Népszava, 2004. május (132. évfolyam, 102–125. sz.)

2004-05-01 / Különszám

2 ÚJRA EURÓPÁBAN 2004. MÁJUS 1., SZOMBAT NÉPSZAVA Csak az tudja hatékonyan érvényesíteni az érdekeit, aki képes az összefogásra is Medgyessy Péter: Európában az élet nem a politikáról szól Magyarországon az élet a politikáról szól. Euró­pában ez éppen fordítva működik: ott a politika szól az életről. Azért keresem tehát az összefo­gás minden ésszerű, tisztességes módját, mert az nem egyszerűen szép és méltó gesztus volna az uniós csatlakozás küszöbén a politikusaink­tól, hanem az egyetlen hasznos lépés - jelentet­te ki lapunknak adott interjújában Medgyessy Péter miniszterelnök. Hozzátette: Az összefo­gás ugyanakkor nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy a fontos ügyeket, a munkahelyek teremté­sét és megvédését, a gazdaság rendbetételét, az egészség megőrzését és az uniós források maradéktalan felhasználását sikerre vigyük. - Ön parlamenti értékelő beszéde óta jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy legalább csökkenjen a kormány­ és az ellenzéki pártok közötti feszültség. Lát-e lehetősé­get arra, hogy a parlamenti pár­tok az uniós csatlakozás után job­ban együtt tudnak működni, mint annak előtte?­­ Fogalmazzunk úgy: nem lá­tom lehetőségét másnak. Nem várhatjuk el ugyanis senkitől, egyetlen más nemzettől sem, hogy az európai közösség dön­téshozatali fórumain a magyarok nemzeti érdekeiért kardoskodjon. Ez a mi dolgunk és - ami a csat­lakozás talán legfontosabb fejle­ménye - immár a mi lehetősé­günk is. Nem egyszerűen szomo­rúnak, hanem tökéletesen éssze­rűtlennek tartanám azt, ha éppen élni nem tudnánk közösen azzal az eséllyel, amelyet pedig együtt, összetartással küzdöttünk ki. Ma­gyarországon a dolgok - különö­sen a gazdaság dolgai - jó irány­ba haladnak. A józanul gondolko­dó emberek számára talán épp az az utóbbi évek legbosszantóbb tapasztalata, hogy másfél évtized elismerésre méltó gazdasági fej­lődése után a ma jellemző régi­módi, erőszakos, megosztó poli­tizálás akadályozott minket leg­inkább a haladásban. Az országot járva, az emberekkel beszélgetve arról győződtem meg, hogy a polgárok meghatározó többségé­nek elege van abból, hogy Ma­gyarországon az élet a politikáról szól. Azt mondják, és ebben töké­letesen igazuk van, hogy Európá­ban ez éppen fordítva működik, ott a politika szól az életről. Azért keresem tehát az összefogás min­den ésszerű, tisztességes módját, mert az nem egyszerűen szép és méltó gesztus volna az uniós csatlakozás küszöbén politikusa­inktól, hanem az egyetlen hasz­nos lépés.­­ Az eddigiek ismeretében ön szerint meg tud-e majd állapodni a 24 európai parlamenti magyar képviselő egy nemzeti minimum­ról, amelyet a pártelkötelezettsé­gen felül egységesen vállalni tud?­­ Ha azt nézem, hogy én hány­féle módon igyekeztem már - a Nemzeti Lobbitanácstól kezdve a politikai nyilatkozat elfogadásáig - megfoghatóvá, konkrét és kö­zös programmá tenni a nemzeti minimum ügyét, akkor talán jo­gosnak tűnhet a kérdésből ki­csendülő pesszimizmus. De én nem szánök optimista lenni, mert a csatlakozás előtt megalakulhat a Nemzeti Lobbitanács, és a pár­tok végül mégis meg tudtak egyezni a közös politikai nyilat­kozat szövegéről. Célt értem te­hát. Tény persze, hogy többször kaptam elutasító vagy sumákoló választ, mint érdemi együttmű­ködést. Számomra azonban ez nem hiúsági kérdés, ezért nem is adom fel: a közeljövőben is elkö­vetek minden tőlem telhetőt azért, hogy közös nevezőre hoz­zam érdekeinket. Június 13-ig, il­letve az azt követő napig, amikor Magyarország 24 európai parla­menti képviselője megkezdi munkáját, van még némi idő, és én őszintén bízom abban, hogy ez alatt az idő alatt végre a tettek szintjén is készek lesznek az együttműködésre, összefogásra azok, akik a szavak szintjén egyébként ma is késznek mutat­koznak. Az összefogás ugyanakkor nem cél, hanem eszköz. Eszköz ahhoz, hogy a fontos ügyeket, a munkahelyek teremtését és meg­védését, a gazdaság rendbetéte­lét, az egészség megőrzését és az uniós források maradéktalan fel­­használását sikerre vigyük. Erről szól a programunk, erről szól az Európa-terv és ennek megvalósí­tásához keressük a partnereket. - A taggá válás ünnepségei után sok hétköznap következik. A csatlakozás nyomán mit nyer Európa Magyarországgal és mit nyer Magyarország az uniós tag­sággal? - Magyarország meghatározó szereplője volt annak a folyamat­nak, amely rövid idő alatt mély­reható változásokat követelt meg Kelet-Közép-Európa népeitől an­nak érdekében, hogy az egykor politikailag kettészakított konti­nens újraegyesítését most ne aka­dályozzák gazdasági különbsé­gek. Óriási áldozatokat és - bár erről idehaza ritkán szoktunk be­szélni - komoly tudást igényelt ez tőlünk. És íme, sikerült! Hi­szem, hogy az unió biztonságot, gyarapodást, nyugalmat hoz majd mindnyájunknak. Mert amikor azt mondjuk: európai - akkor el­sősorban az élet minőségére gon­dolunk. Hiszem, hogy fokozato­san mi is élvezni tudjuk a mun­kánk gyümölcsét, új munkahe­lyek jönnek létre, emelkednek a fizetések és egyre jobb kórházak­ban, modern műszerek segítségé­vel tudunk meggyógyulni. Sőt marad időnk és lehetőségünk is egészségünk megőrzésére. Ez itt a lényeg: Európa nemcsak a nagy dolgokról, hanem a hétköznapok­ról, a gyarapodásról, a biztonság­ról, a jobb életről szól. Természetesen ugyanez igaz a másik oldalon is: közös Euró­pánk válik erősebbé, sikeresebbé, okosabbá velünk, magyarokkal, kultúránkkal, képzettségünkkel, vásárlóerőnkkel. -Az uniós tagság nyomán szá­­mít-e arra, hogy változik Ma­gyarország kapcsolata a konti­nens többi államával, különösen a szomszédaival? - Magyarország az erős és be­folyásos Európai Unió egyenran­gú és teljes jogú tagja lesz. Ez a változás azt jelenti majd, hogy nemzeti és európai érdekeinket ezentúl sokkal hatékonyabban tudjuk majd érvényesíteni má­sokkal szemben, illetve - a másik oldalról nézvést - azt, hogy ezen­túl mi magunk is többet tehetünk majd akkor, amikor bizonyos or­szágokat - gondolok itt elsősor­ban délkeleti szomszédainkra - külpolitikai törekvéseikben tá­mogatni akarunk. Magyarán: sokkal többet tehetünk például azért, hogy Románia, Szerbia és Montenegró, Horvátország mi­előbb az unió tagja lehessen. Te­hetünk és teszünk is.­­ Mi a garancia arra, hogy az újraegyesült Európában Ma­gyarország képes fellépni a hatá­ron belüli és túli magyarság cél­jaiért, érdekeiért? - Éppen az, amire az előbb utaltam. „Birtokon belül” kerül­tünk. Ezentúl nem pusztán érin­tettjei leszünk a fontos döntések­nek, de egyenrangú résztvevői le­szünk a döntések meghozatalá­nak is. Minden európai magyar politikus felelőssége a jövőben az, hogy döntéseit annak figye­lembevételével hozza meg, hogy hazánk uniós tagsága nem pusz­tán a modern, európai Magyaror­szág megteremtésének hatékony eszköze, hanem az egyetlen elfo­gadható esélye a nemzet határok feletti újraegyesítésének is. Raj­tunk is múlik, hogy éljünk ezzel az eséllyel. -Az uniós alkotmány kisebbsé­gi jogokról szóló szövegezésében elért siker vagy a munkaerő sza­bad áramlását kísérő kudarc jel­­lemzi-e majd a továbbiakban Magyarország uniós tagságát? - Európában az képes hatéko­nyan érvényesíteni az érdekeit, aki képes az összefogásra, aki egy-egy fontos ügyben közös ne­vezőre tudja hozni a különböző álláspontokat. Magyarország uniós érdekérvényesítésének si­kere tehát azon múlik, képesek leszünk-e túllépni a ma jellemző belpolitikai megosztottságon. - Van-e konkrét elképzelésük arra, miképpen lehet versenyké­pesebbé tenni a gazdálkodókat és a vállalkozókat a csatlakozás után? - Képessé kell válnunk arra, hogy éljünk mindazzal az óriási lehetőséggel, amit uniós csatla­kozásunk jelent. A modern, euró­pai országokban nem a kormá­nyok, nem az államok „csinál­ják” a jövőt, hanem az emberek. A kormányok és államok felada­ta az, hogy ebben segítse őket, partnerük legyen terveik megva­lósításában. Magyarország szá­mára már az első uniós ciklus­ban, 2006-ig mintegy 1360 milli­árd forintnyi közös forrás áll ren­delkezésre ahhoz, hogy a gazda­ság szereplői, az emberek okos és bátor pályázatain keresztül segít­se hazánk felzárkózását a nálunk­nál szerencsésebb történelmű or­szágokhoz. A közös finanszírozás azt jelenti, hogy az unió minden egyes modernizációra, gazdaság­erősítésre szánt költségvetési fo­rint mellé odatesz még egyet, az­az éppen megkétszerezi a lehető­ségeinket. Mindenki számára adott a lehetőség, kizárólag raj­tunk múlik, tudunk-e élni vele. A kormány ehhez minden segítsé­get igyekszik megadni. Hadd em­lítsem példaként a Pályázat Elő­készítő Alapot, amely a csatlako­zó országok között egyedülálló kezdeményezés, nincs másutt eh­hez hasonló, költségvetési pénz­ből működtetett program. A prog­ram sikere pedig azzal biztat minket, hogy Magyarország és az itt élők is képesek lesznek arra, amire a görögök, portugálok vagy írek képesek voltak: a ma­gunk hasznára fordítani a csatla­kozás előnyeit. Képessé kell válnunk arra, hogy éljünk mindazzal az óriási lehetőséggel, amit uniós csatlakozásunk jelent Gondolatok Magyarország történelmi eseményéről SZABÓ ISTVÁN OSCAR­­DÍJAS FILMRENDEZŐ Amikor gondolkodni kezd­tem azon, mit viszünk Eu­rópába, nyilvánvaló volt, hogy mindazt, ami a kultú­ránkat oly gazdaggá teszi, s ami mindannyiunkban él. Visszük Arany Jánost és Petőfi Sándort, visszük Batsányi Jánost és Balassi Bálintot, Kosztolányit és Radnótit, Adyt és József Attilát. Amit ezen a kultúrán kívül magunkban hordunk, ami valamennyiünk életé­nek közös része, az a súlyos történelmi fordulatoktól terhes történelmi tapasztalat. Ez nagyon-nagyon te­hetséges ország. Bizonyítja ezt az a több száz esz­tendő, amit a magyar nép túlélt. A túléléshez tehet­ség kell és taktika. A szomszédos népekkel együtt él­te túl a történelmi viharokat, holott nagyon sokszor megpróbálták ellenségképekkel mások ellen uszíta­ni. Az egymás iránti tisztelet az a nagy érték, amit ápolni kell. Az állandó ellenségkép-keresés a politiku­sok érdeke, hiszen nekik ember kell a zászló alá, em­bereket pedig érzelmekkel lehet a zászló alá hívni, s a rossz érzelmeket felkorbácsolni a legegyszerűbb. Tudnunk kell, akárhogy riogatnak minket mindenféle politikai érdekek apostolai, az európai kultúra soha nem akarja elpusztítani a magyar kultúrát. KERTÉSZ IMRE NOBEL-DÍJAS ÍRÓ Minden szempontból na­gyon örülök neki, mert Ma­gyarország életében elő­ször egy egészen bizton­ságos környezetbe lép, így nyugodtan foglalkozhat a saját problémáival. Szaba­don értékesítheti saját érté­keit, mind anyagi, mind pedig szellemi értelemben egyaránt. Nem érzem magam sem gazdasági, sem pedig Európa-szakértőnek, egyáltalán semmilyen szakértő nem vagyok, de örülök, mert remélhetőleg sokszínűbbek leszünk, és lehetséges, hogy egy jobb életet élhetünk. Nyugat-Európa több mint egy évtize­dig vonakodott a közösségbe felvenni Kelet-Közép- Európát. A térség kis államai elhagyatva érezték ma­gukat, a nyugati vállveregetéseket úgy fogadták, mint a szegény rokonnak kijáró biccentést, de való­jában ezek az országok a létükért szorongtak. GLATZ FERENC TÖRTÉ­NÉSZPROFESSZOR Számomra a csatlakozás mindenekelőtt a szellemi és az anyagi javak sza­bad áramlásának kezde­tét jelenti. Másodszor ver­senyt az egyének szint­jén, valamint a termelőkö­zösségek és a kultúra szintjén. Harmadszor a békét jelenti. Meggyőződé­sem, hogy az az Európa, amelyiknek nagy hátrá­nya volt, hogy a XX. században két világháborút élt meg, nyugodt lehet, erre többé nem lesz lehe­tőség. Negyedikként említem az esélyegyenlősé­get, mostantól ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy az erősebb Nyugat-Európa és a gyengébb Kelet között megszűnjön a különbség. Ha nem nyílik ki az Európai Unió ajtaja, ha nem teremtődik meg Nyugat és Kelet esélyazonossága, akkor a kelet­európai szegényebb régiók alárendelt szerepet fognak játszani a XXI. században. Végül az unió­hoz való csatlakozás egy új nemzeti és európai büszkeség korát is elhozza. Sem az amerikaiak­kal, sem a Távol-Kelettel szemben nem kell többé arra gondolnunk, hogy mi, európaiak mindig csak bajt hozunk a világra. VIZI E. SZILVESZTER, AZ AKADÉMIA ELNÖKE A belépés mindenekelőtt a Kárpát-medencében élő magyarokat vonja egyetlen nagy kulturális egységbe, és ennek az összetartozásnak a felemelő pillanatai is ben­ne vannak a belépési aktus­ban. Meggyőződésem, hogy az uniós tagság ledönti azokat a történelmileg emelt falakat, amelyek a magyart elválasztották a magyartól. Úgy kell az unión belül magyarnak lennünk, ahogyan Bartók Béla és Kodály Zoltán magyar és európai volt egyszerre a népzenében. A magyar kultúra és tudo­mány nem csupán része a „vén Európának”, hanem alkotó- és éltető eleme. Tudósaink jelentősen hozzájá­rultak a kontinens szürkeállományának gyarapításá­hoz, és semmi okom azt hinni, hogy ez a hagyomá­nyosnak nevezhető tendencia bármilyen ok miatt is gyengülne a közösségben. Én azokkal értek egyet, akik történelmi eseménynek tartják az uniós tagságot.

Next