Népszava, 1990. szeptember (118. évfolyam, 205–229. sz.)

1990-09-01 / 205. szám

NÉPSZAVA 199­0. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Félm­illiárd márkás bankhitelt kapunk (Folytatás az 1. oldalról) szám devizaszűkében szen­ved, a Szovjetunióval szem­ben behajtatlan követelései vannak Magyarországnak, a bolgár Külkereskedelmi Bank pedig leállította kifi­zetéseit. A Frankfurter All­gemeine szerint a nyugatné­metek megközelítőleg 475 millió márka értékű, Ma­gyarországgal lebonyolítandó exportügyletekre további ke­zességet helyeztek kilátásba. A Frankfurter Allgemeine Zeitung gazdasági rovatának egy más helyén Hárshegyi Frigyesnek, a Magyar Nem­zeti Bank alelnökének csü­törtöki frankfurti közléseire hivatkozva arról számol be, hogy Magyarország teljesít­ménymérlege az év első fe­lében 200 millió dollár több­letet mutat, ami a tavalyi év első feléhez képest je­len­tős javulás. A magyar export 17 százalékkal növe­kedett , 1990-re 7 milliárd dollár értékű exportot ter­veznek — és lényegesen sze­rényebb ütemben növekszik az import (a prognózis 1990- ra 5,9 milliárd dollár) —, ez áll a mérlegjavulás hátteré­ben. A kedvező fejleményt elősegítette, hogy a tavalyi 349 millió dolláros mínusz helyett 1990 első hat hónap­jában az utazások és az ide­genforgalom mérlege 144 millió dollár többletet tar­talmaz. Magyarország tel­jesítménymérlegének javítá­sában „messze felülmúlta” a Nemzetközi Valutaalap elő­írásait. Az elkövetkezendő öt évben Magyarország tőke­piacokon és nemzetközi pénzügyi szervezetektől 2 milliárd dollárt akar felven­ni. Az Európai Közösséggel már letárgyalták, hogy há­rom szakaszban 1 milliárd dollárt kap Magyarország, írta a Nemzeti Bank alelnö­­kére hivatkozó jelentésében a nyugatnémet lap. (MTI) Újabb környezeti katasztrófa a Szovjetunióban A méreg folyamatosan szivárog Cigaretta lázadás után gyógyszerlázadás ? Tóth Júlia, az MTI tudósító­ja jelenti: Végsőkig elkeseredett em­berek ezrei tüntettek a bas­kíriai Ufában. A milliós vá­ros lakóinak zöme ugyanis az egyik vegyi üzemben egy hete történt robbanás óta ivóvíz nélkül él, vagy pedig kénytelen fenollal szennye­zett vizet inni. Csatlakoztak hozzájuk egy kétszáz kilomé­terre lévő másik város, Nyef­­tyekamszk lakói is, akik vi­szont a városuk közelében épülő atomerőmű ellen tilta­koztak. A tüntetők követelték az ufai „HIMPROM” nevű ve­gyigyár azonnali bezárását. Hangoztatták ugyanakkor, hogy már nem hisznek a he­lyi vezetőknek, és egyenesen a szovjet szövetségi kor­mányhoz fognak fordulni pa­naszukkal. Az ufai üzemben a múlt hét csütörtökön felrobbant egy fenol-acetont gyártó be­rendezés, amelynek nyomán mintegy 120 ember szenve­dett különböző sérüléseket, és hatalmas mennyiségű mérgező hatású fenol került a levegőbe, valamint a város vízellátását biztosító folyó vizébe. A méreg azóta folya­matosan szivárog a város és környékének talajába is. A robbanást követően a ható­ságok elzárták a vezetékes vizet, és leállítottak több élelmiszerüzemet, ám az el­múlt egy hétben sem a víz­szolgáltatás újraindítása, sem pedig a környezetszennyezés felszámolása terén nem tör­tént semmi. Ufában néhány hónapon belül ez a második gyilkos környezeti katasztrófa. Ápri­lis elején a „HIMPRON” jó­voltából fenol szivárgott az ivóvízbe és — jó ideig észre­vétlenül — Ufa lakóinak mintegy kétharmada mérge­zett vizet ivott. A történtek kivizsgálására a szövetségi kormány akkor bizottságot alakított. A helyzeten azon­ban mindez eddig mit sem változtatott. Gyógyszerhiány fenyeget a Szovjetunióban a jövő évtől, mert az ország gyógyszeripa­ra a gazdaság egészénél is gyorsabban omlik össze — jelentette ki a Trud című lapnak adott nyilatkozatában Igor Gyenyiszov szovjet egészségügyi miniszter. A hazai gyógyszeripar a szük­ségletek csupán 30 százalékát lesz képes kielégíteni — mondta. A lap hozzáteszi, hogy a 4500 alapvető gyógyszerféle­ségből csupán 1200 fajtát ál­lítanak elő a Szovjetunióban, további 1900 féle gyógyszer­ből pedig csak a szükséglet 20—40 százalékát fedezi a ha­zai gyártás. A Trud szerint az idei „cigarettalázadásokat” jövőre a gyógyszerek hiánya miatti megmozdulások vált­hatják fel. A gondok a gyógyszergyár­tó ipar elavultságából szár­maznak: a legújabb üzem is 10 éves. A vegyi szennyezés­től tartó helyi hatóságok többfelé nehezítik új gyógy­szergyárak építését, illetve követelik a régiek bezárását. Fenyegetőznek a vörös khmerek A vörös khmerek az egész országra kiterjedő támadást indítanak a phnompeni kor­mány csapatai ellen, ha az ENSZ kambodzsai béketer­véről a jövő héten Dzsakar­­tában tartandó tárgyalások kudarcba fulladnak — jelen­tették be pénteken a vörös khmerek rádiójában. „Jelenleg rendezzük so­rainkat, és országos offenzí­­vába lendülünk, ha nem si­kerül egyetértésre jutnunk” — hangzott a bejelentés. (Reuter) v ■1­ va a Mazowiecki-kormány ellen. Az átalakulás felgyor­sítását sürgetik, a volt kom­munista káderekkel való mi­előbbi leszámolást kérik szá­mon a gazdasági átalakulás kérdéseiben radikális, egyéb­ként fontolva haladó kor­mányfőn. „Baloldali, nemzetietlen, kozmopolita”, azaz a lengyel valóságban is azonnal vissz­hangra találó olcsó jelzőkkel, az antiszemita felhangoktól sem elhatárolódva próbálják lejáratni a szervezet „tojás­­fejű” értelmiségijeit. A Wa­lesa elnöki ambícióját támo­gató jobbközép keresztény­nemzeti csoportosulással, a Centrum Megegyezéssel szemben­­ma már egyértel­műen fellép a teljes értelmi­ségi csapat. A Demokratikus Akció Ál­lampolgári Mozgalom, a ROAD kerek- perec kijelen­tette, hogy meg kívánják akadályozni Walesa elnökké választását, ők Mazowiec­ki kormányfő államfővé je­lölését szorgalmazzák. Var­sóban is nagy kérdés, hogy vajon a parlament avagy a nép válassza-e meg a régi rendszerhez kötődő Jaruzels­ki tábornok helyébe lépő köztársasági elnököt. Hogy vajon ki az igazi esélyes, ennek eldöntésében az egy­másnak ellentmondó köz­vélemény-kutatási eredmé­nyek nem nyújtanak tám­pontot. Egyik felmérés a kor­mányfőt, másik a Szolidari­tás elnökét kiáltja ki a leg­népszerűbb lengyel politi­kusnak. Mazowiecki kormányfő hí­ve a kendőzetlen, őszinte be­szédnek. Nem kívánja elhall­gatni a lengyelek előtt álló további nehézségeket, felvál­lalta a népszerűségét aligha növelő gazdasági szükség­programot. A Szolidaritás­­évfordulók egyikén, a gdans­ki megállapodás aláírásakor, tán maga is beleesvén a nosztalgiázás csapdájába, no meg a saját szelíd módján ellenkampányt is folytatva, Walesa fellegvárába, a gdanski hajógyárba látoga­tott. Tanácsadóként volt itt jelen tíz évvel korábban, s most a kormánytagokkal együtt tapasztalta, hogy a másik oldalra került. A gdanski melósok nem kisebb hévvel támadták kabinetjét, mint az előző kommunista kormányzatokat. Elekes Éva Amikor még együtt meneteltek: Walesa és Mazowiecki Giurgiu kontra Rusze Klórgáz a város fölött Rusze bolgár város fölött újra megsűrűsödtek a Duna román partjáról a 200 ezres várost mérgező klórgázfel­hők. A független bolgár szak­­szervezetek konföderációjá­nak vezetése „ökológiai ter­rornak” minősíti a jelenséget és nemzetközi beavatkozást követel. Giurgiu román város vegyi üzeme mérgezi a környék le­vegőjét, s ez már eddig is sok tiltakozó akciót váltott ki. A bolgár—román kor­mányfői találkozón létrejött megállapodásokat megszeg­ve, az utóbbi napokban olyan üzemrészt állítottak újra munkába Giurgiuban, amely­re tilalom volt — a súlyos légszennyezés tehát ismétlő­dik. Egy találkozón az üzem vezetői azzal érveltek, hogy a „társadalmi feszültség” nö­vekedése miatt kellett felújí­tani az említett részleg üze­melését. A napokban telefon­­beszélgetésre is sor került Andrej Lukanov bolgár és Petre Román román minisz­terelnök között, amelyen Lu­kanov tiltakozott. MÉG INKÁBB A LÉT A TÉT ! Minapi cikkem miatt kemény bírálatban­­ részesít levelében dr. Szalai Dénes soproni olvasónk. A Népszava augusztus 24-i szá­ll­­ában megjelent, A lét a tét című írás­ban foglaltakat kifogásolja, bizonyos rész­letében és általánosabb mondanivalóját tekintve egyaránt. Múlt pénteki írásom­ban hangot adtam a lakosság körében­­ észlelt elégedetlenségnek a kormány po­litikájával szemben. Példaként egy mosó­gépszerelő szomorú kifakadását hoztam, s a szerelő negatív véleményét tolmácsolva külön hangsúlyoztam, ez esetben nem az ellenzék, s nem is a sajtó kötelességsze­­­­rűen bírálnivalót kereső magatartásáról­­ van szó, hiszen mindkét félnek az a dol­­o­ga. Itt egy hús-vér ember szólalt meg, s mindenféle kérdés nélkül a bizalmába avatott. A szó szoros értelmében panasz­kodni kezdett: családdal, kevés fizetés­ből, újabb és újabb áremelések mellett­­ mind nehezebben él. A kormány ilyen irá­nyú intézkedései tehát a bőrére mennek, sokadmagával együtt. Ehhez éppen dr. Matolcsy György ál­lamtitkár minap publikált írása (Magyar­­ Nemzet, 1990. VIII. 25.) ad megerősítő­­ megállapításokat: „A társadalom elszegé­nyedése is óriási veszély. Az első hét hó­nap adatai azt mutatják, hogy a legsze­gényebb rétegek megőrizték — igen ala­csony — életszínvonalukat, s a középré­­é­tegek egyre nagyobb csoportjai szakadnak ■­ le.” Nekem a mosógépszerelő megszólaltatá­­­­sával az volt a célom, hogy hiteles for­rásra támaszkodva, valós véleménynek­­ adjak hangot, amellyel sokan azonosulnak. Jelezni akartam a tényt, s nem a tényt szándékoztam felhasználni egy újabb, ol­csó kormányellenes kirohanásra. S való­színűleg hasonló okok miatt vette be írá­sába Matolcsy György is az idézett gon­dolatot, akit azért nehéz lenne a kormány­­ lejáratásában segédkező államtitkárnak­­ minősíteni. Az újságíró persze más. Nem tudja, de­­ nem is akarja igazolni kormánypártiságát.­­ A közvetlen tapasztalatok közreadásának azonban egyetlen párthoz sincs köze, s ez­­ a hírlapírónak nem egyszerűen joga, ha­nem kötelessége. Más kérdés, az olvasó elhiszi-e, hogy igazat ír valaki vagy sem. Dr. Szalai Dénes sajnos nem hitte el, ezért írta: „Horváth K. József hiába igyek­szik a szerelő szájába adni a közhangu­­­­latra vonatkozó véleményét, mégsem tud­­­­ja elhitetni azt. Nagyon is valószínű, hogy a szerelő csak egy fiktív személy, s mint ilyen, a szerző szócsöve.” Szalai úr feltehetően azért nem hisz ne­kem, mert általában a sajtóról nincs nagy véleménye. Ismét idézem: „A magyar saj­tóban naponta találhatók ehhez hasonló, erősen tendenciózus írások. Céljuk nem lehet más, mint a kormány lejáratása és tömegméretű elégedetlenség keltése.” To-­­­vábbá azért sem hisz, s talán főleg ezért nem, mert „Szinte mindenki tisztában van azzal, hogy a sajtóban nem ment még végbe a rendszerváltás, és az újságírók je­lentős része a régi rendszer engedelmes kiszolgálója volt. (...) Ez a sajtó egysze- ■­­rűen fél, ezért nem lehet szabad és fele­lősségteljes. Úgy hiszi, hogy az MDF lé­tében fenyegeti, mindent el akar követni tehát, hogy azt lehetetlenné tegye. Múlt-­­­ját tekintve azonban erre nincs lehetőség i­ge. (...) Csak a saját átmentésükkel törőd­nek. Mivel a régi hatalmi elit igazi szó-­­­szólója az SZDSZ, ezért unalomig ragoz­zák az ún. ellenzék érveit.” Lám, a sajtó egyes köreinek magatar­tásáért most az is bűnhődik, aki nem ér­tett és nem ért egyet a kormány minden­áron való támadásával, "főleg nem a meg­alapozatlan, felületes vagdalkozásokkal. Természetesen a kormányt nem tartom tévedhetetlennek, de azt sem fogadom el, hogy amit csinál, az ab ovo rossz. E vé­­leményemnek lapunkban hangot is adtam. Dr. Szalai Dénes vádjait tehát sem rész­letében, sem általánosságban nem fogad­hatom el. Nyilvánvaló félreértése abból adódott, hogy nem hitte el: valóságos sze­mély véleményét tolmácsolom. Hadd idézzek befejezésül még egy­­ passzust a levélből: „A magyar nép több-­­ sége tisztában van azzal, hogy egyetlen párt sem képes az életkörülmények rom­lását és a lakosság megterhelését meg­akadályozni. Az összes szocialista ország katasztrofális örökséget hagyott maga után. Még a radikális Szolidaritás sem tudott a lengyel nép nyomorán változtat­­ni. (...) Az innen való elmozdulás csak évtizedek alatt lehetséges, ennek érdeké­ben akkora áldozatra van szükség, mint amekkorát az újjáépítés évei alatt produ­­kált a magyar és a többi nép. (...) Az An­­­­tall-kormány semmivel sem ígért többet, mint az SZDSZ, inkább a nehézségeket hangsúlyozta, és programja csak hosszabb időt követő felemelkedéssel számolt." A levélíró megállapításaival nem tudok vitatkozni, azokat elfogadom. Szalai úr­­ akár elhiszi, akár nem, nagyon szorítok­­ azért, hogy az a bizonyos elmozdulás be-­­ következzen. Méghozzá minél előbb. Ar­­­ ról viszont a jövőben sem mondhatok le, s ha a kívánt cél elérését valami megítélé-­­ sem szerint veszélyezteti, azt nyilvános- f ságra hozzam. A jelzés, ha kell, a bírálat­­ szándékával. Épphogy a kormány és mind-­­­annyiunk érdekében. Mert sajnos az alaptétel továbbra is­­ igaz. Sokak számára még mindig, s egy­­­­re inkább: A LÉT A TÉT. Horváth K. József § ' ' .■ /. % ' g g iggP Megnyílt a 71. OMÉK (Folytatás az 1. oldalról) kiállítások gazdasági éle­tünknek mindenkor jeles eseményei voltak. Különö­sen így van ez most, ami­kor társadalmi, politikai, gazdasági életünkben törté­nelmi léptékű események sokasága zajlik; amikor min­den igyekezetünkkel fel­­emelkedésünk megterem­tésén, az Európához való fel­zárkózásunkért dolgozunk.­­ örömünkre szolgál, hogy intézményeink, szol­gáltatóvállalataink mellett szép számban itt találjuk a bizakodó, az új iránt fogé­kony, a tanulni és beruház­ni szándékozó magánvállal­kozókat, a gazdákat is. Mind­annyian élni kívánnak a ki­állítás kínálta lehetőségek­kel. Igen élénk a nemzetkö­zi érdeklődés is: 27 közeli és távoli országból érkeztek hozzánk kiállítók — mon­dotta Göncz Árpád. Hazánk fejlődésében, né­pünk boldogulásában mező­­gazdaságunk meghatározóan fontos szerepet tölt be. Nem­zetgazdaságunk egykori si­kerágazata napjainkban a pusztító aszállyal, pénzszű­kével és az átalakulással já­ró gondok sorával küszkö­dik. Ám sok a felszínre hoz­ható belső lendítőerő is. Ezek akkor érvényesülhet­nek igazából, ha ez a fon­tos ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításunkon látható ha­zai és külföldi biológiai anyagokhoz, műszaki eszkö­zökhöz, technológiákhoz, va­lamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb is­meretekhez és módszerek­hez. A köztársasági elnök be­fejezésül gróf Széchenyi Ist­ván szellemiségét idézte. — Éppen 165 esztendő telt el azóta, hogy a legnagyobb magyar országos rangra emelte a mezőgazdasági ki­állításokat, vásárokat. Ezek­nek legnagyobb értékük ép­pen az, hogy mindig kelesz­­tő erejük volt a mezőgazda­ság fellendítésében. Hiszem, hogy ez a 71. OMÉK eseté­ben is igaz lesz. A megnyitó után Göncz Árpád többórás sétát tett a vásárban. Megtekintette a Mezőgazdasági Múzeum ag­rártörténeti bemutatóját, időzött az élő állatok szabad­téri mustráján, járt a kül­földi kiállítóknál, és szem­ügyre vette az élelmiszer­­ipari pavilon látnivalóit. A vásáron természetesen minden kiállító a legszebb termékeivel jelentkezik. Mintha nem is lenne aszály, oly gyönyörűek a zöldsé­gek, gyümölcsök, szép sze­mű a kukorica. A beszélge­tések során azonban annál több szó esett a szárazság következményeiről, a követ­kező év termelését beárnyé­koló helyzetről. Az elmúlt hetekben töb­ben megkérdőjelezték, va­jon érdemes-e megrendez­ni a kiállítást a jelenlegi körülmények között. A se­regszemle azokat igazolta, akik a hagyomány mellett döntöttek. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak nincs miért szégyenkeznie. Érzé­kelhető, hogy készülnek a privatizációra, a vállalko­zásokra, a sokszínűbb ter­melésre. Exportunk és a hazai ellátás is követeli, hogy maradjanak nagyüze­mek, amelyekben azokat a termékeket állítják elő — mint például a gabona, cu­korrépa, napraforgó —,ame­lyek a mai világban a kis­üzemben versenyképtele­nek. Az OMÉK első napján ko­ra délelőtt elkezdődött a tá­jékoztatási nagyüzem. A legfrissebbnek a sajtó in­formálásában a Zala Me­gyei Sütőipari Vállalat (ZA­­LACO) és a vele társulni szándékozó osztrák Anker­­brot cég mutatkozott. Az osztrák vállalat négy hónap­pal ezelőtt felmérte a ma­gyarországi kenyérválasz­tékot. Az igazgató szerint a magyar kenyérgyártás — s ennek nyomán a táplálko­zási szokások — nem veszik eléggé figyelembe az egész­séges életmód követelmé­nyeit. Hiányoznak a pék­áruk választékából a tejes készítmények is. Holott — laboratóriumi vizsgálataik szerint — a magyar búza kiváló minőségű. Az Anker­­brot és a ZALACO keszt­helyi gyáregysége — mint a Népszava kérdésére elmond­ták — nyilatkozatot írtak alá közös vállalkozás létreho­zásáról. Solymosi István, a ZALACO igazgatója szerint mindkét fél elégedett, a kez­deti együttműködéssel re­mélik, hogy október végéig megtörténik a cégbejegyzés. Tájékoztatót tartott a Ba­romfi Termelők Országos Egyesülése is. Elmondták, hogy az elmúlt évtizedben hazánk felküzdötte magát a „baromfinagyhatalmak" kö­zé. Ám napjainkban az eddiginél korszerűbb mód­szereket kell alkalmazni a piacok megtartása érdeké­ben. Magyarországon sajná­latosan visszaesett a hús­­fogyasztás. A forgalom har­mada azonban még mindig baromfihúsból és -készítmé­nyekből áll. Ha növelni akarják részesedésüket a húspiacon, jobban kell al­kalmazkodni a vevők pénz­tárcájához, s ez feltételezi a gyártmánykorszerűsítést. Szándékuk a magánvállal­kozókat és kistermelőket is intenzívebben bevonni a baromfitermelésbe. Végül agrárjellegű tájé­koztatót tartott az Állami Biztosító, mind a nagyüze­mek, mind a kistermelők sa­játos igényei alapján. A MÜSZI pedig a mezőgazda­ság, ügyvitel­ gépesítéséről nyújtott újszerű informá­ciókkal igyekezett felhívni a figyelmet magára a vásár látogatói előtt. (lendvai) 3

Next