Népszava, 1990. május (118. évfolyam, 101–126. sz.)

1990-05-02 / 101. szám

2 Magyarok és románok együtt tüntettek Temesváron Oltványi Ottó, az MTI tudó­sítója jelenti: Az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács határozata szerint május 20-án tartják meg Romániában az első szabad, demokratikus vá­lasztást, amelynek kereté­ben több mint hetven párt állított jelölteket a képvise­lőházba és a szenátusba. A Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség nevében Domo­kos Géza, az RMDSZ elnöke hétfőn a televízióban beje­lentette: a szövetség 33 me­gyében 144 képviselőjelöltet és 35 szenátorjelöltet indít. Bukarest központjában kormányellenes csoportok követelték Ion Iliescu le­mondását, a kormány visz­­szalépését. Egyre több helyen jelenik meg a „csavargó” felirat. Konstantáról érkezett jelen­tés szerint kormányellenes tüntetők ott is hasonló jel­­szavú táblákat vittek. Ion Iliescu, az Ideiglenes Nem­zeti Egységtanács elnöke volt az, aki a parlament legutóbbi ülésén „csavar­góknak” nevezte a bukaresti tüntető fiatalokat. Temesváron nagyszabású demonstrációt tartottak. Az Opera előtti téren, amikor a Romániában működő egyik magyar párt képviselője szólt a többi mint negyven­ezres tömeghez, tolmácsolva a magyar kisebbség szolida­ritását, a tömeg egy ember­ként kiáltotta: „Egység! Egység!” A gyűlésen beje­lentették: Temesváron létre­hozták a Temesvári Kiált­vány Nemzeti Szövetségét, és ismertették ennek a szö­vetségnek a programját, kö­veteléseit. Fő célja, hogy a parlament iktassa pótlólago­san a választási törvénybe a követelést, miszerint három egymást követő törvényho­zási ciklusban az RKP volt aktivistái és a volt Securi­­tate tisztjei nem jelölhetők képviselőnek, szenátornak és államfőnek. Gyújtogatás történt a Malév bukaresti irodájánál — állapította meg az ügyész­ségi vizsgálat. Március 24-én este tűz keletkezett a légitársaság irodájában, aminek követ­keztében leégett az irodahe­lyiség egy része, bútorok és távközlési berendezések semmisültek meg. A román ellenzék öt jelen­tős pártja bejelentette: a május huszadikára kitűzött választások bojkottjára fog felszólítani, ha az ország je­lenlegi vezetése továbbra is akadályozza választási kam­pányukat. Az öt ellenzéki párt — a Nemzeti Parasztpárt, a Libe­rális Szocialista Párt, a Szo­ciáldemokrata Párt, a Nem­zeti Liberális Párt,­­és a Libe­rális Demokrata Párt — nyi­latkozatában tiltakozott az ellen, hogy a hatóságok nagymértékben gátolják őket a választási kampány folytatásában, és Ion Iliescu ideiglenes államfő becsmé­relte őket. A bukaresti Egyetem té­ren tíz napja tartó tüntetés résztvevőinek egy csoportja éhségsztrájkot kezdett. Har­minc fiatal hétfő óta nem vesz magához ételt, és a til­takozó akciót addig akarja folytatni, amíg nem teljesül a tüntetőknek az a követelé­se, hogy minden volt kom­munista funkcionáriust tilt­sanak el a választásoktól. Tőkés László a SZER-t bírálja Levél Bush elnöknek Tőkés László református püspök kedden levelet kül­dött George Bush amerikai elnökhöz, melyben megkö­szönte az amerikai útján nyújtott támogatásokat. Egy­ben felhívta az amerikai el­nök figyelmét azokra a visz­­szásságokra, amelyek a Sza­bad Európa Rádiónál foly­nak. „Olyan dokumentumok jutottak el hozzám, melyek arra vallanak, hogy a SZER tevékenységét valóságos cen­zúra korlátozza” — írja Tő­kés László, majd így foly­tatja: „Így esik aztán cen­zúra alá például 127 magyar értelmiségi nyilatkozata a marosvásárhelyi események­ről, olyannyira, hogy még a nevük nyilvánosságra hoza­tala is tilos. Hasonlóképpen zárolják nem egy nyilatkoza­tomat, ami ellen ezúton is tiltakozom.” „A mellékelt dokumentu­mokból kitűnik, hogy a SZER adásaiban nem lehet szabadon bírálni például a Vatra Romaneasca szélső­­jobboldali szervezetet és a Szabad Román Televízió fél­retájékoztató gyakorlatát; nem szabad kimondani, hogy erdélyi magyarok életve­szélyben vannak és félelem­ben élnek; tilalom alá esik a román nacionalizmussal, sovinizmussal, az etnikai el­lentétekkel kapcsolatos te­matika és általában a ma­rosvásárhelyi tragédia. (MTI) Nem felfüggesztés, csak lelassítás Érvényben marad a litván függetlenségi nyilatkozat A litván kormányzat nem a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztéséhez, hanem ahhoz keres „nemzetközi garanciákat”, hogy lelassít­sa az abban foglaltak meg­valósítását — erősítette meg hétfőn Ottawában Kazimie­­ra Prunskiene litván kor­mányfő. A kormányfő há­romnapos látogatást tesz Kanadában A Franciaország és az NSZK által a litván kérdés megoldására tett kompro­misszumos javaslatok elő­mozdíthatják a tárgyalások kezdését Moszkvával — mondotta —, ugyanakkor utalt arra, hogy a javasla­tot számos esetben hibásan úgy idézték, mintha az a lit­ván függetlenségi nyilatko­zat felfüggesztés­én alapul­na. (AFP, Reuter) Visszatért rendes kerékvá­gásába az élet a hétszáz éve Dublin fölé magaso­dó angol-normann királyi vár körül. Ismét megnyi­tották a nagyközönség előtt az írek több évszá­zados függetlenségi küz­delmének jelképét, a Dublin Castle-t, amely a múlt hét végén az Európai Közösség soron kívül ösz­­szehívott állam- és kor­mányfői tanácskozásának színhelye volt. A dubliniak nem panasz­kodtak az Ír Köztársaság történetében példátlan biz­tonsági rendszabályok okoz­ta kényelmetlenségek miatt. Lépten-nyomon azt tapasz­taltuk, hogy örömmel és büszkességgel tölti el őket az Az EK soros elnöke, Charles Haughey ír kor­mányfő a német újraegyesí­tés és a közép-kelet-európai demokratikus átalakulás összeurópai kihatásainak megvitatására kezdeményez­te a rendkívüli dublini csúcstalálkozót. Az értekez­let előtt néhány nappal Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és Hel­mut Kohl nyugatnémet kan­a fontos szerep, amelyet ha­zájuk, az EK soros elnöke­ként Európa új arculatának kialakításában betölt. Föld­részünk legnyugatibb és egykor legszegényebb nem­zete úgy érzi, hogy sorsdöntő évben — a közép- és kelet­európai forradalmi változá­sok egész kontinensünk jö­vőjét formáló esztendejében — vált Dublin az Atlanti­óceántól az Urálig terjedő Európa fővárosává. Az ír nemzeti közérzet a lényeget illetően pontosan megegyezik azzal, ahogyan a politikai elemzők ítélik meg a következő ezer nap jelentőségét a Közösség és tágabb értelemben egész Európa további fejlődése szempontjából. Kellár közös nyilatkozatban kérte, hogy tűzzék napirend­re a javaslatuk szerint 1993. január 1-jéig megalakuló európai politikai unió élet­­rehívásának ütemtervét is. A francia—német javaslat látszólag háttérbe szorította a két eredeti napirendi pon­tot. Annál is inkább, mivel Mitterrand elnök és Kohl kancellár párizsi megbeszé­lésükön értésre adták, hogy a német egységnek, illetve a közép-kelet-európai új de­mokráciák és a Közösség jö­vendő viszonyának alapkér­déseit már tisztázottnak és gyakorlatilag eldöntöttnek tekintik. A dublini kastély V. György angol királyról elne­vezett ebédlőtermében össze­gyűlt európai vezetők között valóban nem volt vita a brüsszeli főbizottság német és közép-kelet-európai állás­foglalás-tervezete ügyében. A csúcs záródokumentuma első mondatában szögezte le, az Európa Tanács (az ál­lam- és kormányfői testület) Elmaradt az égiháború Magyarországon és a mi­előbbi teljes jogú EK-tag­­ságra törekvő más európai országokban bizonyos csaló­dást kelthet, hogy a dublini állásfoglalás egyelőre csupán az ismert alapkövetelmé­nyekhez kötött társulási egyezményeket irányoz elő. Kiemelték, hogy ezek ön­magukban is roppant érté­kesek, és nem érintik a kü­lön elbírálás alá tartozó tel­jes jogú tagság kérdését. A közép-kelet-európai tárgykörtől különválasztott német témában az EK bá­r etély elégedettségét a közép- és kelet-európai fejlemények kapcsán. „A Tanács — mondja a dokumentum — üdvözli a változás folyamatának elő­rehaladását ezekben az or­szágokban, amelyek népei­vel közös történelmi öröksé­gen és kultúrán osztozunk.” A Tizenkettek külön üdvö­zölték az NDK-ban és Ma­gyarországon megtartott szabad választásokat, és hangoztatták reményüket, hogy ezt a példát követik Közép- és Kelet-Európa töb­bi országában is. romlépcsős folyamatot irányzott elő az „Európai tető” alatt megvalósuló né­met egyesülésre, illetve az NDK-nak az egységes Né­metország részeként történő közösségi beilleszkedésére. Ami a politikai uniót ille­ti, elmaradt a megjósolt égiháború Nagy-Britannia és a többi tizenegy között. A kérdést nem hivatalosan tárgyalták meg, és végül mindenki számára elfogad­ható kompromisszummal to­vábbi tisztázásra a külügy­miniszterek asztalára tették. Margaret Thatcher minisz­terelnök asszony a témának szentelt kötetlen megbeszé­lésen a nemzeti intézmények hosszú listáját sorolta fel, amelyek semmiképpen sem rendelhetők alá egy politi­kai unió intézményrendsze­rének. — Mi legyen például a britek szeretett uralkodónő­jével, és mi lesz a hétszáz­éves brit parlament sorsa? — vetette fel a kormányfő. Az Ádám—Éva-vita ezen a ponton abbamaradt, de továbbra is nyitott a politi­kai unió sorsa. Ennek érde­mi napirendre tűzéséről — a halasztó hatályú kompro­misszum értelmében — csak két hónap múlva, az EK jú­niusban esedékes rendes fél­­­évi csúcsértekezletén dönte­nek a külügyminiszterek előterjesztése alapján. Ám nemcsak a Közösség további fejlődésének fő irá­nya vár eldöntésre. Ettől el­választhatatlan az EK kö­zép- és kelet-európai szom­szédaihoz fűződő viszonyá­nak meghatározása is. Nyil­vánvaló, hogy ameddig a Ti­zenkettek nem tudnak közös nevezőre jutni saját gazda­Erre csak közvetett és meglehetősen ironikus vá­laszt kapott , amikor Jacques Delors, a brüsszeli főbizottság elnöke a „That­­cher-listával” kapcsolatos kérdésre ezt válaszolta a záró sajtóértekezleten: „Ha megkísérelném meghatároz­ni, hogy mi nem az ember, akkor nem hiszem, hogy Ádámot valaha is megte­remtették volna.” Margaret Thatcher nem maradt adós, így replikázott: „Isten sike­resebb volt, amikor újragon­dolva a dolgokat, megterem­tette Évát”. Jogi, pénzügyi és politikai integrációjuk mértékét és mélységét illetően, addig legfeljebb beleszólási jog nélküli „társulást” kínálhat­nak a kívülállóknak. A politikai unió témájá­nak váratlan előtérbe helye­zése ugyan nem oldotta fel a régi ellentéteket, de egyér­telműen világossá tette: a Közösség belső intézmény­­rendszerének és Európa töb­bi részéhez fűződő viszonyá­nak meghatározása szerves egészet alkot. Csakis egyide­jűleg, együtt és egymással összefüggésben rendezhető. Ezt tűzték most Európa kö­vetkező ezer napjának napi­rendjére. Dublin, 1990. május 1. Köves Judit Tudósítónk jelenti Dublinből Európa következő ezer napja Ami tiszta ügynek számít Társulási jog a kívülállóknak Ellenzék a Vörös téren (Folytatás az 1. oldalról) Vetést bíráló megjegyzéseket kiabáltak, és kifütyülték a mellvéden állókat. Transz­parenseiken egyebek között olyan feliratok voltak olvas­hatók, mint „Le a kommu­nizmussal”, „Nem kérünk a szocializmusból”, „Minden hatalmat a szovjeteknek”, „Gorbi, el a kezekkel a szov­jet hatalomtól”, „Litvánia blokádja szégyen”, „Jelcint szovjet elnöknek”. A tünte­tők, akik rövid időre meg­álltak a mauzóleum előtt, igen fegyelmezetten visel­kedtek. Mintegy húsz perccel az alternatívok megjelenése után Gorbacsov és a legfel­sőbb vezetés más tagjai el­hagyták az emelvényt, és távoztak. Moszkvában kedden az esti órákban egyébként olyan — hivatalosan egyelőre meg nem erősítet­t híresztelések kaptak lábra, amelyek sze­rint a szovjet fővárosban azonnali hatállyal betiltottak mindenféle nyilvános gyűlést és tömegrendezvényt. (MTI) Lothar­do Maiziere Moszkvában tárgyalt Nincs egyetértés a N­AT­O-tagság ügyében Nem történt közeledés a le­endő egységes német állam szövetségi hovatartozását illetően Moszkva és Berlin álláspontjában: az NDK kormánya lehetségesnek tartja Németország NATO- tagságát — e katonapolitikai szövetség szerkezetének és stratégiájának megváltozá­sát követően —, míg a Szov­jetunió számára elfogadha­tatlan az ország tagsága az Észak-atlanti Szövetségben. Az álláspontok egyeztetése így a „4 + 2” tárgyalásokra marad — ez derült ki Lothar de Maiziere NDK-kormány­­fő Moszkvában tartott saj­tóértekezletéből. A Szovjetunió tiszteletben tartja a németek önrendel­kezési jogát, de a két német állam közeledése nem csak természetes, hanem rendkí­vül összetett folyamat, ame­lyet veszélyes lenne a beke­belezéssel helyettesíteni. Ez az egyensúly megbontásához vezetne, s aláaknázná az európai stabilitást — jelen­tette ki Mihail Gorbacsov, Moszkvában fogadva Lothar de Maiziere-t. A szovjet elnök elutasítot­ta azokat az egyoldalú javas­latokat, amelyek a leendő egyesített német állam NA­­TO-tagságát szorgalmazzák. Megállapította: a Szovjet­uniónak törvényes joga részt venni az egyesített Német­ország nemzetközi státusá­nak meghatározásában. Megítélésünk szerint ezt a célt szolgálná egy békeszer­ződés, vagy annak megfelelő dokumentum a végleges, bé­kés rendezésről — jelentet­te ki. Első ízben találkozott egy­mással hivatalos keretek között az NDK és az NSZK parlamentjének elnöke. Sa­bine Bergmann-Pohl, a Népi Kamara elnöke a köztársa­sági palota előtt üdvözölte bonni kollégáját, Rita Süss­­muth asszonyt, a Bundestag (szövetségi gyűlés) elnökét. Közös nyilatkozatban ítél­te el az emberi jogok meg­sértését, a más népekkel szemben alkalmazott erősza­kot a két német állam parlamentjeinek elnöksége. A nyilatkozatban a Szövet­ségi Gyűlés és a Népi Ka­mara képviselői megerősítik, hogy német földről soha töb­bé nem indulhat ki háború. Németország valamennyi szomszédja biztos lehet hatá­rainak sérthetetlenségében. A két parlament tagjai szorgalmazzák, hogy a Szöv­vetségi Gyűlés március 8-i, illetve a Népi Kamara ápri­lis 12-i határozatának alap­ján haladéktalanul kezdőd­jék meg annak a szövegnek a kidolgozása, amelynek el­fogadásával két törvényho­zás hivatalosan is szavatolná Lengyelország nyugati ha­tárát. (MTI) SZERDA, 1990. MÁJUS 2. NÉPSZAVA Hős idézőjel nélkül Cossiga olasz köztársasági elnök fogadta Giorgio Per­­lascát­­— jelentették a napokban a hírügynökségek, is­mertetvén, kiről is van szó. Sajnos, igencsak szükség volt a részletezésre, ,hiszen Perlasca neve az elmúlt időszak hazai és külföldi méltatásai ellenére is még eléggé ismeretlen az olvasóközönség előtt. Arról a nagyszerű olasz férfiról van szó, aki 1944-ben Raoul Wallenberggel együttműködve több mint ötezer bu­dapesti zsidó életét mentette meg. A hírből leginkább az a passzus gondolkodtatott el, amely szerint Perlasca érdemeit évtizedeken át nemhogy nem méltatták, de még csak nem is igen tudtak róluk. Istenem, hány idé­zőjeles és valódi hőst ünnepeltünk az elmúlt negyven­öt­­évben! Igazi és álpartizánokat, a munka megszál­lottjait és a munkaversenyek szélhámosait,­­1956 har­cosait — a frontvonal hol egyik, hol másik oldalán. És akkor ez is hallgatag olasz, a hősök legigazibb, csen­des fajtájából — nos, ő ismeretlen maradt. Ha nem éli meg az öregkort, s ,az általa megmentett zsidók egy csoportja még idejében föl nem hívja rá a figyelmet, akkor legfeljebb csak halála után tudjuk meg, kinek a kortársai voltunk. De hát szerencsére nem így tör­tént, és a sors­­— ha későn is, de — megint ■egyszer igazságot szolgáltatott. Talán mégsem egészen remény­telen a világ. (kepecs) | AZ NSZK-BAN | AZ AMERIKAI TÚSZ | Kedden megérkezett az NSZK-ba Frank Reed, akit három és fél évi fogo­s­ság után hétfőn engedett szabadon Libanonban az Iszlám Hajnal nevű szél­­sőséges szervezet. George Bush amerikai elnök hét-­­­főn köszönetét fejezte ki a szíriai és az iráni kor­mánynak azért, hogy elő­segítették immár a máso­dik libanoni amerikai túsz kiszabadulását. ÚJ UKRÁN PÁRT A független ukrán állami­ság megteremtését tűzte céljául a hétfőn megala-­­ kult Ukrán Republikánus Párt, amely máris három­ezer taggal rendelkezik­­ szerte Ukrajnában. HURD VARSÓBAN London sem hajlandó a Washington teljes támoga­tását élvező bonni egye­sülési forgatókönyvvel szemben a varsói elképze­léseket támogatni — de­rült ki Douglas Hurd brit külügyminiszter hétfői varsói tárgyalásain. MAR beninben IS ...­­ Feloszlott a Benini Népi Forradalmi Párt. Erről a­­ korábban állampártként­­ működött szervezet há­romnapos kongresszusán döntöttek a küldöttek Co­­tonouban, s elhatározták azt is, hogy új pártot hoz­nak létre a régi helyett. FIGYELMEZTETŐ­I SZTRÁJK AZ NSZK-BAN ! A nyugatnémet Észak- Württemberg és Észak- Baden acélipari övezeté­ben hétfőn több mint 60 000 foglalkoztatott lé­­é­pett figyelmeztető sztrájk­ba, hogy így nyomatéko­­sítsa béremelési és a har­mincöt órás munkahét be­vezetésére irányuló köve­telését. MEGMŰTÖTTÉK JELCINT Sikeres műtétet hajtottak végre Borisz Jelcinen Barcelonában. Jelcin va­sárnap óta tartózkodik a spanyol városban, ahová egy televíziós vitára érke­zett. Hétfőn azonban fáj­dalmakra panaszkodott, és az orvosok megállapítot­ták: porckorongsérve van. A LEN­IN-MAUZÓLEUM GYÚJTOGATÓJA A Lenin-mauzóleum fel­gyújtására tett kísérletet szombat este egy ismeret­len férfi. A tettes a rend­őrségi kihallgatás során mindössze annyit mon­dott, hogy „cselekedete mindent megmagyaráz”. IRAKI „SZUPERÁGYÚ”? A török vámhatóságok­­ két további, acélcsövek­kel megrakott, Irakba tar­tó kamiont foglaltak le. Szakértők vizsgálják, hogy az acélcsövek felhasznál­­hatók-e katonai célra. Egyes nyugati államok élnek a gyanúval, hogy az acélcsöveket Irak egy általa épített „szuperágyú” alkatrészeként akarja felhasználni. KI PARANCSOL A KGB-NEK? :A KGB szerveit korábban partvonalon felügyelték,­­ de mára gyökeresen meg­változott a helyzet: a szovjet Állambiztonsági Bizottság tevékenységét a Szovjetunió elnöke, az ország kormánya irányít-­t­­a az érvényes törvények alapján — jelentette ki a TASZSZ-nak adott nyi­latkozatában Vlagyimir Krjucskov, az SZKP KB PB tagja, a KGB elnöke, az elnöki tanácsadó tes­tület tagja.

Next