Népszava, 1990. szeptember (118. évfolyam, 205–229. sz.)

1990-09-01 / 205. szám

2 Az ENSZ-forsítkár és az iraki külügyminiszter tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) egy bagdadi szállodába vitték őket. Noha az ENSZ főtitkára még Ammanba menet nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy küldetésének szigorú keretet szabnak az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai, a közel-keleti térségben sugárzó Radio Monte- Carlo (RMC) azt jelentette pénteken, hogy Pérez de Cuellar fontos washingtoni üzenetet — konkrét követeléseket — vitt magával az iraki diplomácia vezetőjének. A jól tájékozott kairói forrásokra hivatkozó jelentés szerint az Egyesült Államok három napot adott Iraknak a válaszadásra. Amerikai részről azt követelik Iraktól, hogy azonnal és feltétel nélkül vonuljon ki Kuvaitból, nyilvánítsa ki készségét arra, hogy biztonsági megállapodásokat ír alá, amelyek révén garanciát nyújt, miszerint nem intéz újabb támadást semmilyen más arab ország ellen. A követelt garanciák között szerepel az iraki hadsereg létszámának csökkentése és vegyi fegyvereinek megsemmisítése; kötelezettségvállalás az Öböl menti országok bel- és külügyeibe való be nem avatkozásra — beleértve a törvényes kuvaiti kormány visszatérésének lehetővé tételét, az összes Irakban és Kuvaitban fogva tartott túsz szabadon bocsátása. Az RMC értesülése szerint kedvező iraki válasz esetén az Egyesült Államok hajlandó megvizsgálni „minden egyéb kérdést”, így az amerikai—iraki tárgyalásokat és a külföldi erők kivonását a térségből. Az ultimátumszerű üzenet értelmében, ha Pérez de Cuellar küldetése kudarccal jár, és Irak nem fogadja el a washingtoni külügyminisztériumban megfogalmazott követelményeket, akkor az Egyesült Államok „meg fogja tenni a szükséges lépéseket politikájának megfelelően, hogy elérje a nyugalom visszatérését a térségben”. Madridból Londonba érkezett csütörtökön este Huszszein jordániai király. Irán részéről csütörtökön közölték, hogy elégedettek az Irán és Irak között a béke irányába mutató folyamattal, és készek fogadni Tárik Aziz iraki külügyminisztert. „Igazságos béke körvonalazódik, és a mi szempontunkból minden megfelelőképpen halad előre” — mondta Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter a teheráni rádió egyik műsorában. A teheráni rádió bejelentette, hogy csütörtökön 900 iráni hadifogoly tért haza. Az utóbbi két hét alatt öszszesen 35 ezer iráni és iraki hadifogoly tért vissza hazájába. Az Egyesült Államok spanyolországi légibázisokról Katarba irányított F—16-os vadászgépeket. Katar — Szaúd-Arábia után — a második ország, amelyik megnyitja támaszpontjait az amerikai egységek előtt — közölte pénteken az amerikai védelmi minisztérium szóvivője. Egy amerikai tisztségviselő szerint jelenleg már körülbelül hetvenezer amerikai katona tartózkodik Szaúd- Arábiában. Október első hetére számuk el fogja érni a 100 000-et. Az ENSZ emberi jogi albizottsága csütörtökön felszólította az iraki kormányt, hogy azonnal engedélyezze minden külföldi szabad távozását Irakból és Kuvaitból. A hosszú vita után hozott határozatban az albizottság nyugtalanságát fejezte ki az emberi és alapvető szabadságjogok iraki helyzete miatt. A határozat „szavahihető” forrásokból származó információkra utal, amelyek szerint több ezer kurdot erőszakkal telepítettek át az Irak északi részén található táborokba, és Kuvaitban több száz, a bagdadi rezsimmel szembeni ellenállással gyanúsított irakit tartóztattak le. Egy magas rangú, kuvaiti tisztségviselő szerint az iraki hatóságok több száz fiatal kuvaitit is elhurcoltak Irakba, hogy felszámolják az ellenállási mozgalmat. A tisztségviselő szerint olyan fiatalokat vittek egy Bászra melletti táborba, akiknél vagy megtalálták az ellenállási mozgalom röplapjait, vagy számottevő kuvaiti személyiségek rokonai voltak. Az Arab Liga Kairóban ülésező külügyminiszteri tanácsa péntekre virradóra felszólította az arab országokat, hogy a kuvaiti válság megoldását célzó esetleges békejavaslataikat terjesszék a testület elé. Az erről szóló közlemény leszögezte, hogy az indítványoknak a Kuvaitból való, feltétel nélküli iraki kivonuláson és a kuvaiti emír hatalmának visszaállításán kell alapulniuk. Az Irak elleni embargó már most 2 milliárd dolláros veszteséget jelent a Szovjetuniónak — közölte Borisz Agafonov, a szovjet—iraki gazdasági vegyes bizottság tisztségviselője. (MTI) Példaértékű a finn nemzetiségi politika (Folytatás az I. oldalról) romániai magyarság helyzetét firtató több újságírói kérdésre válaszolva Antall József kifejtette: példaértékű, igen nagyra értékelendő Finnország kisebbségi politikája az itt élő svédekkel. Magyarországnak a Varsói Szerződéshez való viszonya iránt érdeklődő kérdésre a miniszterelnök elmondta, hogy Magyarország a VSZ politikai szervezetének gyökeres átalakítása mellett van, és nem tartja indokoltnak a katonai szervezet létét, ezért a magyar csapatokat gyakorlatilag kivonták a Varsói Szerződés parancsnoksága alól. — Ha addig a VSZ katonai szervezete nem szűnik meg, hazánk a jövő év végén kilép belőle, — remélhetőleg nem egyedüliként — jelentette ki Antall József kormányfő. A pénteken folytatódó konferencia számos kétoldalú megbeszélésre is lehetőséget ad. Antall József miniszterelnök a csütörtök délutáni ülés után tárgyalt Poul Schlüter dán kormányfővel , a két ország közötti gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről folytattak eszmecserét. A Helsinkiben tartózkodó Antall József pénteken délután a Nokia részvénytársaság irodaházába látogatott. Európa történelme új korszakához érkezett, véget ért a hidegháború és kontinensünk megosztottsága — állapítja meg az a nyilatkozat, amelyet az Európai Demokrata Szövetség XIII. pártvezetői konferenciáján Helsinkiben fogadtak el. Az EDU üdvözli, hogy Magyarország, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és Lengyelország visszanyerte szabadságát, visszatér az európai demokráciák családjához. Reményét fejezi ki, hogy Románia, Bulgária, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Albánia is követi őket. A Romániából érkező hírek arról tanúskodnak, hogy továbbra is megsértik az egyének, valamint a nemzeti és politikai kisebbségek politikai jogait. Az EDU pártvezetői rámutatnak: az ismét előretörő nacionalizmus és sovinizmus az európai államok között és azokon belül veszélyezteti az európai biztonságot. SZOLIDARITÁS-ÉVFONDILÓ Kiszakadt a zsák Nagy zsák ez a Szolidaritás, amelybe mindenki megpróbálta belegyömöszölni a maga ambícióit — vélte egy illúzióit veszített szakszervezeti aktivista. „A Szolidaritás a nemzeti identitás visszaszerzésének, egyszersmind a dolgozók öntudatra ébredésének harci mozgalma. Sajátos szintézise különféle tendenciáknak, amelyek hagyományosan szemben álltak egymással, e mozgalomban így kerülhetett közös nevezőre egy lengyel katolikus egy lengyel radikálissal. Megpróbálván megőrizni a hagyományos konzervatív nemzeti és erkölcsi értékeket, a Szolidaritás kihívással fordult a konzervatív, idejétmúlt barakkkommunizmus felé.” Adam Michnik, a Szolidaritás egyik fő ideológusa írta ezt még tavaly a The Times számára készült elemzésében. Ma már Michnik nyilván másképpen fogalmazna, aligha a közös nevezőt, hanem az áramlatok lényegbevágó elvi-politikai különbözőségét emelné ki. Hiszen a szintézis legfeljebb időlegesen jött létre, az a bizonyos zsák kiszakadt. A nagy társadalmi mozgalomból élesen szemben álló pártképződmények formálódnak, miközben a Szolidaritás hiábavalóan igyekszik megőrizni harcias szakszervezeti jellegét. A valaha volt egységet és dinamizmust, a régi dicsőséget felemlegető nosztalgikus visszaemlékezések folynak már augusztus közepe óta Lengyelországban. Visszatekintenek ama legendás augusztusra, amikor — az akkor még karcsúbb és fürgébb — hirtelen indulatú, gyors beszédű villanyszerelő átmászott a gdanski hajógyár kerítésén, felállt a sztrájkoló munkások elé a hevenyészett barikádra, s ezzel új mederbe terelte az eseményeket. Lech Walesa, az időközben a nemzet atyja szerepébe testesedett politikus szívesen dédelgeti saját misztikus munkásvezéri képét, kiemelve szerepét az akkori tengermelléki sztrájkok egész Kelet-Európát tespedtségéből felrázó tömegmozgalommá szélesedésében. Felbőszült arroganciával utasították el a hagyományos állampárti szakszervezetek a Szolidaritás szemtelen kihívását. Kelet-Európa dolgozóihoz intézett üzenetükben a lengyel munkások szabad szakszervezetek alakítására szólítottak fel. Ellenforradalminak minősültek a Gdanskból indult követelések: húst, gyerekeiknek óvodát, könynyebb lakáshoz jutást, szabad szervezkedést, sztrájkjogot s nyilvánosságot követelt az első 21 pont. A Szolidaritás elméleti programjának megalapozására sok idő nem maradt, a független önigazgató Lengyelország puszta gondolata a brezsnyevi doktrína tabuit sértette. S ma is vitáznak, lehetett volna-e az adott körülmények között más út, mint az önelnyomás, a szükségállapot, mint kisebbik rossz vállalása. A Szolidaritás egyik gyötrő dilemmája ma éppen az, hogy bár megalakulásával, megtörettetésével, majd újjászületésével történelmi szerepet játszott a kelet-európai erjedésben, mára késésbe került más volt szocialista országok viharos ütemű átalakulásához képest. Egyedül Lengyelországban nem volt még valóban szabad parlamenti választás. Bár a szejmben képviselt pártok nem a régiek, a tavalyi kompromisszumok arányai így sem a valóságos erőviszonyokat tükrözik. A parlamenten kívül ugrásra készen vár számos tradicionális és új típusú formáció. Lengyelország nagy esélye volt valaha az egységes, legalábbis a felszínen egységes ellenzéki tömegmozgalom, mára ugyanez az új rendszer legnagyobb tehertételévé vált. Nem nyugati típusú pluralista demokrácia, hanem diktatórikus hajlamú új egypártrendszer, újfajta monolitizmus kialakulásának veszélyétől tartanak sokan. A Szolidaritás, bár szakszervezetként nem nyerte vissza régi erejét, taglétszáma nem éri el a kétmilliót, mindenhatóan uralja a politikai életet. Valódi verseny híján érdektelenségbe fulladtak a helyhatósági választások. Jelenleg a Szolidaritás képviseli önmaga ellenzékét is. Tulajdonképpen már 1980—81-ben is világosan elkülönültek az állampárti diktatúra ellenében egymásra talált szakszervezeti, egyházi, politikai áramlatok. Régi sztrájkok üldözöttjei, hagyományos kereszténynemzeti gondolat képviselői meg 1968-as radikális diákvezérek egyaránt szerephez jutottak a mozgalom irányításában. Az áramlatok csatája mára nyílttá vált, az összetartó közös cél elérésével a továbbhaladás irányát és módszereit illetően már nincs egyetértés, miközben még mindig az egység látszatának megőrzésével próbálkoznak. A pápa tanácsait meghallgatni induló Walesa is úgy nyilatkozott a minap, hogy a szakadás immár elkerülhetetlen, utóbb, kifelé jövet az audienciáról, mégis mintha visszakozott volna. A Szolidaritás elnökének köztársasági elnöki ambíciója lett az ütközőpont, amely a különféle politikai nézetek képviselőit élesen szembe állította. Walesa, aki tavaly óvakodott a kormányfői felelősséget magára vállalni, meg akarván maradni a kötöttségek nélküli néptribun szerepében, saját magát manőverezte a hatalom belső sáncain kívülre. A kormányban és a parlamentben dolgozó értelmiségi tanácsadói, akik mégiscsak Walesa áldásával kaphatták megbízatásukat, meglepve tapasztalhatták, hogy a Szolidaritás elnöke lett saját kormányának legélesebb bírálója. Walesa karizmatikus személyiségét, ösztönös politikai zsenialitását ők sem kérdőjelezik meg, ugyanakkor kétségbe vonják szakmai hozzáértését, hiányolják a kellő következetességet és elvi megalapozottságot a legmagasabb államjogi tisztség betöltéséhez. A Szolidaritás másodikharmadik vonalának aktivistái, akik jelenleg Gdanskban Walesa holdudvarát alkotják, demagógiába hajló, populista jelszavakkal fordulnak „a nép hangját” hallat- SZOMBAT, 1990. SZEPTEMBER 1. NÉPSZAVA Szlovák szakemberek Bős ellen Kárpáti János, az MTI tudósítója jelenti: Szlovák műszaki és környezetvédelmi szakemberek egy csoportja a Pozsonyi Új Szó című napilap pénteki számában nyilatkozatban követelte a szlovák illetékesektől: állítsák le a bősi vízi erőmű befejezésére irányuló egyoldalú kampányt, amely manipulálja a politikai és a nemzetiségi hangulatot. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy jelenleg még azokat a környezetvédelmi intézkedéseket sem foganatosították, amelyeket az erőmű üzembe helyezésével kapcsolatban a kommunista kormány elfogadott. A nyilatkozat szerint a csehszlovák hírközlési eszközökben — hasonlóan, mint a tavalyi év végén és ez év elején — naponta uszító, nacionalista indulatokat keltő közlemények, írások jelennek meg, amelyek nem az igazságnak megfelelően tájékoztatnak a szakemberek előrejelzéseiről. Iliescu a gyűlölködés ellen szólt Kölcsönös megértésre és megbékélésre van szükség Magyarországgal. Románia együttműködésre törekszik — ezt mondta Ion Iliescu, Románia elnöke a román televízióban közvetített beszédében. Az ország vezető politikusa a második bécsi döntés 50. évfordulójának kapcsán beszélt. „A bécsi diktátum az emberiség modern történelmének leggyalázatosabb cselekedete volt. Hitler és Mussolini védnökségével és Sztálin bűnös hozzájárulásával született meg a döntés, amellyel az ország északnyugati részét a horthysta Magyarországhoz csatolták. Nem azért emlékezünk ezekre az eseményekre, hogy egymásra uszítsunk és gyűlöletet szítsunk, hanem mert azt akarjuk, hogy ilyen események soha többé ne történjenek meg. Meg kell találni az utat a meg nem értés és gyanakvás felszámolásához. Vállaljunk részt közösen egy olyan légkör megteremtésében, amelyben lehetetlenné válnak a gyászos események, amelyek vérbe borították az országot és mély nyomokat hagytak nemzedékek tudatában” — jelentette ki Ion Iliescu. KERESZTÉNYEK ÉS ZSIDÓK ! A Keresztények és Zsidók Nemzetközi Tanácsa ez évi prágai közgyűlésén, amely a minap fejeződött be, a Magyar Köztársaságot is felvették a szervezet teljes hosszú tagjainak sorába. TÉKA ÉS A CSEMADOK Több mint 3 millió 200 ezer forint értékű könyvet ajándékozott a Csemadoknak, a csehszlovákiai magyar kulturális szervezetnek a Téka I könyvértékesítő vállalat. Szolovjov pénteken a leghatározottabban cáfolta azt, hogy akár egy pillanatig is veszélyben lett volna bármelyikük élete, illetve a Földre való visszatérésük lehető- sége. tatArsztán Az Oroszországi Föderációhoz tartozó Tatár Au- tonóm Szovjet Szocialista Köztársaság törvényhozása pénteken Kazanyban kikiáltotta az önálló tatár szövetséges köztársaság, Tatársztán szuverenitását. VÉGE A KAMIONHÁBORÚNAK Egyheti lezárás után pénteken délben megnyitották a közúti átkelőket Olaszországban Ausztria felé és felől, a kamionok előtt. Ezzel lezárult az újabb olasz—osztrák kamionháború. ŰRHAJÓSI CÁFOLAT A piacgazdaságba nem szabad fejest ugrani Az augusztus elején véget ért legutóbbi szovjet űrexpedíció két asztronautája, Alekszandr Ballangyin és Alekszandr mgsmmmmmmMmmwém. A válságból csak együttes erőfeszítésekkel, összefogással tudunk kilábalni — így összegezte pénteki sajtóértekezletén Mihail Gorbacsov azt a kétnapos tanácskozást, amelyet az Elnöki Tanácsadó Testület és a Föderációs Tanácsadó Testület tartott Moszkvában, a köztársaságok és más autonóm közigazgatási egységek vezetőinek részvételével. A szovjet elnök beszámolója szerint néhány napon, valószínűleg egy héten belül elvégzik a végleges simításokat a piacgazdálkodásra való áttérés programtervezetén. A vélemények összegzését, a konszenzus kialakítását követően születhet döntés az átmeneti, stabilizációs szakaszról. Gorbacsov tájékoztatójából kiderült, hogy ez a stabilizációs szakasz — „a piacgazdaságba nem szabad fejest ugrani!” — október elsején kezdődne, s kétszer három hónapos időszakot ölelne fel. Határozottan elítéljük Irak, Szaddám Huszein rendszerének Kuvait elleni jogsértő akcióit, e módszerek elvi okokból elfogadhatatlanok számunkra — jelentette ki pénteki moszkvai sajtóértekezletén Mihail Gorbacsov, aki az újságíróik számos külpolitikai vonatkozású kérdésére is választ adott. Aláírták az egyesülési szerződést (Folytatás az 1. oldalról) rádió- és tv-állomások által egyenes adásban közvetített eseményen jelen volt mindkét állam számos vezető politikusa. A dokumentumot Wolfgang Schäuble, nyugatnémet belügyminiszter és Günther Krause keletnémet parlamenti államtitkár írta alá. A délelőtt folyamán mind a berlini, mind a bonni kormány áldását adta a szerződés szövegére. A vitatott kérdésekben dűlőre jutott a bonni koalíció és az ellenzék, illetve Bonn és Berlin. A terhességmegszakítás kérdésében az SPD beadta a derekát, és elfogadta, hogy a keletnémet gyakorlat (a megszakítás engedélyezése a terhesség 12. hetéig, minden további indikáció nélkül), még 2 évig marad érvényben a keleti tartományokban. Korábban az SPD 5 évi átmeneti idő mellett kardoskodott. Bonn pedig engedett a Népi Kamara csütörtöki határozott fellépésének, és lemondott arról, hogy az NDK polgárairól felfektetett 6 millió Stasiakta a koblenzi szövetségi levéltárba kerüljön. A dokumentumok, amelyeknek révén az érintett személyek könnyen zsarolhatóvá válhatnak, az NDK területén maradnak. Végleges helyükről, felhasználásukról és őrzésükről a majdani egységes német parlament határoz.