Népszava, 1990. február (118. évfolyam, 27–50. sz.)

1990-02-24 / 47. szám

NÉPSZAVA 1990. FEBRUÁR 29., SZOMBAT Három hét külföldi gyakorlat Trabant vagy nyelvvizsga? Százezer forint egy tanfolyamért? Nemcsak első hallás­ra tűnik hatalmas összegnek. Akinek ugyanis egy évet, vagy talán többet is kell gürcölnie ennyi pénzért, bi­zonyára meghökken, lehet, fel is háborodik a hír halla­tán. Visszajött volna az elitképzés? Ismét a pénz be­szél az oktatás világában? Úgy tűnik, igen. A művelő­dési miniszter elképzeléseit hallva arra számíthatunk, hogy lassacskán valóban piaci szemlélettel kell szá­molni a művelődési-oktatási intézményekben is. Re­mélve persze, hogy az alapoktatás — és nemcsak az általános iskolákban — továbbra is elérhető lesz min­denki számára. Nem hinném, hogy a Bara­nya megyeieknek több pén­zü­k lenne, mint az ország más tájain élőiknek. Talán éppen a kényszer vitte őket arra az útra, amelyiken a múlt év szeptemberében el­indultak. Az ok pedig az az egyszerű tény, hogy a megye 434 ezer lakosa között a nyolcvanas évtized második felében mind többen lettjeik a középiskolás korú fiata­loik, akik befejezve tanulmányai­kat, sem munkához nem ju­tottak, sem a felsőfokú intéz­ményekbe nem kerültek be. Valamit tenni kellett az érettségizett fiatalok érde­kében. így történt, hogy a TIT megyei nyelviskoláján 10 hónapos nyelvtanfolyamot indítottak, kiegészítve kü­lönféle, kurrensnek tűnő szaktanfolyamokkat. A Érd­ekeltségi­ti­lapon — A piaci viszonyokról mi már nem csupán beszélünk — mondja Egyedi Kálmán, a nyelviskola vezetője. Magya­rázatából világosan kitűnik, a szellemi gyarapodást is egyre inkább érdekeltségi alapokra kell helyezni. Hi­szen megcsappantak a köz­ponti pénzforrások, minden magát jó gazdának valló ve­zetőnek fel kellett venni az iramot, hogy intézménye le ne maradjon. Olyan kínálat­tal kellett kirukkolnia a pé­csi nyelviskolának is, amely­re vevőket talál. — El kell tudni dönteni, mi ér többet: egy Tabant, vagy egy közép-, esetleg fel­sőfokú nyelvvizsga, mellé idegenforgalmi, idegen nyel­vi gépírói, rendezvényszer­vezői vagy banki ügyintézői képesítés — folytatja a nyelviskola vezetője. •*­ A Trabantból ugyanis nem le­het megélni, de a nyelv tu­dása mindjobban kenyértke­­reső foglalkozássá válik. Valószínű, ezért is lehetett nagy az érdeklődés a tanfo­lyam iránt. Az ország min­den részéből jelentkeztek, akik hallottak róla. És a TIT- i iskola becsületére legyen mondva, csakis a jókat vet­ték fel. Kemény felvételi vizsgát tettek a jelentkezők. Ennél fogva, aki bekerült ,az is­kolába, valószínűleg képes lesz elérni a kitűzött célt, amihez (korszerű nyelvoktatá­si feltételeket, kiváló nyelv­tanárokat és nyelvkönyveket biztosít a TIT. 60-70 százalék visszajár Százegy hallgatója van ma az iskolának, van, aki szülei pénzéből, más bankkölcsön­ből fizette be a tandíjat, ket­ten ingyen, az iskola ösztön­díjasaiként tanulnak, ők azt vállalták, hogy a sikeres vizsgák után Baranya ap­rócska falvaiban tanítják majd az elsajátított idegen nyelvet. — Tisztességes szerződést kötöttünk az­­iskolával — mondja Várnay Enikő, aki pécsi, és egy sikertelen egye­temi felvételi után döntött a TIT-tanfolyam mellett. Sza­vaiból kitűnik, hogy éppen az anyagi motiváció miatt tartja szimpatikusnak a szer­ződést. Kikötötték benne ugyanis, hogy ha valaki­ el­végzi a szakmai tanfolyamot és egyúttal sikeres felsőfokú nyelvvizsgát tesz, visszakap­ja a tandíj 70, középfokú nyelvvizsga után pedig 60 százalékát. A pénzt a foglal­koztatási alapból biztosítják. — Márpedig, ha így néz­zük a dolgot, már nem is olyan sok az a 100 ezer forint — vélekedik Karsai Richárd. A fiatalember Paksról érke­zett a tanfolyamb­a, a rokon­ságától hallott róla. Miután neki sem volt szerencséje az egyetemi felvétellel, szeren­csét próbált Pécsett. De visz­­szatérve a fiatalember logi­kájához, miért nem sok az a 100 ezer forint? Megtudom, hogy a kurzus magában fog­lal egy háromhetes külföldi nyelvgyakorlatot is, angol, il­letve német nyelvterületen. A hallgatók izoláltan, csalá­doknál élnek majd, hogy kényszerítve legyenek az idegen nyelv használatára, hogy hazatérve aztán neki­vágjanak a vizsgáknak. Mindenre április—májusban kerül sor. Ha azt is megnézzük, hogy mennyibe kerül ma egy há­romhetes nyugat-európai út, mennyi az utazás, a szállás és az étkezés költsége, való­ban nem is olyan drága ez a nyelvtanulás. És ha azt is hozzá­tesszük, hogy mindez forintért lehetséges, talán érthetővé válik a többszörös túljelentkezés is. Sarkadiné Schmidt Ale­xandra németet oktat a tan­folyamon. Nem titkolt büsz­keséggel mutatja meg a nyelvoktatáshoz szükséges beszerzett tankönyveket. A legmodernebb módszerekkel oktatna­k, szituációkat tanul­nak a fiatalok, tehát a mon­datok megértésével ismerik meg az idegen szavak értel­mét.­­ Azt gondolom, hogy a mi programunk túlmegy a nyelvvizsga követelményein — vélekedik a tanárnő. El­mondja, hogy a nemrég le­folytatott próbavizsgákon — amelyeken egyébként nem az itteni tanárok, hanem a fő­városi idegennyelvű központ tanárai vizsgáztattak — elég jól szerepeltek a hallgatók. Garanciát is állnak Az iskola vezetője úgy vé­li, talán hasznos lesz majd kezdeményezésük. Kívána­tosnak tartaná, ha más me­gyékben is indítanának ha­sonló tanfolyamokat, hiszen a pécsi lehetőségek korláto­zottak, ezért sok, tehetséges fiatalt el kellett küldeniük. Jövőre újabb tanfolyamot indítanak. A nyolcadik osz­tályt elvégzett és a nyelvi gimnáziumokba fel nem vett gyermekek tanulhatnak majd náluk ez év szeptem­berétől. Angol és német kur­zus indul majd, és garan­ciáról is gondoskodni akar­nak. Mégpedig úgy, hogy a TIT-tanfolyamra járó gyer­­mekek egyúttal a gimnáziu­mok 0. évfolyamosai, akj£ ha sikeresen fejezik be tanul­mányaikat, számíthatnak a középiskolai felvételre. Nógrádi Tóth Erzsébet Lenint elviszik, az Auróra kifutni készül Gagarin marad Tízmillió forint egy névváltoztatás ? Oktogon, Teréz körút, Nádor utca — elevenednek föl a már-­már elfelejtett közterü­leti nevek. Változnak-e a gazdaságban a mozgalmi örökségek? Az Auróra Cipő­gyártól a Vörös Október Fér­­firuhagyárig hat cégnél ér­deklődtünk. Épp a napokban kelt el, s került új tulajdonoshoz a nyírbátori Auróra Cipőgyár. A „vhiajmas” igen ködösen ér­kezett a nyírségi céghez: csak 1987-ben vált önállóvá a gyár, ám rövid pályafutá­sát is szanálás, majd fel­számolás jellemezte. Épp ezért foglalkoznak a névvál­toztatás gondolatával — kö­zölte Kardos Lajosné gazda­sági igazgatóhelyettes. Ma­guik a bátoriak ajánlották az új tulajdonosnak, a Pécsi Bőrgyárnak — mely 70 mil­lió forintért vette meg a nyírségi üzemet —, hogy ves­senek véget az Auróra-kor­­szaknak, s új névvel folytas­sák működésüket. A Változ­tatásnak tehát — hangsú­lyozta a gazdasági vezető — nem ideológiai oka van, nem a pétervári képzettársítás miatt cseng rosszul az Auró­ra név a cipőiparban. Pályázatot akarnak kiírni az új név kiötlésére a kis­kunfélegyházi Április 4. Gépipari Művekben — mondta Szabó Lajos vezér­­igazgató. Tehát a dolgozók véleményét is megkérdezik, s majd a második félévben hajtják végre a változtatást, ha .. ."“Ha meg nem gondol­ják maguikat. Ugyanis épp egy amerikai partnerük ve­tette föl a kérdést: érde­mes-e. Az Újvilágban senki nem tudja, mit jelképez az Április 4. Ott olyan név is megfelel, mint a 3 M. Alkár A 4 is válhatna a kiskun­sági cégből, jól hangzana. Továbbá nem elhanyagolha­tó szempont az sem, hogy legkevesebb 10 millió fo­rintba kerülne a prospektu­sok, levélpapírok, névjegyek megváltoztatása, a védje­­gyezteté­s. Idén 50—60 mil­liós profittal számolnak, en­nek egyötödét emésztené fel a névváltoztatás. Ők sokkal szívesebben foglalkoznak a munkával: egyedi gépgyár — „úri Szabóság” — lévén nem okozott gondot számukra, hogy a KGST-s piacról két­harmadnyi termelési arányt átcsoportosítsanak nyugati piacra. Nem terveznek névváltoz­tatást a gyöngyösvisontai Ga­garin Hőerőműben. „A Ga­garin névnek nincs politikai tartalma — érvelt Ludányi György üzemviteli főosz­tályvezető —, hanem egy nagyszerű , műszaki teljesít­ményt jelképez, olyat, ami az egész világon elismerésre méltó”. Mint a műszaki em­ber szavaiból kiviláglott: sokkal nagyobb dilen­mák elé állítja őket a szénhiány! A négyből csak két blokk üzemelt a napokban, azok is csupán a minimális teljesít­ménnyel, mivel a közeli Tho­­rez külfejtés csak kevés sze­net szállít. A nógrádi bá­nyászatot pedig épp most ál­lítják le. .. Lenin távozott Diósgyőrből. A hajnali Lenin Kohászati Műveket december 29. óta Dimag Rt.-nek hívják. Már le is szerelték a régi táblát, s mint Kovács Gyula titkár­ságvezető elmondta: a moz­zanat rendben zajlott le. Ér­keztek azonban levelek a vá­rosi tanácshoz a gyár előtti Lenin-szoborral, s az erről elnevezett Lenin-térrel kap­csolatban. Megelőzendő a fölösleges feszültségeket, a szobrot kiviszik a Kohász­múzeumba, a teret pedig autóparkolóvá alakítják át, így elveszti nevét. A November 7. Hőerőmű­ben nem merült fel a név­­változtatás gondolata — kö­zölte Fenyvesi Ferenc fő­mérnök. Az üzemben ugyan­is „inotai erőműnek” neve­zik­ a centrálét a dolgozók, a hivatalos név nem forog köz­szájon. A száz megawattos beépített teljesítményű gépe­zet javarészt hőszolgáltatás céljából működik, Várpalotát látja el. A Vörös Október Férfiru­hagyárban fölvetődött a név­változtatás ötlete — mondta Ignácz Gyuláné, a vállalati tanács elnöke —, de úgy dön­töttek, hogy megtartják a régi elnevezést. Ugyanis ma már mindenütt a VOR rövi­dítést alkalmazzák, ennek eredetét pedig nagyrészt el­felejtették a dolgozók is, vá­sárlók is, nem okoz tehát za­vart. (molnár) Korona és király A magyar Országgyűlés kezdetei a XIII. századig nyúl­nak vissza, és lényegében egybeesnek a rendiség ki­alakulásával, ami szorosan összefüggött a földbirtok­megoszlásban és — ennek következtében — a katonai erőviszonyokban végbement nagy változással. A feu­dális államban ugyanis minden hatalom alapja és leg­főbb biztosítéka a földtulajdon volt. Amíg a király ré­szesedett a legnagyobb mértékben a föld - és a hozzá tartozó alattvalók — tulajdonából, gyakorlatilag kor­látlan úr volt. Magyarországon az erővi­szonyok a XII—XIII. század fordulójától kezdtek mindin­kább eltolódni „a királyi méltóság segítőinek” javára. Az egyházi és világi főembe­rek mind nagyobb — öröklő­dő! — magánbirtokra, ezzel együtt növekvő termény- és pénzjáradékra tettek szert, s ebből természetesen politikai hasznot is húztak. Egyetlen emberöltő alatt szinte politi­kai földcsuszamlás ment vég­be, hiszen III. Béla XII. szá­zad végi, szinte korlátlan uralma után fia, II. András már kénytelen volt jelentős kiváltságokat törvényben ga­rantálni az egyházi és világi nagybirtokosoknak, s az örökadományok rendszeré­nek bevezetésével lemondott az ország földjének és alatt­valóinak jelentős részéről. Helyi önkormányzat A gazdasági és katonai erőviszonyok megváltozása nyomán először az egyházi és világi nagybirtokosok (prelátusok és bárók) szer­veződtek rendbe, s a XIII. század második felében túl­súlyba kerültek a királlyal szemben, aki — a feudális anarchiának nevezett kor­szakban — csupán formáli­san volt „első az egyenlők között”. A királyi uralom megerősítése és az ország te­rületi, politikai egységének helyreállítása az Anjou-házi Károly Róbert uralkodása alatt történt meg, de a ma­gyar királyok többé nem ren­delkeztek olyan nagy hata­lommal, mint az Árpád-házi uralkodók a XI—XII. század­ban. A főúri rend kialakulása idején megkezdődött a kö­zép- és kisbirtokos szabadok jogilag egységes réteggé ösz­­szeolvadása is. A­ köznemesi rend kialakulásának kerete a nemesi vármegye volt, amely a magyarországi poli­tikai szerkezet egyik legfon­tosabb intézménye lett a XV. századra, és „kitüntetett” szerepét egészen 1848-ig — részben azután is — megőriz­te. Deák Ferenc a reformkor­ban olyan „megbecsülhetet­len kincsnek” nevezte a me­gyei municipiumot (helyha­tóságot), azaz a köznemesség helyi önkormányzati szer­vezeteit, amelyek évszázado­kon át őrt álltak alkotmá­nyunkért: „innen forrásoznak s oda térnek vissza gyakorla­tilag a nemzet­nek minden jussai, s törvényhozási ható­ságunk is innen ered, ezen alapul”. A megyei municipium volt a legfontosabb politikai in­tézmény, amelyen keresztül a köznemesek a közigazga­tásban és a törvényhozásban „személyes és közvetlen rész­vételt” gyakorolhattak. A magyar rendi országgyűlés ugyanis a nemesi vármegyei szervezetre épült, és oly mó­don képviselte a legnagyobb létszámú kiváltságos társa­dalmi réteg a köznemesség akaratát, hogy a megyei gyű­léseken szabadon megvá­lasztott követek (általában megyénként kettő) mandátu­mát részletes és kötelező uta­sítások formájában határoz­ták meg. A magyar rendi fejlődés különleges jellemzője, hogy — alkotmányjogi szempont­ból — egyetlen rend állt szemben a királlyal, lényegé­ben a mohácsi vészig. Nagy Lajos király 1351. évi tör­vénykönyve deklarálta elő­ször, hogy az ország határai közt lakó valódi nemesek mindannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek. A köz­nemesi politikai gondol­kodás leghíresebb képviselője, Werbőczy István a rendi szo­kásjogot 1514-ben összefogla­ló főművében (Tripartitum — Hármaskönyv) ezt meg­erősítve kifejtette, hogy min­den főpap, báró és nemes „a szabadság, kivételesség, adó­­mentesség egy és ugyanazon előjogát élvezik; nincs is va­lamely úrnak nagyobb és valamely nemesnek kisebb szabadsága”. A nemesség az ország Az arisztokráciával elvileg egyenlő jogi állás természe­tesen nem jelentette a közne­e­messég tényleges politikai egyenrangúságát, a hatalom­ból való egyenlő részesedé-­­sét. Ezt az is mutatja, hogy a királyi tanácsban részt ve­vők, illetve a legfőbb állami tisztségviselők legtöbbször főúri családok (klánok) tagjai közül kerültek ki, s a főpa­pok és bárók külön tanács­koztak az országgyűlésen. A köznemesség az országos politikában többnyire csak a „másodhegedűs” szerepét játszhatta. Jellemző, hogy a korona és a király fogalmá­nak államjogi kettéválasztá­sa is a főurak műve volt a XIV. század végén. Attól kezdve a Szent Korona nem a királyi uralmat, hanem az országot jelentette, amely fo­galom alatt az „országlako­sokat” (a fő- és köznemese­­ket), illetve összességüket, az államot értették. Ezzel is ki­fejezték a nemesség legbefo­lyásosabb képviselői, hogy egyrészt egyenrangúak a ki­rállyal, másrészt ők választ­ják meg az ország első szá­mú mélltóságát, a „Szent Ko­rona joghatóságának erejé­vel”. Ezt a formulát először Luxemburgi Zsigmond ki­rállyá választásakor, majd fogságba vetésekor alkalmaz­ták. A XV. század közepére állandósult az a szokás, hogy az új király koronázási esküt tett, és királyi hitlevelet ál­lított ki az ország szokásjo­gának megtartásáról. Az első ilyen hitlevél Habsburg Al­bert királytól származik (1437), s ő abban kötelezte magát, hogy a főpapok és a bárók tanácsa szerint fog kormányozni. Az 1435. és az 1440. évi országgyűlés — ez utóbbi I. Ulászlót magyar ki­rállyá választotta — egy­aránt deklarálta önmagáról, hogy „az ország egész testét” képviseli az uralkodóval szemben, és a király koroná­zása mindig az országlako­sok akaratától függ, az ő be­leegyezésükön alapul. Ebben a megfogalmazásban szem­betűnően megmutatkozik a „népszuverenitás” nemesi ér­telmezése. A népen — azaz az országlakosokon — ter­mészetesen a nemességet ér­tették, mint a feudális Euró­pában mindenütt. Személyesen jelent meg A jogilag egységes nemesi rend, illetve „képviselet” fo­galmának egyértelmű ketté­válása a XV. század végétől figyelhető meg. Először 1505- ■ben sorolták fel törvényben az „ország báróit”, akiket születésük jogán illette meg a hatalom — így többek kö­zött a törvényhozásban — való részvétel. Maga Werbő­czy is, a nemesi jogegyenlő­ség fő szószólója „alkot­mányerejű” főművében elis­merte, hogy a főpapok és a bárók közelebb állnak a ki­rályhoz, és legelőször szólnak a tanácsban — „méltóságuk­nál és hivataluknál fogva” kétségkívül a többi nemesek fölé emelkednek. Az arisztokrata klánok mint főrendek elkülönülése a köznemességtől, természe­tesen befolyásolta az ország­­gyűlések szervezeti és műkö­dési rendjét is. A XV. század­ban kezdett kialakulni, de akkor még nem állandósult a nemesi vármegyék követkül­dési rendje. A köznemesség gyakran személyesen jelent meg az országgyűléseken, mert mint fegyveres tömeg jobban tudta érvényesíteni politikai akaratát a főurakkal szemben. Miután Mátyás ki­rály központosító törekvései átmenetileg csökkentették a rendi országgyűlések szere­pét, az Ulászló uralkodása alatt elfogadott 1495. évi tör­vénykönyv egyenesen előír­ta, hogy az Országgyűlésen a nemesség személyesen jelen­jen meg, s ne követek által képviseltesse magát. A me­gyénkénti követküldés vég­legesen csak a mohácsi vész után intézményesült, az ösz­­szezsugorodott királyi Ma­gyarország területén. Faggyas Sándor (Következik: Képviseletből népképviselet) A finnek megszavazták Az év Mátyása Finnországban a Mátyás a legnépszerűbb férfi kereszt­név; a szokások szerint a bé­ke, a rend, a nyugalom, a jó­lét szimbóluma­. Finnország­ban kedves hagyomány: minden esztendőben megvá­lasztják az év Mátyását. A kitüntető címet egy állam­­polgári szervezet, a Mátyás­­nap Finnországi Nemzeti Bi­zottsága ítéli oda egy-egy ki­magasló teljesítményt nyúj­tó Mátyásnak. Ebben az esz­tendőben ezt a címet Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köz­társaság ideiglenes elnöké­nek ítélték oda a Magyar Köztársaság kikiáltásáért. Szűrös Mátyás — a ma­gyar és a finn nép barátsá­gát reprezentáló gesztusként értékelve a kitüntető címet — pénteken a Parlamentben fogadta a Mátyás-nap Finn­országi Nemzeti Bizottságá­nak küldöttségét, amelynek tagjai természetesen vala­mennyien a Mátyás kereszt­nevet viselik. ■ A találkozón — amelyen részt vett Risto Hyvarinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete is — Szűrös Má­­tyás meghívta vendégeit, tavasszal vegyenek részt a Mátyás király emlékezetére rendezendő székesfehérvári ünnepségen. (MTI) Horváth Péter felvétele 7

Next