Népszava, 1990. november (118. évfolyam, 256–281. sz.)
1990-11-01 / 256. szám
NÉPSZAVA 1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Kimiirov a polgárháború szélén Telefon beszélgetés /csapatössze von ősről, ultimátumról Hegyi-Karabah után az egykori Szovjet-Moldávia déli területe válhat napjaink legsúlyosabb háborús tűzfészkévé a Szovjetunióban. Erre nemcsak a megerősített belügyes csapatok mozgásából lehet következtetni, hanem a rohamosan romló moldvai közhangulatból is. A konfliktust az robbantotta ki, hogy a köztársaság déli területein élő nemzetiségi kisebbség kikiáltotta a Gagauz Köztársaságot. A polgárháborúval fenyegető események fejleményeiről szerdán a moldvai Legfelső Tanács titkárságán érdeklődtünk telefonon, ahol egy magát megnevezni nem kívánó képviselő válaszolt kérdéseinkre. Hol tartanak a csapatöszszevonások a gagauz—moldvai határon? Sor került-e már komolyabb incidensre? — Hétfőn és kedden további kétezer belügyes katonát vezényeltek a térségbe, ám jelenleg megbecsülhetetlen az ott állomásozó fegyveresek létszáma, mert a feltöltésük tovább tart. Most már többoldalú konfliktus fenyeget, hiszen nem kevesebb, mint öt különböző fegyveres csoport várakozik. A gagauzok, a moldovai „önkéntesek”, a köztársaság saját alakulatai, valamint a központi katonai és belügyes csapatok. Természetesen az első kettő törvénytelen csoportosulás, de nemcsak az ő megfékezésük és lefegyverzésük jelenthet problémát, mert a köztársasági és központi erők között sem tökéletes az összhang. A csodával határos, hogy ettől függetlenül még csendesek a fegyverek, bár meg nem erősített hírek szerint kisebb atrocitásokra az „önkéntesek” kísérletet tettek. Van-e esély a fegyveres fellépésre? — A helyzet pillanatnyilag kiszámíthatatlan és egyre rosszabb lesz, mert a gagauzok között most olyan rémhíreket terjesztenek, hogy szombat-vasárnap a köztársaságiak akciót indítanak ellenük, amelyet nem fognak megakadályozni a belügyesek. A dátumból csak annyi igaz, hogy szombatig kaptak haladékot a törvénytelen Gagauz Köztársaság vezetői, hogy a rendet helyreállítsák. Nem paradox a helyzet? Kisinyov a függetlenségét deklarálja, ám a gagauzok ellen fellép... — A kisinyovi parlamentnek nem célja az anarchia szítása, így azt sem támogathatja, hogy a Szovjetunió annyi darabra hulljon szét, ahány nemzetiség lakja. Az más kérdés, hogy a köztársaságok közötti új együttműködés és új rendszer bevezetése elkerülhetetlen. Mit szól a parlament a bukaresti csatlakozási felhíváshoz? — Ilyen felhívás nem létezik, ez nem a román kormány, hanem egyes csoportok felelőtlen kijelentése, így nincs miről véleményt alkotni. Milyen a hangulat a fővárosban? Igaz-e, hogy újabb önkéntes csoportokat toboroznak? — A hangulat rendkívül feszült, de semmiféle toborzásról nem tudok. Éppen ellenkezőleg, a sajtó útján megkértük a lakosságot, hogy lehetőség szerint tartózkodjon a vidéki utazástól. Nincsen felvásárlási láz? — Láz még csak lenne, de nincs mit felvásárolni. Szerdahelyi Csaba A Reuter hírügynökség szerint Antall József fegyverszünetre szólította fel a pártokat Antall József keddi parlamenti beszédében kétéves politikai fegyverszünetre szólította fel a pártokat — jelentette a Reuter. A brit hírügynökség szerint a kormányfő beszéde azt jelzi, hogy az arroganciával és alkalmatlansággal vádolt kormánykoalíció békülékenyebb hangot kíván megütni. Kasza László, a SZER tudósítója, a nap meglepetéseként értékelte, hogy Antall József kormányfő a társadalombiztosítási törvény vitája közben megjelent a parlamentben. — Antall József tudja, mivel tartozik kormányának, pártjának, munkatársainak saját tekintélye bevetésével. Minden megnevezett rászorul támogatásra. Szavai, hogy amennyiben az Országgyűlés tagjainak többsége azt akarja, tovább vezeti az országot, de ha nem, akkor menni fog — feltehetően nem mulasztották el hatásukat. Úgy gondolom — állapítja meg Kasza László —, hogy nem is annyira a parlamentben, mint inkább kint, az országban ijedhettek meg az emberek. A miniszterelnök tekintélye nagy a politikai ellenfelei táborában is. A lehetőség, hogy esetleg félreáll, azok közül is sokakat elbizonytalanít, akik nem tartoznak egyik kormánypárthoz sem. Az első reakció tehát: támogassuk a kormánypolitikát, de legalábbis ne tartsunk be neki, mert másképp már Antall sem lesz. És ha ez így van, a miniszterelnök megtalálta számítását. Úgy gondolom azonban — folytatta a SZER tudósítója —, ez a számítás csak rövid távú lehet, hiszen fellépése, fellépésének hatása egyben azt is bizonyítja, hogy mennyire személyéhez kötődik a kormány sikere. Antall József sokkal jobb politikus annál, hogy ne tudná: igazi, jól működő és sikeres csapat nélkül hosszú távon elkopik az ő tekintélye is. És ez a mostani csapat nem vizsgázott igazán jól a hét végén. (MTI) Az ENSZ a világgazdaságról és Kelet-Európáról Ne a Nyugattól várjuk a sült galambot! Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) legújabb jelentésében komor képet fest a világ gazdasági kilátásokról. Borúlátó megállapításait azzal indokolja, hogy a Perzsa-öböl válsága és a kelet-európai országok termelésének nagyarányú visszaesése globális következményei alól senki sem vonhatja ki magát. Míg tavaly a világ országainak összesített gazdasági növekedése elérte a három százalékot idén előreláthatólag be kell érni a körülbelül 1 százalékos expanzióval. A kelet-európai államok csoportjában — olvasható az ENSZ jelentésében —, egyetlen országban sem nőtt a termelés az év első kilenc hónapjában. Előzetes becslések szerint a termelés legalább 12 százalékkal hanyatlott Kelet-Európában és feltehetően öt százalékkal a Szovjetunióban. Rátérve a kilátásokra, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa szerint a külkereskedelmi fizetések terén fennálló korlátozások úgymond hosszú időn át tartó takarékosságot követelnek meg Kelet-Európában. Nincs sok olyan gazdaságtervező szakember Kelet- Európában, aki kész lenne felismerni a regionális együttműködésben rejlő előnyöket, például vámunió és fizetési unió létrehozását a magukat gazdaságilag gyökeresen megreformálni szándékozó országok között. Ehelyett — áll a jelentésben —, a kelet-európaiak többsége abban reménykedik, hogy a nyugati segítség nemcsak a hanyatló kereskedelmi tevékenységből fakadó veszteséget fogja kiegyensúlyozni, hanem a köztük és a Szovjetunió közti nagyarányú fizetésimérlegdeficitet is. (MTI) A példa ragadós Blokád Bukarestben November elsejétől kétszeres, sőt háromszoros áremelkedések lesznek Romániában. Gheorghe Oana, a pénzügyminisztérium főtisztviselője közölte, hogy már elkészítették az emelésre kerülő cikkek listáját. (Konkrét részleteket nem közölt a dráguló cikkekről.) Nyilatkozott arról is, hogy a benzin árának korábbi emelése miatt a közúti szállításnál négyszeres, ötszörös áremelkedések is várhatók. Romániában a 98 oktánszámú benzin 9 lejről 15 lejre drágult néhány hónappal ezelőtt, de egyes híresztelések szerint nem zárható ki, hogy a benzin fogyasztói ára ismét emelkedni fog. Bukarestben, a szállítási dolgozók tiltakozó megmozdulást rendeztek. A tehergépkocsijaikkal a főváros főbb pontjain gyűltek öszsze, hogy akadályozzák a forgalmat. Azért tiltakoztak, mert rosszak a munkakörülményeik, és nincs elegendő pótalkatrész a boltokban. Petícióban kérték a kormányt, hogy változtasson ezen a helyzeten. A néhány órás demonstrációt követően Bukarestben helyreállt a rend a közlekedésben. Romániában az alapgondok forrása szintén a gazdasági helyzet romlása. A lapok közlése szerint a tíz legfontosabb mezőgazdasági terméket tartalmazó kosár az árak jelentős emelkedését tükrözi. Amíg egy évvel korábban egy ilyen képzeletbeli kosarat 100 lejárt lehetett árukkal megtölteni, addig ma — a szabadpiaci árak megjelenésével — már csak 150 lejért. Petre Romban kormányfő tehát nem a valós tényeket ismertette legutóbbi beszédében, amikor arról nyilatkozott, hogy a szabadpiaci árak mindössze 2,7 százalékkal emelkedtek — írják a lapok. (MTI) Salvador Békét kérnek a miniszterek A salvadori gerillákhoz intézett felhívással fejeződött be Tegucigalpában az öt közép-amerikai ország külügyminisztereinek kétnapos tanácskozása. A miniszterek a támadások felfüggesztésére és béketárgyalások folytatására szólították fel a kormányellenes fegyvereseket. Az Alfredo Cristiani vezette jobboldali salvadori kormányzat és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front gerillái között eddigi tárgyalások sikertelenek voltak. A gerillák azt követelik, hogy előbb a kormányzat egyezzen bele a politikai reformok végrehajtásába — beleértve a hadsereg állományának csökkentését és az emberi jogokat megsértő tisztek megbüntetését —, s ezt követheti a tűzszünet. (AP) * 3 KINEK A PADJÁN ÜL PÁLFY G. ISTVÁN? Nem állt szándékomban minősíteni a Tvhíradó tevékenységét a hét végi kormányválság alatt, hiszen minősítették azt elegen. Nem akartam szólni arról, hogy a legnagyobb tömeghatással rendelkező média szerkesztőségében milyen szempontok alapján válogatták az utcai nyilatkozókat. Hogyan lehetséges, hogy miközben a Budapest határában úton rekedt, felháborodott , külföldi nyilatkozatát rövid időn belül isismétlésre is érdemesnek tartották, a blopkádot fegyelmezetten, türelemmel viselők egyszer is alig kerülhettek a képernyőre? Miért nem kaphattak szót azok, akik a taxisoknak kávét és teát főztek, bundás kenyeret sütöttek? Nem firtattam volna, s ugyan miféle szakmai etika alapján vette a Híradó riportere magának a bátorságot, hogy az ország nyilvánossága előtt indulatos szavakkal, minősíthetetlen módon el|zavarja a mikrofon közeléből azt a férfit, | aki másként értékelte a történteket, mint | az éppen akkor nyilatkozó? Nem kértem | volna számon a Híradótól azt sem, hogy | milyen tájékozottságú és képességű kommentátort ültet az Országos Érdekegyezte- ttő Tanács ülésére, hiszen az élő adás varázsa sok mindent elfeledtet. Nem kértem volna számon, ugyan miért nem hangzott el egyetlen kommentáló megjegyzés sem például a jelen lévő kormánytagok szánalmas szerepléséről? Nem szólaltam volna tehát meg, Pálfy G. István azonban megszólított. Szerdán reggel a Nap Tv-ben, miután megpróbálta megmagyarázni hét végi bizonyítványát, s miután a műsorvezetőtől értesült arról, hogy helyettese minden munkanapját az MDF Bem téri székházában kezdi, gyors ellentámadásba lendült. Nem hagyta, hogy tovább kérdezzék: ő kérdezett. Pontosabban — vádolt. Ezt mondta: az egyik napilap szombati számában tényként közölte, hogy a kormány megbukott. Megbukott? — , így Pálfy. Tekintettel arra, hogy ez a bizonyos napilap a Népszava volt, a lap főszerkesztőjeként engedélyt kérek köztevékeny kollégámtól, hogy válaszolhassak. Ha már a helyszínen ezt nem tehettem meg. Mert Pálfy arra még a Kimn,padon is kínosan ügyelt, hogy egy távollévőt ültessen a vád-s lottak padjára. Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy főszerkesztő elődömnek szemináriumi előadást tartsak újságírói műfajismeretből. Ezért, szerényen, csak annyit jegyeznék meg: a Híradó rettegett főnöke nagyvonalúan egymásba csúsztat két teljesen különböző újságírói műfajt, két közlési minőséget: a tényszerű híradást és a szubjektív értékítéletet. Ezért ezúton is szeretném tényként közölni, hogy a Népszava szombati számában nem tényként közölte a kormány megbukását. A Népszava — az írás tipográfiai megjelenítésével is hangsúlyozva — egy szerkesztőségi kommentárt közölt. Egy olyan gondolatmenetet, amelynek a végkicsengése valóban az: a kormány megítélésünk szerint olyan zsákut Icába került, amelyből nem tud erkölcsi bukás nélkül szabadulni. Hiszen ha enged a tiltakozók követeléseinek, azzal veszedelmes precedenst teremt: lám, csak kellő eréllyel kell fellépni, s máris visszavon minden gazdasági megszorító intézkedést. Ha pedig nem enged, robbanásveszélyes helyzet alakul ki. Hangsúlyozni szeretném: ez a szerkesztőségi kommentár pénteken este született. Amikor már az erőszaktól való félelemben élt az ország, amikor újságíró kollégáim sorra azzal siettek vissza az utcáról a szerkesztőségbe, hogy nincs más megoldás: a kormánynak engednie kell. Előttünk volt viszont a kormányfőt helyettesítő, vele állandóan konzultáló belügyminiszter és más kormánytagok határozott nyilatkozata: a kormány semmiképpen nem enged. A helyzet drámaisága pénteken este 11 órakor érte el tetőpontját: a rádióban elhangzott a köztársasági elnök nyilatkozata, amely a kormányt a benzináremelés felfüggesztésére szólította fel. Pillanatok alatt kellett mérlegelnünk: ha a kormány továbbra is tartja magát eredeti álláspontjához — márpedig lapzártáig erre cáfolat nem érkezett —, újra a köztársasági elnök kerül lépéskényszerbe. Ezt a lehetőséget nyilván ő is felmérte, mielőtt megfogalmazta nyilatkozatát... Ilyen drámai körülmények között vettük maguknak a bátorságot, hogy a lap nevéhez méltóan megfogalmazzuk a nép jó részének szavát: ez a kormány megbénította önmagát, erkölcsileg megbukott." ugyanis már nem a kormány presztízse, hanem az ország sorsa a tét. Megtehettük volna persze, hogy szigorúan csak tényeket közlünk, hogy nem foglalunk állást, nem vállalunk kockázatot. Mi azonban hiszünk abban, hogy a munkavállalók, a kisemberek véleményét a politikailag kritikus helyzetekben is vállalni, képviselni kell. S bár utólag a politikai krízis látszólag szerencsésen megoldódott — ha megoldódott —, olvasók százainak levelei, telefonjai erősítettek meg bennünket abban: jól döntöttünk. A kritikus napokban ugrásszerűen megnövekedett az érdeklődés a lap iránt, mert végre élesben, a valódi veszélyt is vállalva, komolyan vettük ellenzékiségünket, a Népszava baloldali, szociáldemokrata, szakszervezeti hagyományait. Ez a szellemiség kötelez bennünket a tényszerűségre, de vira is, hogy minden körülmények között merjünk véleményt mondani. Tudatában politikai felelősségünknek, de annak is, hogy egy újság szerepét a társadalmi konfliktusok megoldásában nem szabad túlértékelni. A kormányt — ha olyan helyzet alakul ki —, nem a Népszava, hanem a nép, formálisan pedig a parlament fogja megbuktatni. Függetlenül attól, hogy ez tetszik-e Pálfynak vagy a kormánynak. Ebben a tudatosan vállalt kockázatban persze az is benne van, hogy a Népszava véleménymondási bátorságát valahol, valakik előbb-utóbb túlzottnak találják, jogosságát megkérdőjelezik. Meglehet, akkor politikai nyomásra a lap majd újra hangot vált. De akkor már nem én leszek a főszerkesztője. Hanem talán ismét Pálfy G. István, deák andrás Egyetértés a szakszervezeti kerekasztalnál (Folytatás az I. oldalról) Máspontot alakítottak ki az üzemanyagárak liberalizálásával kapcsolatos kormányelképzelésekről. " Mindenekelőtt egyetértettek abban, hogy jövő hétfőre hívják össze ismét az Érdekegyeztető Tanácsot, amin már részleteiben is kidolgozott álláspontot foglalnak el. A kerekasztal-megbeszélésen ezúttal részt vett dr. Károlyi Miklós, a VOSZ főtitkára, aki a vita alapjául szolgáló munkaadói állásfoglalást terjesztette elő az üzemanyagárak liberalizálásáról. Ennek lényege: a kormány konkrét számításokkal mutassa be a termelői árképzés rendjét. Az árképzés alapja a beszerzési források árainak súlyozott átlaga legyen. Javaslatuk szerint a havonkénti árváltozás gyakorlatát fogadják el; az árképzésben fix öszszegben állapítsák meg a kereskedelmi árrést, az útalapot, valamint a biztosítási díj és a fogyasztási adó mértékét. Kikötik ugyanakkor, hogy ezek összege ne haladja meg az október 25-e előtti árakban érvényesített mértéket. A kerekasztal soros elnöke, Nagy Sándor ismertette az október 25-e előtti fogyasztási adókat. A 86-os oktánszámú benzin ára 20 forint 35 fillér, a 92-es 19 forint 84 fillér, a 93-as 19 forint 95 fillér, a 95-ös ólommentes benzin 19 forint 43 fillér, a gázolaj ára pedig 11 forint 80 fillér fogyasztási adót tartalmazott. A vitában elsőként Raub János az autonóm szakszervezetek nevében hangsúlyozta: a kormány ne csak nyilvánosan ismertesse a termelői árak kiszámításának módszerét, hanem vonja meg a miniszterek jogát, hogy a termelői árképzés folyamatába bármilyen módon beavatkozhassanak. Sándor László az MSZOSZ képviseletében arra hívta fel a figyelmet: az árak változásánál korántsem biztos, hogy igazodni lehet a havonkénti periódushoz. Kérte a kerekasztal résztvevőit, következetesen képviseljék azt, hogy az áremelés révén a költségvetés ne kerülhessen jobb pozícióba. A munkástanácsok és a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség megbízottai annak a követelésüknek adtak hangot, hogy minél hamarabb kerüljön ki az üzemanyagárak szerkezetéből a biztosítási díj és az útalap, mert ez dupla adóztatást jelent. A liga javaslatára elfogadták azt, hogy az árszerkezet konkrét kialakításában hétfőig a szakértői munkát még folytassák a különböző szervezetek. A közös álláspontokat Nagy Sándor foglalta össze, hangsúlyozva: a liberalizált új árak ne haladják meg a jelenlegieket. Második napirendként a benzinár liberalizálásával kapcsolatos kompenzációt vitatták meg. A liga nevében Horn Gábor kifejtette: rövid távon igazán jó megoldást nem lehet találni a kompenzációra, mert nem látják biztosítottnak a forrásait. Mindenképpen elkerülendőnek tartják, hogy az inflációt ezáltal tovább gerjesszék. A létező források költségvetési átcsoportosítása révén javasolják a minimálbérek fölemelését, s 3 százalék körüli bérkiegészítést, elsősorban azokon a területeken, ahol a korábbi 16 százalékos bérfejlesztést nem hajtották végre. Az MSZOSZ delegációja arra mutatott rá, hogy nem kell feltétlenül a költségvetés „bugyellárisában” keresni a kompenzáció fedezetét. A versenyszférában a munkaadókkal kötött kétoldalú megállapodások révén is el lehet érni a munkavállalók számára kedvező feltételeket. Körvonalazzák, hogy a jelenlegi 5600 forintos minimálbéreket 5800 forintra javasolják fölemelni és tárgyalási alapnak tekintik a 3 százalékos általános bérkiegészítési javaslatot. Megfogalmazták azt a véleményt — amihez csatlakozott többek között a munkástanácsok képviselete is —, hogy úgy látszik, a hét végi események tanulságait sem vonta le még igazán a kormány, örülhetünk annak — mondották —, hogy a nyugdíjasok kiegészítést kapnak, ám mindezt ismét az Érdekegyeztető Tanács megkérdezése, véleménye nélkül döntötték el a parlament hétfői ülésén. Osváth