Népszava, 2002. december (130. évfolyam, 280–303. sz.)
2002-12-21 / 297. szám
NÉPSZAVA ALAPÍTVA 1973-BAN Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: Főszerkesztő-helyettes: HORVÁTH ISTVÁN KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vezető szerkesztők: DÉSI JÁNOS, MUZSLAI KATALIN ■ Vizuális szerkesztő: VERESS JENŐ ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: VÁRNAI IVÁN, helyettesek: LÉNÁRT ATTILA, SEBES GYÖRGY, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN, HORVÁTH ÉVA, PODHORÁNYI ZSOLT, PÓR VILMOS, REGŐS ZSUZSA ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető: KISS ANDREJ ■ Sportszerkesztőség-vezető: BALLAI ATTILA ■ Publicisztika: PETRI LUKÁCS ÁDÁM ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: BOROS ISTVÁN ■ Magazin, szolgáltatás SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadó: NSZ 1999 Rt., az ESMA Csoport tagja. Felelős kiadó: BLEUER ISTVÁN ■ Vezéiigazgató: VÉRTES JÁNOS ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Hirdetési igazgató: DARÓCZI ÉVA ■ Marketnggazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ F Listacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4. Telefon: 477 9000, központi tetefax 477-9020 ■ Titkárság 477-9039, telefax 477 9038 ■ Elektronikus levélm: (e-mailm): nepszava@nepszava.hu ■ Hrtetés telefon: 477-9030, tdefac 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000H30, tdefc 477-9020. Internet URL-dm: http://www.nepszava.hu Terjeszt álsításban a SAPKER. RL, előfizetésben a Magyar ftista Rt. Üzleti és Jogizikai Központja (ÜIK). Beflekk előfizetés: Budapesten a Budapesti Fistaigazgatóság kezdeti üaifélszolgálat irodánál, a hirlapkézbesítőknél a Ffirtap-előfizetési Irodánál (Budapest Vill., Irtzy tér L Levélcím HEUJR1900) és a kiadónál. Vidéken: a postáknál és a kézbesítőknék Külföldi előfizetés: a HM-t előfizetési Irodánál (Budapest VIl Orczy tér L Levélcm HEUR1900) Előfizetési dj e® hónapra 1498 Ft, nevedéve 4494 Ft, fél évre 8988 Ft. t® évre 17 976 FT. IzMATPV Nyomás: Szikra Lapnyonda Rt. ■ Felelős vezető: BALOGH ÁDÁM vezéiigazgató ■ Interneteim: www.szikralapnyomda.hu, email: szikra.kervigh@szikralapnyomda.hu ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti Mészáros Tamás kikerülő manőver Újabb abszurd fordulat az Erzsébet téri botrányban - csütörtökön a Fővárosi Közgyűlés elfogadta, hogy megemelt, azaz ötmilliárd forintos alsó limitáron privatizálják a látványparkot és a felszín alatti létesítményeket. Nem történt persze semmi váratlan; ezt a képtelen döntést nemrég épp ezeken a hasábokon már prognosztizáltuk. Mert bármily hihetetlen, a főváros tisztségviselőinek némelyike jó ideje rendkívüli energiákat fektet az egykori autóparkoló eladásába, mintha csak az volna a legnagyobb városvezetői teljesítmény, hogy az egykor a Nemzeti Színház építésére ajándékozott terület, ha már Bán Ferenc díjnyertes terve elvetélt rajta, minden további nélkül magánkézbe kerül. A kétes értékű fejlemény, amely egyúttal meglepő is, az a közgyűlési határozathoz hozzábiggyesztett kiegészítés, megjegyzés, avagy záradék - tudj’ isten, minek tekinthetjük -, amely meglebegtet egy másik lehetőséget. Amennyiben a kormányzat hajlandó jelképes egy forintért átvenni az Erzsébet tér minden gondját-baját, úgy máris viheti, Budapest nagyvonalúan lemond tulajdonáról az állam javára. Az ötlet kétségkívül leleményes. Hiszen jó ideje egyre makacsabban tartotta magát a híresztelés, miszerint a városházán egyeseknek komoly személyes érdekük fűződik ahhoz, hogy egy bizonyos szálloda potom pénzért megvásárolhassa a kurrens ingatlant. Azt ugyanis mindenki tudta, hogy a városnak ez a telke nem hárommilliárdot ér (enynyi volt a korábbi limitár), hanem a sokszorosát - ha egyáltalán el lehet tekinteni e kiemelt jelentőségű közterület pénzben kifejezhetetlen eszmei értékétől. A város politikai döntéshozói végtére hát kénytelenek voltak belátni, hogy a korrupció súlyos gyanújától szabadulniuk kell, így hát a kormányzat, vagyis a központi költségvetés térfelére tolnák át az Erzsébet tér problémáját, s ez a kikerülő manőver első hallásra elegáns és praktikus megoldásnak tűnik, legalább a város számára. Ha a kormányzat átveszi a teret, a kulturális létesítmények Budapest lakóit gazdagítják, üzemeltetésük terheit viszont feltehetően a kulturális tárca vállalná. Mindenesetre a fővárosnak nem kerülne pénzébe az objektum - és most ez tűnik a legfontosabb szempontnak. Mészáros Tamás újságíró Másfelől azonban a megajándékozni kívánt kormányzat - miután néhány hete ismeri már a sajtóban jó előre kiszivárogtatott SZDSZ-es ajánlatot - feltűnően hallgat. Persze, nincs könnyű helyzetben. Ilyen gáláns ajándékot nehéz úgy visszautasítani, hogy a merev negligáció ne legyen népszerűtlen. A pesti pol-ilyen gáláns ajándékot nehéz úgy visszautasítani, hogy a merev negligáció ne legyen népszerűtlen. A pesti polgár még azt kérdhetné, miért nem akarja az új kabinet jóvátenni elődje gödörteremtő bűnét? Már még azt kérdhetné, miért nem akarja az új kabinet jóvátenni elődje gödörteremtő bűnét? Elvégre nem Demszky állította le a Nemzeti építkezését, hanem Orbán. Az egyik kormány okozta károkat hozza helyre a másik kormány. Csak hát az állami kultúrfelelősök is attól tartanak, hogy az Erzsébet téri kulturális központ - feltéve, hogy az marad -, nyeli majd a pénzt, ráadásul a szerkezetkész létesítményeket még be kell fejezni, a korábbi bankhitelt pedig kamatostól vissza kell fizetni. Szégyen volna a privatizáció, de megszabadít a finanszírozási gondoktól; a minisztérium feltehetően csak azért nem sietett még elzárkózni az egyforintos „üzlettől", mert nem találta ki a megfelelő kommunikációs választ. Nem szeretné, ha úgy festene a dolog, mintha a kormányzat lökné magánkézbe a város szívét. A főváros meg a kormányzat gyenge játszmája legalább olyan méltatlan, mint amilyen elkeserítő. Ahelyett, hogy simlisen egymásra igyekeznének hárítani a felelősséget, végre közösen és érdemben foglalkozhatnának az Erzsébet téri ingatlan hasznosítási lehetőségeivel, például kérhetnének komoly kalkulációkat, megvalósíthatósági tanulmányokat. Hozzáértők állítják ugyanis, hogy a félelmek megalapozatlanok: az egész létesítmény befejezése, majd működtetése kigazdálkodható volna, ha megfelelő bérleti konstrukciókat és keresztfinanszírozási módokat dolgoznának ki. Mindezzel azonban ez idáig senki nem törődött. Egyszerűbbnek és kényelmesebbnek látszott a privatizáció még a vitathatatlan vagyonvesztés árán is. Az építkezés beruházói feladatait eddig ellátó Unico Tervező és Tanácsadó Kft. most, hogy az ingatlan értékesítési limitjét a kormány határozata alapján egyszer csak ötmilliárdra emelték, elvégeztette annak a korábbi igazságügyi szakvéleménynek a felülvizsgálatát, amelynek alapján az ingatlan forgalmi értékét a főváros megállapította. Ez az újabb dokumentum felettébb érdekes tényeket tartalmaz. Először is: a telekérték meghatározása annak idején 150 ezer forintos négyzetméteráron történt. Amely összeg egy külvárosi grund esetében helytálló lehet, de nem a belváros legfrekventáltabb területén, ahol 500 ezer és egymillió forint között mozognak a négyzetméterárak. Továbbá: a 7615 négyzetméteres park értékét az igazságügyi szakértő egyáltalán nem vette figyelembe, ugyanakkor több beépített tér jellegét, illetve befogadóképességét tendenciózusan alábecsülte. Hozamszámítást nem végzett, a létesítményre fordított közpénzek összegét hiányosan mutatta ki. A tényleges ráfordítások több mint kétmilliárddal haladják meg a becsült értéket. Végeredményben megállapítható, hogy az ötmilliárdért kínált ingatlan reális forgalmi értéke ma legalább hatmilliárd hatszázmillió. És amennyiben a tízéves megtérülési időnél hosszabbat veszünk figyelembe - ami egyáltalán nem szokatlan -, valamint a jelenlegi maximális telekárral számolunk - tekintettel a jövőben várható, folyamatos felértékelődésre -, akkor több mint tízmilliárdra becsülhető az Erzsébet téri park és építményegyüttes értéke. Nos, ennél a nagyságrendnél talán már érdemes és elvárható volna a közszereplőktől a lehető legnagyobb gondosság és körültekintés. Félő azonban, hogy a mind kínosabbá váló ügytől mindenki minél gyorsabban szabadulni akar. Holott az évtizedek óta megoldatlan, de ha a dolgok jól mennek, végre megkezdődő Várbazár-hasznosítás eredményeként a Duna túlsó partján létrejön egy, a világörökséghez méltó színvonalon rehabilitált kulturális és üzleti komplexum. Vele átellenben áll a Vigadó, a mögött a Vörösmarty tér, amelynek szerves folytatása lehet az Erzsébet téri kulturális központ. Ha úgy tetszik, Budapest egyik tengelyében, a Duna két partján nemsokára egybekapcsolódhatnának olyan agórák, amelyek a világváros kulturális rendezvényeinek kiemelt befogadói lehetnek - mégpedig szabad és zárt terekben egyaránt. Már csak egy átfogó, igényes és távlatos kulturális koncepció várat magára. Higgyék el, volna benne akár még a legjobb értelemben vett politikai ráció is. VÉLEMÉNY 2002. DECEMBER 21., SZOMBAT 7 Székfoglalók Bár az ellenzék nagy kedvvel beszél arról, hogy a kormány nagytakarítást végzett a köztisztviselők között, ez egyáltalán nem igaz, bár kétségtelen, hogy a szakmailag teljesen alkalmatlan, állami fizetésből élő dolgozók kis hányadát elbocsátották. Másfelől vannak olyan vezetők, akiknek - a helyes jogrend következtében - törvényesen, a választási ciklusokon átnyúlóan bebetonozott állásuk van. Ilyen többek között a Nemzeti Bank elnökének és a Legfőbb Ügyésznek a pozíciója. Mégis sustorgott a sajtó arról, hogy Polt Pétert valamiképp meneszteni fogják, hiszen a legfőbb ügyész meglehetősen függetlennek tűnik olykor a jogállami döntésektől, és inkább látszik függeni az ügyészség élére őt felemelő Fidesz-MPP-től. Most, hogy keresik Németh János utódját - hiszen az Alkotmánybíróság elnöke betölti jövőre a hetvenedik életévét, s így meg kell válnia a posztjától - felmerült, hogy az ő helyére ejtőernyőzik Polt Péter. Ugyanakkor, amióta találkozott a főügyész Medgyessy Péterrel, mintha stabilizálódott volna a pozíciója, ámbár a parlamentben legutóbbi válaszát sem fogadta el a honatyák/anyák többsége. Miután hosszabb ideig úgy tűnt, hogy a független gazdasági elemzőkön túl a kormány is helyteleníti a Nemzeti Bank „forintpolitikáját", Széles Gábor lemondásra szólította fel a nyíltan Fidesz-szimpatizáns jegybankelnököt, Járai Zsigmondot, s akkor úgy tűnt, ezzel Kiss Elemér kancelláriaminiszter mélyen egyetért. Ezek után Járai és László Csaba találkoztak, és a pénzügyminiszter kiállt a Nemzeti Bank elnöke mellett. Két lehetséges magyarázat adódik a kormány ambivalens viselkedésére. Az első, hogy az urak „beálltak a sorba”, azaz Polt Péter elfogulatlanul, komoly szaktudásával őrködik azon, hogy az ügyészség tökéletesen pártatlanul végezze a munkáját; Járai Zsigmond pedig a monetáris szakkérdésekben konszenzusra jutott a kormánnyal. A másik lehetséges magyarázat, hogy nem sikerült megállapodni, ámde itt vannak az ünnepek, különben sem elegáns és nem is effektív a nyilvánosság előtt acsarkodni, tehát miközben kifelé mosolyognak a kormány képviselői, a háttérben megpróbálnak okos szakmai (!) alkukat kötni a két fontos állami széket elfoglaló méltósággal. Ha magas pozícióban lévő értelmiségiek (jogász, közgazda) politikai alkukat kötnek, az nem vall szükségszerűen kétszínűségre, minthogy, a hatalommal való kiegyezés ezekben az állásokban a szakmai alkalmasság része. (Már feltéve, hogy a hatalom szakmailag védhető politikát diktál. Ez alól emlékezetes kivétel volt néhai Antall József eljárása Surányi Györggyel szemben - Orbán Viktor igen keményen támadta is ezért az egykori miniszterelnököt.) Ám nincs új a nap alatt: a Konrád-Szelényi páros már a hetvenes években megírta: „A technokráciát sok minden választja el az uralkodó rendtől, de sok minden kapcsolja is hozzá, hozzá kapcsolja mindenekelőtt a félelem.” Mi ünneplő, egyszeri és egyszerű magyarországiak mindenesetre abban vagyunk érdekeltek, hogy se Polt Péter, se Járai Zsigmond ne vallja magáénak Beckett szavait: „Én már nem a sikerért küzdök, hanem a kudarcért.” Petri Lukács Ádám Egyketted Pápai Gábor rajza a Terror Háza további hasznosításáraPályázat Alulírott Kovács Dezsőné, szül. Kishalmy Erzsébet, többszörösen kitüntetett, jelenleg kisnyugdíjas múzeumpedagógus ezúton pályázom a Terror Háza további, a szellemi és tárgyi emlékeket megőrizve meghaladó továbbhasznosítására, közel ötvenesztendős szakmai tapasztalataimra és gyakorlatomra hivatkozva. Mint az ismeretes, ma már a világ múzeumai nem oly módon kívánják a látogatók elé tárni a múlt emléktöredékeit, hogy azokat többszörösen biztosított tárlók mögé zárják. A trend ma már az interaktivitás, és a múzeumpedagógus dolga az, hogy ezek a relikviák ne csupán holt tárgyak legyenek a látogatók, különösen a mindenre nyitott gyermekek, fiatalok számára, hanem tapintható, érzékelhető valóságdarabkák, amelyek összekötik az egymás nyomában járó nemzedékeket. Ennek megfelelően javaslatom az, hogy a Terror Háza értékes gyűjteményét nyissuk meg és tegyük interaktívvá a közoktatásban tanulók számára, nyújtsunk szakmai és eszmei segítséget a velünk élő történelem feldolgozásához az iskolákban dolgozó kollégák számára. Alapvető szakmai követelmény, hogy mindezt játékos formában, az életkori sajátosságokat figyelembe véve tegyük. Szervezzünk játékos kézműves-foglalkozásokat óvodáscsoportoknak. A műhelyek ideális helyszíne a pinceszinten található számtalan, kiscsoportos munkához ideális méretű helyiség, ahol természetes anyagokon ismerhetik meg a körömépítés és -letépés technikáit, továbbá a gyakorlatban tapasztalhatják meg - szerepjáték formájában - a fizikai bántalmazások kimeríthetetlen tárházát. A dalos-táncos foglalkozásokhoz az intézmény korhű zenei felvételeket biztosít, igény szerint szakmai segítséget nyújt. Képzőművészeti alkotások is létrejöhetnek a plakát- és emblémarajzoló foglalkozásainkon, a hagyományos motívumok felhasználásával, mint ahogy a ritmusérzék is kitűnően fejleszthető a könnyen tapsolható, skandálható jelszóalkotással. Az általános iskolák alsó tagozatán még mindig a mozgásé, a játéké a fő szerep, a múzeumpedagógiának is alkalmazkodnia kell ezekhez az életkori sajátosságokhoz. A tárlókban található kellékek segítségével a 6-10 esztendős korosztály tetszés szerint maszkabált rendezhet, csapatokat alakíthat és az előre kialakított szabályok szerint - ebben is segítséget nyújt az intézmény gárdája - vetélkedhet vagy akadályversenyen vehet részt. Fontos, hogy a felhasznált kakastollakat, parolikat, vörös nyakkendőket és sárga csillagokat a foglalkozások után hiánytalanul visszaszolgáltassák a teremőrnek, hiszen - bár fogyóeszközök - hiányuk akadályt jelentene a folyamatos szakmai munkában. Erre minden alkalommal hívjuk fel a kollégák figyelmét. A felső tagozatos általános iskolások már alkalmasabbak a gyűjtőmunkára és az írásos feldolgozásra is. Nyújtsunk szakmai támogatást egyes magyar és világirodalmi alkotások feldolgozásához azzal, hogy vasárnapi feljelentésíró-versenyt szervezünk a műfaji alapok megismertetésével, kódszámok használata, szikár, lényegre törő fogalmazás, bevezetés, tárgyalás, befejezés stb. A nagyobbaknak természetesen már maguknak kell kitalálni a témát és a célszemélyt - de ez a korosztály már alkalmas arra is, hogy a tréfás iratkilopó, -hamisító és -megsemmisítő versenyben és hasonlóan játékos rémhírterjesztésben is részt vegyen. Ne zárkózzunk el a modern technika nyújtotta lehetőségektől sem : a hagyományos írásos jelentések igény szerint a legkorszerűbb szövegszerkesztőkön, laptopokon vagy wapos mobilokon is készülhetnek. A középiskolások, felsőoktatásban tanulók, fiatal felnőttek igényei már egészen mások, igazodjunk hozzájuk. Vigyünk életet a múzeum ódon falai közé, szervezzünk hét végi Big Brother show-kat az arra vállalkozókkal úgy, hogy a rendelkezésükre bocsátjuk az intézmény infrastruktúráját. És itt értem el pályázatom anyagi háttérfeltételeinek kifejtéséhez: a pinceszint, az emelet és a kapcsolódó kiszolgálóhelyiségek bekamerázására közbeszerzési pályázatot lehet kiírni, de nyilván számosan lesznek cégek, amelyek boldogan mondanák magukat e történelmi játszóház hivatalos támogatójának. Az interaktív Terror Háza létrehozásával a jövő generációját abban is segítjük, hogy ne pusztán unalmas iskolai anyagként, szülői, nagyszülői - olykor már torzult - emléktöredékekből ismerhessék meg a közelmúlt történelmét. Pályázatom kedvező elbírálásában reménykedve maradtam tisztelettel: Kovács Dezsőné, szül. Kishalmy Erzsébet, többszörösen kitüntetett, jelenleg kisnyugdíjas múzeumpedagógus. Török Monika