Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-05 / 130. szám
NÉPSZAVA 1 9 9 0. J 0 N I u S 5., K E D D Emberi dimenzióba kezdődik a koppenhágai értekezlet Albánia is ott lesz? A Koppenhágából érkező jelentések szerint a dán fővárosban minden készen áll az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet keretében június 5. és 29. között sorra kerülő tanácskozásra, amely az európai együttműködés emberi dimenzióival — ezek sorában az emberi jogokkal, köztük a kisebbségek jogaival — foglalkozik. A keddi megnyitó ülésen a helsinki folyamatban részt vevő 33 európai állam, köztük hazánk, továbbá az Egyesült Államok és Kanada általában külügyminiszteri szinten képviselteti magát. A magyar küldöttséget dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter vezeti. A 35-ök külügyminiszterei kedden külön tanácskozást is tartanak azzal a céllal, hogy bizottságot állítsanak fel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet országai által az év végére tervezett csúcstalálkozó előkészítésére. A csúcstalálkozó gondolatában elvben minden résztvevő egyetért, az Egyesült Államok és több más ország azonban csak akkor tartja lehetségesnek összehívását, ha azon sor kerülhet a Bécsben előkészítés alatt álló, hagyományos fegyverzetcsökkentési megállapodás aláírására a NATO 16 és a Varsói Szerződés 7 országa között. Sevardnadze szovjet és Baker amerikai külügyminiszter közvetlenül a washingtoni szovjet—amerikai csúcs után érkezik a dán fővárosba, így a két vezető hatalom 33 partnere egyben első kézből értesülhet arról, miként hatott a találkozó a helsinki folyamatban alapvető fontosságú szerepet játszó két hatalom viszonyára, és ezzel az egész európai helyzetre. Külön kérdés Albánia jelenléte. Tirana volt az egyedüli főváros amely távol tartotta magát az EBEÉ-folyamattól, az utóbbi időben azonban jelezte érdeklődését iránta. A hét végén még nem lehetett tudni, jelen lesz-e képviselője Koppenhágában. Jensen dán külügyminiszter nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Albánia megbízottja megfigyelői státust kapjon az emberi dimenzióról rendezett értekezleten. Magyar részről fel kívánják hívni a figyelmet az emberi jogok megsértésének olyan eseteire, mint a nemzeti kisebbségi jogok be nem tartása, az önkényes letartóztatások, a kínzások, a szólásszabadság megsértése, a nemzeti, faji vagy vallási alapon való gyűlölet szítása — közölte a Külügyminisztérium. Nyugodtan telt el a vasárnap Temesváron (Folytatás az 1. oldalról) előtti parkban felállított sátrakban folytatjáktiltakozásukat. Doina Cornea asszony nyílt levelet küldött Ion A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) megalakulásától kezdve érdeklődéssel figyeli az Erdélyi Világszövetség munkáját, a Romániában élő nemzetiségek jogainak érvényre juttatását célzó törekvéseit — hangzik a szövetségi tanács állásfoglalása. A magyar munkavállalók, a magyarországi szakszervezetek tagjai mindig is együtt érző szolidaritással Iliescunak. Levelében elmarasztalta Románia megválasztott elnökét amiatt, hogy visszautasította az éhségsztrájkolók dialógusra felhívó kezdeményezését, követték romániai szaktársaik élet- és munkakörülményeinek alakulását. Ennek szellemében üdvözölték a múlt év végén bekövetkezett változást, majd ezt követően a jogállamiság irányába tett lépéseket. Az MSZOSZ továbbra is érdekelt abban, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet fórumain kezdeményezett vizsgálat a munkavállalók jogainak teljes mértékű érvényesítését és egyben a Románia által is ratifikált 111. sz. egyezmény maradéktalan végrehajtását eredményezze. Bízunk abban, hogy a romániai dolgozók választásuknak megfelelő szakszervezetek útján is érvényesíthetik az őket megillető jogokat. Erősen reméljük, hogy a választások után alakuló kormány és törvényhozás demokratikus módon biztosítja ehhez a lehetőséget. Figyelemmel az Erdélyi Világszövetség napokban megjelent felhívására, továbbra is biztosítjuk a Romániában élő munkavállalókat, köztük a nemzeti kisebbségeket az MSZOSZ-ben tömörült szakszervezetek együttérzéséről és tevőleges szolidaritásáról. Az MSZOSZ állásfoglalása. Szófia Több tízezres tüntetés Több tízezer résztvevővel tartott nagygyűlést hétfő este a bolgár ellenzék Szófiában. Az AFP francia hírügynökség szerint mintegy 20 ezren, a DPA nyugatnémet hírügynökség szerint pedig 50 ezren vettek részt a kommunistaellenes jelszavakat hangoztató nagygyűlésen. A résztvevők éltették a 16 legerősebb ellenzéki pártot és mozgalmat tömörítő demokratikus erők szövetségét. A gyűlés szónokai felszólították a „becsületes bolgár állampolgárokat és a tisztességes kommunistákat’’, hogy a június 10-én és 17-én tartandó szabad és demokratikus választásokon az ellenzéki szövetségre adják le szavazataikat. A bolgár fővárosban hétfőn megnyílt a vasárnapi szabad választások alkalmából berendezett nemzetközi sajtóközpont. Ezt követően találkozott az újságírókkal Alekszander Lilov, az első helyre sokak szerint várományos Bolgár Szocialista Párt Felső Párttanácsának elnöke, majd Zseljo Zselev, a Demokratikus Erők Szövetsége nevű, legnagyobb ellenzéki tömörülés Koordinációs Tanácsának elnöke. Közép-európai egyetem Prágai és pozsonyi székhelyigel Csehszlovákiában kezdi meg működését a középeurópai egyetem. A nemzetközi intézmény létrehozásáról a hét végén írta alá az alapító okmányt Josef Hromadka csehszlovák miniszterelnök-helyettes és Soros György, az amerikai Open Society Fund képviselője. Az oktatás az elképzelések szerint 1991 őszén indul, világhírű szakemberekből álló tanári karral. Václav Havel csehszlovák, Göncz Árpád magyar köztársasági elnök. Bronislaw Geremek, a lengyel Szolidaritás parlamenti szekciójának az elnöke — mások között — megígérte, hogy részt vesz az igazgatótanács munkájában. Tüntetések az évfordulón (Folytatás az 1. oldalról) rendszámú gépkocsikat és azok — zömében újságíró — utasait. Több százan tüntettek vasárnap Prágában a kínai nagykövetség előtt a pekingi demokratikus diákmozgalom véres leverésének első évfordulóján. Vasárnap világszerte számos nagyvárosban voltak tiltakozó megmozdulások az évforduló alkalmából. Londonban mintegy ezer ember gyűlt össze a kínai nagykövetség előtt, az Egyesült Államokban New Yorkban. Atlantában, Chicagóban, Bostonban, Seattle-ben és több kisebb városban voltak tiltakozó nagygyűlések. Brent Scowcroft amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó az évforduló kapcsán adott tévéinterjújában vasárnap úgy vélekedett, hogy jelenleg nem időszerű a magas szintű párbeszéd az Egyesült Államok és Kína között. A tárgyalások nem lehetnek gyümölcsözőek mindaddig, amíg Kínában nem történnek további lépések a reformok irányában — mondta. Szerinte Kínában jelenleg hatalmi harc folyik a nyitás és a befelé fordulás hívei között, és nem dőlt még el a Teng Hiszao-ping örökségéért folyó küzdelem sem. Brent Scowcroft a közelmúltban két ízben is felkereste Kínát, megtörve a magas szintű kapcsolatfelvételre vonatkozó tilalmat, amiért heves bírálatok érték az Egyesült Államokban. A budapesti kínai nagykövetség előtt Gy. Balázs Béla felvétele Miodowicz ajánlata A legnagyobb lengyel szakszervezeti szövetség, az OPZZ újraválasztott elnöke, Alfred Miodowicz, Varsóban tartott sajtóértekezletén tárgyalásokat sürgetett a lengyel szakszervezetek között annak megvitatására, hogy miként segíthetnék Tadeusz Mazowieczki kormányát. Miochowicz hozzátette, hogy ha Walesát lengyel államfőnek választják, akkor talán olyan személy követi majd a Szolidaritás élén, akivel tárgyalóasztalhoz lehet ülni. Prágai merényletről Jan Urban, a csehszlovák Polgári Fórum elnevezésű szervezet elnöke nem tartja kizártnak, hogy a szombati prágai merényletet a szélnek eresztett titkosrendőrség volt tagjai követték el. A UPI amerikai hírügynökség tudósítójának vasárnap elmondta, hogy a Polgári Fórumot már korábban figyelmeztették. 3 A zöld daimón Hogy Szókratész daimónja milyen színű volt (vagy volt-e színe egyáltalán), senki nem tudhatja. Mi több, a kérdésfelvetés egyenesen nevetséges, miután filozófusunk misztikus színezettel emlegetett és szimbolikus jelleggel használt agyszüleménye mögött az emberi-erkölcsi tudat húzódik meg, mint tudjuk. Ezen a június 5-i napon mégis meg kell kockáztatnunk: a daimónt (pontosan daimóniont), amelyet az antik világ legnagyobb hatású bölcselője nevezett néven — napjainkban a zöld szín határozza meg. Továbbmegyek — nincs ma a nagy- és kispolitika palettáján meghatározóbb szín ennél! Ezt a nagyvilág már felismerte. Magyarországon még nem ismerték fel. Lemaradásunk veszélyének pontos és árnyalt érzékeltetésére már nincsenek meg a kellő szavak. A hon maroknyi élcsapata Szókratész sorsára kárhoztatva makacsul hadakozik. Valamennyiünk több Anütosszal van megáldva, mint ellenféllel — amaz ambiciózus athéni bőrkereskedő szellemi leszármazottaival, aki halálba kergette a fontos és előremutató gondolatokat „kibábáskodó" filozófust. A gazdag Anütosz (és mai reinkarnációi) a közéletet választotta. Szókratész az igazságot — és a méregpoharat. Mi tehát az igazság ma nálunk? Tisztelt honfitársaim, kik az új demokrácia lázában égtek, és tajtékozva keresitek az úgynevezett jó megoldásokat s bennük saját szerepeteket — a helyzet alulmúlhatatlanul katasztrofális! Pártjaink programnyilatkozataiban sok szín tombol, a lilától a bivalyfeketéig totális expresszív zűrzavarban. De a világot egyre intenzívebben bevilágító zöldet hiába keressük bennük. Mindaz, ami a végsőkig csigázott állampolgárokat gyógyítja, táplálja, regenerálja, utolérhetetlen finomságú indikátorként és semmivel nem pótolható pajzsként védi — még mindig nem téma! Semmit nem tanultunk a nyugati partoktól, amelyekre pedig állítólag vigyázó szemünket vetettük. Ott kénytelenek kidolgozni a természet- és környezetgazdálkodás-kultúra programjait (a környezetvédelem avítt kifejezésen már túl kell lépnünk), mert különben megbillen és kifut a talaj alóluk! Törvényeinket — akár országos, akár tanácsi szinten hozták is őket — egyszerűen nem tartjuk be. Ez nálunk nem fontos . . . Egy utolsó tanácsi bürokrata elemi csapásokat tud előidézni, ha úri kedve úgy tartja. És sűrűn tartja úgy. Meddig még? Meddig kell még elviselnünk tulajdon Zöld pártunkat? Nemrégen az elnökkel volt alkalmam röviden eszmét cserélni, aki számon kérte tőlem a zöldjeinket bí- tráló szavaimat. Azóta is ezen rágódom. Meg azokon a szavakon, amelyet a zöldelnök egy tévényilatkozatban mondott: tudniillik, hogy a Zöld párt „sarkantyúként” fog fellépni a parlament oldalában (lám a szókratészi attitűd!), és erélyesen fog aktuálpolitizálni. Legújabban a Hévízi-tó kapcsán tették ezt a zöldek. (Amelyet amaz maroknyi csapat kapart ki a bauxit-lobby karmai közül, szembeszállva mindenkivel, az iparpolitikai arroganciá- val és az ügyeletes miniszterek indolen-ciájával.) Teljes tájékozatlansággal léptek fel — csakúgy, mint egyéb más frontsza- | kaszokon . .. Bizony, lassan megérik a magyar zöldek felső nyilvános és igen kemény megméret- | tetése is! Ami úgymond alulról építkezik — az f egyszerű, kétségbeesett, természetszerető, gyermekei jövőjét féltő emberek törekvé- s sei, spontán szerveződései —, ez egyelőre | koordinálatlan, s helyenként kényszerű | vagdalkozásnak tűnik. Pedig ez az egyet- | lem olyan erő, amely esélyt adhat arra, hogy megmaradjunk — miután mi is mindössze a bioszféra elemei vagyunk, nem az urai! Végezetül csak a rend kedvéért: Mi is | történt Szókratész halála után, a danaóka legfőbb kincsével, az athéni demokráciá- val? Az bizony borzasztó véget ért. Szók-ratésznak — akit míg élt, nem bírtak el- viselni, de mihelyt végeztek vele, vissza- kívánták őt — ércszobrot állítottak. Rossz- érzésük akkor csapott rémületbe, amikor i. e. 429-ben Periklészt, aki a mohóságot és elvakultságot még meg tudta zabolázni, elragadta a pestis. Pestis és politika közé, azt hiszem, ekkor került oda először az egyenlőségjel. Az elvakult és esztelen ha-talomvágy felmorzsolta az erők színe-javát, Spárta bevonult, megdöntötte a demokráciát, és ezzel kezdetét vette a harminc zsarnok kegyetlen korszaka. Szókratész (az ő daimónjának sugallatára) roppant nagyot tévedett, amikor úgy vélte: az értelmes belátásból feltétlenül fakad a jónak tevése is. Ez bizony irreális „program”, amelyet legcsípősebb szellemű ellenfele, Euripidész imigyen gúnyolt ki: „Tudjuk, s világosan felismerjük, mi a jó, de mégse tesszük, van ki lusta, hogy tegye és van ki többre tart akármilyen új gyönyört a jónál, és gyönyör bizony sokféle van ...” Legyetek tehát résen hannók a nagy csatazajban! És nézzetek csak körül saját házatok táján! BARÓTI SZABOLCS A veszprémi laktanya is felszabadult (Folytatás az 1. oldalról) tótvázsonyi alakulatok követik még az idén. A hétfői sajtótájékoztatót Viktor Silov altábornagy, a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokának első helyettese tartotta. Az újságírókon kívül megjelentek a Budapesten akkreditált katonai és légügyi testület tagjai közül tizenöten. Az altábornagy közölte, céljuk az átadás előtti terület bemutatása. Győződjünk meg mi magunk arról, milyen állapotokat hagynak maguk után a szovjet katonák. És persze tárgyilagosságot kért, mondván, a látottakat és hallottakat tolmácsoljuk hűen. Először tehát a hallottakról. 1957-től napjainkig 54 millió 132 ezer rubelnek megfelelő értéket építettek be, ami több mint egymilliárd forint. Viktor Silov állítja, hogy egy-egy épület karbantartására esztendőnként 110 ezer rubelnek megfelelő öszszeget fordítottak. Készítettek 16 ezer négyzetméter aszfaltutat és 20 ezer négyzetméter egyéb betonburkolatot. A laktanyából a családtagokkal együtt 2500-an utaztak el, amelynek során 270 lakást is kiürítettek. Kérdésemre, hogy az anyagiakról tárgyaltak-e már és eredményre jutottak-e, az altábornagy azt válaszolta, sokszor tárgyaltak, kedden újra fognak, de a szovjet és a magyar gazdasági szakértők megegyezése még odébb van. Szőnyi János mérnökezredes hasonlóan reagált a kérdésre. A Magyar Honvédség fenntartási és elhelyezési főigazgatóhelyettese és stábja két hét óta dolgozik az objektumok helyzetének felmérésén. Tőle tudom, hogy a veszprémi az előzőkhöz képest egy jó állapotban lévő laktanya. Az más kérdés, hogy épületei mit érnek és mire lehet azokat majd használni. Ők kedden adják át a dokumentációt a pénzügyi tárca alárendeltségében működő vagyonkezelő igazgatóságnak, ahol majd eldöntik, mi illeti a várost, és mit fognak értékesíteni. Mától tehát a miénk a 23,5 hektárnyi terület, és mindaz, ami rajta van. No, de mi is van rajta? Elsőként megnézhettük a patinás laktanyaépületet. Láthattuk a frissen festett falakat, a lepusztult padozatot, az imitt-amott lógó radiátorokat, a renddel, a tisztasággal eltakart korhadást, pusztulást. No persze, ez az épület még a nagy honvédő háború előtt készült. Aztán beléphettünk az 1972-ben létesített panelházak egyikébe. A szobákon, konyhákon, mosdófülkéken, kinyithatatlan erkélyajtókon, beragasztott ablakokon, konyhai kályhákon és parázs pöttyözte linóleumon elmélázva igazat adtunk azoknak, akik „szerkezetkésznek” nevezték a volt lakóházakat. A nőtlen tisztek szállójának szobáiról szerzetesi cellák jutottak eszembe, de a hiba bennem van. Egy bizonyos, a közös vizesblokkok és a „fertőzés ellen védelmet nyújtó” mellékhelyiségek nem derítettek jó kedvre. A kívülről kellemes benyomást keltő parancsnoki épület szobái, termei porzó betonnal vagy szétmállott, festett hajópadlóval fogadtak bennünket. A harci technikai telepről nincs mit mondanom. Az altábornagy itt közölte velünk, hogy a távolban látható kazánház vadonatúj, az idén épült, csakúgy, mint a laktanya művelődési háza. Ez utóbbiról mindössze annyit: a gumipadlóból centis vaspöckök kandikáltak ki, lévén, hogy a terem székrögzítőit lefűrészelték . . . A tárgyilagosságot kérő szovjet katonai vezetőkkel szemben gondolom, akkor vagyunk tárgyilagosak, ha azt mondjuk, amit a tájékoztatón zárszavában Veszprém város tanácsának elnökhelyettese mondott: „kiváló fizikai rendet” láttunk, bár az épületek minősége más dolog. És nyilván az is hozzátartozik a tárgyilagossághoz, amit nézelődés közben az angol és a német attasé mondott: az ő katonáik ilyen épületekben egy percig sem élnének. Végezetül hadd idézzem a sajtótájékoztató finisére érkezett Matvej Burlakov vezérezredest: a csapatkivonás ütemszerűen halad. Eddig 204 vonathagyta el az országot, több mint tízezer személyt vittek haza az állományból, 2500 harci-technikai eszközt és 55—60 ezer tonna anyagi eszközt szállítottak el. Az idén egyébként a veszprémi laktanya kiürítése volt a tizedik. Szabó Iréné