Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-05 / 130. szám
2 CStfrCSKÖZELBEN C9 est la vie! Ez a csúcs más volt, mint a többi. A Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában minőségileg új korszakot alapozott meg, s ezzel új, sok tekintetben ma még beláthatatlan távlatok tárultak fel a nemzetközi folyamatokban. Egy emberibb, felszabadultabb világ felé haladunk, még ha nehéz is elképzelni ezt a másik világot. Bonyolult feladat volt ez a két elnök számára is. Ezért visszatérő gondolata a csúcsról szóló értékeléseknek az, hogy George Bush és Mihail Gorbacsov könnyebben tudott eltávolodni — méghozzá nagy léptekkel — a régi világtól, mint belépni az újba. Igaz, sok minden sejthető, reménytkeltő. Például az, hogy a két nagyhatalom felismerte: micsoda bűnt követtek el önmagukkal és a világgal szemben azzal, hogy kapcsolataikban évtizedeken át a konfrontáció, az egymás és a mások ellen „dolgozás” dominált. Ezúttal szemmel láthatóan túl akartak lépni ezen a rossz politikán, s az volt az ember benyomása, ha lett volna hétmérföldes csizmájuk, azzal tették volna meg az első lépéseket. Ami itt, Washingtonban és Camp Davidban az elmúlt napokban lezajlott, ezért is volt — jó értelemben őrült — versenyfutás az idővel. Hiszen a világ gyors tempóban változik, és ha akarja az Egyesült Államok és a Szovjetunió, ha nem, akkor is nagyot változik. Tanácsosabb tehát akarni, végleg felhagyni a hidegháborús „harci játékokkal”, és ahol még lehet, kézben tartani, szabályozni a folyamatokat. Szovjet részről erőteljesebben, amerikai oldalról diszkrétebben rajzolódott ki az a törekvés, hogy ne Moszkva, ne Washington, s főleg ne mindkettőjük elszigetelésével változzon a világ sora. Például Európában. Azon a földrészen, amely a legelszántabban indult el az önállósodás, a nagyhatalmi „szeszélyektől” való függetlenedés felé. A csúcstalálkozón központi téma volt az, hogy milyen legyen az új Európa, hogy miként rajzolják át annak politikai és katonai térképét. Gorbacsov konkrét javaslatokat terjesztett elő az új európai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtésére, Bush pedig kilencpontos csomagtervet ismertetett a német egyesítés megvalósítására. Hogy végül is mire jutnak, azt a következő hetek, hónapok eseményei, két- és többoldalú tárgyalásai fogják megmutatni. Amerikai részről kitartottak amellett, hogy az egyesült Németország a NATO tagja legyen, s a jelek arra vallanak, hogy már a Szovjetunió sem zárkózik el ettől, feltéve, ha számára — és a más államok által is — fontosnak ítélt biztonsági garanciákat megkapja. Ám, hogy ezek megszülessenk, ahhoz még sok mindent kell tenni a két nagyhatalomnak, és ahogy ők mondják, másoknak is. Komolyan el kell gondolkozni azon, milyen szerepet töltsön be a NATO és a Varsói Szerződés, szükség van-e egyáltalán a két tömörülésre, ha igen, milyen átmeneti periódussal és feladatokkal, milyen átalakítással? Ebből a szempontból kiemelkedő fontosságúnak ígérkezik a VSZ és a NATO küszöbönálló csúcsértekezlete. Annál is inkább, mert feketén-fehéren megvilágíthatja, hogy mit szólnak a két nagyhatalom terveihez az elvileg még „szövetséges” többiek, itt és ott. Sok bírálat érte a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat amiatt, hogy nem tesznek meg mindent az európai hagyományos erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások előrehaladásáért. Bush és Gorbacsov most közös nyilatkozatban kötelezte el magát a munka meggyorsítása mellett, és azt ígérik, hogy a beharangozott csúcstalálkozók egyikére, várhatóan még az idén, éppen az első ilyen egyezmény aláírása alkalmából kerülhet sor. S esedékes egy másik csúcs is, szintén még ebben az évben, talán decemberben, amikor a hadászati támadófegyverekről az első érdemi egyezményt írják alá. Már ha aláírják, mert, bár közös nyilatkozatot fogadtak el a START fő kérdéseiről, a további tárgyalások útirányáról, a megmaradt problémák rendkívül bonyolultnak tűnnek. A csúcs legkritikusabb pillanata éppen a START-témakörhöz kötődik. Mintegy három órán át úgy látszott, hogy az álláspontok alapvető különbözősége miatt ezen a találkozón ebben a témában semmiféle nyilatkozat nem születik meg. "Ha ez így lesz — izgatott sokakat a kérdés —, mi értelme volt a csúcsnak? Hiszen az erről szóló megállapodás rendkívül fontos: nemcsak korlátozná, de csökkentené is e veszedelmes pusztítóeszközök számát, amelyektől feltétlenül meg kell szabadulniuk a nagyhatalmaknak ahhoz, hogy még véletlenül sem keveredhessenek fegyveres konfliktusba egymással. Ennek a csúcsnak nem csupán kritikus pillanatai, de nagy kérdései is voltak. Valóban egy meggyengült, már a bukáshoz közel álló Gorbacsov érkezett-e az Egyesült Államokba? Megköti-e a Bush-kormány a kereskedelmi egyezményt, ami a szovjetek számára létkérdés. Képesek lesznek-e az amerikaiak rábírni Gorbacsovot engedményekre a balti kérdésben? És mi legyen Borisz Jelcinnel? C’est la vie! — Ilyen az élet! — mondta Gorbacsov a sajtóértekezleten, amikor egy szovjet újságíró éppen Jelcinről kérdezte. Lehetséges, hogy egy meggyengült Gorbacsov érkezett erre a csúcsra, de az bizonyos, hogy egy másik megy haza. Olyan politikus, akinek peresztrojkáját nagyra értékelik, sikeresnek akarják látni itt az Egyesült Államokban. Aki nehéz tárgyalásokon érte el azt, amit elért, a meglepetésnek, de a maga szempontjából még nagyobb próbatételnek számító kereskedelmi egyezményt is. Aki tanúbizonyságát adta annak, hogy tényleg előrelépést akar minden téren, ha — beleértve Jelcint — mások is ezt akarják. Persze, George Bush is elmondhatná a maga szempontjából: c’est la vie! Hiszen, ha élni akar az ölébe pottyant történelmi lehetőséggel, miként Gorbacsovnak, neki is adnia kell valamit, méghozzá nem is keveset. Igazságtalanság lenne persze azt mondani, hogy akár ő, akár Gorbacsov nem kész erre. Kész. A csalafintaság azonban az, hogy ez a csúcs igazából most kezdődik el. Meg kell valósítani azt, amit ígértek, és azt is, amit nem ígértek. Szóval: c’est la vie! Washington, június 4. Kocsi Margit A Koreai NDK-ban Ballisztikusrakéta-kísérlet készül ? Egy amerikai felderítő műhold a múlt héten fényképfelvételeket készített egy kipróbálásra kész ballisztikus rakétáról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén — közölte hétfőn a The Washington Times. A lap szerint a rakéta — amely a Koreai-félszigeten kialakult bizonytalan helyzet miatt erősen aggasztja az amerikai kormányt — a Phenjantól mintegy száz kilométernyire északra fekvő Nodong katonai kísérleti telepén, rámpára erősítve áll. Amerikai szakértők szerint a fegyver mozgatható talapzatra is felszerelhető, csúcsának kiképzése pedig vegyi vagy atomtöltetet sejtet. Ugyancsak e források szerint a rakéta a több mint 500 kilométer hatótávolságú szovjet Scud-B föld-föld rakéta tökéletesített változata, de méretei annál nagyobbak. Rita Süssmuth Budapesten Szabad Györgynek, az Országgyűlés megbízott elnökének meghívására hétfőn a késő esti órákban Budapestre érkezett Rita Süssmuth, a Bundestag elnöke. A törvényhozó testületek képviselőinek rendszeres találkozójába illő látogatás elsődleges célja a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság parlamentje közötti kapcsolat erősítése. Budapesten tárgyal a finn miniszterelnök kal, bár azok másolhatatlanok. A megbeszélést követően Szabad György, az Országgyűlés ideiglenes elnöke hivatalában fogadta Harri Holkerit. A szívélyes légkörű megbeszélés után Harri Holkeri és felesége megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Este Antall József miniszterelnök díszvacsorát adott a Parlament Vadásztermében a finn miniszterelnök tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Harri Holkeri a két nép nyelvrokonságáról szólt, és így folytatta: Finnország lehetőségei szerint támogatja a kereskedelmi-gazdasági vállalkozásokat. Fontosnak látjuk mindkét fél számára megfelelő hitelmegoldások keresését a közös beruházási projektek fejlesztéséhez — mondotta. — Új lehetőségeket kínál a szakképzési együttműködés is. A két ország kulturális kapcsolatai kivételesen hoszszú és sokoldalú múltra tekintenek vissza. Finnország Magyarországgal 1937-ben kötött kulturális egyezménye — ezt 1959-ben újították meg — a legrégibb érvényes megállapodás. Antall József első miniszterelnök vendégének, a hozzánk oly közel álló, rokoni finn nép képviselőjének és feleségének üdvözlése után így szólt: hazánk és Finnország kapcsolatairól: a barátság és rokonságtudat mélyen gyökeret vert népeink lelkében, különleges, bizalmi viszonyt alakított ki államférfiaink között, arra ösztönzött és ösztönöz, hogy segítő kezet nyújtsunk egymásnak. Antall József — aki egyébként a Finn Orvostörténeti Társaság tiszteletbeli tagja — meggyőződését fejezte ki, hogy a Magyarországon végbemenő változások erősíteni fogják e kapcsolatrendszert, hiszen társadalmi rendszerünk azonossá vált, új tartalom, hatékonyabb együttműködés lehetősége áll előttünk. (Folytatás az 1. oldalról) Gorbacsov San Franciscóban (Folytatás az 1. oldalról) európai állam haderőit korlátozni fogják. Erre azonban csak a bécsi tárgyalások következő szakaszában kerülhet sor, hogy ne bonyolítsák az első szerződés idei megkötését. Washington annak aláírása után kész meggyorsítani a tárgyalásokat a harctéri atomfegyverek korlátozásáról, s megújítják a kötelezettséget, hogy Németország nem fejleszt ki atom-, vegyi és biológiai fegyvereket. Bush megerősítette azt az ígéretét, hogy nem lesznek NATO-csapatok a mai NDK területén, a szovjet csapatok (várhatóan 4—5 évig) ott maradhatnak, és állomásozásuk, valamint majd a kivonandó csapatok elhelyezésének költségeit Németország fedezi. Washington kész az európai biztonsági konferencia felértékelésére, állandó titkárság felállítására is, miközben növelik a NATO politikai szerepét, az új helyzetnek megfelelően módosítják hadrendjét, stratégiáját. A Nyugat kész nyilatkozatban garantálni a jelenlegi német határok sérthetetlenségét. Bonnban elégedettek Az amerikai—szovjet csúcstalálkozó tovább javította a német egyesülési folyamat nemzetközi keretfeltételeit — jelentette ki Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja. Véleménye szerint van remény arra — az eredmények alapján —, hogy az egység belső és külső vonatkozásainak, valamint az eljövendő Németország NATO-tagságának kérdését időben megfelelően oldhassák meg — mutatott rá a kancellár. Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter véleménye szerint az amerikai—szovjet csúcstalálkozó eredményeképpen lényegében javult a nagyhatalmak egymás közötti viszonya. Lengyel benzin a litván határon Tizenötezer tonna Litvániának szánt lengyel benzin vesztegel péntek óta a szovjet-lengyel határon — közölte hétfőn a moszkvai rádió Interfax nevű félhivatalos adása. A közlemény szerint a KGB felügyelete alatt álló szovjet határszervek megakadályozták, hogy a litván kormány által konvertibilis valutáért Lengyelországtól vásárolt benzin eljusson rendeltetési helyére. Az üzemanyagot a tervek szerint 1,6 rubelért, a korábbi benzinár négyszereséért szándékoztak kimérni a gazdasági blokád miatt már több mint egy hónapja benzinhiánnyal küszködő litván autósok között. A litván köztársaság elnöke hétfőn bírálta Bush amerikai elnököt, amiért a washingtoni csúcstalálkozón Gorbacsovval Moszkva számára kedvező kereskedelmi egyezményt írt alá. Mint Vytautas Landsbergis köztársasági elnök az Amerika Hangjának adott nyilatkozatában hangoztatta, az amerikai elnök ezzel a lépésével gyakorlatilag szabad kezet adott Gorbacsovnak a litvánellenes blokád folytatásához. KEDD, 1990. JÚNIUS 5. NÉPSZAVA A békét is tanulni kell Negyvenöt ország, több nemzetközi szervezet négyszázötven küldötte jött el Budapestre, hogy június 1. és 4. között arról tanácskozzék, hogyan lehet békére nevelni a gyerekeket, milyen feladatai vannak az oktatásnak megváltozott korunkban. A Tanárok a békéért nevezetű mozgalom a nyolcvanas évek végén jött létre Skandináviában. Mozgalmi jellegét sikerült megőriznie, hiszen nincs szervezeti struktúrája, nincsenek vezetői. Kétévente összejönnek, ekkor döntenek az újabb helyszínről is. Ez a megbeszélés is kötetlen, bárki javaslatot tehet a napirendre. A résztvevők között sincs hierarchia, az óvónő itt ugyanolyan rangú résztvevő, mint az egyetemi tanár. A mostani kongresszuson a fő témakör az emberi jogok körül alakul ki. Két évvel ezelőtt, mikor a választás fővárosunkra esett, még főleg az motiválta a döntést, hogy két nyugat-európai főváros után legyen egy keleti is. Ám azóta korszakos változások következtek be, és a résztvevők egyöntetűen állították, nagyra értékelik, hogy Magyarországon ily zökkenőmentesen zajlott le a rendszerváltás. Nemcsak eszmecserét folytattak, hanem a gyakorlattal is megismerkedtek, tegnap több budapesti iskolába látogattak el, ahol a magyar oktatási módszereket tanulmányozták. Az eseményhez kapcsolódott, hogy az egyik meghívott, Jacques Fischer, az árvákért és elhagyott gyermekekért világszövetség elnöke, szervezete nevében 159 (az ENSZ tagállamaival megegyező számú) felnőtt és gyermek tolókocsit ajándékozott a magyar rászorulóknak. D. K. HAZARENDELTÉK A NAGYKÖVETET Hazarendelték a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét — jelentette hétfőn az AP amerikai hírügynökség a KCNA hivatalos észak-koreai hírügynökség jelentésére hivatkozva. Az AP szerint a lépés azért történt, mert Mihail Gorbacsov szovjet államfő hétfőn San Franciscóban találkozik Ro Te Vu dél-koreai elnökkel. DODD SZENÁTOR ERDÉLYBEN Christopher Dodd amerikai szenátor budapesti látogatása után hétfőn Nagyváradon, kedden Bukarestben tájékozódik a romániai helyzetről. Amerikai forrás szerint az ismert demokrata párti politikus útja fő céljának azt tartja, hogy támogassa a magyar kisebbség jogos igényeit, tárgyal az RMDSZ vezetőivel, valamint a román kormány illetékeseivel. ÉHSÉGSZTRÁJK A MOSZKVAI BOLSOJBAN Éhségsztrájkba lépett hétfőn a világhírű moszkvai Bolsoj Színház hat tagja. A művészek amiatt tiltakoznak, hogy a szovjet pártvezetés továbbra is támogatja a színház igazgatóságának szerintük elhibázott politikáját. ROMÁN MINISZTERHELYETTES LÁTOGATÁSA Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter hétfőn fogadta Horváth Andor román kulturális miniszterhelyettest, aki kulturális küldöttség élén tartózkodott hazánkban. KOREAI HITEL A SZOVJETUNIÓNAK A Koreai Köztársaság fontolóra vette, hogy 4 milliárd dolláros hitelt nyújt a Szovjetuniónak a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítése, főképp a dél-koreai export növelése végett — adták hírül dél-koreai napilapok. Prágai tavasz 15 000 keletnémet katona vett részt A Varsói Szerződésnek a ,,prágai tavaszt” elfojtó csehszlovákiai katonai beavatkozásában tizenötezer keletnémet katona vett részt — közölte Csehszlovákia nyugati katonai körzetének akkori parancsnoka a CTK csehszlovák hírügynökség által hétfőn közzétett interjújában. Stanislaw Prochazka vezérőrnagy elmondta, hogy 1968 augusztus 20—25. között az NDK Nemzeti Néphadseregének két hadosztálya mintegy száz páncélossal lépte át a csehszlovák határt az Érchegységben. A tábornok hozzátette, hogy tudomása szerint a keletnémet katonák, a szovjet katonákkal ellentétben, nem használták fegyverüket. Prochazka szavaival közvetve cáfolta a nemrég elhunyt Horst Lindermann keletnémet politikus kijelentéseit. Az NDK Népi Kamarájának egykori elnöke a Der Spiegel hamburgi magazinban posztumusz megjelent interjújában azt állította, hogy az invázióban nem vettek részt az NDK katonái. Szovjet gazdasági kormányprogram Két tagköztársaság elutasította A Szovjetunió két tagköztársasága állást foglalt a szovjet kormány drasztikus áremelkedéseket is tartalmazó gazdasági kormányprogramja ellen. A belorusz parlament határozata elutasítja a kiskereskedelmi áraknak a kormányprogram által előirányzott emelését, amennyiben az nem jár együtt bérkompenzációval és széles társadalmi vitával. Ukrajna parlamentje teljes egészében elvetette a programot. Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke oroszellenesnek nevezte a programot, és megfogadta, hogy ellene fog szavazni. Jelcin szerint a kormányprogram a szegényekre hárítja a válság terhét. A szovjet kormány tudatosan jelentette be jó előre a szabályozott piacgazdaságra való áttérés programjának részét képező árreformot, és számolt a felvásárlási láz formájában megnyilvánuló következményekkel is — közölte Leonyid Abalkin szovjet miniszterelnök-helyettes a Pravdának adott nyilatkozatában. A lap hétfői számában megjelent interjúban a piacgazdaságra való áttérésről szóló kormányprogram neves kezdeményezője elmondta: a szovjet vezetés a többi ország gyakorlatától eltérően szándékosan nem néhány nappal, hanem jóval a tervezett árreform bevezetése előtt jelentette be az intézkedést. A válság sújtotta szovjet társadalom helyzetét elemezve társadalmi robbanás elkerülésére az egyetlen lehetőségként kínálkozott a kormány szándékának előre történő bejelentése.