Népszava, 1990. október (118. évfolyam, 230–255. sz.)

1990-10-01 / 230. szám

NÉPSZAVA 1990. OKTÓBER 1., HÉTFŐ Rizskov szerint régen nem volt ilyen rossz a helyzet Jazov ismét cáfolja a puccshíreket A katonai puccskísérletről szóló híreszteléseket mesterségesen szítják azok a népellenes erők, amelyek a nép sorsát teszik kockára saját politikai érdekeik kedvéért, a hatalom megszerzése, a jelenlegi rendszer megdöntése érdekében. A hadsereg most keresztezi útjukat, hiszen hatalmas erőt képvisel, amely híven szolgálja a népet, a szovjet hatalmat, s akadályozza terveik megvalósítását — nyilatkozta a Szovjetszkaja Rosszijának Dmitrij Jazov. A szovjet védelmi miniszter — akárcsak korábbi parlamenti beszédeiben — határozottan cáfolta a szeptemberi puccskísérletről keringő híreket. Jazov beszámolt arról, hogy a betakarításban jelenleg 46 600 katonai teherautó segédkezik (32 100 az Oroszországi Föderáció területén), s csak a moszkvai katonai körzet területén 26 ezer katona végez mezőgazdasági munkát. A Moszkva környéki „furcsa csapatmozgások” pletykája csak azt a célt szolgálja, hogy elvonja az emberek figyelmét az üzletek üres polcaitól, a zöldséghiánytól, miközben rekordtermés rothad a földeken. Furcsa, hogy a zöldséggel és burgonyával rakott teherautókat sokszor nem engedik be a fővárosba. Talán azzal fognak érvelni a város vezetői, amikor számon kérik tőlük a télre való elégtelen felkészülést, hogy a „katonákkal foglalkoztunk, tisztáztuk ügyeiket, s ezért nem volt időnk a zöldségfélékkel foglalkozni” — veti fel a miniszter, élesen bírálva az ellenzéki programokat is, a sztrájkokat, a gyűlésezgetéseket. A marsall ismételten megerősítette, hogy a hadgyakorlatok terveit még augusztus 25-én fogadta el a vezérkar, ugyanakkor nem szokás mindenki orrára kötni ezeket a csapatmozdulatokat. Nem felel meg a valóságnak, hogy harckészültségbe helyezték és Moszkvába indították a KGB vityebszki deszanthadosztályát, s nem igazak a Dzerzsinszkij nevét viselő hadosztályról keringő híresztelések sem, akárcsak a „menet áldozatairól” szóló állítások — hangoztatta interjújában Jazov miniszter. A törvények, a közrend betartására és felelős magatartásra szólította fel az ország polgárait televíziós beszédében Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök. A kormányfő — immár hagyományossá váló — hétvégi televíziós nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy az országban régen nem volt ilyen rossz a helyzet, és a további általános hanyatlást az év vége és a tél közeledtével mindenképpen meg kell állítani. Rizskov is elutasította és „erkölcstelennek” nevezte a katonai puccskísérletre vonatkozó híreszteléseket. A kormányfő szerint a lakosságnak inkább köszönetet kellene mondania a katonáknak a betakarításhoz nyújtott segítségükért. Nyikolaj Rizskov támogatásáról biztosította Mihail Gorbacsovot, és „időszerűnek” nevezte az elnöki jogkör bővítésére vonatkozó parlamenti döntést. Tíz napra „ágyba dugták” Borisz Jelcint orvosai, ugyanis az oroszországi parlament elnökének szeptember 21-i autóbalesete a vártnál komolyabb következményekkel járt — nyilatkozta Gennagyij Burbulisz, Jelcin tanácsadója. Mint emlékezetes, Jelcin hivatali Volgájába beleszaladt egy Zsiguli a moszkvai Tverszkaja utcán, s pontosan annak az ajtónak ütközött, amely mellett a politikus ült. (MTI) Csehszlovákia: A Duray-ügy folytatása Erotikus kezdeményezés Szlovákiai lapokban megjelent a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökségi nyilatkozata Duray Miklósnak az Együttélés politikai mozgalom elnökének azon szerdai kijelentésével kapcsolatban, hogy Duray nem tartja legitimnek Vladimir Meciar szlovák kormányfőt. Az MKDM — csakúgy, mint a Független Magyar Kezdeményezés — elhatárolta magát Duray megnyilatkozásától, és sajnálkozásának adott hangot azért, mert az Együttélés elnöke kétségbe vonta a szlovák miniszterelnök legitimitását. Duray a fenti kijelentését Prágában tette, a magyar kulturális központban rendezett találkozón, amikor megkérdezték tőle: miként kommentálja azt, hogy Meciar korábban a nyilvánosság előtt fasisztának nevezte őt. Később, a pozsonyi Új Szó hasábjain Duray kifejtette: olyan értelemben szólt a miniszterelnök legitimitásáról, hogy Meciar a választások előtt egyértelműen az Európába vezető utat ígérte, tevékenysége azonban — az ellentétek szításával, a délszlovákiai feszültség élezésével — egyáltalán nem arra utal, hogy tartaná magát választási ígéreteihez. A szlovák belügyminisztérium illetékesei közölték: október 1-jétől több szlovákiai település neve megváltozik, mégpedig oly módon, hogy a helység visszakapja azt a nevet, amelyet az első Csehszlovák Köztársaság idején, tehát 1920-tól viselt. Jórészt olyan helységekről van szó, amelyeknek a lakossága zömmel vagy részben magyar. Az eredeti magyar helységnév a masaryki köztársaságban úgy változott meg, hogy azt az eredeti hangzáshoz hasonló hangzású, szlovák fonetikájú szóvá alakították át, bizonyos előtagokat pedig lefordítottak szlovákra. Így például a régi Nagymegyerből „Velky Meder” lett, Tornaija elnevezése „Torna- jára” változott, Szentpéter község pedig „Svaty Peter” néven élt tovább. A kommunista időszakban aztán „Velky Mederből” „Calovo”, „Tornaiéból” pedig „Safarikovo" lett, és — hogy ne csak az eredeti magyar elnevezés felismerhetősége, hanem a „klerikalizmus” ellen is küzdjenek — „Svaty Peter” átváltozott „Dolny Peterre”, vagyis „Alsópéterre”. Most ezt „visszacsinálják”, tehát a régi-új helységnevek: Velky Meder, Tornala, Svaty Peter. „Világ erotikabarátai, egyesüljetek!” — e jelszó jegyében tartotta meg szombaton első rendes közgyűlését a Független Erotikus Kezdeményezés (FEK) nevű csehszlovák társadalmi mozgalom. A Fémipari Dolgozók Szakszervezetének prágai kultúrpalotájában mintegy 90 küldött vitatta meg az erotikus kezdeményezők mozgalmának legégetőbb kérdéseit, és a FEK felkészülését az őszi helyhatósági választásokra. A vita jórészt arról folyt, hogy politikai párttá alakuljon-e a mozgalom. A Független Erotikus Kezdeményezés közgyűlése nyilatkozatban üdvözölte a Csehszlovák Néppárt vele egy időben zajló kongresszusát. A FÉK egyik alapító tagja, aki csak művésznevén, Magdaként volt hajlandó bemutatkozni, és mindössze egy csipkés bugyiban lépett a szónoki emelvényre, a néppárthoz küldött üzenet felolvasásakor nyomatékosan hangsúlyozta: az alapkérdésekben közösek a néppárt és a FEK nézetei és céljai. Mindkét tömörülés a társadalom testi és lelki egészségét kívánja előmozdítani — hangoztatta Magda. (MTI) Kerékpáron is megvédik a szocializmust Castro-beszéd Havannában Kubában megvédik és megmentik a szocializmust a szocialista tábor eltűnése után is — jelentette ki Fidel Castro államfő Havannában. Az elnök beszédének ez a része azt a benyomást keltette, hogy a kubai vezetés a jövőben elsőbbséget kíván adni a mezőgazdasági termelésnek, felértékeli a parasztság munkáját és ily módon mielőbb önellátóvá igyekszik tenni az országot e téren. A kistermelőknek nyújtandó előnyökről és a mezőgazdasági piacok helyreállításáról azonban nem volt szó, az elnök a hangsúlyt a szövetkezetekre tette. Az ipari beruházásokban az egyik kivétel a kerékpárgyártás lesz: Kuba öt ilyen gyárat is rendelt, hogy az üzemanyag hiányában a városi tömegközlekedést a kínai és a vietnami példa nyomán oldja meg. Amíg a termelés be nem indul, 250 ezer biciklit importálnak. Az elnök több külpolitikai témát is megemlített, így a kuvaiti válságot is, amely szerinte a háború kitörése esetén világkatasztrófába torkollhat. A beszéd egyik pontján az elnök kitért az 1962- es karibi válságra, s a nyugati sajtóban megjelent állításokkal szemben cáfolta, hogy az Egyesült Államok elleni megelőző atomcsapásra biztatta volna Hruscsovot. Az üzeneteim félreértéséről lehet csak szó — mondta, a szovjet politikus emlékirataira utalva. Közölte, hogy „a sok pletyka miatt” közzé fogják tenni az akkori üzenetváltás egy részét. (MTI) Lengyel törvényhozás Az elnökválasztástól az abortuszig A lengyel szenátus szombati ülésén változtatás nélkül elfogadta és az államfőhöz továbbította aláírásra a köztársasági elnök megválasztásának módjáról szóló törvényjavaslatot és az annak megfelelő alkotmánymódosítást. Ezzel reálissá vált annak lehetősége, hogy már november 25-én sor kerüljön az elnökválasztásra. A lengyel szenátus 50 szavazattal 17 ellenében, 5 tartózkodással és egy érvénytelen vokssal megszavazta az abortuszt tiltó törvényjavaslatot, miközben a parlament előtt tüntető nők kiheréléssel fenyegették a javaslatot kezdeményező szenátort. A törvényjavaslat, amelyről még a Szejmnek is döntenie kell, börtönnel bünteti a magzatelhajtást végző orvost és segítőit, de az anyát nem. (MTI) Vásárvárosi jegyzetek Az elmúlt hét egyik legfontosabb eseménye, úgy gondolom, a Budapesti Nemzetközi Vásár volt. Amikor a BNV-n járok, természetesen meglátogatom honfitársaimat, megnézem, hogy mi újjal érkeztek. Első alkalommal, amikor 1985-ben Magyarországon jártam, a szovjet pavilon sajtómunkatársaként dolgoztam, így azóta mintha belülről látnám a vásárvárosi történéseket, olyan emberként, mint aki már egyszer átment azon a húsdarálón. Szóval, akkor mi is volt új az idén? Hál’ istennek, véget ért a gigantománia időszaka. A szovjet kiállítás a múltban tapasztaltaktól eltérően nem az első „helyezett” a terület nagyságát illetően: „az élre tört” a két Németország, Csehszlovákia, az osztrákok és a jugoszlávok. Kérdezhetnék, hogy akkor mi ad okot az örömre? Van mi, éspedig a józan ész. Idén senki sem „szervezett” a kiállítás idejére látványos aláírási szertartásokat; ez alkalommal olyan cégek érkeztek a Szovjetunióból, amelyek a bemutatott termékeiket készek voltak eladni. De még csak nem is arról van szó, hogy mi volt bemutatva, mivel ezen a téren még messze vagyunk a kívánatostól. Fontos az, hogy a megjelent, összesen 15 cég a saját zsebéből és nem az államéból fizette ki a helypénzt, aminek következtében mindent megtettek a befektetés megtérüléséért. Hogy miért álltam meg ennyire részletesen ezen a témán? Elsősorban azért, mivel sokaknak ködösnek tűnik, Magyarország és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak a jövője. Míg egyesek attól tartanak, hogy a szakítás az alapokat is lerombolja, addig mások az esetleg túl szorosnak maradó viszonytól félnek. Az egyik oldalon a szovjet piac szétziláltsága, a másikon az a kezdetben hatalmas veszteség, amely Magyarországot sújtja majd a Keletről érkező olaj világpiaci árakon, dollárban való kifizetése miatt. Tudjuk, hogy a kormányok, a szakemberek keresik a kölcsönösen előnyös megoldási koncepciót. Ugyanakkor az ilyen típusú gondok megoldásában komoly szavuk lesz a helyhatósági választások eredményeként felálló új vezetéseknek. Annak ellenére, hogy a cikk megírásának pillanatában a választási eredményeket még nem tudom, egyértelmű: mindenhol a jól kitapintható érdekeltség függvényében fogják eldönteni, hogy milyen úton indulnak el. Közben a BNV-n már bebizonyosodott, hogy elkezdődött az ideológiai keretektől szabad, új típusú gazdasági kapcsolatok kialakulása. A szovjet üzletemberek mostani generációja nem vár a piaci viszonyok kialakulására, az országaink közötti elszámolási zavarok elhárítására, keresik a magyar partnereket, a közvetlen kapcsolatot, megbolygatják a szovjet kereskedelmi kirendeltség életét. Nem ritka, hogy tudósítói irodámba telefonálnak a Szovjetunió különböző vidékeiről, szövetkezetek, vegyes vállalatok vezetői a legelképesztőbb javaslatokkal. Nemrég arra kértek, hogy segítsek lovakat hőlégballonokra cserélni. Igaz, a barterüzletek nem a legcivilizáltabb módjai a nemzetközi kereskedelemnek, s a meglévő feszültségeket csak fokozzák a szállítási egyenetlenségek, de nagy gond az a pénzügyi bizonytalanság is, mely a szovjet katonai alakulatok kivonását kíséri. De mindezek dacára, azoknak a nagy népszerűségnek örvendő pletykáknak ellenére, melyek szerint „a Szovjetunió a magyar kapitalizmus miatt zárja el az olajcsapokat”, úgy gondolom, hogy a szervesen összenőtt gazdasági struktúráinkat akkurátusan kell szétválasztani. Hogy ezt meg kell tenni , vitathatatlan. A nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják: egyetlen ország sem válhat annyira függővé az export és az import terén, mint ahogyan Magyarország függ a Szovjetuniótól. Magyar kollégáim sűrűn kérdezik, hogy miként viszonyulnak Moszkvában „Magyarország Nyugat felé fordulásához”. A Kreml helyett nem válaszolhatok, szoktam mondani, de az a benyomásom, hogy magában a Szovjetunióban is egyre többen tekintenek Nyugatra kedvező hitelek, a legkorszerűbb technológia, színvonalas áruk reményében. Egyébként itt a BNV-n hallottam néhány szovjet vállalat képviselőitől, hogy ők maguk sem elsősorban magyar vásárlókat keresnek, hanem nyugati érdeklődőt akarnak a „horgukon látni”. Hogy írásom témájául e fentieket választottam, személyes élményből adódóan az elmúlt hét egy másik eseménye is közrejátszott. Kedden a szovjet központi lapok Magyarországra akkreditált tudósítói az ukrajnai utazása előestéjén találkoztak Göncz Árpád köztársasági elnökkel. Az elnök meghódított minket, nyugodt bölcsességével, jó volt hallani a jelenleg nehéz időszakát élő hazámnak címzett kedves gondolatokat. Elhangzott még olyan divatjamúlt szó is, hogy barátság. Az elnök nem titkolta, hogy Magyarország politikai orientációja alapvetően megváltozott, de ugyanakkor aláhúzta, hogy ettől függetlenül a két államnak meg kell tartania a szoros, gazdasági kapcsolatokat. E gondolattal én csak egyetérteni tudok. ANATOLIJ KOMRAKOV (Trud) Kanpánylogistt nélkül Bizonyára véletlen, hogy egyazon napon jelent meg a kormány hároméves programja és zajlott le az első olyan szociális és politikai követeléseket egyaránt megfogalmazó demonstráció, amely egyrészt az adott csoport nagy részét megmozgatta, másrészt pedig megkapta a parlament ellenzéki pártjainak támogatását. Fordulat történt a magyar politikában? A kormányprogram publikálása azt jelenti, hogy vége a szellemi, szervezeti és személyi felkészülés időszakának, s most már az elképzelések szisztematikus valóra váltása, a tényleges kormányzás kezdődik el? A diáktüntetés pedig a parlamenti pártok által mindeddig gondosan őrzött szociális béke végét, a szociális feszültségek politikai konfliktussá való generalizálásának kezdetét jelzi? E cikk megírásakor még nem lehetett egyértelmű választ adni egyik kérdésre sem. Nem, mert a kampányidőszak nem alkalmas arra, hogy az egyes történések valódi értelme megmutatkozzon. Nem tudhatni, hogy rövid távú kampánytrükkről volt-e szó, vagy valóban nyitányról. Egy hetet még várnunk kell, hogy megtudjuk, mire számíthatunk. Ma csak találgathatunk. Ha a kormányprogram — hangzatos címe ellenére is — nem kampánycélokat szolgált, akkor van esélyünk arra, hogy az ország valódi szükségletei meghatározóbbakká váljanak a politikai életben, függetlenül attól, hogy a művet hogyan értékeljük. Konkrét javaslatokról, tervekről, intézkedésekről ugyanis lehet tárgyszerű vitát folytatni, míg körvonalazatlan vagy feltételezett szándékokról aligha. Ha a program tényleg nem egy hétre, hanem három évre szól, akkor megváltozhatna végre a kormánypártok és az ellenzék vitája — a pragmatizmus diadalmaskodhatna az ideologizálás fölött. E fordulat jelentősége óriási lenne. Mert míg — talán emlékszünk még a formulára — az ideológiák között nincs békés egymás mellett élés, a gyakorlatias politikai törekvések között a konszenzus megteremthető. Miniszterelnökünk az MDF Választási Lapjában így nyilatkozott: „Pontosan tudjuk, hogy milyen állapotban van az ország. Felelőtlenül nem ígérgetünk ..., meggyőződésem, hogy a jövő év második felében biztató jelek mutatkoznak.” Reméljük, így van, így lesz. Ám ugyanő is aligha lett volna bölcs dolog nem megtenni — néhány megszorítást is fűzött ígéretéhez: „Amennyiben a világgazdasági környezet nem romlik tovább, s nem következik be robbanás e térségben, ha nem bomlik fel az ország politikai stabilitása, s ha a parlament kellő ütemben teremti meg az átalakulás jogi feltételeit...”, nos, csak akkor reménykedhetünk. A felsorolt feltételek között van olyan, melyeknek biztosítására csekély befolyásunk lesz, mások azonban jelentős mértékben saját cselekvéseinktől függnek. Ha a politikai küzdelmek a választások után is a kampánylogika alapján folytatódnak, ha a pártok vetélkedése túlhangsúlyozza a szociális feszültségek politikai tartalmát, ha a diákok után a bányászok, a légiirányítók, a tanárok stb. — s no persze a parasztok is retorjaikkal — pártpolitikai támogatással gyakorolhatnak nyomást a kormányra, félő, hogy a politikai stabilitás felbomlik, s a képviselőház nem lesz képes kellő ütemben megteremteni az átalakulás jogi feltételeit. Ha minden igaz, most egy jó időre választási kampányra nem lesz szükség. Ám még nem tudható, hogy bekövetkezik-e a fordulat a politizálásban, s a hatalmi vetélkedést valóban felváltja-e a parlamentáris alapokon nyugvó — tehát a vitákban konszenzusra törekvő — kormányzás. Talán még választhatunk a ki kit győz le, illetve az együttműködés módszerei között. S ezt a döntést én mérhetetlenül fontosabbnak látom az ország sorsát illetően, mint annak a kérdésnek megválaszolását, hogy a nemzeti megújhodás programja férc- vagy remekmű-e, hogy a Művelődési Minisztérium és a diákság vitájában ki követte el a nagyobb hibát, s hogy egyáltalán, kinek van inkább igaza. SCHLETT ISTVÄN Rovatunk minden hétfőn jelentkezik. Neves külföldi és hazai újságírókat, szakértőket, közéleti embereket kérünk fel, hogy a nyolcadik napon röviden írják meg, mit tartanak fontosnak az elmúlt hét belpolitikai eseményeiből. A cikkek a szerzők és nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik.