Népszava, 1990. május (118. évfolyam, 101–126. sz.)

1990-05-12 / 110. szám

NÉPSZAVA 199­0. MÁJUS 12., SZOMBAT Család, otthon, kedvtelés Nem elillanó filmkockák Hol itt, hol ott jönnek ösz­­sze az országban képeslap­­gyűjtőik. Legutóbb Budapes­ten, a Törekvés Művelődési Központban találkoztak, s az úttazz velünk képeslapon té­­makörben hozták fel kollek­cióikat. Egyúttal közgyűlést is tartottak a Képes Levele­zőlap Gyűjtők Egyesületé­nek tagjai, és ez alkalommal díjakat is kiosztottak a leg­jobb gyűjtők között. Az első díjat Gyökér Ist­ván nyerte, akinek — hazai viszonylatban — a legna­gyobb a gyűjteménye. Min­denféle képeslapból. Már­­csak a katalógusa is ötoldal­nyi ... — Csak közlekedési témá­ban hozzávetőlegesen 3000 darab képeslapom van. Ide, most csak azokat a villamo­sokat hoztam, amelyek az Osztrák—Magyar Monarchia területén közlekedtek a vá­rosokban. — A gyűjtő számára me­lyik a legértékesebb ebben a témában ? — Értékes például egy olyan motorkocsiból és pót­kocsiból álló szerelvényről készült képeslapom, mint ami a Fogaskerekű végállo­másánál áll, „múzeumként”. De a gyűjtőnek azért az a legbecsesebb darabja, ame­lyet más gyűjtőknél nem ta­lál meg. — Mi a haszna a képes­­lapgyű­j­tésnek ? — Fejleszti például a vi­zuális kultúránkat. Egy-egy képeslap valamilyen tájról, másról, emlékeket hoz elő az emberből, vagy éppen mert a valóságban nem látta, ar­ra ösztönzi, hogy meglássa. A képeslapot a kezünkbe vehetjük, tüzetesen vizsgál­­gathatjuk, elmerülhetünk a részleteiben, s ennyiben többet ér a tévé legjobb táj­­filmjeinél is. A képeslap nem csak felvillan, mint a film, az addig marad a ke­zünkben, ameddig akarjuk. Gyökér István ezután rend­szeresen ad hírt a képeslap­­gyűjtők összejöveteleiről, hí­reikről, s tanácsokkal, ötle­tekkel is szolgál a gyűjtők­nek. Szeretné, ha sok-sok gyűjtőt verbuválhatnak eh­hez a szép kedvteléshez. A kiállítás egyébként má­jus 14—18-ig még látható a Könyves Kálmán körút 25- ben. ip — Firenzei részlet. Érdemes belemélyedni a képeslap tanulmányo­zásába Halló, itt a bio! Termőoszlop — kis helyre A termőoszlopról írt Nádai József sződligeti olvasónk. Ennek megvalósítására most,­ május közepén még van le­hetőség, figyeljük hát meg a tanácsait. Ahol a kert kicsi, vagy akár pesti bérház ud­varán is termelhetünk a családnak zöldfélét, csak kissé szélvédett, napsütötte helyre tegyük. „Én már csináltam ilyen termőoszlopot — írja. — A magassága 1,5 méter volt, 30 —40 centi átmérőjű. Ezen elfér 100—150 tő paprika. Az is lehet, hogy a felsőrészben paprika, alul uborka legyen, de akkor nagyobb oszlopra van szükség. Kell hozzá két fekete műanyagzsák. A készítés menete a kö­vetkező: Ahol a talaj enge­di, ott leverjük az oszlopot és úgy 50 centi mélyre be­illesztjük a földbe. Ráhúz­zuk a fóliát , melyet alul kivágunk és visszagyűrjük, mint az ing ujját. Elkezdjük megtölteni földdel, lassan felfelé, 20 centiméterenként a zsákot is „visszük”. Vi­gyázzunk, hogy a karó kö­zépen maradjon! Ahol már megtöltöttük, ott a zsák oldalát éles kés­sel kiszúrjuk és a lyukba palántákat dugunk. Ezt is­mételjük, úgy, hogy a lyu­kak legalább másfél arasz­nyira legyenek egymástól. A palántákat úgy helyezzük­­, hogy az első sorhoz vi­szonyítva, a következő már középre essen. Így töltjük a zsákot, — közben ráhúzzuk a másodikat is, aminek az alját természetesen levág­juk, mert ez az előző zsák folytatása lesz. Én úgy csi­náltam, hogy az oszlopon legfelül 25—30 centire már nem ültettem semmit. Az uborkát akkor ültet­tem az oszlopba, amikor a palántának már 3—4 levele volt. Az senkit ne zavarjon, hogy az ültetésnél a palán­ták merőlegesen kerülnek az oszlopra, mert a növé­nyek alkalmazkodnak, né­hány nap múlva mind fel­felé igyekszik. Locsolásra legjobb a per­metező öntözés. Én is na­gyon ajánlom a csalánleves öntözővizet — mint ezt már a bio rovatban mások is írták. Érkeznek a levelek és mi igyekszünk közölni sorban a jó bio-tapasztalatokat, — közlés esetén — ajándékot küldünk, melyeket az Agro­­tek, a Hermes, a Mezőgaz­dasági Kiadó és a Vetőmag Vállalat ajándékaként jut­tatunk el a kedves levél­íróknak. L. V. A jövő értéke Azok között, akik a gon­dolat megfejtését V. 21-ig beküldik a Népszava Ki­adó Vállalat címére (1964 Budapest, Postafiók 32.), könyvjutalmat sorsolunk ki. Április 28-i — Emberhez méltón c. — rejtvényünkre 278 helyes megfejtés érke­zett, amely a következő: A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet. A könyveket nyerték: Bolyos József, Helmes Ist­ván, Milák József, Patkós László, Sebők András, Su­lyok Sándor, Treer András budapestiek, Baranyi Fe­­rencné Monor, Galó Jenőné Füzesabony, Ifj. Keserű Sándor Nógrád, Kocsis Bé­la Inota, Lőrincz Bianka Fü­zesabony, Nyilas Jánosné Gyöngyös, Rezsőfi Lászlóné Ajka, Temesi Zoltán Orosz­lány. A könyveket postán küld­jük el. Férfiak körében talán a leg­gyakoribb esztétikai problé­ma a hajhullás. Lapunk ol­vasóitól is gyakran érkezik olyan levél, melyben útmu­tatást és segítséget várnak súlyosnak vélt panaszukra. Hosszú idő óta, világszer­te próbálkoznak hatásos gyógymódot kitalálni, de alapvető okból, vagyis a Hej-haj! férfihormon hatására meg­ritkult hajzaton gyógyszere­sen segíteni eddig senki sem tudott. Ezért meglepő és ör­vendetes, hogy nemrég ko­moly orvosi folyóiratokban megjelent az első olyan hír­adás, hogy különleges vegyi összetételű gyógyszert talál­tak, amely — külsőleg be­dörzsölve — a hajhullást sikerült megállítani, s a hajszálakat megerősíteni. Megfigyelték, hogy rendsze­res szedés esetén sok be­tegnek a szőrzete megerősö­dött. Ennek alapján kezdték alkoholos oldatát a hajritku­lás helyén külsőleg alkal­mazni. Azt tapasztalták, hogy napi­­kétszeri bedör­­zsölés hatására fél évi hasz­nálat után mutatkozik ered­mény, főleg a fejtetőn és el­sősorban nem­­túl régi hiaj­­ritkulás esetében. Nem is mindenkinél, csak­­minden harmadik esetben használ. Dr. Kovács László Apróságok Az újburgonyát hámozás előtt sós vízbe tegyük, így a héja könnyen lejön. A citromhéjat csak gyen­gén reszeljük, mert külön­ben keserű lesz. A lereszelt citromhéjat cukorral elke­verve és üvegekbe rakva so­káig eltarthatjuk. Csokoládét úgy is puhít­hatunk, hogy egy kis tá­nyérra téve, forró vizet ön­tünk rá, majd pár perc múl­va leöntjük róla. Ha nagyon erős a hagyma, tisztítás után tartsuk hideg vízben a szeletelésig. A vöröshagymát csak üvegesre pároljuk, mert a túlpirított hagyma keserű lesz. A fokhagymát nyersen tegyük a kész ételhez, így kellemesebb íze lesz. A tojáshab hamarabb ke­ményre verődik, ha minden fehérjéhez egy kávéskanál vizet vagy néhány csepp citromlevet adunk. Molnár Gézáné A májust követelő tél A tél zsörtölődött a tavasz­­szal. — Nem tűröm, hogy tola­­­kodj — mondta fagyosan. — A világért sem akar­lak megbántani — válaszol­ta szelíden a­­tavasz —, de erdő,­­mező és a kertek, mind engem várnak. Nyílni szeretnének a gyönyörű ta­vaszi virágok: az ibolya, a jácint­­és a többiek. — Ne dicsekedj! — És je­gyezd meg, hogy az én ölemben is virít szép virág, a hóvirág. A tavasz felemelte a hangját: — Én úgy tudom, hogy ő a tavasz hírnöke. — Lári-fári. Már a neve ■ is arról tanúskodik, hogy ő a tél szülötte. Aztán meg nem hallottál a téli örö­mökről, melyeket én szer­zek az embereknek? Hallottam egyet-mást a tevékenységedről. Jót és kevésbé jót is. Többek kö­zött a gyerekeknek vörösre csíped az orrát. De bocsá­nat — szólt udvariasan a tavasz — időd lejárt. Hóna­pok óta árasztod a hideget. Mindenkinek elege van már a szürke, zord napokból. Értsd meg tehát, hogy most én következem. — No nézd csak, já szem­telenjét — dohogott­ra ítél — talán ite fogod megszabni,­­ hogy meddig nyújtózkod­jam?! — Nem. Erről szó sincs, csak meg akarlak győzni az igazamról. Kérlek, nézz szét. Az őszi vetésű búza már kidugta fejét, de dide­reg. A madarak fázva búj­nak össze és nincs kedvük énekelni. A mandulafa is szívesen bontogatná rózsa­színű szirmait, ám szolgád, a zúzmara hátráltatja éle­dését. —­­Sokat fecsegsz, fele­selsz — pedig tudomásul kell venned, hogy addig ma­radok, amíg nekem tetszik. Ezt akarom. Jeges fuvalla­tot bocsátok szerteszét még májusban is. Ezért figyel­meztettek: ne akadékos­kodj, mert barátom, a téli szél segítségével egyszerűen elkergetlek az utamból. — A tavasz megdöbbent ennyi fenyegetés hallatán, és már éppen mondani ké­szült valamit, amikor a nap mosolyogva ) kibukkant a felhők mögül. — Elég a vitából! — fe­helte fényesen —, majd én rendet teremtek! Hósugárral járt az égen és amerre csak ment, elöl­­vadt a hó, felengedett a fa­gyos a föld. A madarak vi­dám csevegéssel röpködtek a jégben, s az ágakon. Bo­garak keltek sétára a sar­jadó fűben, a fák rügyei pe­dig virágzásra készen, pat­tanásig feszültek. — Mi surrog, mi csepeg, mi ez? — kérdezte erőtle­nül pihegve a tél. — Ez is sok finom nesz, lüktetés, a tavasz hangja — suttogta válaszul a langyos szellő — és tovaszállt. — Viszontlátásra jövőre! — kiáltott fel önfeledten a tavasz. Most már biztos, hogy én következem. Körülnézett, de választ nem kapott, mert a nap végleg elűzte a rideg telet. B. Mecseki Hédi Földrajzi fogalmak A rejtvényben megfejtett négy földrajzi fogalom ne­vét küldjétek be levelező­lapon V. 21-ig! Címünk: Népszava Kiadó Vállalat, 1964 Budapest, Postafiók 32. Április 28-i — Menyétfélék c. — gyermekrejtvényünkre 117 helyes megfejtés érke­zett, amely a következő: Rozsomák, coboly, vidra, hermelin. A könyveket nyerték: Gáncs Ildikó Várpalota, Kaszás Beáta Bátaszék, Ka­tona Erik Marcali, Laukó Brigitta Budapest, Nagy Vik­tória Pápa, Ötvös Adrienn Dunaújváros, Salamon Me­linda Szakály, Szincsák Éva Tiszavasvári, Varga Beáta és Diána Mezőtúr, Vargha Rita Tatabánya. A könyveket postán küld­jük el. Magas füves benőtt forró égövi puszta Egyik oldal▼ Házi­szárnyas, finomT Személy­névmás Tápdús étel mocsár T ► ▼ ▼ ▼ Szikla­rában -Híres bohóc v. Kocsis­­­ülése ► Rádiós hullám­sáv Gyümölcs ► ... k Fejsze szelet! ► V Volt Melódia ► ▼ Török méltó-Tüzet éleszt ► ▼ Földtör­téneti Hálóban ► ■ Női név ► Gallium Kiütés jele ► ▲___ Éjfélig tart► k " Ülőhely parkban " Liter ► korall-► ▼ Súly­röviden► 13 Miért kell cserélni a fékfolyadékot ? A fékrendszeren belül min­den fékezési folyamatnál lég­mozgások jönnek létre, s a friss levegő mindig hoz ma­gával egy ki­s nedvessé­get is. E kis mennyiségű vizet a fékfolyadék felszívja. Hozzájön még ehhez az a kis víz, amely az úgynevezett diffúzió által kerül a fékve­zetékekbe és a gumikarman­tyúkba. Az ilyen vízfelvétel azon­ban nemcsak a fékberende­zés fémalkatrészein vezet korrózióra, hanem kiváltkép­pen hozzájárul ahhoz, hogy a forráspont gyorsan­­ csök­kenjen. Ilyenkor érezzük, hogy a fék a szokottnál mé­lyebben fog, végső esetben pedig előfordulhat az is, hogy már szinte a padlóig (ütközésig) nyomjuk a pe­dált és alig, vagy egyáltalán nem érzékelhető a fékhatás. Nem ritkán szokták ilyenkor a felelősséget személytelen okokra áthárítva azt monda­ni: „a fék egyszerűen fel­mondta a szolgálatot!” Pe­dig valójában nem is a fék, hanem a fékező mondta fel a szolgálatot. Éspedig azzal, hogy nem cserélte ki idejé­ben a „korrodált” fékfolya­dékot. Nem szabad szem elől té­vesztenünk tehát: a fékfolya­dékot — higroszkópikus, vagyis nedvszívó tulajdonsá­ga miatt — időszakonként — 1—2 évenként — ki kell cse­rélni. A. T.

Next