Népszava, 1991. augusztus (119. évfolyam, 179–204. sz.)

1991-08-01 / 179. szám

2 Ellenőrző intézkedések A figyelem középpontjában azonban a délutáni esemé­nyek voltak. A Kremlben ugyanis helyi idő szerint fél négy körül megkezdődött a START-egyezmény aláírásá­nak ceremóniája. Mielőtt el­nöki tinta került volna a ha­dászati támadóeszközök csök­kentését szabályozó, csaknem 600 oldalas dokumentum vé­gére, a két ország vezetője el­mondott még a jelenlévők előtt néhány gondolatot. Gorbacsov előre látta, hogy a szerződéssel kapcsolatban mindkét felet bírálat éri majd. Moszkvában egyesek azt fogják mondani, hogy a Szovjetunió egyoldalú enged­ményeket tett, Washington­ban pedig azt kifogásolják majd, hogy az Egyesült Álla­maik adott túl sokat a Szov­jetuniónak. „Mi a legtöbbet tettük, amit tehettünk" — mondta a szovjet állam feje. Bush azt fejtegette: bár ez az egyezmény roppant össze­tett és bonyolult, lényegét mégis egyszerűen lehet meg­fogalmazni: csökkenti a há­ború veszélyét. Tény, hogy a szakemberek által éveken át egyengetett megállapodás valóban a leg­veszélyesebb fegyverek meg­­ritkításáról rendelkezik. Elő­írja, hogy a Szovjetunió több mint 35, az Egyesült Államok pedig körülbelül 25 százalék­kal csökkentse hadászati nukleáris arzenálját. A két nagyhatalomnak a szerződés életbe lépésétől számított hét éven belül kell ezt a csök­kentést végrehajtani. A ha­dászati támadóf­egy­verek kö­rébe az interkontinentális szárazföldi telepítésű ballisz­tikus rakéták, a tengeralatt­járókra szerelt ballisztikus rakéták, valamint a nehéz­bombázók és az azokra sze­relt nukleáris eszközök (bom­bák és rakétáké) tartoznak. Az említett eszközökből a hét év leteltével a két ország­nak összesen 1600 darabbal szabad rendelkeznie, s mind­össze 6000 robbanófejet tart­hatnak meg. A szerződés számos tiltó rendelkezést tartalmaz, amely korlátozza a hadászati táma­dófegyverek további fejlesz­tését. A megállapodás egyik sajátossága, hogy az érintett fegyverek kiiktatását soha nem látott méretű ellenőrző intézkedések mellett valósít­ják meg. A szerződés 15 esz­tendeig marad életben, s ak­kor újabb 5 évre meg lehet azt hosszabbítani. A két államfő ezúttal is ügyelt a szimbólumokra: olyan tollal írták alá a do­kumentumot, amely megsem­misített közepe­s hatótávol­ságú rakéták maradványaiból készült. Vietnami háború Még élnek eltűnt amerikai katonák? Az amerikai védelmi minisz­térium részéről bejelentették, hogy több mint 220-ra növe­lik azon szakértők számát, akik a vietnami háborúban eltűntnek nyilvánított ame­rikai katonák sorsának tisz­tázásával foglalkoznak. A Pentagon szóvivője egyúttal hangoztatta, hogy az eddigi létszám másfélszeresére tör­ténő bővítését már hónapok óta tervezték, és nem az újonnan nyilvánosságra ke­rült és az érzelmeket jelen­tősen felkavaró fényképek jelentik az okot. Pete Williams szóvivő el­mondta, hogy Dick Cheney védelmi miniszter azért írta alá az erről szóló rendelke­zést, mert vietnami részről megnövekedett az együtt­működés mértéke. A szóvivő hangsúlyozta, hogy nincs semmiféle jelzés arra nézve, hogy az eltűnt­nek nyilvánított 2273 ameri­kai katona közül bárki is él­ne, de a munkát folytatják, arra a feltételezésre alapoz­va, hogy néhány amerikai még mindig él Délkelet- Ázsiában. Az utóbbi napokban két fénykép került napvilágra, az egyik állítólag három, viet­nami területen eltűntnek nyilvánított pilótát, míg a másik fénykép egy másik, laoszi terület felett lelőtt amerikai pilótát mutat. (MTI) CSÜTÖRTÖK, 199­1. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA A szovjet—amerikai csúcstalálkozón aláírták a START-ot (Folytatás az 1. oldalról) Precedenst teremtő esemé­­ménynek nevezték Moszkvá­ban azt a munkareggelit, amellyel szerdán George Bush megkezdte látogatásá­nak második napját, s ame­­­lyen a szovjet üzleti körök képviselőivel találkozott. Mintegy 150 ember gyűlt ösz­­sze az egyik szovjet,­ameri­kai vegyes vállalat tulajdo­nában levő Szlavianszkaja- Redisson szállodában, hogy közösen fogyasszák el reg­gelijüket a világ egyik leg­hatalmasabb országának első emberével. A finom reggeli mellé Bush amolyan szóbeli „leckét” adott hallgatóinak egy olyan­ tantárgyból, amely egyre népszerűbb a szovjet gazda­ságban, s melynek neve: ka­pitalizmus. A vendég igye­kezett tudatosítani hallgató­ságában, hogy az orosz nem­zeti értékek igenis össze­­egyeztethetőek a szabad piac előnyeivel. Ennek kialaku­lásához azonban sok min­denre szükség van: az em­berek energiájára, alkotó­kedvére, a kormányok em­beri jogokat védelmező­­te­vékenységére, s nem utolsó­sorban arra, hogy éppen a szovjet kormány alakítsa ki a „tisztességes játék” sza­bályait. A hivatalos tárgyalások ezután már a fővároson kí­vül, a Novo Ogarjevó-i el­nöki rezidencián folytatód­tak. A helyszín jelképesnek is tűnhet, hiszen az utóbbi hónapokban Novo Ogarjevo neve egybecseng a szovjet ál­lamszerkezet megújulásának ügyével. A politikai lexiko­nok április óta tartják szá­mon ezt a helységnevet, hi­szen Gorbacsov elnök akkor itt írta alá a szövetségi köz­társaságok vezetőivel a ne­vezetes közös nyilatkozatot. A felek lényegében sorra vették azokat a kérdéseket, amelyek megvitatására előző napon még nem volt idő. Így tegnap a nemzetközi, főleg regionális kérdések kerültek terítékre. csov a sajtóértekezleten ki­tért a Litvánia és Belorusz­­szia határán lezajlott véres incidensre is, közölve, hogy személyesen felügyeli a nyo­mozást. A nap végén George Bush díszvacsorát adott a csúcs résztvevőinek tiszteletére, s ezzel ünnepélyesen zárta le a hidegháború utáni első tör­ténelmi jelentőségű szovjet— amerikai legmagasabb szintű találkozót. Közös nyilatkozat Bármilyen fontos is ez a megállapodás a világ számá­ra, ez csak az első lépés a teljes együttműködés felé. Ezt a gondolatot maga Mihail Gorbacsov fejtette ki a Bush elnökkel közösen tartott a síi sajtóértekezleten. Ezzel ösz­­szefüggésben a kapcsolattar­tás és az összefogás minden területét érintette, rámutatva arra, hogy mindkét félnek vannak kötelezettségei e té­ren : a Nyugatnak, hogy le­bontsa az összes meglévő akadályt, a Szovjetuniónak pedig az, hogy a maga belső helyzetét megfelelően ren­dezze. Bush elnök azt han­goztatta, hogy a leszerelési folyamat felgyorsítása új ki­hívás elé állítja a Nyugatot és a Szovjetuniót, vagyis új­fajta szellemben kell alakí­taniuk a jövőben gazdasági kapcsolataikat. Két fontos regionális prob­léma rendezéséről dolgoztak ki a tárgyalófelek közös ál­láspontot. Gorbacsov a sajtóértekez­leten felolvasta a jugoszláviai helyzetről szóló közös nyilat­kozatot. Abban a két ország elítéli az erőszak alkalmazá­sát, tárgyalásokra és fegyver­­szünetre szólítja fel a szem­benálló jugoszláviai feleket. A Közel-Kelettel foglal­kozó dokumentumban Gorba­csov és Bush úgy látja, hogy itt a történelmi pillanat a térség békéjét biztosító ren­dezési folyamat megkezdésé­hez. Ezért az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közös kezdeményezőként tesz erő­feszítéseket, hogy október­ben összehívjanak egy Kö­zel-Kelettel foglalkozó béke­konferenciát. Mihail Gorba­ „Já, dávolen!” Függetlenül a START- szerződéstől, a Szovjetunió­ban nagyra értékelik a csúcs­­találkozó egészét is. A Prav­da kommentátora emlékez­tetett arra, hogy a találko­zót eredetileg korábbra, még tavaszra tervezték, de — mint a szerző megállapítja — talán nem is baj, hogy ké­sett ez az esemény. Nyuga­ton rendkívül érzékenyen rögzítik mindig a belső szov­jet belpolitikai vitákat, s időre volt szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államok­ban is nagyjából kialakuljon egy, viszonylag pontos kép a szovjetunióbeli erőviszo­nyokról. Sokan rendkívül fontosnak tartják azt a­ tényt, hogy a jelenlegi tár­gyalásokba az oroszországi elnököt, Borisz Jelcint is bevonták. Moszkvában a „csúcshan­gulat” szovjet és amerikai sikerillatot áraszt, érezhe­tő ez mind a televízióban, mind a tárgyalótermekben és sajtóközpontokban. A kül­földi újságírók a CNN adá­sait is figyelemmel követték, s jellemző színfoltként lát­hatták a képernyőn, amint szerdán Borisz Jelcin az amerikai elnök mellett áll­va, újságíróknak kijelentet­te: „Já davolén!" (Elégedett vagyok!). „So am !" (Én is!) — felelte rá ugyanilyen kur­tán a mikrofonok előtt Bush. Talán a nyugat-európai megfigyelők érzik úgy e na­pokban, hogy a csúcstalálko­zó — akárcsak a Hetek nem­rég lezajlott londoni össze­jövetele — kissé „alulmúl­ta” lehetőségeit. Sem ott, sem itt nem kötelezte el ma­gát nagymértékben a gazda­gabbik világrész a beteg Gó­liát, a Szovjetunió gyors és látványos felkarolása mel­lett. Van, aki mégis úgy lát­ja: Bush elnöknek a legna­­­gyobb kereskedelmi kedvez­ményről szóló bejelentése ar­ról tanúskodik, Washington­ban is inkább a segítségnyúj­tás híveinek tábora kereked­hetett felül, s pillanatnyilag az gyakorolt nagyobb befo­lyást Bush-ra. Garzó Ferenc A moszkvai elemzők szerint mindenki engedett A „tollak ceremóniáiéit” Moszkvában természetesen az ünnepélyesség és elége­dettség hangulata övezte, de­ nem hiányzott e napon a jó­zan értékelés sem. Hírma­gyarázók, kommentátorok, higgadtan tették mérlegre mindazt, ami a Kreml Ka­­talin-termében lezajlott alá­írás révén valóban előnyö­ket hoz a Szovjetuniónak, s ami további hátrányok, eset­leges veszélyek forrása le­het. A szakértők úgy látják például, hogy — bár a Szov­jetunió nagyobb engedmé­nyeket tett tengerentúli part­nerénél —, több konkrét te­rületen Washington mégis­csak kompromisszumra kény­szerült. Sikerült például, kicsikar­ni Amerika beleegyezését a­ földi telepítésű, mozgatható, indítóállású rakéták meg­tartását illetően. Ilyen esz­közei csak a Szovjetuniónak vannak. Az az előnyük, hogy­ az ellenfél támadása esetén e rakéták gyakorlatilag „túl­élik” az első csapást. A szovjetek javára billen­ti a mérleget, hogy az ame­rikaiak kezdeti hajthatatlan­­sága ellenére végső soron mennyiségi korlátozás alá vetették — igaz, nem az START-szerződés kereté­ben, hanem egyelőre csak el­vi megegyezés formájában — a repülőgépről indítható­ manőverező robotrepülőgé­peket, illetve a tengeri te­lepítésű, hasonló szárnyas­rakétákat. E fegyverek te­rén Washington van fölény­­ben. Sikerült keresztülvinni azt a szovjet részről szár­mazó javaslatot, hogy a szer­ződésben rögzítsék a levegő—, föld rakéták hatótávolságát 600 kilométerben. Ennek kö­vetkeztében az amerikai le­vegő—föld típusú rakéták széles skáláját sikerült be­vonni a korlátozandó eszkö­zök körébe. Kompromisszum­­született a rakéták „terhét” illetően is. A rakéták megsemmisí­tése költséges mulatság: a Szovjetuniónak a megálla­podás értelmében mintegy 800 hordozórakétát kellene felszámolnia, és ez 5 milliárd rubelnyi ráfordítást igényel. A szovjet érdek tehát az volt, hogy a robbanófejek 6000 darabos plafonját be­tartva, ne kelljen több ra­kétát kivonni a forgalom­ból. Ebből fogant a szovjet javaslat, hogy néhány ra­kétáról távolítsák el a rob­banófejet, megmentve a pusztulástól magát a hordo­zóeszközt. Ezt sikerült ke­resztülvinni. A megfigyelőknek feltűnt a szerződés egy másik gyen­ge pontja is. Eszerint a szer­ződésben nem domborodik ki elég élesen a hadászati támadó- és hadászati védel­mi rendszerek között lénye­gi különbség. A Szovjetunió a START aláírása mellett — mint azt vallják Moszkvá­ban többen — semmiféle ga­ranciát nem kapott az ame­rikaiaktól arra vonatkozó­an, hogy nem fogják meg­szegni a rakétaelhárító rend­szerekről szóló megállapo­dást. Márpedig éppen ez je­lenti a hadászati biztonság alappillérét. Ennek a véle­ménynek a hangoztatói em­lékeztetnek arra, hogy ha az Egyesült Államok nem hagy­ fel a hadászati védelmi kez­deményezés programjának támogatásával, idővel meg­hiúsulhat mindaz, amit évek fáradságos munkájával sike­rült elérni a START-egyez­­mény terén. Afganisztán­­i ellenzék elfogadja az ENSZ béketervét Közös nyilatkozat elfogadá­sával ért véget az afgán kor­mányellenes erők, valamint Pakisztán és Irán képviselői­nek tartott kétnapos megbe­szélése. Egybehangzó hírügynöksé­gi források szerint a felek közelebb jutottak a békés rendezéshez. Az iráni és pa­kisztáni közvetítésnek — így Ali Akbar Velajati iráni kül­ügyminiszter erőfeszítései­nek — köszönhetően a ge­rillák a tizenhárom év óta tartó konfliktus során első ízben mutattak készséget a kompromisszumra. A közös nyilatkozat utal rá, hogy az ENSZ béketerve — amely tűzszünetet, ideiglenes kor­mány megalakítását és álta­lános választásokat ír elő — alapul szolgálhat a konflik­tus békés rendezéséhez. A dokumentum ugyanakkor rámutat, hogy a szovjetbarát Nadzsibullah elnöknek le kell mondania, és sem ő, sem pedig pártja nem vehet részt a megalakítandó ideiglenes kormányban. Szerda reggeli hírügynök­ségi jelentések arról számol­tak be, hogy a mudzsahedin erők rakéta- és tüzérségi tá­madást intéztek a kelet-afga­nisztáni Dzsalálábád város közelében a kormánycsapa­tok ellen. Tényleg osztogatnak... Vegyen új Ladát, teljesen ingyen kap mellé egy élig használtat — ígérte reményteli vásárlóinak egy brit autókereskedő. Amint a The Times jelentette, Somer­­set­ megyei bemutatótermét az első napon nem roha­mozták meg, a kutya sem jelentkezett. De azután egy­re többen kezdtek telefonon vagy személyesen kérde­zősködni: igaz-e, hogy autókat osztogatnak? Malcolm Stevens félig-meddig a fordítottját válaszolta annak, amit a vonatkozó vicc moszkvai polgárának a „jere­váni rádió". Közölte, hogy Mercedeseket ugyan nem, de Ladákat igenis osztogatnak, és a vásárlókat semmi , esetre sem fosztogatják. A szigetországban viszonylag olcsón hozzáférhető, s így népszerűvé vált szovjet ko­csitípusról egyébként sok angol tréfa van forgalom­ban. Például: Mi rosszabb egy Ladánál? Az, ha két La­dája van az embernek. A brit autókereskedő viszont úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi napokban ugrássze­rűen megnőtt cégének forgalma. Miután ugyanis az emberek meggyőződtek róla, hogy a Ladákat tényleg osztogatják, mind többen jutottak a következtetésre, nem is olyan rossz egy Lada áráért kettőt venni. kJ NAGYKÖVETEK Az Amerikai Egyesült Ál­lamok szenátusa elfogad­ta Robert S. Strauss wa­shingtoni ügyvéd, demok­rata párti politikus jelö­lését a­ moszkvai nagykö­veti posztra. Az ügyvéd a megbízatás fejében felad­ja washingtoni irodáját, ahol másfél év alatt 4,5 millió dollárt keresett, s beéri a nagykövetnek já­ró évi 115 300 dolláros fi­zetéssel. Az amerikai sze­nátus ugyancsak jóvá­hagyta Robert M. Kim­­mitt kinevezését az Egye­sült Államok németorszá­gi nagyköveti posztjára. TOTÁLIS JEGYRENDSZER Augusztus 1-jétől Ukraj­nában­­ ismét bevezetik a totális jegyrendszert. Vagyis, a rubel önmagá­ban újra nem fizetőesz­köz, kuponokra is szükség van, ha valaki valamit vásárolni akar. MERÉNYLET Tizenöt személy életét vesztette és ugyanannyian megsebesültek szerdán, amikor pokolgép robbant egy személyszállító vona­ton a Moszkvát Bakuval összekötő vonalon, Ma­hacskala dagesztáni város közelében — jelentették be hivatalos forrásokból. Az év eleje óta ezen a szakaszon ez az ötödik ilyen jellegű merénylet. A hatóságok szerint most is felforgató akció történt. A LEGNAGYOBB KEDVEZMÉNY ROMÁNIÁNAK Románia már a közeljö­vőben megkaphatja az Egyesült Államok részéről a legnagyobb kereskedel­mi kedvezmény elve sze­rinti bánásmódot — jelen­tette ki budapesti sajtó­­értekezletén John Robson amerikai pénzügyminisz­ter-helyettes. ÉTEL-HÍD ALBÁNIÁBA Albániában összeomlott az élelmiszer-ellátás, még kenyérből sincs elegendő —tudatta a Szabad Euró­pa Rádió. Egyébként a múlt héten az Egyesült Államok hét katonai re­pülőgépen több, mint 10 millió készételcsomagot juttatott el a hadsereg tartalékaiból Tiranába , míg Törökország, Görög­ország és Olaszország gyógyszert és egészség­­ügyi felszerelést küldött. Siker — elegancia nélkül A SZER kommentárja a kormányfői beszédről Az alábbiakban részleteket ismertetünk Kasza László­nak, a Szabad Európa Rádió magyar adásában elhangzott kommentárjából, amelyben a budapesti nagyköveti érte­kezleten elhangzott kor­mányfői beszédhez­­fűzött megjegyzéseket. Előlegezett bizalmatlanság, hitetlenkedés követte — az ellenzék és a sajtó jelentős hányada részéről —, azt a kormányprogramban beje­lentett elvet, hogy Antall Jó­zsef „két lábra kívánja állí­tani” a magyar külpolitikát. A korábbi Moszkva-centri­­kus diplomácia helyett egy­idejűleg törekszik jó kapcso­latokra Szovjetunióval és a nyugati országokkal. Használt ez a hitetlenke­dés. Meggyőződésem, hogy szerepe volt abban, hogy a kormányfő elmondhatta: nemcsak megvalósítottuk ezt, de tovább differenciáltunk, hiszen gonddal ügyelünk kap­csolatainkra, amelyek a volt KGST-tagországokhoz fűződ­nek (lásd: visegrádiak), a nyugat-európai államokhoz fűződő kapcsolataink ki­egyensúlyozott voltára (pél­dául hogy ne kapjon túlsúlyt a német kapcsolat), valamint a tengeren túli viszony ápo­lására (legyen az az Egyesült Államok vagy Japán). Mind­ez egy évvel ezelőtt csak ígé­ret volt — ma szerződések­kel igazolt tény. Joggal büszke a kormány arra, hogy országunk — nagyzási hóbort nélkül, ami természetesen nevetséges lenne — egyfajta éllovas sze­repet vívott ki magának az egykori szocialistának neve­zett csatlós országok között. Elég itt utalni a Varsói Szer­ződés és a KGST feloszlatá­sában vállalt kezdeményező szerepre, a visegrádi találko­zó összehívására, arra a tény­re, hogy elsőként vettek fel bennünket az Európa Ta­nácsba, tőlünk vonultak ki először a szovjet csapatok — és sorolhatnám tovább. Mára azt az ígéretet is megvalósultnak tekinthet­jük, hogy sem a külügymi­nisztériumban, sem a diplo­máciai testületben nem volt boszorkányüldözés. Akit el­küldtek, az valóban tartha­tatlan volt, értük senki, sem hullat könnyeket. És ha ennyi valódi siker­ről számolhatott be a minisz­terelnök, azt gondolná az ember, hogy ezt kellő szuve­renitással, eleganciával tette. Sajnos nem. Jelzői: „aljas, hazug, hazaáruló” — inkább illenének egy sikertelen po­litikáját foggal-körömmel védő politikushoz, mint vala­kihez, aki abban a kellemes helyzetben van, hogy sike­rekről számolhat be. És egy­általán: Antall József stílu­sát — számomra érthetetlen módon — gyakran inkább „a védekezésbe szorult politikus agresszivitása” jellemezte, mint az, ami inkább termé­szete: a könnyed humor. Itt említeném azt is: aki ilyen jó helyzetben van, mint a miniszterelnök a külpoliti­kában­­, egyszerűen meg­engedhette volna magának, hogy diplomáciai hibákról, ballépésekről is szót ejtsen. Mibe került volna azt mon­dani, hogy „nem volt szeren­csés” a jugoszláv fegyverel­adási ügy kezelése, vagy Zwack Péter kinevezése wa­shingtoni nagykövetté...? Talán az is hasznos lett volna, ha még egyszer el­mondja: miért nem járt még mindig Moszkvában, mi áll a magyar—szovjet szerződés aláírásának útjában. Mindent egybevetve: a si­kert nemcsak el kell érni, hanem meg kell tanulni ke­zelni, eladni is — fejezte be Kasza László kommentárját.

Next