét. A November 7. Hőerőműben nem merült fel a névváltoztatás gondolata — közölte Fenyvesi Ferenc főmérnök. Az üzemben ugyanis „inotai erőműnek” nevezik a centrálét a dolgozók, a hivatalos név nem forog közszájon. A száz megawattos beépített teljesítményű gépezet javarészt hőszolgáltatás céljából működik, Várpalotát látja el. A Vörös Október Férfiruhagyárban fölvetődött a névváltoztatás ötlete — mondta Ignácz Gyuláné, a vállalati tanács elnöke —, de úgy döntöttek, hogy megtartják a régi elnevezést. Ugyanis ma már mindenütt a VOR rövidítést alkalmazzák, ennek eredetét pedig nagyrészt elfelejtették a dolgozók is, vásárlók is, nem okoz tehát zavart. (molnár) Korona és király A magyar Országgyűlés kezdetei a XIII. századig nyúlnak vissza, és lényegében egybeesnek a rendiség kialakulásával, ami szorosan összefüggött a földbirtokmegoszlásban és — ennek következtében — a katonai erőviszonyokban végbement nagy változással. A feudális államban ugyanis minden hatalom alapja és legfőbb biztosítéka a földtulajdon volt. Amíg a király részesedett a legnagyobb mértékben a föld - és a hozzá tartozó alattvalók — tulajdonából, gyakorlatilag korlátlan úr volt. Magyarországon az erőviszonyok a XII—XIII. század fordulójától kezdtek mindinkább eltolódni „a királyi méltóság segítőinek” javára. Az egyházi és világi főemberek mind nagyobb — öröklődő! — magánbirtokra, ezzel együtt növekvő termény- és pénzjáradékra tettek szert, s ebből természetesen politikai hasznot is húztak. Egyetlen emberöltő alatt szinte politikai földcsuszamlás ment végbe, hiszen III. Béla XII. század végi, szinte korlátlan uralma után fia, II. András már kénytelen volt jelentős kiváltságokat törvényben garantálni az egyházi és világi nagybirtokosoknak, s az örökadományok rendszerének bevezetésével lemondott az ország földjének és alattvalóinak jelentős részéről. Helyi önkormányzat A gazdasági és katonai erőviszonyok megváltozása nyomán először az egyházi és világi nagybirtokosok (prelátusok és bárók) szerveződtek rendbe, s a XIII. század második felében túlsúlyba kerültek a királlyal szemben, aki — a feudális anarchiának nevezett korszakban — csupán formálisan volt „első az egyenlők között”. A királyi uralom megerősítése és az ország területi, politikai egységének helyreállítása az Anjou-házi Károly Róbert uralkodása alatt történt meg, de a magyar királyok többé nem rendelkeztek olyan nagy hatalommal, mint az Árpád-házi uralkodók a XI—XII. században. A főúri rend kialakulása idején megkezdődött a közép- és kisbirtokos szabadok jogilag egységes réteggé öszszeolvadása is. A köznemesi rend kialakulásának kerete a nemesi vármegye volt, amely a magyarországi politikai szerkezet egyik legfontosabb intézménye lett a XV. századra, és „kitüntetett” szerepét egészen 1848-ig — részben azután is — megőrizte. Deák Ferenc a reformkorban olyan „megbecsülhetetlen kincsnek” nevezte a megyei municipiumot (helyhatóságot), azaz a köznemesség helyi önkormányzati szervezeteit, amelyek évszázadokon át őrt álltak alkotmányunkért: „innen forrásoznak s oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzetnek minden jussai, s törvényhozási hatóságunk is innen ered, ezen alapul”. A megyei municipium volt a legfontosabb politikai intézmény, amelyen keresztül a köznemesek a közigazgatásban és a törvényhozásban „személyes és közvetlen részvételt” gyakorolhattak. A magyar rendi országgyűlés ugyanis a nemesi vármegyei szervezetre épült, és oly módon képviselte a legnagyobb létszámú kiváltságos társadalmi réteg a köznemesség akaratát, hogy a megyei gyűléseken szabadon megválasztott követek (általában megyénként kettő) mandátumát részletes és kötelező utasítások formájában határozták meg. A magyar rendi fejlődés különleges jellemzője, hogy — alkotmányjogi szempontból — egyetlen rend állt szemben a királlyal, lényegében a mohácsi vészig. Nagy Lajos király 1351. évi törvénykönyve deklarálta először, hogy az ország határai közt lakó valódi nemesek mindannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek. A köznemesi politikai gondolkodás leghíresebb képviselője, Werbőczy István a rendi szokásjogot 1514-ben összefoglaló főművében (Tripartitum — Hármaskönyv) ezt megerősítve kifejtette, hogy minden főpap, báró és nemes „a szabadság, kivételesség, adómentesség egy és ugyanazon előjogát élvezik; nincs is valamely úrnak nagyobb és valamely nemesnek kisebb szabadsága”. A nemesség az ország Az arisztokráciával elvileg egyenlő jogi állás természetesen nem jelentette a közneemesség tényleges politikai egyenrangúságát, a hatalomból való egyenlő részesedé-sét. Ezt az is mutatja, hogy a királyi tanácsban részt vevők, illetve a legfőbb állami tisztségviselők legtöbbször főúri családok (klánok) tagjai közül kerültek ki, s a főpapok és bárók külön tanácskoztak az országgyűlésen. A köznemesség az országos politikában többnyire csak a „másodhegedűs” szerepét játszhatta. Jellemző, hogy a korona és a király fogalmának államjogi kettéválasztása is a főurak műve volt a XIV. század végén. Attól kezdve a Szent Korona nem a királyi uralmat, hanem az országot jelentette, amely fogalom alatt az „országlakosokat” (a fő- és köznemeseket), illetve összességüket, az államot értették. Ezzel is kifejezték a nemesség legbefolyásosabb képviselői, hogy egyrészt egyenrangúak a királlyal, másrészt ők választják meg az ország első számú mélltóságát, a „Szent Korona joghatóságának erejével”. Ezt a formulát először Luxemburgi Zsigmond királlyá választásakor, majd fogságba vetésekor alkalmazták. A XV. század közepére állandósult az a szokás, hogy az új király koronázási esküt tett, és királyi hitlevelet állított ki az ország szokásjogának megtartásáról. Az első ilyen hitlevél Habsburg Albert királytól származik (1437), s ő abban kötelezte magát, hogy a főpapok és a bárók tanácsa szerint fog kormányozni. Az 1435. és az 1440. évi országgyűlés — ez utóbbi I. Ulászlót magyar királlyá választotta — egyaránt deklarálta önmagáról, hogy „az ország egész testét” képviseli az uralkodóval szemben, és a király koronázása mindig az országlakosok akaratától függ, az ő beleegyezésükön alapul. Ebben a megfogalmazásban szembetűnően megmutatkozik a „népszuverenitás” nemesi értelmezése. A népen — azaz az országlakosokon — természetesen a nemességet értették, mint a feudális Európában mindenütt. Személyesen jelent meg A jogilag egységes nemesi rend, illetve „képviselet” fogalmának egyértelmű kettéválása a XV. század végétől figyelhető meg. Először 1505- ■ben sorolták fel törvényben az „ország báróit”, akiket születésük jogán illette meg a hatalom — így többek között a törvényhozásban — való részvétel. Maga Werbőczy is, a nemesi jogegyenlőség fő szószólója „alkotmányerejű” főművében elismerte, hogy a főpapok és a bárók közelebb állnak a királyhoz, és legelőször szólnak a tanácsban — „méltóságuknál és hivataluknál fogva” kétségkívül a többi nemesek fölé emelkednek. Az arisztokrata klánok mint főrendek elkülönülése a köznemességtől, természetesen befolyásolta az országgyűlések szervezeti és működési rendjét is. A XV. században kezdett kialakulni, de akkor még nem állandósult a nemesi vármegyék követküldési rendje. A köznemesség gyakran személyesen jelent meg az országgyűléseken, mert mint fegyveres tömeg jobban tudta érvényesíteni politikai akaratát a főurakkal szemben. Miután Mátyás király központosító törekvései átmenetileg csökkentették a rendi országgyűlések szerepét, az Ulászló uralkodása alatt elfogadott 1495. évi törvénykönyv egyenesen előírta, hogy az Országgyűlésen a nemesség személyesen jelenjen meg, s ne követek által képviseltesse magát. A megyénkénti követküldés véglegesen csak a mohácsi vész után intézményesült, az öszszezsugorodott királyi Magyarország területén. Faggyas Sándor (Következik: Képviseletből népképviselet) A finnek megszavazták Az év Mátyása Finnországban a Mátyás a legnépszerűbb férfi keresztnév; a szokások szerint a béke, a rend, a nyugalom, a jólét szimbóluma. Finnországban kedves hagyomány: minden esztendőben megválasztják az év Mátyását. A kitüntető címet egy állampolgári szervezet, a Mátyásnap Finnországi Nemzeti Bizottsága ítéli oda egy-egy kimagasló teljesítményt nyújtó Mátyásnak. Ebben az esztendőben ezt a címet Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének ítélték oda a Magyar Köztársaság kikiáltásáért. Szűrös Mátyás — a magyar és a finn nép barátságát reprezentáló gesztusként értékelve a kitüntető címet — pénteken a Parlamentben fogadta a Mátyás-nap Finnországi Nemzeti Bizottságának küldöttségét, amelynek tagjai természetesen valamennyien a Mátyás keresztnevet viselik. ■ A találkozón — amelyen részt vett Risto Hyvarinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete is — Szűrös Mátyás meghívta vendégeit, tavasszal vegyenek részt a Mátyás király emlékezetére rendezendő székesfehérvári ünnepségen. (MTI) Horváth Péter felvétele 7