Népszava, 1993. február (121. évfolyam, 26–49. sz.)

1993-02-01 / 26. szám

2 Szarajevót helyezzék ENSZ-ellenőrzés alá (Folytatás az 1. oldalról) m­ai szerbek, javasolva emel­lett a frontvonalak befa­gyasztását is. Milan Panic jugoszláv mi­niszterelnököt csak ötórás várakozás után engedték át a jugoszláv—magyar hatá­ron. A jugoszláv határőrszer­vek Panic gépkocsivezetőjé­nek iratait nem találták rendben, s erre hivatkozva akadályozták a szövetségi miniszterelnök utazását. Pa­nic eredetileg repülőgéppel szeretett volna Budapestről Belgrádba utazni, de a jugo­szláv szervek ehhez nem járultak hozzá. (MTI) A horvátok is fegyverrel érvelnek Az elmúlt egy hét során is­mét Horvátországból, ponto­sabban annak szerb közigaz­gatás alá vont­­területéről, a Krajinai Szerb Köztársaság­ból érkeztek jelentések súlyos harcokról. Az utóbbi hóna­pokban a figyelem Bosznia Hercegovinára irányult. A kezdeti heves cáfolatok után ma már valahogyan termé­szetesnek­­tűnik az ország felosztása tíz­­körzetre. A szüntelen harcok közepette közeledni látszanak az állás­pontok, felcsillant­­a béke re­ménye. Ám kiderült, hogy ami korlátozott kiterjedésű kato­nai csapásnak tűnt, az átfogó horvát hadművelet, méghoz­zá olyan területen, mely már jó ideje nem szerepelt a vé­res krónikákban. A horvát vezetés tehát a boszniai hús­daráló mellett, elérkezettnek látta az időt ,a második front megnyitására, a szerbek által kiszakított területek vissza­szerzésére. A híradások leginkább a történések katonai oldalát részletezik. Ezek szerint a szerb fegyveresektől vissza­foglalták a Zadartól néhány kilométerre északra fekvő maslenicai körzetet. Ez a te­rület volt az, ahol a krajinai szerbeknek gyakorlatilag si­került kijutniuk a tengerhez, elvágva a dél-adriai partvi­dék szárazföldi összekötteté­sét Horvátország északabbra fekvő területeiből. Az akció méreteiből is le­het sejteni, hogy nem vélet­lenszerű katonai sikerről van szó. A csaknem 100 kilomé­teres frontszakaszon a már megszokott nehézfegyvere­ken, ágyúkon és harckocsikon kívül hadihajókról indított rakétákat, és harci helikop­tereket is bevetettek. Horvátországban, hasonlóan a jelenlegi boszniai helyzet­hez, 1991-ben állóháborúba torkollott a szerbek és a hor­­vátok szembenállása. Amikor a krajinai szerb szabadcsapa­toknak Knin környékéről in­dulva, a Jugoszláv Néphad­sereg hathatós támogatásá­val, sikerült megtisztítaniuk Krajinát a horvátoktól, meg­merevedtek a frontok. A bé­ketárgyalások eredményeként ENSZ-békefenntartókat vezé­nyeltek a lövészárkok közötti senki földjére. Mindenki mást várt a kéksisakosoktól. A gyakorlatban a szerb re­mények váltak valóra. A horvátok nem térhettek vissza lakhelyeikre, az ellen­őrzés alá vont nehézfegyver­zet lassan ismét kikerült az ENSZ-erők kontrollja alól. Minden úgy maradt, ahogyan volt. Annyira normalizáló­dott a helyzet, hogy harci te­vékenység híján a szerb ala­kulatok egy részét átirányít­hatták Bosznia-Hercegovi­nába. Ez a mostani nagyszabású horvát támadás annak bizo­nyítéka, hogy Zágráb soha­sem törődött bele területe egynegyedének elvesztésébe. A viszonylagos csendben telt hónapok elegendőek voltak ahhoz, hogy Horvátország rendezze haderejét. Nemhi­vatalos értékelések szóltak arról, hogy a kiképzés, a hadseregszervezés mellett — az embargó ellenére — fel­tartóztathatatlanul csordogált a fegyver Horvátországba. Az, hogy Tudjmanék csapás­mérésre szánták el magukat, alátámasztja e híresztelések megalapozottságát. Minden­esetre a hírműsorok filmbe­játszásain megjelenő horvát gárdisták felszereltsége lát­ványos változáson ment ke­resztül. Ugyanakkor számos külföl­di szakértő a horvát katonai akció politikai időzítésére hívja fel a figyelmet. Igazo­lódni látszanak azok a felté­telezések, amelyek szerint Horvátország a katonai meg­oldást helyezte előtérbe. Csa­lódva az ENSZ-ben, látva a szankciók hatástalanságát, a horvátok az eddigi szerb esz­köztárat látják a legcélrave­zetőbbnek. A közelmúlt bé­ketárgyalásain ugyanis a bir­tokba vett területek alapján lehetett alkudozni. Így Tudj­­man inkább felrúgta eddigi ígéreteit, s a szerbek szósze­géseire hivatkozva a terüle­tek visszafoglalására adott parancsot. Talán ideje lenne felfognia a világnak, hogy nem korlá­tozott polgárháború, hanem igazi háború folyik a Balká­non. Kiss Andrej Kis címletek nagy napja A Cseh Nemzeti Bank kész arra, hogy hétfőn forgalom­ba bocsássa az összes kis címletű bankjegyét, mert el­lenkező esetben teljes össze­omlás fenyegeti a készpénz­forgalmat. A két köztársa­ságban csütörtöktől vasárna­pig lehet majd — korlátozott mértékben — felülbélyegzett bankjegyre cserélni a százas, ötszázas és ezres címletű csehszlovák koronabankje­gyeket. (Folytatás az 1. oldalról) Este hét óra tájban leoltották a Brandenburgi Kapu díszki­világítását, az emberek is el­oltották gyertyáikat, csak a gyertyákból kirakott „Nie wieder” („soha többé”) fel­irat világított az éjszakában. Richard von Weizsäcker államfő a rostocki fénylánc­ba állt be, amely a Lichten­­hagentől a belvárosig 15 ki­lométer hosszan nyúlt. Ros­tock—Lichtenhagenben au­gusztusban szélsőjobbolda­liak felgyújtották az úgyne­vezett gazdasági menekülte­ket befogadó otthont, az elő­város több napon át tartó kilengések helyszíne volt. Az évfordulón a zöldektől eltekintve, akik párhuzamot vontak a Weimari Köztársa­ság és a mai viszonyok kö­zött, minden párt és politi­kus azt hangsúlyozta, hogy a demokrácia a mai Németor­szágban szilárd alapokra épül. Richard von Weizsäcker a fényláncban Telefotó / MTI Külföldi Képszerkesztőség Elázott a robbanóanyag (Folytatás az 1. oldalról) Az őrnagy Moszkvában rá­talált Jelcin házára — vagyis amit ő annak hitt —, meg­próbált bejutni az épületbe, de egy őr feltartóztatta. A ka­tonatiszt magyarázkodásra kényszerült, de sikerült ki­vágnia magát — írta az ITAR—TASZSZ. Az orosz fővárosban ezután napokig kószált a merénylő, a pálya­udvarokon aludt, s egy havas eső a robbanószerkezeteket tartalmazó csomagját is el­áztatta. Ekkor úgy döntött, hogy késsel végez az elnök­kel. Sokáig tanulmányozta a moszkvai kormányépületek elhelyezkedését és biztonsági rendszerét, s megfigyelte, hogy az elnök autója hova hajt be. Az őrnagy munka­ruhában, hómunkásnak öl­tözve akart bejutni a kor­mányépületek belső területé­re, hogy az autójából kilé­pő Jelcinre támadjon rá. Január 27-én hajnalban az őrnagy felmászott az egyik felállványozott kor­mányépület tetejére, s ennek padlásán rejtőzködött el. Itt bukkant rá a biztonsági szol­gálat egyik munkatársa reg­gel hét órakor, aki nem hit­te el a mondvacsinált hó­munkás magyarázkodását a padlástérben, és hívta az őr­séget. Az Interfax hírügynökség szerint a 33 éves Ivan Kisz­­lov őrnagyot csupán „csavar­gás” címén tartóztatták le, és „dezertálás” miatt emeltek vádat ellene, míg korábban az ITAR—TASZSZ „terroriz­­mus”-ban és „merényletkí­­sérlet”-ben adta meg a vád­pontokat. Az Interfax nem tett említést arról, hogy a merénylőnél robbanóanyagot találtak volna, viszont közöl­te, hogy Kiszlovot az elkö­vetkező napokban orvosi vizsgálatnak vetik alá. Az ITAR-TASZSZ is el­ismerte vasárnap, hogy a nyomozók fő feladata tisz­tázni a merénylő szavainak hitelességét, egyebek közt pszichiátriai vizsgálatok ál­tal. Románia nem engedte át a Bihac-konvojt a Vaskapunál Nem engedték át vasárnap a román hatóságok a Bihac jugoszláv tolóhajó által vitt hajókonvojt, hiába próbálta az kikényszeríteni az átke­lést a Duna román—jugo­szláv szakaszán levő Vaskapu erőmű zsilipjénél. A Bihac-karaván vasárnap hajnali kettőkor érkezett a zsiliphez, és átkelést kért. A zsilipet nem nyitották meg, mire a kapitány horgonyt ve­tett a bejárattól 30 méterre, és ezzel megakadályozta a Dunán közlekedő többi hajó átkelését is. Éjjel 2 óra 40 perckor a határőrség és a ki­kötői hatóságok felszólítására a Bihac kapitánya bemutatta a legénység listáját és az áruk szállítólevelét. Ebből kitűnt, hogy 3040 tonna ben­zint és 2700 tonna kőolajat visz a Belgrád közelében le­vő Smederevo kikötő felé, amelynek közelében olajfino­mító is van. Mivel ezek az embargólistán szereplő ter­mékek, a hajót visszatérésre szólították fel, de a Bihac va­sárnap délután háromnegyed 5-ig semmiféle felszólításra nem volt hajlandó elmozdul­ni a zsilip elől, így a kapuk 16.45-ig zárva voltak — a konvoj ekkor volt hajlandó egy kilométerrel visszacso­rogni a Dunán, arra a helyre, ahol a többi átkelésre váró hajó szokott várakozni. A nap során, míg az alku­dozás folyt, a helyszínre ér­kezett a román határőrség országos parancsnoka és a csendőrség helyettes parancs­noka. A hivatalos közlemény szerint a Bihac végül a bel­ügyminisztérium egységeinek a kikötői és a vámhatóságok­kal együtt hozott erélyes in­tézkedései nyomán hagyta el a zsilip körzetét. A Bihac két napja érkezett a román—jugoszláv Duna­­szakasz szerb oldalán lévő Prahovo kikötőbe, innen azonban csak nehéz száraz­földi úton lehetne rakomá­nyát eljuttatni a Belgrád kö­zelében lévő olajfinomítóhoz. A konvoj folytatta útját a Dunán felfelé, és így először került olyan pontra, ahol a román hatóságok elzárhatták útját­­ a Vaskapu zsilipnél. (MTI) Tudósítónk jelenti New­ Yorkból Az első baklövés Bill Clinton megkapta első elnöki hetének bizonyítvá­nyát. A közvélemény-kutatá­si adatok tanúsága szerint ez a bizonyítvány, előző elnö­kök első hét napjával ösz­­szevetve, eléggé közepes. A megkérdezettek 58 százalé­ka helyesli Clinton politiká­ját, 20 ellenzi, 22 százalék­nak még nincsen kialakult véleménye. Az új elnök kétségtelenül politikai, taktikai hibát kö­vetett el azzal, hogy túlsá­gosan szorgalmazott két ké­nyes kérdést, az abortusz újra engedélyezésének és a homoszexuálisok katonai szolgálatának ellentmondá­sos problémáját. Nem szá­molt azzal, hogy a törvény­hozásban a saját pártján be­lül is sokan ellenzik ezeket a reformokat. Valószínű, hogy az elnök megpróbál majd időt nyerni, hogy sikerüljön elfogadható kompromisszu­mot találni. Mindenesetre, Clinton jelentős politikai tő­két pazarolt el, amelyre nagy szüksége lett volna olyan rendkívül fontos kérdések vitatásánál, mint a közegész­ségügyi, az egészségügyi biz­tosítási, a közoktatási reform és az államháztartási deficit csökkentése. Clintonnak előreláthatóan jóval több időt és figyelmet kell szentelnie külpolitikai kérdéseknek, mint szerette volna. Az elnök diplomáciai prioritásai közt Bosznia és Oroszország szerepel az első két helyen. Washingtont régóta nyugtalanítja a bosz­niai helyzet, és azt várják, hogy Clinton határozottabb lesz, mint elődje volt. De az amerikaiak továbbra is úgy gondolják, hogy a válság — minden veszélypotenciáljával együtt — elsősorban mégis­csak európai probléma, az európaiakra tartozik. Ame­rika kész részt venni a ren­dezésben, de nem kíván ve­zető szerepet játszani. Wa­shington — és az amerikai közvélemény — tart attól, hogy Oroszországban romlik a gazdasági és politikai hely­zet, s bekövetkezhet a tel­jes társadalmi káosz is. En­nek ellenére megoszlanak a vélemények Oroszország gaz­dasági megsegítéséről. Egye­sek szerint a tervezett 24 milliárd dolláros nyugati se­gély úgysem lenne elég. A szintén gazdasági bajokkal küszködő Nyugat egyszerű­en nem tud annyit adni, amennyire az oroszoknak szükségük lenne. Másrészt ott van a nyugtalanító — bár egyesek szerint túl sö­tét — alternatíva: Oroszor­szág teljes összeomlása, an­nak minden belső és külső következményével. Az újságok ismételten utal­nak a clintoni külpolitika alapvető problematikájára. Arra, hogy Amerika óriási áldozatok árán megnyerte ugyan a hidegháborút, de eb­be gazdaságilag, társadalmi­lag maga is belerokkant és nem tudja többé a világ minden gondját-baját a vál­lára venni, pedig a világ ezt várja.­­Je Magyarországgal és a ma­gyarokkal mostanában nem sokat foglalkozik az ameri­kai sajtó, azonban a napok­ban a New York Times egész harmadik oldalát a magyaroknak szentelte. A világlap budapesti tudósító­ja amiatt aggodalmaskodott, hogy a magyarok körében is mutatkozik a Kelet-Európá­ban rendkívül erős naciona­lizmus. A cikk nem volt rosszindulatú, de felemlített olyan negatívumokat, mint a túlzott nacionalizmus, revi­­zionizmus. Persze Budapest­nek úgy kellene politizálnia, hogy ilyen feltételezésekre alaposan rá lehessen cáfolni. Vass Vilmos 199­3. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ NÉPSZAVA Micsoda ötlet! Olyan óriás városban, mint Chicago, nem ritka, hogy két jármű összeütközzék. A hír mégis szárnyára kap­ta, hogy egy taxi keményen összekoccant egy autó­busszal. A sofőrt és a busz harminc utasát kórházba vitték. De nem ez a hírértékű esemény, hanem az, hogy a buszsofőr a nyomozás során azt állította: csak hat utasa volt. Hogy-hogy mégis harminc buszutas került a kórházba? Hát úgy, hogy amikor a baleset közelében lévő bárok vendégei és hivatalok dolgozói meglátták, mi történt, odaszaladtak és buszutasnak, illetve sérültnek adták ki magukat. Balesetet szenve­dett személyeket ugyanis a biztosító társaság köteles kártalanítani. Az ötlet bevált volna, ha nem annyira sok az álsérült. (kdf) ÍRÓFÓRUM Az író és a nacionalizmus címmel tartottak Bécsben kétnapos szimpóziumot magyar, cseh, szlovák, horvát, szerb és osztrák résztvevőkkel. A Magyar­­országról meghívott két író közül csak Eörsi Ist­ván vett részt a tanácsko­záson, Csurka Istvánt hiá­ba várták a rendezők. ERŐSZAKHULLÁM Vasárnap délre már 35-re emelkedett a kolumbiai fővárosban szombat este elkövetett véres terrorme­rénylet halálos áldozatai­nak száma. A Bogota for­galmas központjában egy autóba rejtett hatalmas erejű — száz kilogramm dinamitot tartalmazó — bomba felrobbanása után négyméteres sugarú krá­tert hagyott maga után. A detonáció egy éppen vá­sárlókkal zsúfolt bevá­sárlóközpont közvetlen kö­zelében történt. PERUI VÁLASZTÁSOK Jelentős vereséget köny­velhetnek el a hagyomá­nyos pártok az első nem hivatalos adatok szerint a pénteki helyhatósági vá­lasztásokon Peruban. Az ország legfontosabb váro­saiban független jelöltek győztek. Megfigyelők sze­rint a választások igazi vesztese Alan García volt elnök Szociáldemokrata Pártja és a konzervatív Népi Akció (AP). BÉKEMEGÁLLAPODÁS Azonnali tűzszünet meg­kötésére szólította fel a Kabulban harcoló fegyve­reseket hat modzsahed csoportosulás. A hat afgán fegyveres csoport megál­lapodást­­kötött egymással a megbékélésről, s erre szólították fel a többi cso­portosulást és pártot is, továbbá szorgalmazták, hogy az országban egy éven belül tartsanak vá­lasztásokat. Klausnak nem kell Visegrád (Folytatás az 1. oldalról) vevője és vitavezetője volt a külföldi beruházások alaku­lásával foglalkozó kerekasz­talnak is, elmondta: " A tanácskozást megnyi­tó vita részvevői úgy látták, hogy a világgazdaság immár harmadik éve nem a depresz­­szió, hanem a stagnálás álla­potában van. Ebből adódóan nő a munkanélküliség, nö­vekednek a szociális és a po­litikai feszültségek, csökken a politikusok hitelképessége. E helyzetmegítélés alapján vá­lasztották a konferencia mot­tójául azt, hogy mozgósítsuk a globális megélénkülés erőit. Ez markáns célmódosítási igényt jelent: elő kell segíte­ni az élénkülést az egész vi­lággazdaságban. Ennek az át­fogó célkitűzésnek keretében szerepelt a munkában az úgynevezett „Davos-terv”, az az elgondolás, hogy helyezzük új, hosszú távú alapra az együttműködést a kelet- és közép-európai országokkal is. Csehország kormányfője is­mételten elvetette a közép­európai regionális kereske­delmi együttműködés intéz­ményesítésének gondolatát. Václav Klaus a davosi vi­lággazdasági fórumon meg­tartott sajtóértekezletén kije­lentette: a visegrádi csoport — Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország — olyan helyi szerveződés, amelynek tagjai a piacgaz­dasági átmenet során hasonló problémákkal találják szem­be magukat, ezért indokolt, hogy gyakori csúcstalálkozó­kon vitassák meg tapasztala­taikat. Prága azonban egyál­talán nem szeretné, ha e szer­veződés köré különféle intéz­mények — székházak, képvi­seletek, titkárságok — tele­pülnének. Klaus szerint nem szolgálná a világ javát, ha egy újabb kereskedelmi tömb kezdene kiépülni a térségben. Vitába szállt a cseh politi­kus nézeteivel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke. Jacques Attali kijelentette: érthető, hogy a kelet-európai álla­mok a kommunista időszak összezártságának lerázása után kezdetben igyekeztek hátat fordítani egymásnak, most már azonban ideje újra­gondolni ezt a politikát. Olaszország Kenőpénzbotrány Oscar-Luigi Scalfaro olasz köztársasági elnök vasárnap rendkívüli tanácskozást tar­tott a parlament két házel­nökével, Giovanni Spadolini, szenátusi és Giorgio Napoli­­tano, képviselőházi elnökkel annak a feszültségnek a nyo­mán, amelyet a pártkasszák­ba vándorolt kenőpénzek ügyében folyó vizsgálat idé­zett elő. A milánói ügyész­ség előző nap újabb politi­kusokat helyezett eljárás alá, s újabb vádpontok felmerü­léséről küldött értesítést Bet­tu­m Craxi, szocialista párt­vezetőnek és Gianni de Michelis főtitkár-helyettes, volt külügyminiszternek. A csendőrség átkutatta az OSZP római székházát, terhelő ira­tok után. A szocialista párt „súlyos és a demokráciát fenyegető támadásnak" értékelte az igazságügyi szervek lépését. Az OSZP szerint „példa nél­küli agresszió és kampány fo­lyik a párt és vezetője ellen, a politikai pártok rendszeré­nek lejáratására". Mindez veszélybe sodorhatja a de­mokratikus rendszert — fi­gyelmeztet az MSZP közle­ménye.

Next