Népszava, 1992. november (120. évfolyam, 258–282. sz.)

1992-11-09 / 264. szám

2 A prágai tavasz jelképe vált A történelem szeszélye és a politika kegyetlensége folytán sok olyan államférfit ismerünk, akiknek csak a haláluk után adatik meg a kellő tisztelet, megbecsülés. Most, hogy az orvosoknak minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megmenteniük a tragikus autóbalesetet szenvedett Alexander Dubceket, Szlovákia szegényebb lett egy olyan emberrel, aki kétszer is megelőzte a korát. Alexander Dubcek 1921. november 27-én született a tapolcsányi járás Uhrovec községében. 1925—1938 között a Szovjetunióban élt a szüleivel, csényben telepedtek le, ahol a lakatos-kazánkovács szakmát kitanult Dubcek 18 évesen belépett az illegális Csehszlovák Kommunista Pártba. A szlovák nemzeti felkelésben partizánként vett részt, a harcokban megsebesült. Csehszlovákia felszabadulása után, 1955-ig pártmunkásként különböző tisztségeket töltött be. Jogi diplomát szerzett, és elvégezte a moszkvai pártfőiskolát. 1958-ban beválasztották a Szlovák és a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságába. Mivel ekkor Moszkvában a biztos pontot, a jó elvtársat látták Dubcekben, 1963-tól megválasztották a Szlovák KP első titkárává. Csakhogy Moszkvában tévedtek: Alexander Dubcek 1968-ban megérezte, megértette a történelmi pillanat sugallta reformkényszert. A prágai tavasz jelképévé vált, az ő nevével forrott össze a vérbe fojtott kiugrási kísérlet. Akkor a humanizmus és a demokrácia jegyében rehabilitáltak 30 ezer embert, az emberarcú társadalom létrehozásának első lépéseként megteremtették a sajtószabadságot, a vallásszabadságot és gazdasági téren is teret engedtek az egyéni kezdeményezéseknek. A prágai tavasz elfojtása után Dubceket rövid időre a szövetségi parlament elnökévé választják, majd 1969-1970- ben Törökországba száműzik nagykövetnek. Alexander Dubcek először 1970-ben „halt meg”. Kizárták a pártból, a szakszervezetből, a közéletből. Elszigetelték és politikailag eltemették. Tizennyolc évig az állambiztonsági szervek felügyelete alatt állt. Nyugdíjazásáig a Nyugat-szlovákiai Állami Erdőgazdaság alkalmazottjaként dolgozott. A hatóságok 1988 novemberében engedélyezték, hogy Olaszországba utazzon. A bolognai egyetem díszdoktorává avatták. A politikai halálból valójában 1989 tavaszán támadt fel. Aktív szereplőjévé vált a politikai változásoknak. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szlovákiai mozgalom színeiben lett a csehszlovák szövetségi gyűlés elnöke. De a mozgalom fokozatos jobbratolódásával Dubcek már nem tudott azonosulni. Egész életében baloldali volt — ezt sohasem tagadta meg. Csatlakozott tehát a Szlovákiai Szociáldemokrata Párthoz. Bár a szociáldemokraták a választásokon nem szerepeltek jól, Dubcek kulcsszereplője maradt a szlovák politikai életnek. Ezért is támadták őt jobboldali ellenfelei. Hatvannyolcas kommunista múltját vetették a szemére, s bírálták a jelenlegi szlovákiai kurzustól eltérő nézeteit. Egy prágai történészbizottság tisztázta ugyan a ’68-as múltját érintő vádak alól, ám Dubcek igazából nem találta a helyét a mai szlovák közéletben. Akivel jól megértették egymást, Václav Havel, lemondani kényszerült államfői posztjáról, mivel honfitársai már nem értették meg. Dubceket sem értették meg. Távozott. Immár másodszor. Véglegesen. (Kiss) A család hazatérése után Tren- Boszniai harcok Víz és villany nélkül Súlyos harcok dúltak vasárnap szerte Bosznia-Hercegovinában. A DPA jelentése szerint az ENSZ kéksisakosai balkáni bevetésük óta első ízben viszonozták a tüzet. A szerbek ellenséges falvak és települések elleni tüzérségi támadásokkal fenyegetőznek a horvát—mohamedán erők állítólagos hercegovinai harci sikereire válaszul. Az ENSZ továbbra sem tudja eljuttatni segélykonvoját Szarajevóba, ahonnét a nyugalomra vágyó emberek immár saját szakállukra, kisebb csoportokban kísérlik meg a távozást. A Tuzla környékén szombaton a brit kéksisakosok négy felderítő járművét érte támadás — közölte a brit védelmi minisztérium. A brit katonák viszonozták a a tüzet, bár nem tudni, hogy célba találtak-e. Vasárnap a leghevesebb tűzpárbaj a Szarajevótól északnyugatra fekvő Olov és Maglaj körzetében, továbbá Mostar és Capljina térségében zajlott le a bosnyák rádió jelentése szerint. Heves tüzérségi párbaj folyt a szarajevói repülőtér környékén is. Szarajevóban vasárnap már a harmadik napja nem volt víz és villany, a lakosság körében egyre nagyobb a vágy az ostromlott város elhagyására. A már két hónapja evakuálásra váró ezrek közül néhány százan szombaton megpróbálták saját kockázatukra elhagyni a várost, de a katonák visszafordították őket. A szervezett kimenekítés egyelőre késsélekedik az adminisztratív huzavona miatt. A Vöröskereszt szarajevói vezetője ENSZ-kíséretet kért a menekültkonvojok biztonságának garantálására. A kiújult harcok miatt Mostar mellett újból — 24 óra leforgása alatt már harmadszor — megrekedt az ENSZ tíz teherautóból álló konvoja, amely Szarajevóba próbál segélyszállítmányt eljuttatni. Kilencszáznegyven boszniai menekültet, köztük hétszáznál több gyermeket fogadtak be hat hónapra francia családok. Az MTI párizsi tudósítója jelentése szerint a menekülteket az Équilibre nevű jótékonysági szervezet szállította Franciaországba a hét végén. Franciaország intézményesen egyelőre nem fogad be boszniai menekülteket. Párizs tervei között elsősorban az szerepel, hogy a bosnyákokat saját földjükön, az ENSZ, illetve a francia katonaság által biztosított „menekültfalvakba” telepítik. (MTI) Válasz Sorosnak Most Tar Pál a soros A The New York Times szombati számában — az olvasói levelek között — közölte Tar Pál washingtoni nagykövet válaszát Soros Györgynek. A lapban október 5-én jelent meg a magyar származású amerikai bankár írása, amelyben beszámolt a személye és alapítványának magyarországi tevékenysége ellen Csurka István és más MDF-képviselők által indított, antiszemita ihletésű támadásokról. A magyar nagykövet levelében rámutatott, hogy Soros Györgyöt és segítő tevékenységét nagyra értékelik Magyarországon, ezt tükrözi az is, hogy október 8-án kitüntették a Magyar Tudományos Akadémia Pro Sciencia Hungarica-díjával. A Soros körüli ellentétek jogi problémával kezdődtek, majd néhány félrevezetett egyén antiszemita ihletésű vádjaivá fajultak. A Soros úr által említett tanulmány és Csurka úr más cikkei nem tükrözik a magyar kormány véleményét, azokat személyes minőségében írta. A magyar társadalom, a magyar kormány gyorsan és egyértelműen reagált a Csurka-cikk vitatható részeire, állásfoglalásaira. Antall miniszterelnök a parlamentben világosan leszögezte, hogy sem ő, sem kormánya nem azonosítható ilyen nézetekkel, irányzatokkal — fejtette ki a nagykövet, idézve a kormányfő parlamenti felszólalásából. Súlyos provokáció Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) monstrálnia, méltatlan jelenetek játszódtak le: a szélsőbalos tüntetők lecsillapítására a tömegbe merészkedő Hans-Jochen Vogel korábbi SPD-elnököt földre rántották. Az anarchisták, akik a több mint százezer résztvevőnek csupán a kisebbségét alkották, rendkívül agreszszívan léptek fel. Transzparenseiken képmutatónak és hazugnak nevezték a politikusokat, amiért korlátozni akarják a Németországba irányuló rendkívül nagyarányú bevándorlást. A meghirdetett megmozdulás mottója a német alkotmány első paragrafusa volt, amely szerint „Az emberi méltóság sérthetetlen”. Védnökségét Richard von Weizsäcker vállalta. A megmozdulás szervezői a hatalmas tömeg felvonultatásával tiltakozni kívántak azon terrorcselekmények ellen, melyeket az elmúlt év folyamán német bőrfejűek és újfasiszták a külföldi menekültek ellen elkövettek. Egyúttal meg akarták mutatni a világnak: ma a németek többsége elítéli az idegengyűlöletet és a nácizmust. A demonstrációt félbeszakító zavargások alatt és után megszólaltatott politikusok azon aggodalmuknak adtak hangot, hogy a szélsőbaloldal provokációja kudarcba fullasztotta ezeket a szándékokat. A kormányzat politikáján van mit bírálni — mondták az ellenzék képviselői —, de az a tény, hogy a szélsőbal - bírálatnak éppen az antifasiszta demonstráció idején adott hangot, továbbá az, hogy ezt erőszakos, méltatlan eszközökkel tette, csak a szélsőjobbal szembeni egységfrontnak ártott, és csak az újfasiszta erőknek kedvezett. Az egyik meginterjúvolt közéleti személyiség az erőszakos jelenetek láttán már a polgárháború veszélyét emlegette. Békésebben és ezért eredményesebben zajlottak le az ugyanezen célból más városokban megrendezett szombati demonstrációk. Stuttgartban, Hannoverben, Kasselban tízezrek tüntettek az idegengyűlölet ellen, mégpedig teljes egységben. Csak a kelet-németországi Neubrandenburgban került sor verekedésre a tüntetők és a rájuk támadó szélsőjobboldaliak között. Kepecs Ferenc A vasárnapra virradó éjszakán a nagygyűlés színhelyét ismeretlenek 30—40, horogkeresztet ábrázoló plakáttal ragasztották tele, ám azokat később „Állítsátok meg a rasszistákat” feliratú plakátokkal ragasztották át. Az éjszaka folyamán Letzlingenben két menekültotthonra támadtak rá: a rendőrség közlése szerint egy románokat elszállásoló épületben szobákat dúltak fel, a másik helyen ablakokat zúztak be. A nácik által rendezett „kristályéjszaka” évfordulójának előestéjén a kismartoni zsidó temetőben, a zsidó sírok egy héttel ezelőtti meggyalázásának helyszínén vasárnap hatórás figyelmeztető őrséget tartottak azok, akiket aggasztanak az antiszemitizmus, az idegengyűlölet erősödésének a jelei. Számos nőszervezet, párt, katolikus és evangélikus egyházi intézmény képviseletében százak vonultak a temetőhöz és álltak őrséget a szakadó esőben. — Ausztria otthona mindazoknak, akik itt születtek vagy születésük után ide jöttek; ha valakinek sikerül is otthonunkat megzavarni, senkinek sem fog sikerülni szétzúzni — mondta Franz Vranitzky kancellár a megemlékezésen. Újabb antiszemita megnyilvánulás történt Rómában: nyolcméteres szalagfeliratot függesztettek ki éjszaka ismeretlenek egy forgalmas külvárosi útvonal fölé ezzel a mondattal: „Zsidók, ti sohasem győzhettek. Éljen Krisztus király!”. Nápolyban pedig antiszemita tartalmú röplapokat osztogattak fiatalok. A rendőrség előállította őket és eljárást indított ellenük. Valamennyien szélsőjobboldali szervezetekhez tartoznak. A római eset kapcsán a politikai rendőrség indított nyomozást. Az antiszemitizmus mindig a zsidóknál kezdődik, de nem biztos, hogy a zsidóknál fejeződik be. Azt hiszem, Magyarországon nem kevesen vannak, akik megértik ennek a problémának a fontosságát. A kérdés az, milyen gyorsan, milyen mértékben valósul meg az elhatárolódás ennek a káros szellemnek, jelenségnek az előretörésétől — mondotta kérdésre válaszolva Dávid Krausz, Izrael Állam magyarországi nagykövetevasárnap Budapesten. A Budapesti Zsidó Hitközség székházában, körülbelül 30 perccel az előadás megkezdése után, egy ismeretlen telefonáló azt közölte a kerületi rendőrséggel, hogy a teremben bombát helyeztek el. Megtörténtek a szükséges intézkedések. A jelenlévők minden pánik nélkül elhagyták a termet, amelyet aztán a szakértők tüzetesen átvizsgáltak. Bombát nem találtak. A nagykövet körülbelül 15 perc múlva folytatta előadását. (MTI) Megakadt alkudozás Az elakadt kambodzsai békefolyamatot a hét végén Pekingben megrendezett Kambodzsa-konferencia résztvevői sem tudták átlendíteni a holtponton, pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa az összejövetelt jelölte ki az utolsó közvetítő próbálkozásként, mielőtt radikálisabb lépésekre szánná el magát a rendezést meghiúsító vörös khmerek ellen. A találkozón jelen voltak a négy kambodzsai frakció vezetői — Khieu Shamphan, a Kínabarát vörös khmerek vezére, Hun Sen, a Vietnam-barát kormány feje, Norodom Szihanuk, a királyi család sarja, jelenleg ideiglenes államfő és Son Sam, a nyugatbarát erők vezetője —, valamint a nemzetközi Kambodzsa-konferencia társelnökei, Roland Dumas francia és Ali Alatas indonéz külügyminiszter. Részt vett rajta a kambodzsai békefolyamatot felügyelni és vezényelni hivatott ideiglenes ENSZ-hatóság, az Untac japán vezetője is. (MTI) 1992. NOVEMBER 9. HÉTFŐ NÉPSZAVA Húsz évre visszamenőleg követeli fizetésének megadását az az orosz katonatiszt, aki 1969 januárjában — sikertelen — merényletet kísérelt meg Leonyid Brezsnyev ellen. Iljin alhadnagyként szolgált a Vörös Hadseregben, amikor 1969 januárjában , rendőrnek öltözve, a Kreml egy kapujának közelében tüzet nyitott a Vörös térre kigördülő főtitkári gépkocsikaravánra. Brezsnyev nem is ült egyik gépkocsiban sem. A merénylőt azon nyomban idegbetegnek nyilvánították, és 18 évet töltött egy kazanyi elmegyógyintézetben. Kruger Rand-sztori A nemzetközi érmepiacon 1967-ben jelent meg a délafrikai Kruger Rand. Kezdetben még 22 karátos rangból verték az érméket. Hamar népszerűvé váltak, és 1978-ban már hatmillió uncia (1 uncia 28,35 gramm) mennyiségben adtak el belőle. Ez idáig világszerte 45 millió darab talált vevőre. S 1986 óta már 24 karátos aranyból készülnek az érmék. Két évvel ezelőtt a hazai eladásokat még 300 ezer uncia mennyiségben kellett korlátozni. Az idén jó, ha 70 ezer unciányi mennyiséget sikerül eladni Dél-Afrikában. Az aranyérmepiacot egyébként a nagy ellenfél, a kanadai Maple Leaf (juharlevél) uralja évi 412 ezer eladott egységgel. A szakértők úgy vélik, hogy önmagában az aranyár emelkedése nem elegendő az eladások mértékének növelésére. Igazából nagyarányú, világméretű gazdasági fellendülésre, a munkanélküliek számának csökkenésére lenne szükség. (riskó) ÚSZÓ PLUTÓNIUM Szombat este francia haditengerészeti egységek kíséretében elhagyta a Cherbourg hadikikötőjét az Aksatsuki Maru japán a teherhajó, amely másfél tonna plutóniumot szállít. A plutóniumot a hasadóanyagokat feldolgozó francia üzemben állítottták elő a japán atomerőművek elhasznált tüzelőanyagából. GÖRÖG MÉDIA A rendkívül erős kormányellenőrzés enyhítését követelve szombaton 48 órás sztrájkot kezdtek a görög közszolgálati televízió (ÉRT) újságírói. Az újságíróik szakszervezetek „jobb és teljesebb információs szolgálatot” és a közszolgálati adók korszerűsítését követeli, valamint az újságírók elbocsátása ellen tiltakozik. ROBBANT A TÁRNA Kilenc bányász halálát okozta a sújtólégrobbanás a donyeciki — kelet-ukrajnai — szénmedence egyik bányájában. A robbanás a szénmedence északi részén, Gorlovka település közelében történt. RIVÁLIS ÜNNEPLŐK Az orosz kommunista és baloldali szervezetek a 75 évvel ezelőtti bolsevik forradalomra emlékeztek szombaton Moszkva központjában. Ugyanakkor nem messze a Manyezs téri, a Szovjetunió és a kommunista hatalom felélesztését sürgető gyűléstől, az egykori KGB székháza melletti Lubjanka téren a bolsevik terror áldozatairól emlékeztek meg a sztálinista elnyomás életben maradt áldozatai. Nem mi írjuk... hanem George F. Kennan politológusprofesszor, az amerikai diplomácia nagy öregje, a sztálini diktatúra utolsó éveiben Moszkvában akkreditált egykori nagykövet fejtette ki a SjcecUrJj0rkSime5 hasábjain azt a véleményét, amely szerint szamárság azt állítani, hogy az Egyesült Államok republikánus vezetése nyerte meg a hidegháborút. A cikket kissé rövidítve adjuk közre. Mindkét fél fizeti a hidegháború árát Egyszerűen gyermeteg dolog azt sugalmazni, hogy bármely amerikai kormányzatnak hatalmában állt volna meghatározóan befolyásolni a nagy földgolyó másik felén lévő nagy országban megindult hatalmas belső politikai rengés menetét. Egyetlen nagy ország sem képes ilyen jellegű befolyást gyakorolni egyetlen más ország belső fejlődésére sem. Néhányan, akik akkor Oroszországban éltünk, már a negyvenes évek végén láttuk, hogy a rezsim veszedelmesen messze távolodott az orosz nép gondjaitól és reményeitől. A nagy háború megpróbáltatásai alatt kimerült és elveszett az orosz kommunizmus eredeti ideológiai és érzelmi motivációja. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy növekszik a nemzedéki szakadék a rezsimben. A Foreign Affairs hasábjain 1947-ben X aláírással megjelent cikkemben ezeknek a gondolatoknak adtam hangot, s általában ebből eredeztetik a (kommunizmus) visszaszorítás ának) politikáját... Voltunk néhányan, akik előtt már akkor világos volt, hogy ez a rezsim nem fog örökké tartani. Nem tudhattuk, hogy mikor és miként fogják megváltoztatni, csak azt tudtuk, hogy a változás elkerülhetetlen és be fog következni. Sztálin halála után ... Nyikita Hruscsov ... nyújtotta a legnagyobb reményt a belső liberalizálásra és a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ennek a reménynek, minden másnál inkább, az U2-es kémrepülőgép ügye vetett véget 1962-ben. Ez az epizód megalázta Hruscsovot, és diszkreditálta viszonylag mérsékelt politikáját. Arra kényszerítette, saját politikai pozíciója védelmében is, hogy visszatérjen a régihez. Az U2-epizód a legplasztikusabb példája annak, hogy a katonai politika a politikus politika fölé kerekedett. Ez vált végül is az amerikai hidegháborús vonalvezetés fő jellemzőjévé. A keményvonalas körök jóvoltából a következő 25 évben szélsőségesen militarizálódott az amerikai politikai vita és maga a politikacsinálás, s ez állandóan erősítette a Szovjetunióban hasonló nézeteket valló keményvonalasokat ... A hidegháborús szélsőség pedig nem gyorsította, hanem ellenkezőleg, lassította a nagy változást, amely végül is bekövetkezett a nyolcvanas évek végén a Szovjetunióban ... Senki — egyetlen ország, egyetlen párt, egyetlen személy — sem „nyerte” meg a hidegháborút. Hosszú és költséges politikai rivalizálás volt ez, amit mindkét oldalon a másik fél szándékait és erejét illető eltúlzott becslések tápláltak. Irtózatosan túlfeszítette mindkét ország gazdasági, erőforrásait. S a nyolcvanas évek végére mindkettőt olyan súlyos pénzügyi, szociális és — Oroszország esetében — politikai problémák elé állította, amelyekkel egyik sem számolt, s amelyekre egyik sem volt felkészülve. A legújabb fejleményeket úgy kell tekinteni, mint azt az árat, amit a hidegháborúért fizetünk. Mint a legtöbb nagy nemzetközi konfliktus esetében, az árat mindkét félnek fizetnie kell. Az a tény, hogy a konfliktus immár formálisan véget ért, megfelelő alkalom elégedettségünk kifejezésére. De alkalom arra is, hogy józanul újra megvizsgáljuk azt a szerepet, amelyet eredetében és elhúzódásában játszottunk. Nem jó alkalom viszont arra, hogy úgy tegyünk, mintha a (hidegháború) vége bárki nagy diadala lenne. Kiváltképpen nem olyan győzelem, amelyet bármely amerikai politikai párt kisajátíthat magának.