Népszava, 1990. szeptember (118. évfolyam, 205–229. sz.)
1990-09-01 / 205. szám
NÉPSZAVA 1990. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Félmilliárd márkás bankhitelt kapunk (Folytatás az 1. oldalról) szám devizaszűkében szenved, a Szovjetunióval szemben behajtatlan követelései vannak Magyarországnak, a bolgár Külkereskedelmi Bank pedig leállította kifizetéseit. A Frankfurter Allgemeine szerint a nyugatnémetek megközelítőleg 475 millió márka értékű, Magyarországgal lebonyolítandó exportügyletekre további kezességet helyeztek kilátásba. A Frankfurter Allgemeine Zeitung gazdasági rovatának egy más helyén Hárshegyi Frigyesnek, a Magyar Nemzeti Bank alelnökének csütörtöki frankfurti közléseire hivatkozva arról számol be, hogy Magyarország teljesítménymérlege az év első felében 200 millió dollár többletet mutat, ami a tavalyi év első feléhez képest jelentős javulás. A magyar export 17 százalékkal növekedett , 1990-re 7 milliárd dollár értékű exportot terveznek — és lényegesen szerényebb ütemben növekszik az import (a prognózis 1990- ra 5,9 milliárd dollár) —, ez áll a mérlegjavulás hátterében. A kedvező fejleményt elősegítette, hogy a tavalyi 349 millió dolláros mínusz helyett 1990 első hat hónapjában az utazások és az idegenforgalom mérlege 144 millió dollár többletet tartalmaz. Magyarország teljesítménymérlegének javításában „messze felülmúlta” a Nemzetközi Valutaalap előírásait. Az elkövetkezendő öt évben Magyarország tőkepiacokon és nemzetközi pénzügyi szervezetektől 2 milliárd dollárt akar felvenni. Az Európai Közösséggel már letárgyalták, hogy három szakaszban 1 milliárd dollárt kap Magyarország, írta a Nemzeti Bank alelnökére hivatkozó jelentésében a nyugatnémet lap. (MTI) Újabb környezeti katasztrófa a Szovjetunióban A méreg folyamatosan szivárog Cigaretta lázadás után gyógyszerlázadás ? Tóth Júlia, az MTI tudósítója jelenti: Végsőkig elkeseredett emberek ezrei tüntettek a baskíriai Ufában. A milliós város lakóinak zöme ugyanis az egyik vegyi üzemben egy hete történt robbanás óta ivóvíz nélkül él, vagy pedig kénytelen fenollal szennyezett vizet inni. Csatlakoztak hozzájuk egy kétszáz kilométerre lévő másik város, Nyeftyekamszk lakói is, akik viszont a városuk közelében épülő atomerőmű ellen tiltakoztak. A tüntetők követelték az ufai „HIMPROM” nevű vegyigyár azonnali bezárását. Hangoztatták ugyanakkor, hogy már nem hisznek a helyi vezetőknek, és egyenesen a szovjet szövetségi kormányhoz fognak fordulni panaszukkal. Az ufai üzemben a múlt hét csütörtökön felrobbant egy fenol-acetont gyártó berendezés, amelynek nyomán mintegy 120 ember szenvedett különböző sérüléseket, és hatalmas mennyiségű mérgező hatású fenol került a levegőbe, valamint a város vízellátását biztosító folyó vizébe. A méreg azóta folyamatosan szivárog a város és környékének talajába is. A robbanást követően a hatóságok elzárták a vezetékes vizet, és leállítottak több élelmiszerüzemet, ám az elmúlt egy hétben sem a vízszolgáltatás újraindítása, sem pedig a környezetszennyezés felszámolása terén nem történt semmi. Ufában néhány hónapon belül ez a második gyilkos környezeti katasztrófa. Április elején a „HIMPRON” jóvoltából fenol szivárgott az ivóvízbe és — jó ideig észrevétlenül — Ufa lakóinak mintegy kétharmada mérgezett vizet ivott. A történtek kivizsgálására a szövetségi kormány akkor bizottságot alakított. A helyzeten azonban mindez eddig mit sem változtatott. Gyógyszerhiány fenyeget a Szovjetunióban a jövő évtől, mert az ország gyógyszeripara a gazdaság egészénél is gyorsabban omlik össze — jelentette ki a Trud című lapnak adott nyilatkozatában Igor Gyenyiszov szovjet egészségügyi miniszter. A hazai gyógyszeripar a szükségletek csupán 30 százalékát lesz képes kielégíteni — mondta. A lap hozzáteszi, hogy a 4500 alapvető gyógyszerféleségből csupán 1200 fajtát állítanak elő a Szovjetunióban, további 1900 féle gyógyszerből pedig csak a szükséglet 20—40 százalékát fedezi a hazai gyártás. A Trud szerint az idei „cigarettalázadásokat” jövőre a gyógyszerek hiánya miatti megmozdulások válthatják fel. A gondok a gyógyszergyártó ipar elavultságából származnak: a legújabb üzem is 10 éves. A vegyi szennyezéstől tartó helyi hatóságok többfelé nehezítik új gyógyszergyárak építését, illetve követelik a régiek bezárását. Fenyegetőznek a vörös khmerek A vörös khmerek az egész országra kiterjedő támadást indítanak a phnompeni kormány csapatai ellen, ha az ENSZ kambodzsai béketervéről a jövő héten Dzsakartában tartandó tárgyalások kudarcba fulladnak — jelentették be pénteken a vörös khmerek rádiójában. „Jelenleg rendezzük sorainkat, és országos offenzívába lendülünk, ha nem sikerül egyetértésre jutnunk” — hangzott a bejelentés. (Reuter) v ■1 va a Mazowiecki-kormány ellen. Az átalakulás felgyorsítását sürgetik, a volt kommunista káderekkel való mielőbbi leszámolást kérik számon a gazdasági átalakulás kérdéseiben radikális, egyébként fontolva haladó kormányfőn. „Baloldali, nemzetietlen, kozmopolita”, azaz a lengyel valóságban is azonnal visszhangra találó olcsó jelzőkkel, az antiszemita felhangoktól sem elhatárolódva próbálják lejáratni a szervezet „tojásfejű” értelmiségijeit. A Walesa elnöki ambícióját támogató jobbközép kereszténynemzeti csoportosulással, a Centrum Megegyezéssel szembenma már egyértelműen fellép a teljes értelmiségi csapat. A Demokratikus Akció Állampolgári Mozgalom, a ROAD kerek- perec kijelentette, hogy meg kívánják akadályozni Walesa elnökké választását, ők Mazowiecki kormányfő államfővé jelölését szorgalmazzák. Varsóban is nagy kérdés, hogy vajon a parlament avagy a nép válassza-e meg a régi rendszerhez kötődő Jaruzelski tábornok helyébe lépő köztársasági elnököt. Hogy vajon ki az igazi esélyes, ennek eldöntésében az egymásnak ellentmondó közvélemény-kutatási eredmények nem nyújtanak támpontot. Egyik felmérés a kormányfőt, másik a Szolidaritás elnökét kiáltja ki a legnépszerűbb lengyel politikusnak. Mazowiecki kormányfő híve a kendőzetlen, őszinte beszédnek. Nem kívánja elhallgatni a lengyelek előtt álló további nehézségeket, felvállalta a népszerűségét aligha növelő gazdasági szükségprogramot. A Szolidaritásévfordulók egyikén, a gdanski megállapodás aláírásakor, tán maga is beleesvén a nosztalgiázás csapdájába, no meg a saját szelíd módján ellenkampányt is folytatva, Walesa fellegvárába, a gdanski hajógyárba látogatott. Tanácsadóként volt itt jelen tíz évvel korábban, s most a kormánytagokkal együtt tapasztalta, hogy a másik oldalra került. A gdanski melósok nem kisebb hévvel támadták kabinetjét, mint az előző kommunista kormányzatokat. Elekes Éva Amikor még együtt meneteltek: Walesa és Mazowiecki Giurgiu kontra Rusze Klórgáz a város fölött Rusze bolgár város fölött újra megsűrűsödtek a Duna román partjáról a 200 ezres várost mérgező klórgázfelhők. A független bolgár szakszervezetek konföderációjának vezetése „ökológiai terrornak” minősíti a jelenséget és nemzetközi beavatkozást követel. Giurgiu román város vegyi üzeme mérgezi a környék levegőjét, s ez már eddig is sok tiltakozó akciót váltott ki. A bolgár—román kormányfői találkozón létrejött megállapodásokat megszegve, az utóbbi napokban olyan üzemrészt állítottak újra munkába Giurgiuban, amelyre tilalom volt — a súlyos légszennyezés tehát ismétlődik. Egy találkozón az üzem vezetői azzal érveltek, hogy a „társadalmi feszültség” növekedése miatt kellett felújítani az említett részleg üzemelését. A napokban telefonbeszélgetésre is sor került Andrej Lukanov bolgár és Petre Román román miniszterelnök között, amelyen Lukanov tiltakozott. MÉG INKÁBB A LÉT A TÉT ! Minapi cikkem miatt kemény bírálatban részesít levelében dr. Szalai Dénes soproni olvasónk. A Népszava augusztus 24-i szállában megjelent, A lét a tét című írásban foglaltakat kifogásolja, bizonyos részletében és általánosabb mondanivalóját tekintve egyaránt. Múlt pénteki írásomban hangot adtam a lakosság körében észlelt elégedetlenségnek a kormány politikájával szemben. Példaként egy mosógépszerelő szomorú kifakadását hoztam, s a szerelő negatív véleményét tolmácsolva külön hangsúlyoztam, ez esetben nem az ellenzék, s nem is a sajtó kötelességszerűen bírálnivalót kereső magatartásáról van szó, hiszen mindkét félnek az a dologa. Itt egy hús-vér ember szólalt meg, s mindenféle kérdés nélkül a bizalmába avatott. A szó szoros értelmében panaszkodni kezdett: családdal, kevés fizetésből, újabb és újabb áremelések mellett mind nehezebben él. A kormány ilyen irányú intézkedései tehát a bőrére mennek, sokadmagával együtt. Ehhez éppen dr. Matolcsy György államtitkár minap publikált írása (Magyar Nemzet, 1990. VIII. 25.) ad megerősítő megállapításokat: „A társadalom elszegényedése is óriási veszély. Az első hét hónap adatai azt mutatják, hogy a legszegényebb rétegek megőrizték — igen alacsony — életszínvonalukat, s a középréétegek egyre nagyobb csoportjai szakadnak ■ le.” Nekem a mosógépszerelő megszólaltatásával az volt a célom, hogy hiteles forrásra támaszkodva, valós véleménynek adjak hangot, amellyel sokan azonosulnak. Jelezni akartam a tényt, s nem a tényt szándékoztam felhasználni egy újabb, olcsó kormányellenes kirohanásra. S valószínűleg hasonló okok miatt vette be írásába Matolcsy György is az idézett gondolatot, akit azért nehéz lenne a kormány lejáratásában segédkező államtitkárnak minősíteni. Az újságíró persze más. Nem tudja, de nem is akarja igazolni kormánypártiságát. A közvetlen tapasztalatok közreadásának azonban egyetlen párthoz sincs köze, s ez a hírlapírónak nem egyszerűen joga, hanem kötelessége. Más kérdés, az olvasó elhiszi-e, hogy igazat ír valaki vagy sem. Dr. Szalai Dénes sajnos nem hitte el, ezért írta: „Horváth K. József hiába igyekszik a szerelő szájába adni a közhangulatra vonatkozó véleményét, mégsem tudja elhitetni azt. Nagyon is valószínű, hogy a szerelő csak egy fiktív személy, s mint ilyen, a szerző szócsöve.” Szalai úr feltehetően azért nem hisz nekem, mert általában a sajtóról nincs nagy véleménye. Ismét idézem: „A magyar sajtóban naponta találhatók ehhez hasonló, erősen tendenciózus írások. Céljuk nem lehet más, mint a kormány lejáratása és tömegméretű elégedetlenség keltése.” To-vábbá azért sem hisz, s talán főleg ezért nem, mert „Szinte mindenki tisztában van azzal, hogy a sajtóban nem ment még végbe a rendszerváltás, és az újságírók jelentős része a régi rendszer engedelmes kiszolgálója volt. (...) Ez a sajtó egysze- ■rűen fél, ezért nem lehet szabad és felelősségteljes. Úgy hiszi, hogy az MDF létében fenyegeti, mindent el akar követni tehát, hogy azt lehetetlenné tegye. Múlt-ját tekintve azonban erre nincs lehetőség ige. (...) Csak a saját átmentésükkel törődnek. Mivel a régi hatalmi elit igazi szó-szólója az SZDSZ, ezért unalomig ragozzák az ún. ellenzék érveit.” Lám, a sajtó egyes köreinek magatartásáért most az is bűnhődik, aki nem értett és nem ért egyet a kormány mindenáron való támadásával, "főleg nem a megalapozatlan, felületes vagdalkozásokkal. Természetesen a kormányt nem tartom tévedhetetlennek, de azt sem fogadom el, hogy amit csinál, az ab ovo rossz. E véleményemnek lapunkban hangot is adtam. Dr. Szalai Dénes vádjait tehát sem részletében, sem általánosságban nem fogadhatom el. Nyilvánvaló félreértése abból adódott, hogy nem hitte el: valóságos személy véleményét tolmácsolom. Hadd idézzek befejezésül még egy passzust a levélből: „A magyar nép több- sége tisztában van azzal, hogy egyetlen párt sem képes az életkörülmények romlását és a lakosság megterhelését megakadályozni. Az összes szocialista ország katasztrofális örökséget hagyott maga után. Még a radikális Szolidaritás sem tudott a lengyel nép nyomorán változtatni. (...) Az innen való elmozdulás csak évtizedek alatt lehetséges, ennek érdekében akkora áldozatra van szükség, mint amekkorát az újjáépítés évei alatt produkált a magyar és a többi nép. (...) Az Antall-kormány semmivel sem ígért többet, mint az SZDSZ, inkább a nehézségeket hangsúlyozta, és programja csak hosszabb időt követő felemelkedéssel számolt." A levélíró megállapításaival nem tudok vitatkozni, azokat elfogadom. Szalai úr akár elhiszi, akár nem, nagyon szorítok azért, hogy az a bizonyos elmozdulás be- következzen. Méghozzá minél előbb. Ar ról viszont a jövőben sem mondhatok le, s ha a kívánt cél elérését valami megítélé- sem szerint veszélyezteti, azt nyilvános- f ságra hozzam. A jelzés, ha kell, a bírálat szándékával. Épphogy a kormány és mind-annyiunk érdekében. Mert sajnos az alaptétel továbbra is igaz. Sokak számára még mindig, s egyre inkább: A LÉT A TÉT. Horváth K. József § ' ' .■ /. % ' g g iggP Megnyílt a 71. OMÉK (Folytatás az 1. oldalról) kiállítások gazdasági életünknek mindenkor jeles eseményei voltak. Különösen így van ez most, amikor társadalmi, politikai, gazdasági életünkben történelmi léptékű események sokasága zajlik; amikor minden igyekezetünkkel felemelkedésünk megteremtésén, az Európához való felzárkózásunkért dolgozunk. örömünkre szolgál, hogy intézményeink, szolgáltatóvállalataink mellett szép számban itt találjuk a bizakodó, az új iránt fogékony, a tanulni és beruházni szándékozó magánvállalkozókat, a gazdákat is. Mindannyian élni kívánnak a kiállítás kínálta lehetőségekkel. Igen élénk a nemzetközi érdeklődés is: 27 közeli és távoli országból érkeztek hozzánk kiállítók — mondotta Göncz Árpád. Hazánk fejlődésében, népünk boldogulásában mezőgazdaságunk meghatározóan fontos szerepet tölt be. Nemzetgazdaságunk egykori sikerágazata napjainkban a pusztító aszállyal, pénzszűkével és az átalakulással járó gondok sorával küszködik. Ám sok a felszínre hozható belső lendítőerő is. Ezek akkor érvényesülhetnek igazából, ha ez a fontos ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításunkon látható hazai és külföldi biológiai anyagokhoz, műszaki eszközökhöz, technológiákhoz, valamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb ismeretekhez és módszerekhez. A köztársasági elnök befejezésül gróf Széchenyi István szellemiségét idézte. — Éppen 165 esztendő telt el azóta, hogy a legnagyobb magyar országos rangra emelte a mezőgazdasági kiállításokat, vásárokat. Ezeknek legnagyobb értékük éppen az, hogy mindig kelesztő erejük volt a mezőgazdaság fellendítésében. Hiszem, hogy ez a 71. OMÉK esetében is igaz lesz. A megnyitó után Göncz Árpád többórás sétát tett a vásárban. Megtekintette a Mezőgazdasági Múzeum agrártörténeti bemutatóját, időzött az élő állatok szabadtéri mustráján, járt a külföldi kiállítóknál, és szemügyre vette az élelmiszeripari pavilon látnivalóit. A vásáron természetesen minden kiállító a legszebb termékeivel jelentkezik. Mintha nem is lenne aszály, oly gyönyörűek a zöldségek, gyümölcsök, szép szemű a kukorica. A beszélgetések során azonban annál több szó esett a szárazság következményeiről, a következő év termelését beárnyékoló helyzetről. Az elmúlt hetekben többen megkérdőjelezték, vajon érdemes-e megrendezni a kiállítást a jelenlegi körülmények között. A seregszemle azokat igazolta, akik a hagyomány mellett döntöttek. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak nincs miért szégyenkeznie. Érzékelhető, hogy készülnek a privatizációra, a vállalkozásokra, a sokszínűbb termelésre. Exportunk és a hazai ellátás is követeli, hogy maradjanak nagyüzemek, amelyekben azokat a termékeket állítják elő — mint például a gabona, cukorrépa, napraforgó —,amelyek a mai világban a kisüzemben versenyképtelenek. Az OMÉK első napján kora délelőtt elkezdődött a tájékoztatási nagyüzem. A legfrissebbnek a sajtó informálásában a Zala Megyei Sütőipari Vállalat (ZALACO) és a vele társulni szándékozó osztrák Ankerbrot cég mutatkozott. Az osztrák vállalat négy hónappal ezelőtt felmérte a magyarországi kenyérválasztékot. Az igazgató szerint a magyar kenyérgyártás — s ennek nyomán a táplálkozási szokások — nem veszik eléggé figyelembe az egészséges életmód követelményeit. Hiányoznak a pékáruk választékából a tejes készítmények is. Holott — laboratóriumi vizsgálataik szerint — a magyar búza kiváló minőségű. Az Ankerbrot és a ZALACO keszthelyi gyáregysége — mint a Népszava kérdésére elmondták — nyilatkozatot írtak alá közös vállalkozás létrehozásáról. Solymosi István, a ZALACO igazgatója szerint mindkét fél elégedett, a kezdeti együttműködéssel remélik, hogy október végéig megtörténik a cégbejegyzés. Tájékoztatót tartott a Baromfi Termelők Országos Egyesülése is. Elmondták, hogy az elmúlt évtizedben hazánk felküzdötte magát a „baromfinagyhatalmak" közé. Ám napjainkban az eddiginél korszerűbb módszereket kell alkalmazni a piacok megtartása érdekében. Magyarországon sajnálatosan visszaesett a húsfogyasztás. A forgalom harmada azonban még mindig baromfihúsból és -készítményekből áll. Ha növelni akarják részesedésüket a húspiacon, jobban kell alkalmazkodni a vevők pénztárcájához, s ez feltételezi a gyártmánykorszerűsítést. Szándékuk a magánvállalkozókat és kistermelőket is intenzívebben bevonni a baromfitermelésbe. Végül agrárjellegű tájékoztatót tartott az Állami Biztosító, mind a nagyüzemek, mind a kistermelők sajátos igényei alapján. A MÜSZI pedig a mezőgazdaság, ügyvitel gépesítéséről nyújtott újszerű információkkal igyekezett felhívni a figyelmet magára a vásár látogatói előtt. (lendvai) 3