Népszava, 1991. július (119. évfolyam, 152–178. sz.)

1991-07-01 / 152. szám

2 Harcok után átmeneti megállapodás Jugoszláviában (Folytatás az 1. oldalról) szérveztetettebb magyar át­kelőhelyet. Mint ismeretes, a Jugoszláv Néphadsereg si­kertelenül próbálkozott a szlovéniai oldal birtokba­vételével, mert a szlovén erők azt — foglyokat is ejt­ve — megvédték. Az össze­csapásnak mégis voltak olyan mozzanatai, amit a magyar szervek határaink megsérté­sének minősíthetnének . Ezt a jövőben megelőzendő, ez az átkelőhely tehát nem jár­ható. Viszont működik a le­­tenyei, ahonnan horvát terü­letről megközelíthető a mura­szerdahelyi közúti híd. Itt a Mura folyó képezi a két fiatal köztársaság, Horvát­ország és Szlovénia határát. A hídon a szövetségi tankok támadására számítva, tartály­kamionokban több száz ton­na metalon és kerozin vára­kozik, robbantásra előkészít­ve. Akár megtámadják a hidat, akár a támadás elhá­rításaként felrobbantják, be­láthatatlan következményei lesznek. Egyik oldalon lakott terület, a másikon néhány száz méternyire kőolajfino­­mító. Alatta pedig a Mura folyó, amely magyar terüle­tet is érint. A szlovén oldalon lévő hídfőnél védelmi állások hú­zódnak, ahol éppen tegnap váltották le a már egy hete itt állomásozó katonákat. Legnagyobb meglepetésemre, a szlovén területvédelmi erők egyenruháiban magyar ajkú fiatalokkal találkoztam. Ahogy az egység egyik tiszt­je, aki civilben magyar— történelem szakos tanár (ne­vét az események kétes ki­menetele miatt nem közöl­jük) elmondta: mindannyian a szlovén kormány behívó­­parancsának engedelmesked­nek. Bevallja, féltik otthon maradt családjukat, és fél­nek maguk is. De, ha táma­dás éri őket, védekeznek. És ezúttal ez nem üres fenyege­tőzés. A birtokukban lévő, vállról indítható rakéták és hátrasiklás nélküli páncél­törő lövegek hathatós ellen­felei a harckocsiknak. Erede­tüket firtatva elmondják, hogy a függetlenség kikiál­tásakor birtokukba vett ha­tárőrsök arzenálját képezték a fegyverek. Remélve, hogy a fegyverek használatára nem kerül sor, azért felme­rül a kérdés: vajon, milyen fenyegetés kényszere alatt készletezett nagy tömegben a jugoszláv határőrség kor­szerű páncéltörő fegyvereket a magyar határon? Kegyes András Szlobodan Milosevics szerb elnök elfogadta a horvát Stipe Mesic beiktatását az államfői tisztségbe és meg­kezdik az ezzel kapcsolatos alkotmányos eljárást — kö­zölte hivatalosan Lubomir Loncsar jugoszláv külügy­miniszter az Európai Közös­ségek elnökségét képviselő olasz nagykövettel. A szlovéniai eseményekkel párhuzamosan Horvátország­ban is harcok voltak. Borovo faluban robbantások és sor­­tüzek hallatszottak, s Eszé­ken i­s pokolgépes akciót haj­tottak végre. A belgrádi televízió esti híradójában Marko Negova­­novics altábornagy, a fő­parancsnokság tagja, drámai hangú figyelmeztetést olva­sott fel, követelve, hogy a szlovén köztársaság vezetése biztosítsa a fegyveres harc feltétel nélküli beszünteté­sét, s teremtse meg a normá­lis körülményeket a hadsereg életéhez és tevékenységéhez. Amennyiben a követelést a szlovén kormány nem telje­síti — hangzik a tábornok által felolvasott szöveg —, a főparancsnokság elrendeli az ország helyzetének meg­felelő intézkedéseket, bele­értve a teljes harckészültsé­get és a szükséges mozgósí­tási tevékenységet, valamint a határozott katonai lépése­ket. Nem sokkal szombat éjfél után, lövöldözés volt a szlo­vén főváros központjában. A ljubljanai rádióban a szlovén belügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy a rendőrök és a területvédel­mi egységek, „a hadsereg terroristáival csaptak össze”. Aztán vasárnap, pontban kilenc órakor, Szlovéniában mindenütt megszólaltak a légvédelmi szirénák, s a rá­dióban, Jelko Kacin tájékoz­tatási miniszter bejelentette, hogy 150 percen belül légi­támadás várható. A légiriadó után Szlovénia városaiban az utcák elnépte­lenedtek. Nem sokkal tíz óra előtt, Mariborban bejelen­tették, hogy megszűnt a légi veszély, Ljubljanában pedig azt közölték, hogy a légitá­madás veszélye csökkent. A felrobbantásra előkészített muraszerdahelyi híd a magyar határtól 8 kilométerre van Kegyes András felvétele Légiriadó Szlovéniában A pénteki, késő esti tűz­­szüneti megállapodás után vasárnapig több alkalommal is megsértették a szemben­álló felek Szlovéniában a tűzszünetet, s a harcok újabb halálos áldozatokat és sebe­sülteket követeltek. Az olasz tévé beszámolt róla, hogy az olasz—jugoszláv határon, Casarossa határát­kelőhelynél összecsaptak a jugoszláv néphadsereg egy­ségei a szlovén területvédel­mi alakulatokkal. A harcok­ban négyen meghaltak és heten megsebesültek. A szlovéniai területvédelmiek Molotov-koktélokkal támad­tak a páncélosokra, amelyek fedélzeti lövegből tüzet nyi­­totta­k a területvédelmiekre. Közben szombaton hajnal­ban Zágrábban­ befejeződött a Közös Piac három külügy­miniszterének jugoszláviai közvetítő útja, amelyet a de­legáció rendkívül sikeresnek nevezett. Gianni de Michelis olasz külügyminiszter, Jacques F. Pool luxemburgi és Hans van den Broek holland kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a tárgyalásokon kedve­ző választ kapott a delegá­ció minden kérdést illetően, s az Európai Közösségek most arra vár, hogy Jugoszláviá­ban valóban meg is valósul­nak az ígéretes állásfoglalá­sok. A három külügyminisz­ter egyrészt ígéretet kapott arra, hogy Szlovénia és Hor­vátország felfüggeszti a szét­válásra hozott nyilatkozatát, másrészt a hadsereg vissza­vonul a laktanyákba, s végül az alkotmány előírásának megfelelően megválasztják az államelnökség elnökét is. A hadsereg idézte elő a vérontást Kissinger nyilatkozata a Népszavának Újságírók hada „vadá­szott” tegnap Henry Kis­­singerre, a ma is világ­hírű volt amerikai kül­ügyminiszterre, a nem­zetközi kérdések minde­nütt mérvadó szakértőjé­re. Munkatársunknak ebéd után, a Gundel Ét­teremnél sikerült szóra bírnia a politikust. — Milyennek ítéli meg a kelet-európai térség hely­zetét most, a jugoszláviai események nyomán? — Úgy látom, hogy a ré­gió fejlődése nagyon ked­vezően alakul. Ezért szo­­morított el nagymértékben a jugoszláviai vérontás. Bár magam is Jugoszlávia egységének pártján állok, mégis úgy ítélem meg, hogy az események tragi­kus for­dulatát, a vérontást a szövetségi hadsereg be­avatkozása idézte elő. — Mi a véleménye a szovjet birodalom össze­omlása következtében ki­alakult biztonsági légüres térről? — Volt néhány évünk ar­ra, hogy felkészüljünk a Szovjetunióban várható drámai változásokra. Ugyanígy arra is, hogy a térség politikai és gazda­sági megerősítésére kon­centráljuk erőfeszítésein­ket. Úgy gondolom, hogy az új biztonsági struktúra egy éven belül kialakulhat. — Kissinger úr! Bizonyo­­­­san határozott véleménye van Magyarország fejlődé­séről is... — Azt hiszem, Magyar­­ország gyorsabban halad előre, mint ahogy bárki­­ gondolta volna. Országuk­­ nagy szerepet játszott a sza­badságért és a haladásért folytatott küzdelemben, s­­ most is jó úton jár. Ezért­­ Nyugat-Európának és az­­ Egyesült Államoknak na­gyobb mértékben kell segí­tenie, mint tették eddig. Én­­ már régen szerettem volna­­­eljönni ide, hiszen az ötve­­­­nes évek óta csodálója vol­tam függetlenségi harcuk­nak. Ezért örömmel fogad­tam el kormányuk meghí­­vását. Budapest főpolgár­mestere, Demszky Gábor­­ volt olyan kedves, és meg-­­ invitált azokra a rendez­vényekre is, amelyekre a függetlenség napja alkal-­l mából fővárosukban került­­ sor. Kocsi Margit | Bagdad akcióira bombázás lehet a válasz Washington figyelmeztetése Iraknak Az ENSZ BT határozatban hívta fel Irakot, hogy hala­déktalanul tegye lehetővé azon titkos rakomány vizs­gálatát, amelyet iraki kato­nák rejtettek el pénteken azok elől az ENSZ-szakértők elől, akik egy, Bagdad köze­lében fekvő támaszponton végeztek ellenőrzést. A teherautókon sebtében elszállított rakományról a szakértők feltételezik, hogy atomfegyver előállítására al­kalmas dúsított uránt tartal­maz. A szakértők megpró­bálták lefényképezni, ami­kor a teherautók elhajtottak, de a katonák ennek megaka­dályozására a levegőbe lőt­tek. A washingtoni kormány és a Pentagon egyes képviselői nem tartják kizártnak az Irak elleni harci cselekmé­nyek felújítását, válaszul ar­ra, hogy Bagdad megsérti a tűzszüneti megállapodást. Lemondásra szólították fel a KGB főnökét A KGB elnökének távozását követelte legújabb számában a Novoje Vremja című szov­jet hetilap. A lap főszerkesz­tője által jegyzett cikk sze­rint Vlagyimir Krjucskov lemondását — vagy leváltá­sát — a parlament két hét­tel ezelőtti zárt ülésén el­mondott beszéde teszi szük­ségessé. A cikk egyik legfőbb kö­vetkeztetése, hogy a KGB főnöke nem a szakmai mun­kát, hanem a politizálást állítja tevékenysége közép­pontjába. „V. Krjucskov saját szer­vezetének törvényeit meg­sértve, és kihívást intézve az elnök ellen, nem hagyott más választást. Most neki kell beadni lemondását, vagy az elnöknek kell felmenteni őt” — hangoztatja a lap. Majd végezetül hozzáteszi: Azután már szabad állam­polgárként foglalkozhat agi­­tációval, propagandával. (MTI) HÉTFŐ, 199­1. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA Európa erőfeszítései Ante Markovics jugoszláv miniszterelnök, tegnap Ljubl­janába utazott, hogy tár­gyalást folytasson a vál­ság rendezéséről, az országot fenyegető súlyos veszély elhárításáról és a vérontás leállításáról. A szövetségi kormányt előzőleg tájékoz­tatták arról, hogy a szlovén parlament elfogadta a vál­ság rendezésére szombaton elfogadott hárompontos ter­vezetet. Antall József miniszterel­nök június 29-én, délután 40 perces telefonbeszélgetést folytatott Ante Markovics jugoszláv miniszterelnökkel a kialakult jugoszláviai helyzetről. Lawrence Eagleburger, az amerikai külügyminiszter el­ Jönnek a törökök Enyhült a Németország nyugati felén működő ma­gyar kép­visel­etekre — a bon­ni nagykövetség konzuli részlegére és a müncheni fő­­konzulátusra — nehezedő török nyomás, miután köz­hírré tették: a törökök a ha­táron is megkapják a 48 óráig érvényes tranzitvízu­mot. Németországban becs­lések szerint kétmillió török élt A várakozási idő nőttön­­nőt, a befelé utazók számá­ra a hegyeshalmi közúti határátkelőhelyen. Szom­baton az esti órákban 150 percet, éjszaka már három fő helyettese nyitva hagyta a lehetőséget, hogy egy ön­álló Szlovénia és Horvátor­szág végül nemzetközi elis­merést kapjon. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter Németor­szág támogatásáról biztosí­totta Szlovéniának azt a kérését, hogy az Európai Kö­zösségek megfigyelőket küld­jön a köztársaságba. Werner Fasslabend osztrák védelmi miniszter úgy nyi­latkozott: jelenlegi ismeretei alapján a kormány nem tartja szükségesnek az oszt­rák hadsereg részleges moz­gósítását, mert a határvidé­ken összevont haderő, amely­nek létszáma elérte az öt­ezret, egyelőre elégségesnek látszik­ órát, vasárnap kora délelőtt 4 órát, délután pedig már ennél is többet kellett vára­kozniuk azoknak, akik He­gyeshalomnál akartak belép­ni hazánk területére. A Né­metországból hazafelé tartó török vendégmunkások ost­romolják a határt. Szomba­ton forgalmi rekordok dől­tek, éjfélig több mint 90 ezer utas lépte át a határt. A he­gyeshalmi határátkelőhely történetében szinte példát­lan forgalom különösebb at­rocitások nélkül zajlott. Va­sárnap délután kettő óráig, 3500-nál több vízumot adtak ki. Josef von Ferenciys „Két hazát, de egy ügyet szolgálok" Egy médiamenedzser a magyarságért „Én két hazát szolgálhatok: a szülőhazámat, Magyaror­szágot és választott hazámat, Németországot. Két ha­zát, de egy ügyet szolgálok: a magyar—német kapcso­latépítés ügyét”. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a minap baráti, kötetlen hangulatú esti rendezvényét az alsó-szászországi miniszterelnök és a meghívott vendé­gek jelenlétében a Duna-Intercontinental Szállodában Josef von Ferenczy médiamenedzser. Lapunk ez alka­lomból kért tőle rövid interjút. — Ferenczy úr! Miben rej­lik az ön médiamenedzseri tevékenysége? Mit fed ez a kifejezés? — Tizennégy különböző cégünk van, foglalkozunk könyvkiadással, PR-ügynök­­séget tartunk fenn, tévépro­dukciókat is készítünk. Ami egyébként a „média-mene­dzser” elnevezést illeti: ko­rábban nagyon bántott, hogy Magyarországon két év óta csak „ügyes nyugatnémet üzletembernek” neveztek. Való igaz, hogy az üzleti szempont a tájékoztatás te­rületén is fontos, de Magyar­­ország számomra szent ügy, különbséget tudok tenni az üzlet és a segítség között. E téren sok mindent tet­tem eddig, de egy fillért sem kerestem rajta. Létrehoztam az Axel-Springer Kft.-t, amely a legnagyobb kiadó­­vállalat lett, nemrég hoztam létre a Ferenczy Europress Budapest sajtóügynökséget. Megpróbálom ezt az országot a világ médiapódiumára, emelni. — A média menedzselése révén miként tud hatni a magyar gazdaság és társa­dalom fejlődésére? — A média ha jól-rosszul is, de uralja a világot. Álta­la lehet eladni azt, ami tör­ténik, vagy történni fog. A média nélkül még a jó cse­lekedet sem válhat ismertté. Ahogy már többször is mondtam: a rossz örökké él, a jót mindennap elölről kell kezdeni. Beszédemben is hangsú­lyoztam: nekünk, magyarok­nak, a kor parancsának meg­felelően kell tudnunk élni értékeinkkel. Az ellenzéknek és a kormánypártoknak nem azt kell most nézniük, hogy kinek van igaza, hanem azt kellene vizsgálniuk: hogyan tovább? A magam részéről a né­met—magyar viszonyt pró­bálom szorossá tenni, s hogy miért éppen a németekkel próbálom összehozni e kap­csolatokat, annak az az oka, hogy nincs más, aki segít­sen. — Ön nemcsak a határo­kon belül élő magyarok ügyét karolta fel, hanem a határokon kívüliekét is, fő­leg a Romániában élőkét. Hogy látja az összmagyarság helyzetét, megsegítésének le­hetőségeit? — Bizonyára tudja, hogy tavaly márciusban a ma­gyar és a román értelmiség, valamint a külügyminiszter együttműködésével egy há­romnapos konferenciát ren­deztem saját költségemen. Úgy gondoltam, ez megnyit­hatja az utat ahhoz, hogy itt, Magyarországon megalakul­hasson egy egyesület, vagy klub, amely a szomszédos országokban élő, mintegy négymillió, magyar életével intézményesen foglalkozna. A napokban voltam az ál­lamelnöknél, és előtte is ki­fejtettem: a Jugoszláviában, Romániában, Csehszlovákiá­ban élő magyar kisebbségek ügyének rendezése csak bé­kés eszközökkel képzelhető el. Apránként kell megépíte­ni azt a sok kis aranyhidat, amelyből később összeállhat majd a békés együttműködés nagy aranyhídja. — Mostanában divat itt­hon „optimistákra” és „pesz­­szimistákra” osztani az em­bereket, ön az elmondottak­ra gondolva, melyik cso­portba sorolná magát? — Gyermekkorom óta so­ha nem azt vizsgáltam, hogy mit miért nem lehet megva­lósítani, hanem azt, hogy mit hogyan lehet megoldani. A realitást megpróbáltam egy szintre hozni az optimiz­mussal. Ha az ember derű­látás nélkül próbál létrehoz­ni valamit, jobb, ha elfelejti az életet. Garzó Ferenc

Next