Népszava, 2004. január (132. évfolyam, 1–26. sz.)

2004-01-24 / 20. szám

14 SPORT 2004. JANUÁR 24., SZOMBAT NÉPSZAVA Ismét bezárt az újpesti jégcsarnok Ismét bezárt a de­­­­cember 22-én át­adott Megyeri úti jégkorongcsarnok. A Sportfólió Kht., az állami tulajdonú lé­tesítmény kezelője január 12-én közölte az újpesti hokisok­kal, hogy amíg nem ér véget az átadás­átvétel, nem lehet tréningezni és mérkőzést ját­szani a pályán. Egy nappal később azonban a felek megállapodtak, hogy a sportolók továbbra is használhatják a csarnokot. Vass Károly, a Sportfólió Kht. új vezérigazgatója tegnap arról értesítette a szakosztály vezetőjét, Joós Zoltánt, hogy a használatba vételi engedély kiadásáig nem hokizhatnak a létesítményben. Egyúttal fe­lajánlotta, hogy az újpesti csapat - 5000 forint plusz áfa óránkénti díjért - a Kisstadionban készüljön fel a találkozókra és játssza mérkő­zéseit. (MTI) Bozóky Imre levelet írt a Mólnak Bozóky Imre, az MLSZ elnöke levélben for­dult a Mól Rt. igazgatójához. Tette mindezt az­után, hogy a cég, mint ismert, a magyarral egy vb-selejtező csoportban küzdő horvát labdarú­gó-válogatottat támogatja információink sze­rint körülbelül félmilliárd forinttal. Bozóky szerint a Mól bizonyára üzleti okok miatt dön­tött így, de szerinte ezek után a magyar labda­rúgás is könnyebben fordulhat a céghez támo­gatásért. (Népszava-nbl .hu) Babos Gábort leigazolta a Feyenoord Amit hónapok, sőt évek óta rebesgettek, az most valósággá vált: a Feyenoord labdarúgó­­csapata leigazolta Babos Gábort. A szintén holland Breda magyar válogatott kapusa négy évre írt alá a rotterdami sztárgárdához, a szer­ződés nyáron lép életbe. (Népszava) Lékó Péter legyőzte Csángót Lékó Péter sötéttel legyőzte a kínai Csang Csungot a hollandiai Wijk aan Zeeben zajló sakk szupertorna 11. fordulójában, így 7 pont­tal továbbra is - de már nem holtversenyben, hanem egyedül - a 2. helyen áll a 8 pontos indiai Anand mögött. A magyar nagymester az 56. lépés után késztette feladásra távol-keleti ellenfelét. (MTI) Négyes döntős Debrecen Kosárlabda férfi Európa-kupa - Közép-európai Főcsoport, rájátszás, negyeddöntő, 2. mérkőzé­sek: MK Novy Jicin (cseh)-Debrecen 102-110 - hosszabbítás után, Brno (cseh)-Kaposvár 65-54. A Debrecen már négyes döntős. (MTI) Előny a hazai pálya A női kézilabda NB I-ben: Dunaferr-Békés­­csaba 36-21, Vasas-DVSC 28-25. (MTI) Loeb vezet az idénynyitón Az 1. nap után a Monacóban tavaly győztes francia Loeb áll az élen a rali-vb idénynyitó­­ futamán, a Monte-Carlo Ralin. A pontverseny­ben 2003-ban 2., Citroennel versenyző pilóta előnye 18,3 mp az észt Martin előtt. A címvédő norvég Solberg 6.-ként zárta a napot. (MTI) Megvan a kvóta Női párbajtőrcsapatunk a Világkupa-sorozat elmúlt évi budapesti versenyén csak 9. lett, így az idei megméretés előtt némi malíciával je­gyezhettük meg, hogy azt a szereplést könnyű lesz túlszárnyalni... Ám a Nemzeti Sportcsar­nokban most is döcögősen indult a szekér, a ta­valyi vb-n bronzérmes együttesünk (Mincza Il­dikó, Hormay Adrien, Tóth Hajnalka, Nagy Tí­mea) a 8 közé jutásért csak „ráadás tussal”, 32- 31 -re verte a görögöket. A helyzet súlyosságát jellemzi, hogy a mérkőzés során végig az ellen­fél vezetett, s az utolsó párban Minczának há­rom tus hátrányból kellett fordítania. A követ­kező körben viszont Kanada nem sok gondot okozott (45-29), majd a döntőbe jutásért a vb­­ezüstérmes németeken is meglepően könnye­dén sikerült átlépni (40-28). A világbajnok orosz válogatott egyébként már a 16 között ki­pottyant a selejtezőből felkerült dél-koreaiakkal szemben, ami újabb adalék nem csak a vívás térhódításához, de a női lélek kiszámíthatatlan­sághoz is. S ezt tovább fűzhetjük a döntőre is, amelyben a szívós kínai válogatott 34-33-ra le­győzte a mieinket. Ám a látszat ellenére itt nem közvetlenül a végén dőlt el a mérkőzés. Mincza itt is közel állt a csodatevéshez, mert 26-32-ről nagyon megindult felfelé, de az egyenlítésre már nem maradt ideje. Ezzel együtt ez a Vk­­ezüst „aranyat” ér, mert most már matematikai­lag is biztos, hogy csapatunk ott lesz az athéni olimpián. A hét végén a párbajtőröző hölgyek egyéni Vk-versenyére kerül sor Budapesten. Népszava-információ Izland ellen is siker a férfi kézilabda Eb-n Napi kétpontos ritmus Mit keres egy homokzsák és egy pár bokszkesztyű az Eb-n? Mármint a ké­zilabda Eb-n. Mert ez is, az is ott lóg a mennyezetről az interjúszoba előtt. Szerencsére a rendezők használati uta­sítást is mellékeltek e kompozícióhoz: dühös edzők, játékosok, újságírók most töltsék ki a mérgüket, aztán meg­nyugodva haladjanak tovább. Ha csü­törtökön este itt játszották volna a hor­vát—spanyol meccset, utóbbiak lapos­ra verik a homokzsákot, szerintük idő után esett góllal kaptak ki 30-29-re a vb-címvédőtől, és akkora botrányt csaptak - óvtak is -, hogy megadták a verseny alaphangját. Celjében pedig az izlandiak rukkolhattak volna ki egy kiadós cirkusszal a nyitónapon. A két portugál bíró ugyanis negyven percen át tanulmányozta, képesek lesznek-e önerőből nyerni a házigazda szlové­nek, majd mivel a döntetlen erre nem adott választ, hármas emberhátrányba vetették az északiakat, és ez már dön­tött. (Végeredmény: 34-28). Attól függően, hogy rövid vagy hosszabb távú következtetést von­tunk le a látottakból, nekiállhattunk aggódni vagy bizakodni. Aggódni azért, mert megsejtettük, mi vár ránk vasárnap a vendéglátó ellenében. Bi­zakodni viszont azért, mert decem­berben mi rendezzük a női Eb-t, és ekkora külső segítséggel tetszőleges magasságba hatolhatunk. Szereztünk még egy meghökkentő tapasztalatot. A 4500 ülő- és 800 állóhelyes új cel­­jei csarnok hat hónap alatt, hatmillió eurós, 1,6 milliárd forintos költséggel épült fel; nálunk mind az időtartam, mind az összeg kettes, de inkább hár­mas szorzót kapna. Reményeinket el­lenben osztani kellett, mert péntekre kiderült, a csehek ellen csütörtökön kézsérülést szenvedett Nagy László fájdalmai nem enyhülnek. „Nem fog tudni játszani, pedig átlövésben töb­bet kell produkálnunk, ha keresni akarunk valamit” - mondta Skaliczki László szövetségi kapitány, miköz­ben magától értetődő volt: nemcsak keresni, találni is kellene két pontot, hogy válogatottunk jó pozícióból vágjon neki a második körnek. A túloldalon is hasonló logikával számoltak, de a hajtás nemcsak szán­dék kérdése. Az izlandiakból sokat kivett az előző éjszakai rohanás és közelharc, virtuóz irányítójuk lézen­gett, védekezésben is engedékenyeb­bek voltak a szokásosnál. A magya­rok ellenben kiválóan felkészültek a beállósból, Sigurdssonból és a befu­tásokból, elöl pedig Buday talpról eleresztett löketei szaggatták a hálót. Már 10-7-re vezettünk, amikor az extraklasszis Stefansson ráunt az ali­bizésre és kis túlzással egyedül fordí­tott 12-11-re. Átmenetileg, mert ha­marosan 14-12 volt újra ide, de két könnyelműen eleresztett labda miatt 15-15-tel zárult a félidő, mintha ad­dig semmi sem történt volna. Fordulás után aztán felpörögtek az események és a magyar akciók. Diaz parádézott, Mezeit többször sikerült ziccerbe hozni, és amikor a 40. perc­ben Sigurdsson szándékos lábért megkapta a harmadik kiállítását és a piros lapot, felborult az esélyegyen­lőség. A differencia már hatgólosra nőtt, aminek a fele zilált végjátékban, Fazekas bravúrjainak és Mocsai gól­jainak köszönhetően megmaradt, megszületett a 32-29-es győzelem. Két nap után így négypontos a ma­gyar csapat, és ebből kettőt már a szlovének elleni, vasárnapi össze­csapástól függetlenül bevisz a közép­döntőbe. Nem csoda, hogy angyali nyugalommal sétáltunk el a homok­zsák mellett. Ballai Attila (Colje) Sánták, kutyák, hazugok Dárdai Pálnak nem a válogatott az első, hirdette tegnapi címlapján a Nemzeti Sport, majd egy oldallal beljebb Különös üzenet Németország­ból cím alatt fejtette ki a cikk újságírója Dárdai Pál „árulásának” tör­ténetét. Íme, a szenzációs eset összefoglalása a kelleténél nem hosszabban, néhány mondatban. Dárdai interjút adott a Berliner Kurier nevű német újságnak, s az ebből készült írás - Dárdai kosarat adott Lotharnak hangzatos címmel - csütörtökön jelent meg. A Bundesligában félidőben kieső helyen álló Hertha magyar játékosa ebben kifejtette, mindent el­követ azért, hogy csapata bennmaradjon az első osztályban. Ennek ér­dekében még a magyar válogatott bizonyos mérkőzéseitől is hajlandó tá­vol maradni. Ez lenne tehát a különös üzenet - horribile die tu, a sajtón keresztül! —, mégpedig személy szerint Lothar Matthäusnak címezve. Amit a sportlap újságírója közvetítésével a szövetségi kapitány meg is kapott. És azonmód ki is kért magának. Dárdai lemoshatatlanul besáro­­zódott... Egészen a pontig, amíg, az írás legvégén, Dárdai szájából el­hangzik: „...én már beszéltem a kapitánnyal. Lothar Matthäus tudomá­sul vette, hogy a klubcsapatom sikereire kell koncentrál­nom... Hogy is van ez? Mindez annak ismeretében igazán érdekes, hogy Dárdai nyi­latkozatát a cikkíró megszakítva közli: „Csakhogy minderről Lothar Matthäus mit sem tud.. Az igazság kihirdetése előtt érdemes végiggondolni, hogyan is alakul­hatott ki a „botrány". A Berliner Kurier interjút kér Dárdai Páltól, az írás megjelenik. Illetlenség, vagy legalábbis életszerűtlen óhaj lett volna Dárdaitól, hogy bocs’, fiúk, addig ne jelenjen meg a cikk, amíg nem tu­dok Matthäusszal beszélni. Amikor azonban a lap a standokra kerül, Dárdai felhívja Matthäust, hogy véletlenül se az újságokból értesüljön elképzeléseiről. A kapitány megértőn fogadja a hírt, majd megbeszélik, hogy a Hertha-Stuttgart meccs után, amit Lothar élőben néz meg, leül­nek, és megbeszélik az elképzeléseiket. (A játékos érdeklődésünkre meg is erősítette, előbb Matthäust hívta, és csak utána őt az újságíró. S hoz­zátette: roppant kellemetlennek tartja, hogy éppen neki kell bizonygat­nia, mit jelent a magyar válogatottban szerepelni.) Ha a történet ebben a tálalásban jelenik meg, Dárdai múltját, jellemét figyelembe véve ki-ki eldönthetné, hogy a válogatott labdarúgója helye­sen dönt-e, amikor - ideiglenesen - klubja érdekeit a nemzeti csapaté elé helyezi. De így nem elég bulváros, nincs benne szenzáció. Bezzeg, ha úgy tálalják, hogy Dárdai nem nyilatkozott és egyeztetett, hanem üzent! Ez így már döfi! Vagy inkább szomorú. A talán legőszintébb, a képesség, teljesítmény, megbecsülés kényes egyensúlyának leginkább megfelelő válogatott lab­darúgót is utolérte a sánták végzete. Ennek dacára ne higgyük, hogy az üldözésben ő lenne a hazug emberből lett kutya. A magyar labdarúgásban mi sem egyszerűbb, mint összemosni a sántákat, a kutyákat, az őszinte meg hazug embereket. Pedig éppen ennek ellenkezője lenne a cél: megkülönböztetni, sőt elhatárolni őket egymástól. Novák Miklós A vb-2. Krutzler Eszter csak az olimpián, a verseny előtt tudja meg, indul-e a kínai világbajnoknő Erősebb a gyengébb nem Tekintettel az idei augusztusi athéni olimpiára, a 2003-as esztendő végén sorozatot indítottunk, amelyben a tényeket (a tavalyi mérleget) és a re­ményeket (a várható ötkarikás ered­ményeket) állítják egymással szem­be vagy éppen párhuzamba néhány hagyományosan éremesélyes „ma­gyaros” sportágban. Az öttusa, a kajak-kenu, az atlétika, a birkózás és a vívás után ezúttal a súlyemelés ke­rült terítékre. A kanadai Vancouverben tavaly no­vemberben rendezett súlyemelő-világ­bajnokság a nagy kérdésekre megadta a választ, hiszen ezen a versenyen a sportágban valamennyire is jegyzett nemzetek számára kiosztották az olim­piai kvótákat. Egy nemzet a férfiaknál maximum hat, a nőknél négy kvótát szerezhetett - bár nyolc, illetve hét súlycsoportban osztanak érmet. (Idén már csak azok az országok juthatnak athéni helyekhez, például az áprilisi kijevi Eb-n, amelyeknek a vb-n egyet sem sikerült begyűjteniük.) A vb-n a nőknél a nemzetek pontverse­nyében 87 ponttal a 10. helyen végez­tünk, ami három kvótát ért. Az előze­tes terv a maximális négy megszerzése volt, s kevésen múlt, hogy nem sike­rült, hiszen a 9. hely már négy kvótát jelentett a mieinknél csupán 5 ponttal többet összekapart törökök­nek. Akiket dicséret illet: Krutzler Esz­ter a 69 kg-ban ezüstérmes lett (lökés­ben szintén ezüst-, szakításban bron­zérmes), Dankó Ilona a 75 kg-ban és Varga Viktória a 75 kg-ban egyaránt 4. Férfi csapatunkból ketten kerültek be a legjobb tízbe, Gyurkovics Ferenc a 105 kg-ban a 6., Kecskés Zoltán a 69 kg-ban a 9. helyen zárt. Együttesünk pedig a 15. helyen, ami négy kvótát ért. A három érem önmagában remek produkció, de a három női kvóta ke­vés, hiszen Krutzler, Dankó és Varga mellett a három évvel ezelőtti világbaj­nok, az elhúzódó sérüléséből lassan felépülő Likerecz Gyöngyi (a sydneyi olimpia 75 kg-os súlycsoportjának 5. helyezettje) is szeretne kijutni az ötka­rikás játékokra. Krutzler helye gyakor­latilag biztos, de az is, hogy egy ére­mesélyes versenyzőnk itthon marad. A férfiak esetében reálisan csak pont­szerzésben reménykedhetünk. A négy kvótáért itt is többen állnak harcban, de a vb eredményei alapján Gyurko­vics és Kecskés előnyt élvezhet. Sérü­lése után megcélozta az olimpiát Ko­vács Zoltán is, aki Sydneyben a 94 ki­lósok között a 6. helyen végzett. A Magyar Súlyemelő-szövetség el­nöksége Krutzler érmei ellenére sem értékelhette sikeresnek a Vancouveri vb-t, így Zsuga Imre szövetségi kapi­tány távozni kényszerült a posztjáról. Az új szakvezető a korábban Norvé­giában dolgozó Fehér Tamás lett, aki­nek Imrő Dezső - Varga Viktória edző­je -, valamint Stark Tibor segíti mun­káját. (A három olimpián szerepelt, korábbi Európa-bajnok Stark a vb-n még versenyzőként vett részt, a +105 kg-ban a 17. helyen zárt.) Székfogla­lójában Fehér Tamás a következőkép­pen fogalmazott: „Az sem elképzelhe­tetlen, hogy két érmet nyerünk Athén­ban, de a jobb szereplést természete­sen a női szakágtól lehet remélni”. Ha tovább szűkítjük a kört, akkor je­len helyzet szerint a legtöbbet Krutz­ler Esztertől remélhetjük, aki a vb-n a 69 kg-os súlycsoportban a 270 kg-os eredménnyel győztes kínai Li Csun­­hong mögött 262,5 kg-mal, hat jó gya­korlattal lett ezüstérmes. - Hogyan tekint vissza a 2003-as esztendőre? - kérdeztük a BKV Előre 23 éves versenyzőjét, az 1980-as moszkvai olimpián aranyérmes Ba­­czakó Péter tanítványát. - A 2001-es súlycsoportváltásom után tulajdonképpen az elmúlt évre erősödtem bele a 69 kg-ba. A fogyasz­tás vagy a felkészülés bármely egyéb részletét tekintve is éreztem, hogy már ez az én súlycsoportom. Mindez sze­rencsére a vb-n is beigazolódott, amit elterveztem, azt mind megvalósítot­tam. Amikor kellett, akkor hoztam a legjobb formámat, nyertem három érmet, és ezeknek nagyon örülök. Egyébként három éve sokan mondták, hogy 2004-re érek majd be igazából a 69 kg-ba, és én is úgy gondolom, hogy még vannak tartalékaim. - A vb-n kerek tíz kilót javított az egyéni csúcsán. Az olimpián mennyit akar tovább emelni rajta? - Ezen nem gondolkodom, mert úgysem a kilók számítanak, hanem az érmek. Úgy vagyok vele, hogy csak annyit emeljek, amennyi éppen kell. Senkit sem érdekel, hogy tíz kilóval kevesebbet teljesítek, mint Vancou­verben, ha én leszek az olimpiai baj­nok. Ezt persze nem ígérhetem meg, csak annyit mondok: az első három között szeretnék végezni.­­ Vélhetően aligha bánná, ha a kí­naiak nem indítanak versenyzőt a 69 kg-ban. Figyeli majd a pekingi híreket? - Hiába is figyelném. Bár nyilván a kínaiak is eldöntik majd, hogy me­lyik négy súlycsoportot választják, de ezt hétpecsétes titokként kezelik, és majd csak a verseny előtti techni­kai értekezleten derül ki, hogy mi is a helyzet. Fábik Tibor Krutzler Eszter 2004-re beleerősödött a 69 kilóba - ez olimpiai érmet érhet Athénban Fotó: Kertész Gábor

Next