Népszava, 1990. december (118. évfolyam, 282–305. sz.)
1990-12-15 / 294. szám
4 Sajtótájékoztató a Munkaügyi Minisztériumban Sok munka nélküli kérés pénz Kérdéseinkre válaszolt: Rolek Ferenc A Munkaügyi Minisztériumban pénteken Lőrincz György államtitkár vezetésével sajtótájékoztatón számoltak be arról a súlyos fordulatról, ami a munkaerőpiacon az idén bekövetkezett, és körvonalazták a jövő évben várható foglalkoztatási gondokat is. Tavaly óta a szabad munkahelyek száma 38 százalékkal lett kevesebb, miközben a munkanélküliek száma a háromszorosára növekedett. November végén már ötvenegyezerrel többen szerettek volna elhelyezkedni, mint ahány szabad állást kínáltak. Jelenleg az aktív keresők 1,6 százaléka munkanélküli. A legaggasztóbb a helyzet Szabolcs-Szatmár- Bereg, Nógrád és Borsod- Abaúj-Zemplén megyében, ahol 3,5—4,5 százalékos a munkanélküliség, a fővárosban — egyelőre — még csupán 0,2 százalék a munkanélküliek aránya az aktív keresőkhöz képest. Míg korábban a munkanélküliek többsége segédmunkás volt, ma az állás nélkül maradtak 47 százaléka középfokú, 3,2 százaléka felsőfokú képzettséggel rendelkezik. A szellemi foglalkozásúak közül a legtöbb munkanélküli adminisztrátor, könyvelő, bérelszámoló, mérnök, képesítés nélküli pedagógus, óvónő. A munkanélküliek döntő hányada a középkorosztályból, a 35—55 év közöttiekből kerül ki. A fiatalabbak ma még könynyebben tudnak elhelyezkedni. Január 1. és október 22. között csaknem hetvenkétezren részesültek munkanélküli-segélyben, a munkanélküli-járadékosok száma pedig majdnem elérte a háromezret. Az eltelt idő alatt a segélyezetteknek csupán 20 százaléka, a járadékosoknak mindössze 7 százaléka tudott újra munkába állni. Alig két és fél ezren helyezkedhettek el munkahelyteremtő beruházások által, sokan próbálkoztak új, a piaci keresletnek megfelelőbb szakmát elsajátítani az átképző tanfolyamokon. Nagy volt az érdeklődés az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói hitele iránt, októberig több mint huszonhétezren kaptak újrakezdési kölcsönt. A hatezret meghaladta azoknak a száma, akik a munkanélküliség helyett a korengedményes nyugdíjazást választották. A következő esztendőben a munkanélküliek száma akár kétszázezer fölé is emelkedhet. A foglalkoztatási törvény elsősorban az ő számukra nyújtana segítséget, a foglalkoztatáspolitikai gondokat nem oldhatja meg, hangsúlyozta az államtitkár, s aggódva utalt arra: a törvénytervezet talán a parlament elé sem kerül már az idén, végrehajtásához pedig hiányoznak az anyagi források. ★ Éppen egy hete írtunk arról, hogy nem lesz elegendő pénz a munkanélküliek támogatására. A törvénytervezetről, illetőleg a finanszírozási gondokról dr. Rolek Ferenc, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára nyilatkozott lapunknak. — Minden piacgazdaságban törvény szabályozza a munkaerőpiac résztvevőinek, az államnak, a munkáltatóknak, a munkavállalóknak, az érdek-képviseleti szerveknek, a helyi önkormányzatoknak a foglalkoztatáspolitikában betöltött szerepét, jogait, kötelességeit — mondta. — E szabályozás révén a munkavállalónak kisebb az esélye a munkanélküliségre, amennyiben pedig mégis azzá válna, úgy garanciákat kap a megélhetésre, s az elhelyezkedésre. A törvénytervezet igen alapos előkészületek után született meg, többször megtárgyalták az érdekegyeztető fórumok, szakértők, pártok, parlamenti bizottságok. Célját, felépítését illetően nincs is vita. „Csupán” a leglényegesebb kérdésben, a finanszírozási rendszerben teljes a bizonytalanság. — Milyen rendszer lenne ez? — A közvetlen foglalkoztatáspolitikai eszközöket két alapból dotálnánk. Az egyik az úgynevezett szolidaritási alap, amely, leegyszerűsítve, a munkanélküli-segély folyósítására hivatott. Forrása a munkáltatók és a munkavállalók járulékfizetése. A tervezet szerint a munkáltató három, a munkavállaló pedig — a bruttó bérre vetítve — egy százalékot fizetne be az alapba. A másik a foglalkoztatási alap, amelyből az úgynevezett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, így például az átképzést, a munkahelyteremtést, a közhasznú munkát, a kisvállalkozókat támogatnánk. Vagyis, ez szolgálná a munkanélküliség megelőzését, illetve az újbóli munkába állítást, melyhez a pénzt a költségvetés adná. De hát a munkaerő-piaci prognózist a költségvetéssel már erre az évre sem lehetett „összehozni”. — Más szóval, már az idén sem jutott elég a foglalkoztatási alapba. S ezek szerint jövőre sem lesz másként. Ma a költségvetés 12,6 milliárd forintot szán erre a célra. Ebből négymilliárdot átutalna a szolidaritási alapba, így kifizetvén a költségvetési szervek helyett azok járulékát. Ennek tehát semmi köze nem lesz a foglalkoztatási alaphoz. A maradék 8,6 milliárd forintból ötmilliárd, hogy e csúnya kifejezéssel éljek, már elköltőtlön, az idei évről áthúzódó intézkedésekre, például az újrakezdési kölcsönök kamataira, a korkedvezményes nyugdíjakra. Az így megcsappant összegből, a 3,6 milliárd forintból aktív foglalkoztatáspolitikát csinálni, olyan, mintha valaki egy doboz gyufából akarna valódi tengerjáró hajót építeni. Tehát aktív foglalkoztatáspolitika jövőre nem lesz. S ez hosszú távon szomorú következményekkel jár. Ha a növekvő munkanélküliséget anyagiak híján nem tudjuk mérsékelni, akkor még többen kerülnek az utcára, s semmiféle lehetőségünk nem lesz arra, hogy őket ismét munkához juttassuk. — A szolidaritási alap is inog, hiszen kifogásolják a járulékfizetéseket... — A járulékfizetés ellen senkinek nincs kifogása. Még a mértékével sem volna igazán probléma, ha ezzel egyidejűleg más terhek, például a társadalombiztosítási, illetőleg a nyugdíjjárulékok csökkennének. De erre nincs mód. Sem a munkavállalók, sem a munkáltatók terhei tovább nem növekedhetnek, amivel egyetért a kormány is. Azt javasolja, hogy egyelőre a négy százalék helyett kétszázalékos befizetéssel induljon el a szolidaritási alap. A számítások szerint az induláshoz elegendő lenne az összeg, de csakis ahhoz. Hosszú távon már kevésnek bizonyulna, és a járulékfizetés továbbra is többletterhet jelentene mindkét félnek, mert a társadalombiztosítási befizetések nem változnak. — A két százalék hogyan oszlana meg a munkáltató és a munkavállaló között? — Nem tudok pontos választ adni. Mivel az eredeti javaslatban 3:1 az arány, úgy gondoljuk, hogy a két százalék esetében is a munkáltatónak kellene a nagyobb terhet viselni. De megeshet, hogy a munkáltató is, a munkavállaló is egy-egy százalékot fizet majd. Akárhogy döntenek, tovább kell vizsgálni, milyen egyéb befizetéseket lehetne csökkenteni, levéve a többletterhet a felek válláról. Gondolom, a társadalombiztosítási befizetések mérséklésére akkor kerülhet sor, amikor az egész társadalombiztosítási rendszer reformja megtörténik. — Mennyi pénz kellene jövőre a várhatóan kétszázezernyi munkanélküli megsegítésére, az aktív foglalkoztatáspolitika finanszírozására? — Legalább harmincegymilliárd forint. Nyolcmilliárd az aktív eszközök működtetésére, s figyelembe véve azt az ötmilliárdot, ami az áthúzódó kifizetésekre szükséges, tizennyolcmilliárd forint szükséges ahhoz, hogy a munkanélküli-segélyeket folyósíthassuk. Ez utóbbi a szolidaritási alapból, a kétszázalékos befizetéssel rendezhető. A gond, hogy az aktív eszközökre, a megelőzésre, az újbóli munkába állításra nincs meg a pénz a költségvetéstől. Pedig, ha ma itt „takarékoskodunk”, háromszoros-négyszeres kiadásokra kényszerülünk majd azokon a területeken — különösképpen a szociálpolitikában —, amelyre a munkanélküliség kihat, nem is szólván a vele járó tragikus társadalmi következményekről. Kende Katalin Albacolor Rt. Sikeres volt a sztrájk Sikeres, figyelmeztető sztrájkot tartottak pénteken a székesfehérvári Patex Albacolor Rt. dolgozói. — A munkabeszüntetésre azért kényszerültünk — tájékoztatott Fehér Csabáné, az rt.-nél alakult érdekegyeztető bizottság tagja —, mert a szakszervezeti bizottságunk nem kapott kielégítő és megnyugtató választ a vagyonkezelő központként működő Pamuttextil Művek igazgatóságától a jövővel kapcsolatos helyzetünkről. Gyárunk ugyanis a részvénytársasággá alakulás során kedvezőtlen helyzetbe került és az itt dolgozó 600 ember sorsa szinte kilátástalanná vált. Megkérdeztük Bártfai Lászlót, a Pamuttextil Művek elnök-vezérigazgatóját, szerinte mi az oka a tiltakozásnak? — A székesfehérvári Albacolor Rt. vesztesége az év végére várhatóan, eléri a 70 millió forintot. Én nem állítom, hogy ez az ott dolgozókon múlott elsősorban. A veszteség felszámolására közösen kell megtalálnunk a megoldást, mint ahogy arra is, hogyan lehet a dolgozók számára megnyugtató munkakörülményeket és létbiztonságot teremteni. Azt sajnos, sem én, de azt hiszem, ma Magyarországon senki nem tudja a sztrájkra elszánt munkavállalóknak megígérni, hogy jövőre mindanynyiuknak biztos munkát tud adni. Ez felelőtlenség lenne, hiszen a mi cégünk esetében például még mindig nyitott kérdés, hogy egyáltalán lesz-e jövőre alapanyagunk és honnét? — A sztrájkunk tegnap reggel fél tíztől fél tizenkettőig tartott. Ez alatt az rt. közgyűlése folyt, aminek határozatairól tájékoztatták a dolgozókat — folytatta Fehér Csabáné. — Számunkra kedvezően döntöttek, mindenek előtt azért, mert leszögezték, hogy a várható veszteség ellenére az Albacolor Rt. tevékenységére továbbra is szükség van. Jelentősnek tartjuk azt is, hogy a munkaszerződéseket jövőreis megkötik, az elkerülhetetlen létszám-racionalizálást pedig a dolgozók érdekképviseletének bevonásával hajtják végre. Megtudtuk, hogy a veszteség felszámolására intézkedéseket hoznak és a Magyar Hitelbank hajlandó az Albacolor Rt. tevékenységét tovább finanszírozni. (osváth) Izgatással vádolják a Szent Koronát A Legfőbb Ügyészség szeptember 10-én nyomozást rendelt el közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt a Szent Korona című hetilap ellen. Az a feladat hárult ránk, hogy a felelősséget igyekezzünk személyreszólóan megállapítani — mondta tegnap a Népszavának dr. Mikó István alezredes, a BRFK vizsgálatiosztály-vezetője. — A nyomozás megállapítása szerint kik a felelősök? — Gyanúsítottá nyilvánították a kiadót, Romhányi Lászlót, valamint a főszerkesztő-helyettest és a felelős szerkesztőt. — Beismerték a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését? — Romhányi László élt a büntetőeljárási törvényben biztosított lehetőséggel, és megtagadta a vallomást. Bűntársai viszont részletesen beszámoltak a bűncselekményekről. Egyebek között elmondták, hogy az idei év tavaszától aggályosnak tartották a Szent Koronában megjelent írásokat. Ezekkel kapcsolatban ki is fejtették véleményüket Romhányinak, akinek az volt a válasza, hogy az írásokért vállalja a felelősséget. Amennyiben nem értettek egyet az újságban megjelent írásokkal, akkor a főszerkesztő-helyettes és a felelős szerkesztő mit tett a közösséget sértő anyagok kiszűrése érdekében? — Azt állítják, hogy tevékenységük csupán arra szorítkozott, hogy a cikkek helyesírási hibáit kijavítsák. Az impresszumban mindezek ellenére szerepelt a nevük, ami azt jelenti, hogy nem volt" kifogásuk a megjelent írások tartalma ellen. Az ő írásaik szintén kimerítették a közösség elleni izgatás bűntettét. Ennek ellenére Romhányira hárítják a felelősséget. A vizsgálatot befejeztük, Romhányi László és társai ügyét vádemelési javaslattal átadjuk a Fővárosi Főügyészségnek. S. A. SZOMBAT, 1990. DECEMBER 15. NÉPSZAVA Metróavatás Mától az észak-déli metróvonal teljes, immár 16,5 km hosszú vonalán utazhatunk. Pénteken délután átadták az új metrószakaszt. Az Árpád híd és az Újpestvárosközpont közötti 4,1 km hosszúságú négyállomásos vonal üzembe helyezésével várhatóan megszűnnek majd Budapest északi városrésze lakosságának közlekedési megpróbáltatásai. (MTI) A költségvetési bizottság állásfoglalása Emeljék fel a legmagasabb adókulcsot A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat módosításához benyújtott mintegy 60 indítvány vitájával folytatta munkáját pénteken a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság. Elvetették a kedvezmények körének bővítését célzó módosító javaslatok túlnyomó többségét. Döntöttek a többi között arról, hogy a költségvetésből az adóterhek mérséklésére fordítható öszszeget a kis jövedelműek kapják, tehát általános tehercsökkenés helyett az alacsonyabb jövedelmű réteg adóterheinek mérséklését támogatja a bizottság. Állást foglalt arról is, hogy a mostani legmagasabb, 50 százalékos adókulcsot — egyelőre meg nem határozott mértékben — felemelik. A bizottság, mivel a helyi adókról szóló törvényjavaslathoz benyújtott nagy számú módosító indítvánnyal időhiány miatt nem tudott foglalkozni, várhatóan hétfőn, a plenáris ülés ideje alatt folytatja munkáját. (MTI) AZ ÉT MUNKAVÁLLALÓI ÉS MUNKÁLTATÓI OLDALÁNAK NYILATKOZATA A december 14-én ülésező Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalai egyaránt megdöbbenve értesültek arról, hogy a parlament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló vita során elutasította a munkavállalói érdek-képviseleti szervek tagdíjának teljes adómentességére vonatkozó képviselői indítványt. A bizottság állásfoglalása ellentmond a nemzetközi normáknak. Mindkét oldal megerősíti azon, korábban már együttesen kifejtett álláspontját, miszerint a munkavállalók érdekeit képviselő szervezetek ilyen módon való korlátozása nem szolgálja a demokráciát és a piacgazdaság építésének feltételei között elengedhetetlen szociális partneri viszony kialakítását. Bízunk abban, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje átlátja az ügy tarthatatlanságát, és bölcs döntésével nem korlátozza a munkavállalói érdekképviseletek európai rendszerű munkájának kifejlődését. micsaluval támadt a nevelő? (Megyei tudósítónktól) Nem valamiféle harci játék tanulásáról van szó, amit a nevelők irányításával tanulnának a MÁV kőszegi nevelőintézetének bentlakói. Egyáltalán nem „játék” az, amivel a tizenhat esztendős Szabó Zsolt vádolja nevelőtanárát, Schrott Dezsőt. — Kidugtam a fejem az ajtónyíláson, és láttam, amint a tanár úr közeledik a folyosón. Amikor a hálóterembe ért, kiküldte a többieket a szobából, és ordítani kezdett velem. Azt kiabálta, hogyan merem én felelősségre vonni az ő fiát? — A tanár úr fia ugyanis elárulta, hogy a többiek suttyomban egyfajta harci eszközt, nuncsakut készítenek, és ezt kifogásolta balszerencséjére Zsolt. — A következő pillanatban felemelte a nuncsakut és ütött. Az ágyra estem, de ő utánam lépett, a következő ütést már kicsit védeni tudtam, a karomat érte. Megfogtam a botokat összekötő láncot, de a tanár úr kirántotta, akkor sérült meg a tenyerem. A történetre mondhatja valaki, hogy kamaszkori lódítás, hazugság, ám Zsolt kétségtelenül viseli a verés nyomait. Azt sem lehet vitatni, hogy a fiút megriadt társai kísérték előbb az igazgatói irodába, majd a betegszobába. Az intézetben szolgálatban levő nővér nem merte Zsolt sebeit ellátni, mert azokat orvosi esetnek ítélte. Az igazgató, Csöndes János ennek ellenére az intézet orvosát értesítette és nem a mentőket.. . Szerinte Zsolt december kilencedikén este, amikor az eset megtörtént, nem beszélt a részletekről, csupán annyit mondott, hogy nevelője megverte. Másnap Schrott Dezső önként jelentette az esetet. A hiba csak abban van, hogy a tanár úr csupán azt ismeri el, hogy pofon ütötte a gyereket, aki ettől megtántorodott és egy szekrénynek esett. . . A felvett orvosi látlelet viszont számos sérülést említ, amelyek aligha keletkezhettek egy eleséstől. Zsoltot csak az incidens után két nappal hallgatták meg, és ekkor már ő is a tanár úrral „egybehangzóan” mondta jegyzőkönyvbe a történteket. Most viszont meggondolta magát és előrukkolt az igazsággal ... A nevelői testület elítéli a tettlegességet, a továbbiak tekintetében viszont két táborra szakadt. Ficsor András nevelőtanár szerint az igazgató el akarja tussolni az ügyet. Csöndes János szerint viszont arra megy ki a „játék”, hogy őt kimozdítsák igazgatói tisztéből. A tantestületen belül dúló hatalmi harcocska, úgy gondoljuk nem szorul kommentárra. Ha azonban Zsolt sérüléseit tényleg a tanár úr által forgatott nuncsaku okozta, akkor bűncselekményt követett el. A japán harci eszköz ugyanis fegyvernek minősül. Csata Péter_ _______ Egy perc Nino Manfredivel A király és a Könnyű erkölcsök Fotósok, filmesek, jelmeztervező, sminkes és rendező várta őket péntek délután az Átrium Hyatt halljában. Fél órát késett a római gép, de szerencsésen landoltak Budapesten az olasz sztárok. Ray Vallone, Nino Manfredi színész és Nino Marino író. A két híres művész filmforgatásra jött a Koltay Gábor rendezésében készülő Julianus barát című produkcióra. De Nino Manfredinek más dolga is akadt. Nino Marinóval közösen írt kétszemélyes vígjátékát, a Könnyű erkölcsöket ma mutatja be a Radnóti Színház. A sztárok idejét percnyi pontossággal beosztja az élet, no meg a titkárok. Néhány perc nekem is jutott Nino Manfreditől ötödik emeleti lakosztályában. Mint hallom tőle, néhány napja még Párizsban tárgyalt egy fiatal francia rendezővel, majd Milánóba utazott, ahol a lelkibeteg gyerekek javára szervezett jótékonysági műsort, két nap pihenő következett Rómában és most újra itt van Budapesten. — Hét évvel ezelőtt járt itt először. Most premierre, forgatásra érkezett, meddig marad és főként kit alakít a filmben? — Napjaim meg vannak számlálva. Kedden utazom vissza, de addig király leszek egy gyönyörű városban. Látja a Várat innen az ablakból? Megirigyeltem a miliőt, úgy hogy II. Endre uralkodó szerepére készülök, már lélekben is, ha átnézek a Duna fölött. De nemcsak a premierre jöttem, meg a forgatásra. Régi barátság fűz a fordítómhoz, Máté Judithoz, neki hoztam újabb darabot, s úgy tudom, már le is fordította magyarra. Most megbeszéljük a készülő szövegkönyvet, s talán a leendő komponistákkal is tárgyalhatok, ugyanis magyar zenével musical lesz belőle. — Kissé ismer már bennünket, mit szól a változásokhoz? — Boldog vagyok. Örülök a magyar nép szabadságának, de azt mindenkinek tudnia kell, hogy a nagy szabadság felességgel jár és nehéz hozzászokni. A diktatúrában látszólag egyszerűbb az élet és még gondolkodni sem kell. A szabadsággal meg kell tanulni együttélni, de vele visszaélni sohasem szabad. Az alapelv maradjon a rend, a törvény és főként a másik iránti tisztelet. Várhegyi Andrea