Népszava, 2004. május (132. évfolyam, 102–125. sz.)
2004-05-01 / Különszám
2 ÚJRA EURÓPÁBAN 2004. MÁJUS 1., SZOMBAT NÉPSZAVA Csak az tudja hatékonyan érvényesíteni az érdekeit, aki képes az összefogásra is Medgyessy Péter: Európában az élet nem a politikáról szól Magyarországon az élet a politikáról szól. Európában ez éppen fordítva működik: ott a politika szól az életről. Azért keresem tehát az összefogás minden ésszerű, tisztességes módját, mert az nem egyszerűen szép és méltó gesztus volna az uniós csatlakozás küszöbén a politikusainktól, hanem az egyetlen hasznos lépés - jelentette ki lapunknak adott interjújában Medgyessy Péter miniszterelnök. Hozzátette: Az összefogás ugyanakkor nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy a fontos ügyeket, a munkahelyek teremtését és megvédését, a gazdaság rendbetételét, az egészség megőrzését és az uniós források maradéktalan felhasználását sikerre vigyük. - Ön parlamenti értékelő beszéde óta jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy legalább csökkenjen a kormány és az ellenzéki pártok közötti feszültség. Lát-e lehetőséget arra, hogy a parlamenti pártok az uniós csatlakozás után jobban együtt tudnak működni, mint annak előtte? Fogalmazzunk úgy: nem látom lehetőségét másnak. Nem várhatjuk el ugyanis senkitől, egyetlen más nemzettől sem, hogy az európai közösség döntéshozatali fórumain a magyarok nemzeti érdekeiért kardoskodjon. Ez a mi dolgunk és - ami a csatlakozás talán legfontosabb fejleménye - immár a mi lehetőségünk is. Nem egyszerűen szomorúnak, hanem tökéletesen ésszerűtlennek tartanám azt, ha éppen élni nem tudnánk közösen azzal az eséllyel, amelyet pedig együtt, összetartással küzdöttünk ki. Magyarországon a dolgok - különösen a gazdaság dolgai - jó irányba haladnak. A józanul gondolkodó emberek számára talán épp az az utóbbi évek legbosszantóbb tapasztalata, hogy másfél évtized elismerésre méltó gazdasági fejlődése után a ma jellemző régimódi, erőszakos, megosztó politizálás akadályozott minket leginkább a haladásban. Az országot járva, az emberekkel beszélgetve arról győződtem meg, hogy a polgárok meghatározó többségének elege van abból, hogy Magyarországon az élet a politikáról szól. Azt mondják, és ebben tökéletesen igazuk van, hogy Európában ez éppen fordítva működik, ott a politika szól az életről. Azért keresem tehát az összefogás minden ésszerű, tisztességes módját, mert az nem egyszerűen szép és méltó gesztus volna az uniós csatlakozás küszöbén politikusainktól, hanem az egyetlen hasznos lépés. Az eddigiek ismeretében ön szerint meg tud-e majd állapodni a 24 európai parlamenti magyar képviselő egy nemzeti minimumról, amelyet a pártelkötelezettségen felül egységesen vállalni tud? Ha azt nézem, hogy én hányféle módon igyekeztem már - a Nemzeti Lobbitanácstól kezdve a politikai nyilatkozat elfogadásáig - megfoghatóvá, konkrét és közös programmá tenni a nemzeti minimum ügyét, akkor talán jogosnak tűnhet a kérdésből kicsendülő pesszimizmus. De én nem szánök optimista lenni, mert a csatlakozás előtt megalakulhat a Nemzeti Lobbitanács, és a pártok végül mégis meg tudtak egyezni a közös politikai nyilatkozat szövegéről. Célt értem tehát. Tény persze, hogy többször kaptam elutasító vagy sumákoló választ, mint érdemi együttműködést. Számomra azonban ez nem hiúsági kérdés, ezért nem is adom fel: a közeljövőben is elkövetek minden tőlem telhetőt azért, hogy közös nevezőre hozzam érdekeinket. Június 13-ig, illetve az azt követő napig, amikor Magyarország 24 európai parlamenti képviselője megkezdi munkáját, van még némi idő, és én őszintén bízom abban, hogy ez alatt az idő alatt végre a tettek szintjén is készek lesznek az együttműködésre, összefogásra azok, akik a szavak szintjén egyébként ma is késznek mutatkoznak. Az összefogás ugyanakkor nem cél, hanem eszköz. Eszköz ahhoz, hogy a fontos ügyeket, a munkahelyek teremtését és megvédését, a gazdaság rendbetételét, az egészség megőrzését és az uniós források maradéktalan felhasználását sikerre vigyük. Erről szól a programunk, erről szól az Európa-terv és ennek megvalósításához keressük a partnereket. - A taggá válás ünnepségei után sok hétköznap következik. A csatlakozás nyomán mit nyer Európa Magyarországgal és mit nyer Magyarország az uniós tagsággal? - Magyarország meghatározó szereplője volt annak a folyamatnak, amely rövid idő alatt mélyreható változásokat követelt meg Kelet-Közép-Európa népeitől annak érdekében, hogy az egykor politikailag kettészakított kontinens újraegyesítését most ne akadályozzák gazdasági különbségek. Óriási áldozatokat és - bár erről idehaza ritkán szoktunk beszélni - komoly tudást igényelt ez tőlünk. És íme, sikerült! Hiszem, hogy az unió biztonságot, gyarapodást, nyugalmat hoz majd mindnyájunknak. Mert amikor azt mondjuk: európai - akkor elsősorban az élet minőségére gondolunk. Hiszem, hogy fokozatosan mi is élvezni tudjuk a munkánk gyümölcsét, új munkahelyek jönnek létre, emelkednek a fizetések és egyre jobb kórházakban, modern műszerek segítségével tudunk meggyógyulni. Sőt marad időnk és lehetőségünk is egészségünk megőrzésére. Ez itt a lényeg: Európa nemcsak a nagy dolgokról, hanem a hétköznapokról, a gyarapodásról, a biztonságról, a jobb életről szól. Természetesen ugyanez igaz a másik oldalon is: közös Európánk válik erősebbé, sikeresebbé, okosabbá velünk, magyarokkal, kultúránkkal, képzettségünkkel, vásárlóerőnkkel. -Az uniós tagság nyomán számít-e arra, hogy változik Magyarország kapcsolata a kontinens többi államával, különösen a szomszédaival? - Magyarország az erős és befolyásos Európai Unió egyenrangú és teljes jogú tagja lesz. Ez a változás azt jelenti majd, hogy nemzeti és európai érdekeinket ezentúl sokkal hatékonyabban tudjuk majd érvényesíteni másokkal szemben, illetve - a másik oldalról nézvést - azt, hogy ezentúl mi magunk is többet tehetünk majd akkor, amikor bizonyos országokat - gondolok itt elsősorban délkeleti szomszédainkra - külpolitikai törekvéseikben támogatni akarunk. Magyarán: sokkal többet tehetünk például azért, hogy Románia, Szerbia és Montenegró, Horvátország mielőbb az unió tagja lehessen. Tehetünk és teszünk is. Mi a garancia arra, hogy az újraegyesült Európában Magyarország képes fellépni a határon belüli és túli magyarság céljaiért, érdekeiért? - Éppen az, amire az előbb utaltam. „Birtokon belül” kerültünk. Ezentúl nem pusztán érintettjei leszünk a fontos döntéseknek, de egyenrangú résztvevői leszünk a döntések meghozatalának is. Minden európai magyar politikus felelőssége a jövőben az, hogy döntéseit annak figyelembevételével hozza meg, hogy hazánk uniós tagsága nem pusztán a modern, európai Magyarország megteremtésének hatékony eszköze, hanem az egyetlen elfogadható esélye a nemzet határok feletti újraegyesítésének is. Rajtunk is múlik, hogy éljünk ezzel az eséllyel. -Az uniós alkotmány kisebbségi jogokról szóló szövegezésében elért siker vagy a munkaerő szabad áramlását kísérő kudarc jellemzi-e majd a továbbiakban Magyarország uniós tagságát? - Európában az képes hatékonyan érvényesíteni az érdekeit, aki képes az összefogásra, aki egy-egy fontos ügyben közös nevezőre tudja hozni a különböző álláspontokat. Magyarország uniós érdekérvényesítésének sikere tehát azon múlik, képesek leszünk-e túllépni a ma jellemző belpolitikai megosztottságon. - Van-e konkrét elképzelésük arra, miképpen lehet versenyképesebbé tenni a gazdálkodókat és a vállalkozókat a csatlakozás után? - Képessé kell válnunk arra, hogy éljünk mindazzal az óriási lehetőséggel, amit uniós csatlakozásunk jelent. A modern, európai országokban nem a kormányok, nem az államok „csinálják” a jövőt, hanem az emberek. A kormányok és államok feladata az, hogy ebben segítse őket, partnerük legyen terveik megvalósításában. Magyarország számára már az első uniós ciklusban, 2006-ig mintegy 1360 milliárd forintnyi közös forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdaság szereplői, az emberek okos és bátor pályázatain keresztül segítse hazánk felzárkózását a nálunknál szerencsésebb történelmű országokhoz. A közös finanszírozás azt jelenti, hogy az unió minden egyes modernizációra, gazdaságerősítésre szánt költségvetési forint mellé odatesz még egyet, azaz éppen megkétszerezi a lehetőségeinket. Mindenki számára adott a lehetőség, kizárólag rajtunk múlik, tudunk-e élni vele. A kormány ehhez minden segítséget igyekszik megadni. Hadd említsem példaként a Pályázat Előkészítő Alapot, amely a csatlakozó országok között egyedülálló kezdeményezés, nincs másutt ehhez hasonló, költségvetési pénzből működtetett program. A program sikere pedig azzal biztat minket, hogy Magyarország és az itt élők is képesek lesznek arra, amire a görögök, portugálok vagy írek képesek voltak: a magunk hasznára fordítani a csatlakozás előnyeit. Képessé kell válnunk arra, hogy éljünk mindazzal az óriási lehetőséggel, amit uniós csatlakozásunk jelent Gondolatok Magyarország történelmi eseményéről SZABÓ ISTVÁN OSCARDÍJAS FILMRENDEZŐ Amikor gondolkodni kezdtem azon, mit viszünk Európába, nyilvánvaló volt, hogy mindazt, ami a kultúránkat oly gazdaggá teszi, s ami mindannyiunkban él. Visszük Arany Jánost és Petőfi Sándort, visszük Batsányi Jánost és Balassi Bálintot, Kosztolányit és Radnótit, Adyt és József Attilát. Amit ezen a kultúrán kívül magunkban hordunk, ami valamennyiünk életének közös része, az a súlyos történelmi fordulatoktól terhes történelmi tapasztalat. Ez nagyon-nagyon tehetséges ország. Bizonyítja ezt az a több száz esztendő, amit a magyar nép túlélt. A túléléshez tehetség kell és taktika. A szomszédos népekkel együtt élte túl a történelmi viharokat, holott nagyon sokszor megpróbálták ellenségképekkel mások ellen uszítani. Az egymás iránti tisztelet az a nagy érték, amit ápolni kell. Az állandó ellenségkép-keresés a politikusok érdeke, hiszen nekik ember kell a zászló alá, embereket pedig érzelmekkel lehet a zászló alá hívni, s a rossz érzelmeket felkorbácsolni a legegyszerűbb. Tudnunk kell, akárhogy riogatnak minket mindenféle politikai érdekek apostolai, az európai kultúra soha nem akarja elpusztítani a magyar kultúrát. KERTÉSZ IMRE NOBEL-DÍJAS ÍRÓ Minden szempontból nagyon örülök neki, mert Magyarország életében először egy egészen biztonságos környezetbe lép, így nyugodtan foglalkozhat a saját problémáival. Szabadon értékesítheti saját értékeit, mind anyagi, mind pedig szellemi értelemben egyaránt. Nem érzem magam sem gazdasági, sem pedig Európa-szakértőnek, egyáltalán semmilyen szakértő nem vagyok, de örülök, mert remélhetőleg sokszínűbbek leszünk, és lehetséges, hogy egy jobb életet élhetünk. Nyugat-Európa több mint egy évtizedig vonakodott a közösségbe felvenni Kelet-Közép- Európát. A térség kis államai elhagyatva érezték magukat, a nyugati vállveregetéseket úgy fogadták, mint a szegény rokonnak kijáró biccentést, de valójában ezek az országok a létükért szorongtak. GLATZ FERENC TÖRTÉNÉSZPROFESSZOR Számomra a csatlakozás mindenekelőtt a szellemi és az anyagi javak szabad áramlásának kezdetét jelenti. Másodszor versenyt az egyének szintjén, valamint a termelőközösségek és a kultúra szintjén. Harmadszor a békét jelenti. Meggyőződésem, hogy az az Európa, amelyiknek nagy hátránya volt, hogy a XX. században két világháborút élt meg, nyugodt lehet, erre többé nem lesz lehetőség. Negyedikként említem az esélyegyenlőséget, mostantól ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy az erősebb Nyugat-Európa és a gyengébb Kelet között megszűnjön a különbség. Ha nem nyílik ki az Európai Unió ajtaja, ha nem teremtődik meg Nyugat és Kelet esélyazonossága, akkor a keleteurópai szegényebb régiók alárendelt szerepet fognak játszani a XXI. században. Végül az unióhoz való csatlakozás egy új nemzeti és európai büszkeség korát is elhozza. Sem az amerikaiakkal, sem a Távol-Kelettel szemben nem kell többé arra gondolnunk, hogy mi, európaiak mindig csak bajt hozunk a világra. VIZI E. SZILVESZTER, AZ AKADÉMIA ELNÖKE A belépés mindenekelőtt a Kárpát-medencében élő magyarokat vonja egyetlen nagy kulturális egységbe, és ennek az összetartozásnak a felemelő pillanatai is benne vannak a belépési aktusban. Meggyőződésem, hogy az uniós tagság ledönti azokat a történelmileg emelt falakat, amelyek a magyart elválasztották a magyartól. Úgy kell az unión belül magyarnak lennünk, ahogyan Bartók Béla és Kodály Zoltán magyar és európai volt egyszerre a népzenében. A magyar kultúra és tudomány nem csupán része a „vén Európának”, hanem alkotó- és éltető eleme. Tudósaink jelentősen hozzájárultak a kontinens szürkeállományának gyarapításához, és semmi okom azt hinni, hogy ez a hagyományosnak nevezhető tendencia bármilyen ok miatt is gyengülne a közösségben. Én azokkal értek egyet, akik történelmi eseménynek tartják az uniós tagságot.