Népszava, 1990. december (118. évfolyam, 282–305. sz.)

1990-12-15 / 294. szám

4 Sajtótájékoztató a Munkaügyi Minisztériumban Sok m­­un­ka nélküli­­ kérés pénz Kérdéseinkre válaszolt: Rolek Ferenc A Munkaügyi Minisztérium­ban pénteken Lőrincz György államtitkár vezetésével saj­tótájékoztatón számoltak be arról a súlyos fordulatról, ami a munkaerőpiacon az idén bekövetkezett, és körvo­nalazták a jövő évben vár­ható foglalkoztatási gondo­kat is. Tavaly óta a szabad munkahelyek száma 38 szá­zalékkal lett kevesebb, mi­közben a munkanélküliek száma a háromszorosára nö­vekedett. November végén már ötvenegyezerrel többen szerettek volna elhelyezked­ni, mint ahány szabad állást kínáltak. Jelenleg az aktív keresők 1,6 százaléka mun­kanélküli. A legaggasztóbb a helyzet Szabolcs-Szatmár- Bereg, Nógrád és Borsod- Abaúj-Zemplén megyében, ahol 3,5—4,5 százalékos a munkanélküliség, a főváros­ban — egyelőre — még csu­pán 0,2 százalék a munka­­nélküliek aránya az aktív keresőkhöz képest. Míg korábban a munka­­nélküliek többsége segéd­munkás volt, ma az állás nélkül maradtak 47 százalé­ka középfokú, 3,2 százaléka felsőfokú képzettséggel ren­delkezik. A szellemi foglal­kozásúak közül a legtöbb munkanélküli adminisztrá­tor, könyvelő, bérelszámoló, mérnök, képesítés nélküli pe­dagógus, óvónő. A munka­­nélküliek döntő hányada a középkorosztályból, a 35—55 év közöttiekből kerül ki. A fiatalabbak ma még köny­­nyebben tudnak elhelyezked­ni. Január 1. és október 22. között csaknem hetvenkét­­ezren részesültek munkanél­küli-segélyben, a munkanél­küli-járadékosok száma pe­dig majdnem elérte a három­ezret. Az eltelt idő alatt a segélyezetteknek csupán 20 százaléka, a járadékosoknak mindössze 7 százaléka tudott újra munkába állni. Alig két és fél ezren helyez­kedhettek el munkahelyte­remtő beruházások által, so­kan próbálkoztak új, a piaci keresletnek megfelelőbb szakmát elsajátítani az át­képző tanfolyamokon. Nagy volt az érdeklődés az újra­kezdők, pályakezdők vállal­kozói hitele iránt, októberig több mint huszonhétezren kaptak újrakezdési kölcsönt. A hatezret meghaladta azok­nak a száma, akik a munka­­nélküliség helyett a koren­gedményes nyugdíjazást választották. A következő esztendőben a munkanélküliek száma akár kétszázezer fölé is emelked­het. A foglalkoztatási tör­vény elsősorban az ő szá­mukra nyújtana segítséget, a foglalkoztatáspolitikai gon­dokat nem oldhatja meg, hangsúlyozta az államtitkár, s aggódva utalt arra: a tör­vénytervezet talán a parla­ment elé sem kerül már az idén, végrehajtásához pedig hiányoznak az anyagi for­rások. ★ Éppen egy hete írtunk ar­ról, hogy nem lesz elegendő pénz a munkanélküliek tá­mogatására. A törvényterve­zetről, illetőleg a finanszíro­zási gondokról dr. Rolek Fe­renc, a Munkaügyi Miniszté­rium helyettes államtitkára nyilatkozott lapunknak. — Minden piacgazdaság­ban törvény szabályozza a­ munkaerőpiac résztvevőinek, az államnak, a munkálta­tóknak, a munkavállalók­nak, az érdek-képviseleti szerveknek, a helyi önkor­mányzatoknak a foglalkozta­táspolitikában betöltött sze­repét, jogait, kötelességeit — mondta. — E szabályozás révén a munkavállalónak kisebb az esélye a munka­­nélküliségre, amennyiben pedig mégis azzá válna, úgy garanciákat kap a megélhe­tésre, s az elhelyezkedésre. A törvénytervezet igen alapos előkészületek után született meg, többször megtárgyalták az érdekegyeztető fórumok, szakértők, pártok, parlamen­ti bizottságok. Célját, felépí­tését illetően nincs is vita. „Csupán” a leglényegesebb kérdésben, a finanszírozási rendszerben teljes a bizony­talanság. — Milyen rendszer lenne ez? — A közvetlen foglalkoz­tatáspolitikai eszközöket két alapból dotálnánk. Az egyik az úgynevezett szolidaritási alap, amely, leegyszerűsítve, a munkanélküli-segély folyó­sítására hivatott. Forrása a munkáltatók és a munkavál­lalók járulékfizetése. A ter­vezet szerint a munkáltató három, a munkavállaló pe­dig — a bruttó bérre vetít­ve — egy százalékot fizetne be az alapba. A másik a fog­lalkoztatási alap, amelyből az úgynevezett aktív foglal­koztatáspolitikai eszközöket, így például az átképzést, a munkahelyteremtést, a köz­hasznú munkát, a kisvállal­kozókat támogatnánk. Vagy­is, ez szolgálná a munkanél­küliség megelőzését, illetve az újbóli munkába állítást, melyhez a pénzt a költségve­tés adná. De hát a munka­erő-piaci prognózist a költ­ségvetéssel már erre az évre sem lehetett „összehozni”. — Más szóval, már az idén sem jutott elég a foglalkoz­tatási alapba. S ezek szerint jövőre sem lesz másként.­­ Ma a költségvetés 12,6 milliárd forintot szán erre a célra. Ebből négymilliárdot átutalna a szolidaritási alap­ba, így kifizetvén a költség­­vetési szervek helyett azok járulékát. Ennek tehát sem­mi köze nem lesz a foglal­koztatási alaphoz. A mara­dék 8,6 milliárd forintból öt­­milliárd, hogy e csúnya kife­jezéssel éljek, már elköltő­tlön, az idei évről áthúzódó intézkedésekre, például az újrakezdési kölcsönök kama­taira, a korkedvezményes nyugdíjakra. Az így megcsap­pant összegből, a 3,6 milliárd forintból aktív foglalkozta­táspolitikát csinálni, olyan, mintha valaki egy doboz gyufából akarna valódi ten­gerjáró hajót építeni. Tehát aktív foglalkoztatáspolitika jövőre nem lesz. S ez hosszú távon szomorú következmé­nyekkel jár. Ha a növekvő munkanélküliséget anyagiak híján nem tudjuk mérsékel­ni, akkor még többen kerül­nek az utcára, s semmiféle lehetőségünk nem lesz arra, hogy őket ismét munkához juttassuk. — A szolidaritási alap is inog, hiszen kifogásolják a járulékfizetéseket... — A járulékfizetés ellen senkinek nincs kifogása. Még a mértékével sem volna iga­zán probléma, ha ezzel egy­idejűleg más terhek, például a társadalombiztosítási, il­letőleg a nyugdíjjárulékok csökkennének. De erre nincs mód. Sem a munkavállalók, sem a munkáltatók terhei to­vább nem­ növekedhetnek, amivel egyetért a kormány is. Azt javasolja, hogy egye­lőre a négy százalék helyett kétszázalékos befizetéssel in­duljon el a szolidaritási alap. A számítások szerint az in­duláshoz elegendő lenne az összeg, de csakis ahhoz. Hosszú távon már kevésnek bizonyulna, és a járulékfi­zetés továbbra is többletter­het jelentene mindkét fél­nek, mert a társadalombizto­sítási befizetések nem vál­toznak. — A két százalék hogyan oszlana meg a munkáltató és a munkavállaló között? — Nem tudok pontos vá­laszt adni. Mivel az eredeti javaslatban 3:1 az arány, úgy gondoljuk, hogy a két száza­lék esetében is a munkálta­tónak kellene a nagyobb ter­het viselni. De megeshet, hogy a munkáltató is, a munkavállaló is egy-egy szá­zalékot fizet majd. Akár­hogy döntenek, tovább kell vizsgálni, milyen egyéb be­fizetéseket lehetne csökken­teni, levéve a többletterhet a felek válláról. Gondolom, a társadalombiztosítási befize­tések mérséklésére akkor ke­rülhet sor, amikor az egész társadalombiztosítási rend­szer reformja megtörténik. — Mennyi pénz kellene jövőre a várhatóan kétszáz­ezernyi munkanélküli meg­segítésére, az aktív foglal­koztatáspolitika finanszíro­zására? — Legalább harmincegy­­milliárd forint. Nyolcmil­­liárd az aktív eszközök mű­ködtetésére, s figyelembe vé­ve azt az ötmilliárdot, ami az áthúzódó kifizetésekre szükséges, tizennyolcmil­­liárd forint szükséges ahhoz, hogy a munkanélküli-segé­lyeket folyósíthassuk. Ez utóbbi a szolidaritási alapból, a kétszázalékos befizetéssel rendezhető. A gond, hogy az aktív eszközökre, a megelő­zésre, az újbóli munkába ál­lításra nincs meg a pénz a költségvetéstől. Pedig, ha ma itt „takarékoskodunk”, há­romszoros-négyszeres kiadá­sokra kényszerülünk majd azokon a területeken — kü­lönösképpen a szociálpoliti­kában —, amelyre a munka­­nélküliség kihat, nem is szólván a vele járó tragikus társadalmi következmények­ről. Kende Katalin Albacolor Rt. Sikeres volt a sztrájk Sikeres, figyelmeztető sztráj­kot tartottak pénteken a székesfehérvári Patex Alba­­color Rt. dolgozói. — A munkabeszüntetésre azért kényszerültünk — tá­jékoztatott Fehér Csabáné, az rt.-nél alakult érdekegyez­tető bizottság tagja —, mert a szakszervezeti bizottságunk nem kapott kielégítő és meg­nyugtató választ a vagyon­kezelő központként működő Pamuttextil Művek igazga­tóságától a jövővel kapcso­latos helyzetünkről. Gyárunk ugyanis a részvénytársaság­gá alakulás során kedvezőt­len helyzetbe került és az itt dolgozó 600 ember sorsa szin­te kilátástalanná vált. Megkérdeztük Bártfai Lászlót, a Pamuttextil Mű­vek elnök-vezérigazgatóját, szerinte mi az oka a tilta­kozásnak? — A székesfehérvári Al­­bacolor Rt. vesztesége az év végére várhatóan, eléri a 70 millió forintot. Én nem ál­lítom, hogy ez az ott dolgo­zókon múlott elsősorban. A veszteség felszámolására kö­zösen kell megtalálnunk a megoldást, mint ahogy arra is, hogyan lehet a dolgozók számára megnyugtató mun­kakörülményeket és létbiz­tonságot teremteni. Azt saj­nos, sem én, de azt hiszem, ma Magyarországon senki nem tudja a sztrájkra elszánt munkavállalóknak megígér­ni, hogy jövőre mindany­­nyiuknak biztos munkát tud adni. Ez felelőtlenség lenne, hiszen a mi cégünk esetében például még mindig nyitott kérdés, hogy egyáltalán lesz-e jövőre alapanyagunk és honnét? — A sztrájkunk tegnap reggel fél tíztől fél tizenket­tőig tartott. Ez alatt az rt. közgyűlése folyt, aminek ha­tározatairól tájékoztatták a dolgozókat — folytatta Fe­hér Csabáné. — Számunkra kedvezően döntöttek, minde­nek előtt azért, mert leszö­gezték, hogy a várható vesz­teség ellenére az Albacolor Rt. tevékenységére továbbra is szükség van. Jelentősnek tartjuk azt is, hogy a mun­kaszerződéseket jövőre­­is megkötik, az elkerülhetet­len létszám-racionalizálást pedig a dolgozók érdekkép­viseletének bevonásával hajtják végre. Megtudtuk, hogy a veszteség felszámolá­sára intézkedéseket hoznak és a Magyar Hitelbank haj­landó az Albacolor Rt. tevé­kenységét tovább finanszí­rozni. (osváth) Izgatással vádolják a Szent Koronát­ ­ A Legfőbb Ügyészség szeptember 10-én nyomozást rendelt el közösség elleni iz­gatás alapos gyanúja miatt a Szent Korona című hetilap ellen. Az a feladat hárult ránk, hogy a felelősséget igyekezzünk személyreszó­­lóan megállapítani — mond­ta tegnap a Népszavának dr. Mikó István alezredes, a BRFK vizsgálatiosztály-veze­­tője. — A nyomozás megállapí­tása szerint kik a felelősök? — Gyanúsítottá nyilvání­tották a kiadót, Romhányi Lászlót, valamint a főszer­kesztő-helyettest és a felelős szerkesztőt. — Beismerték a terhükre rótt bűncselekmények elkö­vetését? — Romhányi László élt a büntetőeljárási törvényben biztosított lehetőséggel, és megtagadta a vallomást. Bűntársai viszont részletesen beszámoltak a bűncselekmé­nyekről. Egyebek között el­mondták, hogy az idei év ta­vaszától aggályosnak tartot­ták a Szent Koronában meg­jelent írásokat. Ezekkel kap­csolatban ki is fejtették véle­ményüket Romhányinak, akinek az volt a válasza, hogy az írásokért vállalja a felelősséget.­­ Amennyiben nem értet­tek egyet az újságban megje­lent írásokkal, akkor a fő­szerkesztő-helyettes és a fe­lelős szerkesztő mit tett a közösséget sértő anyagok ki­szűrése érdekében? — Azt állítják, hogy tevé­kenységük csupán arra szo­rítkozott, hogy a cikkek he­lyesírási hibáit kijavítsák. Az impresszumban mindezek ellenére szerepelt a nevük, ami azt jelenti, hogy nem volt" kifogásuk a megjelent írások tartalma ellen. Az ő írásaik szintén kimerítették a közösség elleni­ izgatás bűntettét. Ennek ellenére Romhányira hárítják a fele­lősséget. A vizsgálatot befe­jeztük, Romhányi László és társai ügyét vádemelési ja­vaslattal átadjuk a Fővárosi Főügyészségnek. S. A. SZOMBAT, 199­0. DECEMBER 1­5. NÉPSZAVA Metróavatás Mától az észak-déli metró­vonal teljes, immár 16,5 km hosszú vonalán utazhatunk. Pénteken délután átadták az új metrószakaszt. Az Árpád híd és az Újpest­­városközpont közötti 4,1 km hosszúságú négyállomásos vonal üzembe helyezésével várhatóan megszűnnek majd Budapest északi városrésze lakosságának közlekedési megpróbáltatásai. (MTI) A költségvetési bizottság állásfoglalása Emeljék fel a legmagasabb adókulcsot A magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvényja­vaslat módosításához be­nyújtott mintegy 60 indít­vány vitájával folytatta mun­káját pénteken a költségve­tési, adó- és pénzügyi bizott­ság. Elvetették a kedvezmé­nyek körének bővítését célzó módosító javaslatok túlnyo­mó többségét. Döntöttek a többi között­ arról, hogy a költségvetésből az adóterhek mérséklésére fordítható ösz­­szeget a kis jövedelműek kapják, tehát általános te­hercsökkenés helyett az ala­csonyabb jövedelmű réteg adóterheinek mérséklését tá­mogatja a bizottság. Állást foglalt arról is, hogy a mos­tani legmagasabb, 50 százalé­kos adókulcsot — egyelőre meg nem határozott mérték­ben — felemelik. A bizottság, mivel a helyi adókról szóló törvényjavas­lathoz benyújtott nagy szá­mú módosító indítvánnyal időhiány miatt nem tudott foglalkozni, várhatóan hét­főn, a plenáris ülés ideje alatt folytatja munkáját. (MTI) AZ ÉT MUNKA­VÁLLALÓI ÉS MUNKÁLTATÓI OLDALÁNAK NYILATKOZATA A december 14-én ülésező Érdekegyeztető Tanács mun­kavállalói és munkáltatói ol­dalai egyaránt megdöbbenve értesültek arról, hogy a par­lament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága a ma­gánszemélyek jövedelemadó­járól szóló vita során eluta­sította a munkavállalói ér­dek-képviseleti szervek tag­díjának teljes adómentessé­gére vonatkozó képviselői in­dítványt. A bizottság állásfoglalása ellentmond a nemzetközi normáknak. Mindkét oldal megerősíti azon, korábban már együttesen kifejtett ál­láspontját, miszerint a mun­kavállalók érdekeit képvise­lő szervezetek ilyen módon való korlátozása nem szol­gálja a demokráciát és a piacgazdaság építésének fel­tételei között elengedhetetlen szociális partneri viszony kialakítását. Bízunk abban, hogy a Ma­gyar Köztársaság parlament­je átlátja az ügy tarthatat­lanságát, és bölcs döntésével nem korlátozza a munkavál­lalói érdekképviseletek euró­pai rendszerű munkájának kifejlődését. ­micsal­uval támadt a nevelő? (Megyei tudósítónktól) Nem valamiféle harci já­ték tanulásáról van szó, amit a nevelők irányításával ta­nulnának a MÁV kőszegi ne­velőintézetének­­ bentlakói. Egyáltalán nem „játék” az, amivel a tizenhat esztendős Szabó Zsolt vádolja nevelő­tanárát, Schrott Dezsőt. — Kidugtam a fejem az ajtónyíláson, és láttam, amint a tanár úr közeledik a folyo­són. Amikor a hálóterembe ért, kiküldte a többieket a szobából, és ordítani kezdett velem. Azt kiabálta, hogyan merem én felelősségre vonni az ő fiát? — A tanár úr fia ugyanis elárulta, hogy a töb­biek suttyomban egyfajta harci eszközt, nuncsakut ké­szítenek, és ezt kifogásolta balszerencséjére Zsolt. — A következő pillanatban fel­emelte a nuncsakut és ütött. Az ágyra estem, de ő utánam lépett, a következő ütést már kicsit védeni tudtam, a ka­romat érte. Megfogtam a bo­tokat összekötő láncot, de a tanár úr kirántotta, akkor sé­rült meg a tenyerem. A történetre mondhatja valaki, hogy kamaszkori ló­­dítás, hazugság, ám Zsolt kétségtelenül viseli a verés nyomait. Azt sem lehet vitat­ni, hogy a fiút megriadt tár­sai kísérték előbb az igaz­gatói irodába, majd a beteg­szobába. Az intézetben szol­gálatban levő nővér nem merte Zsolt sebeit ellátni, mert azokat orvosi esetnek ítélte. Az igazgató, Csöndes János ennek ellenére az in­tézet orvosát értesítette és nem a mentőket.. . Szerinte Zsolt december kilencedikén este, amikor az eset megtör­tént, nem beszélt a részletek­ről, csupán annyit mondott, hogy nevelője megverte. Másnap Schrott Dezső ön­ként jelentette az esetet. A hiba csak abban van, hogy a tanár úr csupán azt ismeri el, hogy pofon ütötte a gyereket, aki ettől megtántorodott és egy szekrénynek esett. . . A felvett orvosi látlelet vi­szont számos sérülést említ, amelyek aligha keletkezhet­tek egy eleséstől. Zsoltot csak az incidens után két nappal hallgatták meg, és ekkor már ő is a tanár úrral „egybe­hangzóan” mondta jegyző­könyvbe a történteket. Most viszont meggondolta magát és előrukkolt az igazság­gal ... A nevelői testület elítéli a tettlegességet, a továbbiak tekintetében viszont két tá­borra szakadt. Ficsor András nevelőtanár szerint az igaz­gató el akarja tussolni az ügyet. Csöndes János szerint viszont arra megy ki a „já­ték”, hogy őt kimozdítsák igazgatói tisztéből. A tantestületen belül dúló hatalmi harcocska, úgy gon­doljuk nem szorul kommen­tárra. Ha azonban Zsolt sé­rüléseit tényleg a tanár úr ál­tal forgatott nuncsaku okoz­ta, akkor bűncselekményt követett el. A japán harci eszköz ugyanis fegyvernek minősül. Csata Péter_ _______ Egy perc Nino Manfredivel A király és a Könnyű erkölcsök Fotósok, filmesek, jelmezter­vező, sminkes és rendező vár­ta őket péntek délután az Átrium Hyatt halljában. Fél órát késett a római gép, de szerencsésen landoltak Buda­pesten az olasz sztárok. Ray Vallone, Nino Manfredi szí­nész és Nino Marino író. A két híres művész filmforga­tásra jött a Koltay Gábor rendezésében készülő Julia­­nus barát című produkcióra. De Nino Manfredinek más dolga is akadt. Nino Marinó­­val közösen írt kétszemélyes vígjátékát, a Könnyű erköl­csöket ma mutatja be a Rad­nóti Színház. A sztárok idejét percnyi pontossággal beosztja az élet, no meg a titkárok. Néhány perc nekem is jutott Nino Manfreditől ötödik emeleti lakosztályában. Mint hallom tőle, néhány napja még Pá­rizsban tárgyalt egy fiatal francia rendezővel, majd Mi­lánóba utazott, ahol a lelki­beteg gyerekek javára szer­vezett jótékonysági műsort, két nap pihenő következett Rómában és most újra itt van Budapesten. — Hét évvel ezelőtt járt itt először. Most premierre, for­gatásra érkezett, meddig ma­rad és főként kit alakít a filmben? — Napjaim meg vannak számlálva. Kedden utazom vissza, de addig király leszek egy gyönyörű városban. Lát­ja a Várat innen az ablak­ból? Megirigyeltem a miliőt, úgy hogy II. Endre uralkodó szerepére készülök, már lé­lekben is, ha átnézek a Duna fölött. De nemcsak a premier­re jöttem, meg a forgatásra. Régi barátság fűz a fordítóm­hoz, Máté Judithoz, neki hoz­tam újabb darabot, s úgy tu­dom, már le is fordította ma­gyarra. Most megbeszéljük a készülő szövegkönyvet, s ta­lán a leendő komponistákkal is tárgyalhatok, ugyanis ma­gyar zenével musical lesz be­lőle. — Kissé ismer már ben­nünket, mit szól a változá­sokhoz? — Boldog vagyok. Örülök a magyar nép szabadságának, de azt mindenkinek tudnia kell, hogy a nagy szabadság felességgel jár és nehéz hoz­zászokni. A diktatúrában lát­szólag egyszerűbb az élet és még gondolkodni sem kell. A szabadsággal meg kell tanul­ni együttélni, de vele vissza­élni sohasem szabad. Az alapelv maradjon a rend, a törvény és főként a másik iránti tisztelet. Várhegyi Andrea

Next