Népszava, 1993. november (121. évfolyam, 254–279. sz.)

1993-11-24 / 274. szám

8 KULTÚRA Exüini­zi Hi HOGYAN KERÜLT TORNAI JÓZSEF TOR­NYAIKÉNT A TO­RONYBA a tegnapi cikkünk élén? Talán úgy, hogy a „torony”, valamint valaminek a a „tornya” jobban si­mul, hasonul egymás­hoz. Mindenesetre Tor­nai József költőtől, az Írószövetség elnökétől elnézést kérünk a frá­nya „ny” betűért. Egyéb­ként a „torony” rend­ben­ BORTNYIK, a grafikus és könyvművész cente­náriumi kiállítása hol­naptól látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A több mint 200 művet, nyomtatványt, fotót be­mutató tárlat a jövő év elején már Berlin­ben várja a látogatókat. HARMINCÖT ÉVES A CSEPELI TÁNCEGYÜT­TES. A jubileumi kon­certen (december 4., Csepeli Munkásotthon) fellépnek a régi és a mai táncosok, zenészek, és az éppen cseperedő csepeli gyerekek csapata is. CIGÁNY FILMFESZTI­VÁL a Szindbád mozi­ban. A pénteken kezdő­dő hét végi vetítéssoro­zaton bemutatják példá­ul Tony Gatlif rendező jelenlétében a Jó út cí­mű filmet. És újra leve­títik Sára Cigányokj­át, Schiffer Fekete vonat­­ját, és Aleksandar Pet­­rovic híres, Találkoztam boldog cigányokkal is című filmjét. PUSZTULÓ ÉRTÉKE­INK, Gerdas Csaba fotó­­kiállítása november 26- tól a Budavári Palota A épületében látogatha­tó. RÉMSÉGEK KICSINY BOLTJA, Ashman­ Menken különös „virág­üzlete” ezúttal a székes­­fehérvári Vörösmarty Színházban várja a ven­dégeket. A december 10-éin esedékes premier rendezője: Méhes Lász­ló, a Vígszínház sikeres ifjú színésze. Új Európa-díjasunk Akiben Carmen veszett el Miklósa Erika ugyanis „mezzo” volt. Egészen ad­dig, amíg meg nem tanulta az Éj királynőjének nagy­áriáját. Akkor odaáll­t az énektanárnője elé és kö­zölte: Ha nem tudom el­énekelni, ak­kor nyugodtan rúgjon ki! Miklósa Erika elénekelte a hírhedten ne­héz áriát, és az Éj király­nője azóta is hűséges kísé­rője. — Ezzel a szereppel két versenyt is megnyertem. — mondja — Először Szege­den, aztán idén a buda­pesti nemzetközi énekver­senyen. Az élet különös fintora, hogy a Magyar Ál­lami Operaházban, mely­nek tagja vágyóik, még egyszer sem énekeltem el ezt a szerepet. Kizárólag csak külföldön vagyok az Éj királynője. — És milyen külföldön énekelni? — A németeknek túl temperamentumos vagyok. Ezt meg is mondták a sze­membe. .. Emlékszem, az egyik próbán olyan erővel löktem el magamtól Pa­ulinát, hogy szegény legu­rult az ágyról. Az ilyesmi ott nem szokás... — Nem kíméli, de azért vigyáz a hangjára, ugye? — Ha, lemegyek futni, (edzőnek készültem), nem veszek se sapkát, se sálat. Mentes vagyok az énekes­­nős nyafogásoktól. Ezért is emlegetnek úgy, hogy a kakukktojás. Éppen 19 éves voltam, amikor a hi­vatalos operaházi meg­hallgatás után Petrovics Emil leszerződtetett. Erre talán még nem is volt pél­da az Operaház történeté­ben. Nem gondolok bele — mert ijesztő —, hogy csak 23 éves vagyok. És az is lehet, hogy úgy hullok alá, mint egy darab tégla a tűzfal tetejéről... Miklósa Erika holnap Zürichbe utazik, hogy át­vegye az Europa Földer­­preis-díjat. A díj olyan fia­tal művész jutalma, aki kiemelkedő teljesítményt ért el. Nagy Marianna (M­S) Szép Ernő Vőlegénye a Radnóti Színházban A szerelmes jogász és a pénz — Te szeretsz engem! Te nem is tudod, hogy sze­retsz engem. Hát ne csak a pénzért... Hát nem lehet azt a bűnös pénzt elfelejte­ni? A meggyötört férfi mondja ezeket a szavakat lázas izgalommal, növekvő feszültségben a fiatal lány­nak. — Drágám, hát ne állj az utamba, nézd, ha sze­retsz, elengedsz — vála­szolja a lány. A Radnóti Színház szín­padán egyre szenvedélye­sebben parázslik a szerel­mi jelenet és mind vadab­­bul ölelik meg és taszítják el egymást a fiatalok, a Kornélnak becézett Kor­nélia (Tóth Ildikó) és Rudi, a halálosan szerelmes fia­tal jogász (Széles László). Szép Ernő darabját, a Vőlegényt próbálják. A papát Haumann Péter, a mamát Schütz Ha alakítja. — Éppen húsz éve ját­szottuk a darabot a Ma­dách Kamarában — mond­ja Schütz Ila — és akkor Péter meg én voltunk a fiatal pár, Garas Dezső és Psota Irén a papa meg a mama. Néhányan örökre elmentek már az akkori előadásból: Káldi Nóra, Tímár Béla, Gyenge Ár­pád . . . Nagyon örülök, hogy újra találkozhatom Szép Ernővel, még ha idő­közben „átléptem” is a ma­ma szerepébe. Szikora János állítja színpadra a darabot. — Először találkozik Szép Er­nővel? — Igen, eddig még sose rendeztem. — És közel áll a világá­hoz? — Hogy közel áll-e? Tel­jesen egyek vagyunk! Szép Ernő olyan, mint én vagyok. — Vagyis milyen? — Finom és felületes — mondja mosolyogva, de az­tán hozzáfűzi: — Vagyis csak úgy tűnik fel, valójá­ban egyáltalán nem felü­letes, tele van szenvedél­lyel és hihetetlen ember- és életismerettel. Szép Er­nő költészete rám ugyan­úgy hat, mint Mozart ze­néje. Kíméletesen ábrázol­ja az élet kíméletlenségét. November 27-én mutat­ja be Szép Ernő Vőlegény című darabját a Radnóti Színház. Az említetteken kívül Takács Katalin, Ke­rekes Éva, Gordon Zsuzsa, Görög László és Miklósy György kapott még szere­pet a játékban. B. T. Az egykori szerelmesek (Schütz Ila és Haumann Péter) már anyuskává és apuskává növekedtek Gy. Balázs Béla felvételei Gányó Julcsa és a Fuimus (Munkatársunktól) Az ötezer lelkes, Békés megyei Gádoros lakossága a XIX. századi kritikai rea­lista irodalom egyik úttörő­jére, Justh Zsigmondra em­lékezik halálának 100. év­fordulóján. Az alig har­mincegy évet élt író, mély rokonszenvvel figyelte a falu nincstelenjeinek életét. Az ő sorsuk s egy új világ keresése áll művei, az Ádám, A pénz legendája, a Farmus, a Gányó Julcsa, s a többi mű középpontjában. A környék népe mégis in­kább a Justh-birtokon föl­állított parasztszínháza miatt emlékezik rá legin­kább. Közép-Európa egye­dülálló parasztszínházában Shakespeare, Moliére, Aris­tophanes, Plautus és persze saját műveit itt játszották a népszínjátszók. Egészen 1894. október 8-ig, Cannes­­ban bekövetkezett haláláig. Gádoros népe most tisz­telegni készült Justh Zsig­­mond előtt. Pongó Bertalan pedagógus vezetésével már folynak a Justh-emlékév előkészületei. Megkezdő­dött a tervezett emlékszo­ba anyagának gyűjtése. Szeretnék, ha a Békéscsa­bai Színház bemutatná Justh Gányó Julcsáját. Gonosz tények A december 1-jétől meg­szüntetésre ítélt Egyenleg utolsó adásnapján, októ­ber 23-án (!) este 10 óra­kor majdnem hatszázezer nézőt vonzott. (Ez 7,6 szá­zalék nézettség.) A helyén jelentkező Pálfy G.-féle Híradónak egy hét alatt si­került a nézettséget 1,9 százalékra lecsökkentenie: október 30-án a nézők szá­ma már 150 ezer alá zu­hant. Koncertkörkép az elmúlt napokból. Steven Tyler, az Aerosmith énekese.­­ A holland 2 Unlimited.­­ A 10 éves Pál Utcai Fiúk nagy formában szerepelt, friss hangot hallottunk Leskovics Gábor jóvoltából Tapolcsányi Éva, Cseke Csilla és Antal Emese felvételei Könyvklub — Vámpírgyerekeknek? Olvasni jó és hasznos, ezt nem kell bizonygatni. A kis­gyerek is, minél előbb kezdi el, annál jobb. De mit ol­vasson? Kisfiam kilencéves, így közelről érint a kérdés. Ezért is örültem meg első pillanatban egy prospektus­nak, melyben a Passage Kiadó ajánlja a 6—10 évesek figyelmébe az idén induló Kölyök-Könyvklub Olvasni jó! — sorozatát. A sorozat — mint írják — színvona­las könyvekből áll, melyek felkeltik a gyerekek kíván­csiságát, működtetik képzeletüket. És mai történet egy­től egyig: a gyerekekre allergiás Giorgio bácsi, a Jan­kó és a boszorkány, az Olivér, a vámpírgyerek. . . Valóban, zavarbaejtően mai­­ történetek. A gyerek beleélheti magát bármelyikbe, azonosulhat a szerep­lőkkel. Melyik is lenne ideális olvasmány egy kilencéves kisfiúnak? Nem kétséges: leporoljuk Mórát. J. M. A hetedik balettváros A világ hat nagyvárosában rendeztek eddig nemzetközi balettversenyeket. Budapest most feliratkozik hetedik­nek a sorba. A jövő év ja­nuár 6. és 12. között ren­dezik meg az Erkel Szín­házban, illetve a díjkiosz­tást és a gálaestet az Ope­raházban a Rudolf Nurejev­­balettversenyt. A névvá­lasztás nem véletlen: a Ki­rov Színház egykori szólis­tája, aki 1961-ben, egy pá­rizsi turné során tépte ki magát a szovjet biztonsági szolgálat embereinek a ke­zéből és „disszidált”, utolsó táncos fellépésére éppen Budapesten került sor. Ke­­veházi Gábor Cristoforo cí­mű balettjében, az Angyal szerepében lépett 1992 feb­ruárjában a magyar közön­ség elé. Nem egészen egy év múlva Párizsban meg­halt. A budapesti verseny elő­készületei — amint a teg­napi sajtótájékoztatón ki­derült — jól haladnak: 23 országból több mint hatvan táncos jelentkezett, és a nemzetközi szokásoktól el­térően, több mint 60 száza­lékuk fiú. Égi brekegés rádiós Béká­nak Volt egy álmom. A késő őszi, hóhullató feli egeik vászna egyszer csak felha­sadt, és egy mennyei pos­­tabélyegzővel ellátott le­vél lebegett alá az égi ab­lakiból. Egyenesen a Köz­­szolgálati Csúcsmédia el­nöki jogkörrel aldiktátor­­rá kinevezett irodalom­­értő Nagyasszonyának asz­talára. „Rékána­k” már kicsit unalmas volt a levél beve­zetője is, hiszen annyi ha­sonlót olvasott mostaná­ban: „Alulírottak, tiltakozásul a rádióban eluralkodott vi­szonyok miatt, a helyzet megnyugtató normalizáló­­dásáig letiltjuk műveink sugárzását.” Aztán, mint rendesen, következtek az aláírások. Több tucat min­denféle név: „Ady, Apollinaire, Ara­gon, Arany, Asturias, Ba­bits, Balassi, Balzac, Ber­zsenyi, Brecht, Byron, Ca­mus, Cap­ra, Cervantes, Cicero, Csehov, Csoko­nai, Dante, Déry, Dosz­tojevszkij, Dürrenmatt, Eliot, Eminescu, Eötvös, Faulkner, Füst, Garcia Lorca (és Márquez), Gárdo­nyi, Goethe, Gogol, Hasek, Heine, Hemingway, Ho­mérosz, Ibsen, Illyés, Jó­zsef A., Juhász Gy., Ka­rinthy Frigyes (és Ferenc), Kassák, Kazinczy, Koszto­lányi, Kölcsey, Krleza, Krúdy, Lao Ce, Madách, Maupassant, Mickiewicz, Mikszáth, Moliére, Móra, Moravia, Móricz, Nazim Hikmet, Németh L., Neru­da, Ortega, Orwell, Ör­kény, Paszternák, Petőfi, Petrarca, Pilinszky, Poe, Puskin, Racine, Radnóti, Rilke, Rousseau, Salinger, Sartre, Scott, Shakespeare, Shaw, Stendhal, Strind­berg, Szolzsenyicin, Szo­­phoklész, Tagore, Tamási, Tersánszky, Tolsztoj, Tóth A., Vargas Llosa, Vercors, Verlaine, Villon, Voltaire, Vörösmarty, Wells, Weö­res, Zelk, Zola, Zweig.” Kik ezek már megint?! — sziszegte bosszúsan ma­ga elé Békánk, miközben a szemétbe hajította az égi postán jött levelet. „Újabb köhögő bolhák, huszad­rangú írócskák! Még sze­rencse, hogy vannak igazi magyar írók, valóban ran­gosak, egészséges, erős, egyszerű magyar lélekkel, akik a helyükbe léphetnek. Már úgy is sok volt ezek­ből a nímandokból!” Ez volt az én álmom ... A rémálmom. Török J. Tibor

Next