Népszava, 1997. június(125. évfolyam, 126–150. sz.)

1997-06-02 / 126. szám

NÉPSZAVA KULTÚRA Magyar grafikus siker Amerikában Bachman Gábor: „Az igényes, elmélyült alkotómunkára csak ritka kivételes esetben van lehetőség” Óriási feltűnést keltett tavaly szeptem­berben a VI. Nemzetközi Velencei Épí­tészeti Biennálén a Bachman Gábor ter­vezte magyar kiállítás, „A semmi építé­szete”. Az ennek teljes grafikai megje­lenítését - a tárlat emblémáját, szóró­lapjait, kitűzőjét, a kiállításmegnyitó meghívóját, valamint az ebből az alka­lomból megjelent kétszáz oldalas Bachman-albumot tervező Yasar Meral elnyerte ezzel a munkájával a szakma egyik legrangosabb elismerését, a The International Design Magazine című amerikai szakfolyóirat ez évi grafikai különdíját. A művésznő mégsem telje­sen elégedett. Martos Gábor NÉPSZAVA A velencei Giardini park­ban kétévente megrende­zett nemzetközi képzőmű­vészeti seregszemlék sorá­ban időről időre tematikus, a képzőművészetek egy­­egy ágát a középpontba emelő tárlatokat is rendez­nek: így volt a tavalyi kiál­lítás egyúttal a VI. Velencei Építészeti Biennále is. Erre a hatalmas művészeti se­regszemlére - ahol a világ vezető építészei mutathat­ták be legújabb elképzelé­seiket az ezredvég építő­művészetéről - Magyaror­szágról Bachman Gábort hívták meg a biennále szer­vezői. Az építész-díszlet­tervező Bachman (akinek többek között olyan filmek köszönhetik sajátos lát­ványvilágukat, mint a Bódy Gábor rendezte Nárcisz és Pszyché és a Kutya éji dala vagy Sándor Pál Miss Ari­zonája) sikerrel mutatko­zott be Velencében. A sem­mi építészete című monu­mentális munkáját - ami a századfordulón épült ve­lencei magyar pavilon elő­­köré-fölé épített, filmdísz­­letszerű alépületekből és a művésznek az abban elhe­lyezett hatalmas, fémből készült épületmakettjeiből, illetve nagyméretű épület­terv-festményeiből állt - azóta számos országba meghívták. Bachman filmes barátai­tól megtanulta, hogy ha az ember ekkora lehetőséget kap a megmutatkozásra, akkor annak megvalósítá­sába tanácsos belevonnia mindenkit, aki vele hasonló művészeti elveket vall. Ezért olyan művésztársait is meg­hívta az átlagos értelemben vett építészeten messze túlmutató „Gesamtkunst­werk”-projektjébe, mint a zeneművész Kocsis Zol­tánt, akinek erre a felké­résre komponált százhúsz szólamú zenéje szólalt meg a pavilonban, a tervezőmű­vész Rajk Lászlót, aki egy virtuális építészeti CD­­ROM-mal szerepelt, Fehér László festőművészt, aki egy, a kiállításba szervesen illeszkedő Bachman-port­­rét „adott bele” az össz­képbe és az egykori film­rendező barátot, Bódy Gá­bort, akinek egy korai szá­mítógépes modellprog­ramról készített filmje vi­deón volt látható Velencé­ben. De „közreműködője” volt az összképnek egy fia­tal, az Iparművészeti Főis­kola designer-mesterisko­­láján 1989-ben végzett ter­vezőnő, Yasar Meral is, aki a kiállítás teljes grafikai anyagát megálmodta. A Velencében is minden­ki által megcsodált harmo­nikus látvány hatalmas munka eredményeként született meg. Yasar Meral két évig dolgozott együtt a kiállítás előkészítésén Bachmannal. Állítása sze­rint a főiskola öt éve alatt nem tanulhatott annyit, mint ezalatt a nem köny­­nyű kétéves együttműkö­dés alatt. Oldalról oldalra számítógépen tervezte meg az album lapjait, melyek­nek összképe végül sajátos tipográfiai megfelelője lett a bachmani építészetfelfo­gásnak. (Ehhez persze a tervezőnőnek szüksége volt két olyan hasonlóan „meg­szállott” fiatalemberre is, mint amilyenek a könyv tipográfiai munkáit kivite­lező Christian Fahrenheit Kft. munkatársai voltak.) Nyilván e különleges munka látványos eredmé­nyét értékelte az amerikai szakfolyóirat, a The Inter­national Design Magazine zsűrije, amikor az évente nyolc kategóriában meg­hirdetett pályázatán - mely­re a világ vezető művészei, a legnagyobb multicégek formatervező csoportjai küldik be munkáikat - a grafikai kategória idei kü­­löndíját a magyar tervező­nőnek ítélte. S hogy mi jár a díjjal? A lap júliusban megjelenő különszámában - mely a világ minden fon­tos, tervezéssel foglalkozó szakemberéhez eljut majd - két oldalon be fog mutat­kozni a magyar Yasar Me­tal is. A tervezőnő, bár nagyon örül a sikernek, mégis pesszimista: „Amerikában ha valaki nyer valamilyen díjat, azonnal elhalmozzák megrendelésekkel, itthon azonban a sikert észre sem veszik. Nálunk egyfelől csak az számít, hogy vala­mit minél olcsóbban ké­szíttessenek el, másfelől meg hogy mindenkinek meglegyen egy-egy mun­kában a maga saját kis üz­lete. Az igényes, elmélyült alkotómunkára csak ritka kivételes esetben van lehe­tőség. Bizony néha bennem is felmerül a kérdés: mire számíthatok én itt? Mi tart­son itthon?” Yasar Meral számítógépes grafikával készített önportréja Egy kép a különdíjat nyert Bachman-albumból Apró ember jött Kínából kitárulkozó érzelmekkel Bársony Éva NÉPSZAVA Csupa különösségből áll össze végtelenül egyszerű történetté Az út című magyar film, pél­dázva újfent, hogy nincs össze­tettebb annál, mint ami megka­­póan egyszerű. Egy idős kínai férfi mondja el az életét, a tör­ténelem packázásait, Budapes­tig vezető útját, gondolatait, vágyait meg reményét a késői szerelemre és késői bűntudatát a fia sorsa felett. Humor és filo­zofikus bölcsesség keveredik a valóság-játékká növekvő mo­nológban. És megszégyenítő őszinteség. Talán ez a fenntar­tás nélküli kitárulkozás érinti meg legmélyebben a ravasz szerepjátszások köznapi mécs­eseihez szokott nézőt. Minden klappol ebben a filmben. Különösek például a képei. Máthé Tibor operatőr úgy tudja a pesti piaci hajnalt fényképezni, hogy tele van ér­zékeny költészettel a levegő, pedig mindennapian szürkék a bódéfalak, és fakó utat kanya­­rít a magányos vándor talpa alá az aszfalt. A pesti china­­town (kínai negyed) és­ a pekin­gi sugárút, az egykedvű tenger és a Széchenyi fürdő romanti­kus párája önmagukban beszé­desek, mégis alázatosan hajol­nak szolgálatra a csendben el­mondott élet fordulataihoz. Különös a film zenéje is. Szemző Tibor az egzotikus hangzást úgy használja, mintha anyanyelve lenne a kínai be­széd, dallamához illeszti a saját egyéni ihletét. Nélküle szegé­nyebb lenne mindaz, ami zené­jével mélyen átélhető. Vala­hogy helyzetbe hozza az érzé­kenységet egy másik ember iránt, ráhangol egy pici, öreg, kínai professzor - vagy mond­jam inkább azt: pesti piaci árus? - nem mindennapi leány­kérési akciójára. Különös a műfaj is, amellyel Moldoványi Ferenc rendező meglep. Dokumentumnak já­tékfilm, játékfilmnek doku­mentum. Minden kockája hite­les valóság egy emberről, aki úgy tárulkozik fel a pesti kínai fodrászlány kérdéseire, hogy bárki pszichiáter megnyalhat­ná a tíz ujját. Egy gyér hajú, vanyadt kis emberke Pekingig meg Sang­hajig fut vissza, hogy szerel­mes szívet hozhasson ide visz­­sza magával, de csak egy szo­morú költő, az újra otthagyott fia emlékével tér meg. Szóval az élet játszódik le Az útban, csak egy kicsit másképpen, mint ahogy a mozivásznon megszoktuk. Aztán felállunk a székünkről, és nem mondjuk ki hangosan, hogy egy érde­kes moziélmény mellé szép, tiszta szándékú leckét is kap­tunk a másság iránti tiszte­letből. A pesti kereskedő költő fiával a kínai tengerparton 1997. JÚNIUS 2., HÉTFŐ­­i RÖVIDEN Ütő Endre jubilál Ma tölti be hatvanadik életévét Ütő Endre Liszt-díjas operaéne­kes. A neves basszust a kerek születésnap al­kalmából a hét végén köszöntötték fel pálya­társai az Állami Ope­­raházban, ahol 1990- 1995 között igazgató­ként is tevékenykedett. Sóhajtás jobb tanárokért Ezzel a címmel rendez tanácskozást a Kölcsey Olvasókör ma délután 4 órakor a Petőfi Iro­dalmi Múzeum Lotz­­termében László Ben­­csik Sándor anyanyel­vünk állapotáról és vé­delmében írt cikke alapján. A vita­vezető Kristó Nagy István. Cigány művészeti gálaest Ma este 7 órakor mu­tatkoznak be a Ro­mano Kher, a Fővárosi Önkormányzati Cigány Szociális és Művelő­dési Módszertani Köz­pont által támogatott tehetséges fiatalok a Katona József Szín­házban megrendezett gálaesten. Költőavató Egy hatvanéves, első kötetes költőt mutat­nak be ma este 8 óra­kor a Duna Televízió Helikon irodalmi ma­gazinműsorában. Cső­­gör András barátai biz­tatására adta ki verseit, amelyeket eddig csak szóban fogalmazott. Kötetéhez Sütő András írt előszót, verseit Il­­­lyés Kinga, Jancsó Ad­rienne és Gálffi László tolmácsolja. Színház csak klubtagoknak Stuber Andrea írása a NÉPSZAVÁNAK A Ruttkai Éváról elnevezett kulturális vállalko­zás - alapítványi színház. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy olyan pénzekből működik, melyeket cégek - esetleg magánszemélyek - adnak, szépen leírva az adóból vagy az adóalapból. A ruttkaisok ezeket az összegeket arra fordítják, hogy előadá­sokat hoznak létre saját színihelyiségükben. Leg­utóbb Robert Harling Acélmagnóliák című, kö­zépfajú társalgási kommerszét mutatták be. Színháznak nemigen nevezném ezt a civil szer­veződést, amely létrejött az Üllői út 45. harma­dik emeletén. Inkább afféle klub ez, amelyben feltehetőleg színházszerető emberek gyülekez­nek esténként. Többségük a nézőtéren foglal he­lyet, némelyek viszont a színpadon mozognak. Ők az előadás szereplői. Zömükben lelkes mű­kedvelőknek látszanak, bár akadnak köztük olyanok is, akik ismernek mértéket a lelkesedés­ben. Az ő odaadásuk addig azért nem terjedt, hogy a színdarab szövegét rendesen megtanul­ják. Felkészültségük hiányosságaiért alig kárpó­tol az az érezhető élvezet, amelyet szereplésükkel szereznek önmaguknak. Megcsodálhattunk itt színjátszó tévébemon­dónőket. Bay Éva a különböző színpadi helyze­tek mértani középpontjában állva kötelesség­­szerűen szemmel kíséri a körülötte zajló dialó­gust, de két dolgos pillantás között azt lesi, hogy kik ülnek a nézőtér első sorában. Ifjabb kolléganői, Szentpéteri Eszter és Borbás Mária kevésbé komolytalanok. Láthatunk nyugdíjas szinkronszínésznőt (Kassai Ilona), aki Kossuth­­díjával ad rangot a színlapnak. Szemügyre ve­hetünk táncdalénekesnőt (Vincze Lilla), akinek beszédtechnikája nincs, csak rokonszenves, dü­hödt vehemenciája. És idekeveredett valahogy a Jászai Mari-díjas Tóth Judit is. Minthogy maga az előadás minősíthetetlen, nincs mit minősíteni rajta. De az est vége csodás. A tapsnál, aki él és mozog - súgától a rendező munkatársáig­­, mindenki ott hajlong a színpadon. Kis premierajándékkal kedveskednek egymás­nak. Színre lép a szponzor is, s reklámszatyrokat ad át a szereplőknek. A hölgyek a közönség vas­tapsa közepette mohón beletúrnak a zacskókba. Nincs ezzel semmi gond. Végtére is nagyszerű­en érzi magát szinte mindenki. A színpadon elé­gedett játszók, a nézőtéren elégedett rokonok és barátok, akiknek már az előadás alatt is leküzd­hetetlen tapsingerük volt. Csak a hátsó sorokban ülnek olyanok - amúgy fogékony, mégis elutasító középiskolások -, akik nem értik, hogy oly sok szenvedés után miért kell asszisztálniuk még a családias premierbulihoz is. (Vannak ennek a rendszerváltásnak vadhajtásai - mondja a diá­koknak kifelé menet a tanárnőjük.) Hát ők, úgy látszik, rosszul jártak azzal, hogy betévedtek ide. Máskor majd biztosan jobban vigyáznak. Önnél marad! Alulírott..............­............­...................................................... (név) ...............................................................­. (irányítószám, helység) ........................................(utca).............(házszám)............. (ajtó) megrendelem a NÉPSZAVA című lapot .........................példányban • Az előfizetési díjat a fenti címen jelentkező kézbesítőnek fizetem. • Az előfizetési díjat a...................................................pénzintézetnél vezetett ..............................................................................folyószámláról egyenlítem ki. . (Kérjük, hogy a banknak adjon megbízást a hírlapdíj átadására.) A megrendelőlapot a következő címre szíveskedjen feladni: Budapesten: Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati és koordinációs osztály, Budapest 1846 ............... Vidéken: Postahivatal, helyben Előfizetési díj □ negyedévívre 2250 Ft □ egy hónapra 750 Ft

Next