Népszava, 2003. január (131. évfolyam, 1-26. sz.)

2003-01-13 / 10. szám

2 2003. JANUÁR 13., HÉTFŐ RÖVIDEN Ma döntenek a drogtörvényről Még nem döntötte el a köztársa­sági elnök, hogy aláírja vagy megfontolásra visszaküldi a par­lamentnek a drogtörvényt, vagyis a büntető törvények módosításá­ról szóló törvényt is. A határidő információink szerint már szom­baton lejárt. A köztársasági elnök sajtófőnöke mára ígért tájékozta­tást az ügyben. Reform a rendőrségnél___ A belügyminiszter a közeljövő­ben nem tervez személycseréket a rendőrség felső vezetésében. Lamperth Mónika elismerte, hogy vannak olyan területek, ahol - szavai szerint - további erőfeszítésekre van szükség, s a változások érdekében megteszi a szükséges lépéseket. Év eleji nyilatkozatában a miniszter nagyra értékelte, hogy elkezdő­dött a rendőrség reformértékű átalakítása. Az átvilágítás fő cél­jának nevezte, hogy erősítsék a kapitányságokat, az őrsöket, vagyis „oda kerüljön a több pénz, ahol a konkrét intézkedé­sek történnek­". Magánemberi cáfolat Az Akció Reklámügynökség és az @RC Kft. nem vett részt az SZDSZ kampányában és kor­mányzati megrendelést sem kap­tak. Ezt közölte Geszti Péter, vá­laszul arra, hogy Áder János frak­cióvezető azt állította, e cégek kormányzati „hálából” kaptak megrendeléseket. A neves szö­vegíró arra is emlékeztet, hogy ő tanácsadója volt az SZDSZ kam­pányának, s magánemberként végzett munkát. Azt pedig szak­mai sikernek tartja, hogy öt pá­lyázó közül az ARC tervét vá­lasztotta az Európai Unió Kom­munikációs Közalapítvány kura­tóriuma. Kiálltak Csurka m­ellett A Magyar Igazság és Élet Pártja megyei és budapesti elnökeinek értekezletén kiálltak a párt elnö­ke mellett. Csurka István a ta­nácskozás után közölte, hogy pártja megújítja magát minden külső segítség nélkül. Úgy vélte, a reformokat követelő emberek a MIÉP meggyengítését és szétve­rését akarják elérni, kívülről irá­nyítják őket és magyarellenesek. Terror Háza: itt a pénz, hol a pénz? 1.­­ Másképp értelmezi a miniszterelnök ígéretét a Fidesz és Schmidt Mária, mint a kormány Válságtanácskozásra hívta mára a Terror Háza (TH) múzeumot fenntartó közalapítvány kuratóriumának tagjait az intézmény főigazgatója. Schmidt Mária úgy véli: ismét veszélybe kerülhet a TH működése. A kabinet ugyanis nem adta vissza teljes egé­szében a múzeumtól tavaly decemberben elvont 150 millió fo­rintot, a kormány az idén csupán 100 millió forint kiegészítő tá­mogatást szán az intézménynek. Egyelőre az is kérdéses, hogy ebből a summából mennyi folyhat be a TH kasszájába. Nagy B. György NÉPSZAVA Röpke kéthétnyi béke után újra kavarognak az indulatok a Terror Háza (TH) körül. Az intézmény főigazgatója, Schmidt Mária sze­rint elképzelhető, hogy működés­képtelenné válhat a múzeum, Ha­lász János fideszes honatya pedig azzal vádolja a kormányt, hogy a TH-val kapcsolatosan megszegte adott szavát. December végén úgy tűnt, pont kerül a TH-ügy vé­gére. Bár a parlament a szabad de­mokrata Pető Iván javaslatára 330 millió forintról 180 millió forintra faragta le a TH költségvetését, ám pár nappal később Medgyessy Pé­ter bejelentette: a kormány bizto­sítja a múzeum működéséhez szükséges summát. A legújabb vita a miniszterel­nöki ígéret értelmezése kapcsán robbant ki. Schmidt Mária, illet­ve az ellenzék a kormányfő sza­vait az elvont 150 millió forint automatikus visszaadásaként ér­tékelte. A kormányszóvivő sze­rint Medgyessy viszont csupán a működéshez valóban szükséges kiadások fedezését vállalta, konk­rét összegről nem beszélt, így a kabinet 2003-ban 100 millió fo­rintot különített el a TH-nak. Ez a summa a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) szerint bőségesen elegendő. An­nál is inkább - érvelt a NKÖM - mivel az országgyűlés által jóvá­hagyott 150 millió forintos támo­gatást megfejeli az idén mintegy 138 millió forintra taksált jegyár­bevétel, melyet Schmidt a TH idei költségvetésének első terve­zetében figyelmen kívül hagyott. Tehát a TH csupán 12 millió forintnyi hiánnyal vág neki a 2003-as évnek, így - véli a kultusztár­ca - semmiképpen nem fenyegeti a működésképtelen­ség. Tény, a TH egy másik, a NKÖM-höz benyúj­tott költségvetési tervezetében Schmidt már úgy kalkulált: 2003-ban az intézmény kiadásai 460 millió forintra rúgnak. A NKÖM egyelőre értetlenül áll a működési költségek 30 százalé­kos megugrása előtt. (Az érintet­len 330 millió forintos támogatás és a jegyárbevétel együttesen mintegy 460 millió forintot tesz ki.) Schmidt Mária különösen ne­hezményezi, hogy a 100 millió forint sem folyik be automatiku­san a TH kasszájába, a summa el­költését a NKÖM felügyeli. Eb­ből az összegből a kultusztárca ugyanis csak azokat a működési költségeket hajlan­dó finanszírozni, melyeket a múzeum képtelen más támo­gatásokból vagy sa­ját bevételeiből fe­dezni. Tehát meges­het, hogy a 100 mil­lió forintos keretnek csupán egy részét használhatja fel a TH, amely így - véli Schmidt - működésképtelenné is válhat. A TH-t működtető a Közép- és Kelet-európai Történelem és Tár­sadalomkutatásért Közalapítvány alapítójának, a NKÖM-nek a ne­vében Görgey Gábor kultuszmi­niszter javasolni kívánja a köz­­alapítvány alapító okiratának mó­dosítását, illetve a közalapítványt irányító kuratórium kiegészítését. A múzeum főigazgatója a kurató­rium kibővítésével, illetve az ala­pító okirat módosításával kapcso­latos kormányzati javaslatok miatt mára összehívta a közala­pítvány kuratóriumát. A közalapítvány átalakítására a TH működésének hatékonyabb ellenőrzésén kívül azért is szük­ség lehet, mivel felvetődött a TH bővítésének gondolata. A mú­zeum esetleges terjeszkedését a kormányszóvivő azzal indokolta, hogy egyes történészek szerint a XX. századi magyar diktatúrák következményeinek bemutatásá­ra vállalkozó TH elsősorban a kommunizmus idején elkövetett bűntettekre koncentrál, illetve nem megfelelően tárgyilagos a nácizmus bűntetteivel kapcsolat­ban. A múzeum bővítésére az Andrássy út 62. szám alatti épület lehet alkalmas. A TH-hoz kap­csolódó esetleges beruházások költségeit az állam állja. A főigazgató főleg azt nehezményezi, hogy a summa elköltését a NKÖM felügyeli Februártól nyilvánosak a vagyonnyilatkozatok Pungor András NÉPSZAVA Eddig 26 képviselő adta le saját, illetve vele egy háztartásban élő hozzátartozója vagyonnyilatko­zatát a mentelmi bizottságnál. Mint ismert, a törvényhozóknak hétfő óta kell kitöltött dokumen­tumaikat az országgyűlési testü­lethez beadniuk. A leadási határ­idő január 31. péntek, este nyolc óra. Aki nem tesz eleget kötele­zettségének, az a mulasztás pótlá­sáig nem gyakorolhatja képvise­lői jogait, nem szólalhat fel, nem szavazhat a parlamentben, vala­mint nem kapja meg a fizetését. Információink szerint a képvise­lők vagyonnyilatkozatait egy­szerre, február 3-án, hétfőn hoz­zák nyilvánosságra. A 386 országgyűlési képviselő nyilatkozata az Országgyűlés könyvtárában, a parlament sajtó­irodáján, illetve a képviselői iro­daházban lesz hozzáférhető. A képviselők jogállásáról szóló tör­vény tavaly márciusi módosítása után az országgyűlési képviselők­nek és családtagjaiknak a ciklus elején és végén, valamint minden év januárjában vagyonnyilatkoza­tot kell tenniük. Saját bevallásai­kon kívül a velük egy háztartás­ban élő családtagjaiknak is nyilat­kozniuk kell vagyoni helyzetük­ről. A képviselők bevallása nyilvá­nos, minden érdeklődő beletekint­het, a családtagoké azonban titkos. Ha valaki úgy érzi, hogy egy képviselő nem a valóságnak megfelelő helyzetképet adott, ak­kor kezdeményezheti a vagyon­­bevallás vizsgálatát az ország­­gyűlés elnökénél. Az idén nyáron Orbán Viktor volt kormányfő és Medgyessy Péter jelenlegi mi­niszterelnök nyilatkozata ellen érkezett kifogás. Eljárás ügyük­ben nem indult, mivel mindketten tisztázták dokumentumuk vitatott pontjait. BELFIÍID Egymillió forint tényfeltárásért Nagy B. György NÉPSZAVA Az Országimázs Központ és a Happy End Kft­.háza táján kuta­kodó Haszán Zoltán, a Népsza­badság újságírója érdemelte ki az idén az egymillió forinttal járó Göbölyös Soma-díjat. A 2001- ben alapított, a 37 évesen meghalt Göbölyös József „Soma” újság­írónak emléket állító alapítvány díja az előző év legjobb tényfeltá­ró cikkét közreadó fiatal zsurna­lisztának dukál. A díj átadása előtt a legbefolyá­sosabb holland napilap, az NRC Hande­lblad munkatársát faggat­ták az oknyomozó újságírás rej­telmeiről. Többek között azt tu­dakolták Tom-Jan Meeustól, a holland kormányfő privát nyara­lásából ott ugyanúgy úgy lett-e volna, mint Magyarországon Medgyessy Péter kubai útjából. Meeus azt mondta, ha Hollandia valaha is kommunista állam lett volna, az újságírók magától érte­tődően cikkeztek volna a témáról. Emlékezés a doni tragédiára NÉPSZAVA-összeállítás A Hadtörténeti Múzeumban ma Medgyessy Péter kormányfő nyitja meg azt a kiállítást, amely a 2. magyar hadsereg doni ka­tasztrófájának állít emléket. A 120 ezer magyar áldozatot köve­telő eseményekre emlékezve a Miniszterelnöki Hivatal és a kul­tusztárca egy doni emlékmű elké­szítésére ír ki pályázatot. A kor­mányszintű megemlékezések so­rában január végén Magyar Bá­lint oktatási miniszter ellátogat a helyszínre. Tegnap volt hatvan éve a II. vi­lágháború tragikus eseményének, a 2. magyar hadsereg ellen meg­semmisítő erejű támadást indított a szovjet Vörös Hadsereg. Erre emlékeztek a budai Várban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum­­udvarán lévő emlékműnél. - Talán nincs olyan család Ma­gyarországon, amely ne veszített volna el egy apát, egy fiút, egy testvért vagy egy barátot a ma­gyar történelem nemzetet próbáló háborújában - mondta a Hadtör­téneti Intézet és Múzeum főigaz­gatója. Holló József dandártábor­nok kiemelte, hogy a történelem megváltoztathatatlan, múlt nélkül pedig nincs jövő: meg kell taníta­ni az új évszázad nemzedékét is a múlt tiszteletére, az értékek megőrzésére. Emlékeztetett arra, hogy a katonák emberek marad­tak a hideg orosz télben és az em­bertelenségben is. Horváth Gyula dandártábor­nok, a doni események túlélője idézte fel, hogy 60 évvel ezelőtt ezen a napon a Don-kanyarban mínusz 30 és 40 fokot mutatott a hőmérő. A téli ruházattal, harcko­csikkal és hatalmas tüzérséggel felszerelt szovjet hadsereg ilyen körülmények között törte át a má­sodik magyar hadsereg vonalát. - Védekeztünk, és csaknem 130 ezer bajtársunk veszett el az egyenlőtlen harcban - mondta Horváth Gyula. Ezután Csuka Tamás protes­táns tábori püspök mondott em­lékimát, majd a helyszínről szár­mazó földet szórtak szét az em­lékmű előtt. Az emlékműnél ko­szorút helyeztek el az Országgyű­lés elnöke, a Honvédelmi Mi­nisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében. Ugyancsak elhelyezték a megemlékezés vi­rágait a Nemzeti Kegyeleti Bi­zottság, a Zrínyi Miklós Nemzet­­védelmi Egyetem, a Bolyai Baj­társi Kör, a Horthy Miklós Tár­saság, a Doni Bajtársak Szövetsé­ge, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Vitézi Rend képvi­selői. Az ünnepi szentmisét a Má­tyás templomban Kocsis István tábori esperes celebrálta. Kiskunfélegyházán és Kapos­váron is tisztelegtek azoknak a katonáknak az emléke előtt, akik a Don-kanyarnál vesztették életü­ket. Az alföldi városban az Öreg­laktanya falán álló emléktáblánál Deli József nyugalmazott ezredes emlékeztetett arra, hogy az igaz­ságtalan, véres háborúban felál­dozott magyar katonák parancsot teljesítettek. A doni tragédiában az is közrejátszott, hogy az akkori politikai vezetés bár előre lát­ta, hogy esélytelen a küzdelem, mégis a frontra küldött 240 ezer magyar katonát, akik a dermesztő hidegben hiányos öltözetben és lőszer nélkül voltak kénytelenek harcba szállni. Koszorúzás a budai Várban NÉPSZAVA Fővárosi „vízfejű” pártok Gyenge a vidékiek érdekérvényesítése A tavalyi választások után a jobboldali pártok vezetői keserűen jegyezték meg, hogy a „főváros elveszett”. Kétségtelen - és erre utalnak az elemzők kimutatásai is Budapesten többségben vannak az MSZP szimpatizánsai, míg a polgári oldal inkább vi­déken tudhat magáénak erősebb szavazóbázist. Az elmúlt idő­szak árokásása nemcsak a politikai jobb- és baloldal között szé­lesítette a szakadékot, hanem a főváros és a vidék között is egy­re nőtt a feszültség. A politológus szerint az, hogy a parlamenti pártoknak budapesti „vízfejük” van, gyakran meggyengíti a vi­déki szervezetek érdekérvényesítésének lehetőségeit. Szalay Tamás Lajos NÉPSZAVA - Bár mindegyik párt eltérő mó­don helyez kisebb vagy nagyobb hangsúlyt a vidéki bázisaira, leg­többjük mégis budapesti vízfej­jel rendelkezik - nyilatkozta la­punknak Vasali Zoltán politoló­gus. A szakember szerint az ön­­kormányzati választások bebizo­nyították, hogy sikeres kam­pányt nem lehet a vidéki szervek nélkül folytatni. Orbán Viktor, a Fidesz vezéralakja is utolsó re­ményként már csak a vidéki szervezetek sikereiben bízhatott, miután világossá vált, hogy Bu­dapesten egyszerűen nem sze­rezhet többséget. Ezzel együtt a Fideszt is megvádolták időnként azzal, hogy nem ad kellő támo­gatást vidéki bázisainak, erre a tényre a választások idején - a már említett okokból - azonban jelentősen rácáfolt. -Az, aki vidéken pártpolitizál, a helyi érdekeket tartja elsődle­gesen szem előtt. Mégis az a cél­ja, hogy előbb-utóbb felkerüljön a nagypolitikába, ami viszont a fővárosban, azaz Budapesten van - mondta Vasali, aki szerint a jelenlegi parlamenti pártok kö­zül a Szabad Demokraták Szö­vetsége igyekszik a legjobban a fővárosra koncentrálni. A polito­lógus úgy véli, bár a rendszer­­váltást követően az SZDSZ sta­bil vidéki bázist tudhatott ma­gáénak, a folyamatos gyarapo­dás hamar visszafordult, és a párt azóta is inkább csak Buda­pestre összpontosít. Kuncze Gábor azonban nem ért ezzel egyet. Az SZDSZ elnö­ke és frakcióvezetője lapunknak kifejtette, hogy szerinte „Vasali úr feltehetően a fővárosban lakik és neki is budapesti vízfeje van”. Emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ tizenkét tagból álló ügy­vivői testületébe hat fővárosi és hat vidéki ügyvivőt kapott he­lyet. Vagyis a szabad demokra­ták ügyvivői testülete félig vidé­ki. - Ettől függetlenül én is úgy érzem, hogy az SZDSZ egyre városiasodig, aminek én magam sem örülök - nyilatkozta lapunk­nak Kuncze, majd hozzátette, a vidéki pártpolitikusok kétségte­lenül nehezebb helyzetben van­nak, hiszen az általuk fontosnak ítélt üzenetek nem tudnak min­dig eljutni az országos médiá­hoz. Font Sándor, az MDF frakció­vezető-helyettese úgy nyilatko­zott, hogy pártja már sokszor felvetette a főváros és a vidék között lévő ellentéteket és ki­egyensúlyozatlanságot. Font szerint az MDF-re mindig is jel­lemző volt az erős vidéki bázis és kötődés, elég csak Lakitelek­re gondolni. - Nem szívesen ku­takodok más pártok valós víz­fejeiben, elég megemlítenem, hogy az MDF frakciójában mindösszesen két budapesti képviselő van, a többiek mind kisebb-nagyobb vidéki települé­seket, városokat képviselnek. Igaz ugyan, hogy az MDF or­szágos listáján is főleg olyan ne­vek szerepeltek, akik leginkább a fővároshoz köthetőek. Dávid Ibolyát is sokan Budapesthez kötik a munkássága és betöltött pozíciói révén, holott ő maga is Tamási lakóit képviseli - mond­ta lapunknak Font. Az MDF frakcióvezető-helyettese szerint túldimenzionált, Budapest-köz­­pontú gondolkodás jellemzi a mostani politikai életet és gyak­ran háttérbe szorulnak a vidéki problémák. Mint ahogyan azt már koráb­ban is jeleztük, leginkább a ve­zető kormánypárt, az MSZP di­csekedhet erős fővárosi bázissal, ez a választásokon is megmutat­kozott. Keleti György lapunknak mégis azt mondta, nem érzi, hogy túlkoncentrált lenne a fő­városi jelenlét.­­ Igaz ugyan, hogy az MSZP-szervezetek a ki­sebb megyékhez képest túlsúly­ban vannak Budapesten, mégis úgy látom, hogy a megyeiek is kellő erővel és határozottsággal tudják képviselni az érdekeiket. Azt gondolom, hogy a főváros­nak meghatározó szerepe van az MSZP-n belül, nagyobb lét­számmal vagyunk jelen Buda­pesten, hiszen itt működik az or­szágos elnökség is. A szocialista párt rendszere kiküszöböli a vélt ellentétet, hiszen a megyei elnö­kök havi rendszerességgel - oly­kor gyakrabban - értekezletet tartanak, ahol a helyi problémák is szóba kerülnek. Úgy vélem, ahol normális pártélet folyik, ott meg lehet oldani minden problé­mát - tette hozzá Keleti György.

Next