Népszava, 2004. június (132. évfolyam, 126–151. sz.)
2004-06-17 / 140. szám
Halmai Katalin A megtalált alkotmány konvent Jelképes jelentősége van annak, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetéből az utolsó előtti pillanatban kikerült a jeles ókori görög történetíró, Thuküdidész sokat idézett mondata: „Mi olyan alkotmány szerint élünk, amelynek neve, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia”. A híres mondást még az alkotmányozó klasszikafilológiában is jártas elnöke, Valéry Giscard D’Estaing francia ex-államfő „csempészte” a bevezető passzus élére. A folyamatosan módosított szövegből azonban mára hirtelen eltűnt a jeles idézet, hogy helyét az alkotmányt remélhetőleg ezen a héten véglegesítő állam- és kormányfők Hellász híres szülöttének szavainál kevésbé időtálló névsora foglalja majd el. A változtatást állítólag az indokolja, hogy megszelídítse az alkotmány szónak még az említésétől is berzenkedő brit közvéleményt, elvégre az ógörög citátum inkább való egy ünnepélyes Magna Charta, semmint egy hagyományos szerződés élére. Rosszmájú elemzők szerint azonban enyhén szólva megmosolyogtató lenne Thuküdidészre és a többségre hivatkozni azután, hogy az EU egyetlen közvetlenül választott intézményének, az Európai Parlamentnek a megválasztását csaknem teljes választói közöny, a szavazópolgárok 55 százalékának a távolmaradása kísérte. Talán jobb is, ha az alkotmányos szerződést szignáló állam- és kormányfőket semmi nem emlékezteti arra, hogy az ókorban hogyan is értelmezték a demokráciát... A kétnapos csúcstalálkozóra öszszegyűlő uniós vezetők zömétől az elmúlt hétvégén ugyanis a „többség” megvonta a támogatását, így csütörtöktől egy „vert sereg” gyürkőzik neki Brüsszelben, hogy szentesítse az Európai Unió első alkotmányát és megnevezze az Európai Bizottság következő elnökét. A találkozó résztvevőinek mindennél nagyobb szükségük van a választási kudarcot feledtetni próbáló győzelmi jelentésre, a sikert ezúttal nem kockáztathatják. Most jó az esély arra, hogy pontot tegyenek a hosszú hónapok óta tartó alkudozás végére, és megállapodjanak az integráció vagy fél tucat szerződését fölváltó és egyszerűsítő alaptörvényről. A hét végi fiaskó ugyanakkor óvatosságra intheti a tagállamok vezetőit, hiszen a nagy nehezen tető alá hozott alkotmányt a dolgok jelenlegi állása szerint legalább tíz országban bocsátják majd népszavazásra, többek között a strasbourgi képviselőtestületbe a legtöbb euroszkeptikus honatyát küldő Egyesült Királyságban. A szerző a Népszava brüsszeli tudósítója Az uniós csúcsra a dokumentum több száz cikkéből már csak néhánynak a véglegesítése maradt, ezek azonban nem véletlenül kerültek az EU legbefolyásosabb döntéshozó testülete elé. Az állam- és kormányfőknek három alapvető kérdésben kell dűlőre jutniuk, meg kell határozniuk a szavazáskor alkalmazott minősített többség fogalmát, az Európai Bizottság majdani létszámát és összetételét, valamint újra kell osztaniuk az európai parlamenti mandátumok számát. Egyszóval állást kell foglalniuk abban, hogy az egyes tagállamoknak mekkora beleszólásuk, befolyásuk lehet a döntésekre. Mivel a közösségi határozathozatalban folyamatosan visszaszorul a vétójog, és már csak a verdiktek egynegyedében alkalmazzák, egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy jogszabály elfogadásához hány ország egyetértése szükséges. A formálódó alkotmány az úgynevezett kettős többség elvét alkalmazva a tagállamok és az összlakosság többségének a jóváhagyásához köti az előterjesztések megszavazását. A vita most, és már jó egy éve, arról folyik, hogy hol húzzák meg a többséghez szükséges népességarányt. Nagy és kis tagállamok egyaránt azt szeretnék, ha „a jognak asztalánál mind egyaránt foglalnának helyt”: a nagyok azért, mert mögöttük áll az EU-lakosság többsége, a kisebbek azért, mert nem hajlandók alávetni magukat az erősebb(ek) diktátumának. A szavazati rendszer reformjával szorosan összefügg az uniós „kormány” leendő összetétele. A tagállamok zöme ragaszkodni látszik ahhoz, hogy képviselőt küldjön a döntéseket előkészítő és a végrehajtásukat ellenőrző Európai Bizottságba, ám nem titkolja, hogy bizonyos engedményekért cserébe esetleg hajlandó lenne megfontolni a testület jövőbeni, a tervezett 2009 helyett csak 2014-ben érvénybe lépő létszámcsökkentését. Ugyancsak a globális alku, az adokkapok része az európai parlamenti helyek újraosztása: a Bulgáriával és Romániával kiegészülő, 27 tagú EU képviselőtestületében a legkisebb tagállamok a jelenlegi négy helyett hat mandátumot követelnek maguknak, míg a többség csak eggyel bővítené a nekik járó helyek számát. Könnyen előfordulhat, hogy az egyéb kérdésekben tanúsított kompromisszumkészség jutalma ezúttal néhány parlamenti pluszmandátum lesz. Az Európai Unión belüli hatalmi viszonyokat érintő döntések mellett az állam- és kormányfőknek kell állást foglalniuk abban is, hogy az alkotmány preambuluma utaljon-e a kontinens keresztény gyökereire, illetve örökségére. A katolikus országok kitartanak korábbi álláspontjuk mellett, de kötik az ebet a karóhoz a szekularizáció hívei is. Vannak, akik úgy vélik, hogy a csúcson nem az intézményi kérdések, hanem a bevezető szöveg tartalma gerjeszti majd a leghevesebb vitákat. Ahogy egy brüsszeli diplomata fogalmazott: Istennel nem lehet kompromisszumot kötni, vagy szerepel a szövegben, vagy nem, áthidaló megoldás nincs... Amikor a huszonöt ország vezetője tavaly decemberben először rugaszkodott neki az alkotmány elfogadásának, a soros elnök, Olaszország kormányfője rövid vita után eredménytelennek minősítette és berekesztette a tanácskozást. Meglehet, hogy ezúttal egy egyszerűbbnek látszó napirendi pont tárgyalása, az Európai Bizottság leendő elnökének a kijelölését övező nézetkülönbségek miatt miatt kell elhalasztani a döntést. Romano Prodi székéért legalább egy tucatönjjelölt verseng, de a hírek szerint egyik sem élvezi a tagállamok zömének a támogatását. A bizottsági elnököt az Európai Tanács minősített többséggel választja meg, ám úgy tűnik, nehéz olyan politikust találni, aki képes lenne megszerezni a szükséges szavazatmennyiséget. Az egyedüli esélyesnek látszó Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő nem kíván Brüsszelbe költözni, különösen azután, hogy pártját a választók nagy többséggel támogatták az elmúlt hét végén megtartott parlamenti választásokon. Pedig a kereszténydemokrata politikus számíthat a bizottsági elnök személyéről a végső szót kimondó Európai Parlament legnagyobb frakciójának, a konzervatív szövetségnek az igen szavazatára is. Ha Juncker a nagy győzködés ellenére sem áll kötélnek, a versenyben maradó jelöltek legalább annyi támogató, mint ellenszavazatot gyűjthetnek be. Az egyik a briteknek túl föderalista, a másik a jobboldalnak nem tetsző szocialista, a harmadik nem tud franciául, a negyedik pedig azért elfogadhatatlan, mert ismét egy liberális... A lecke tehát föl van adva, a hatalmon lévők választási kudarcát követően nehéz lesz olyan személyt találni, aki ha nem is gyarapította, de legalább megőrizte tekintélyét az európai szavazópolgárok szemében. Az állam- és kormányfőknek meg kell határozniuk a minősített többség fogalmát, az Európai Bizottság majdani létszámát, s újra kell osztaniuk az európai parlamenti mandátumok számát Egy normális Egyrészt az világos, hogy a törvényeket meg kell tartani. Másrészt kiderülhet egy-egy jogszabályról, hogy túl sok értelme nincs. Ilyenkor persze lehet tovább ragaszkodni hozzá makacsul. De az is elképzelhető megoldás, hogy a bölcs jogalkotók szembenéznek ezzel a ténnyel, és új szabályt alkotnak. Egészen konkrétan a kampánycsend intézményére gondolok. Arra, hogy a választások előtti utolsó nap már semmilyen propagandát nem lehet folytatni. Mi ennek az értelme? Mondjuk, lehet az a válasz, hogy azért jó a kampánycsend, mert az állampolgár szép nyugodtan végiggondolja azt, amit egészen addig hallott, és befolyástól mentesen nap hozza meg a szavazófülkében a döntését. És különben is, végre egy kedves, hírszegény, nyugodt nap. Kár, hogy ez a gondolatmenet elejétől a végéig hibás. Akit zavart a végiggondolásban a kampány, az nem hallgatja legfeljebb a hírrádiókat, tévéket és gyorsan átlapoz a politikai lapok belföldi rovatán. Az utcán pedig lesütött szemmel jár, nehogy már az óriásplakátok eltántorítsák az ő kedvenc pártjától. Jegyezzük meg, a népek egy jelentős része eddig is, az egész kampány folyamán így járt el, s nem is ment el a végén szavazni. A pártemberek szeretik néha azt mondani, jaj de jó az a nyugodt kampánycsendes nap. Ha tényleg azt hiszik, hogy a csend inkább mellettük szól, semmi akadálya annak, hogy az egész kampány során befogják a szájukat. Nézzük meg a „befolyástól mentes” érvet. Természetesen a kampány célja, hogy a maga sajátos eszközeivel befolyásolja az embereket. De nézzünk szembe a tényekkel nagy bátran. Azért viszonylag kevesen akadnak, akik így kiáltanak fel egy ügyesebb tévéreklám, egy szellemesebb jelszó láttán: hopp, én eddig egy másik pártra voksoltam, de ez annyira jó hirdetés, hogy mostan változtatok az elképzelésemen. Akadhat ilyen is, a kampány persze befolyásol minket. De túl nagy jelentőséget azért nem érdemes tulajdonítani neki. Ez csak a politikusok lelkiismeretének megkönnyítése végett van. Lelkes nagygyűlésszervezés. Lakossági fórumok tucatjai. Én ugye mindent megtettem a győzelemért. Miközben az épelméjűek folyamatosan figyelik a közszereplőket, mit tesznek, mit mondanak. És eldöntik, nekik ez vagy az a rokonszenves, tehát kap egy szavazatot. A rokonszenv kialakulásához egy ügyes kampány segíthet, egy ügyetlen el is tántoríthat. Ám mégiscsak, egy kormánypárt megítélésének alapvető szempontja, hogy jó véleménnyel vagyunk-e arról, miként kormányoz. A kedves ellenzéknél meg az számít, elhisszük-e neki, ha úgy hozza a sors, tudna jól is kormányozni. Vagyis okosabbak vagyunk mi annál, mint hogy bedőljünk reklámfilmecskéknek, szlogeneknek, rettentő nagy plakátoknak. Mindezek nagyon fontosak, természetesen. Hozzá tartoznak ehhez a nagy játékhoz, amit demokráciának is szokás nevezni. Csak tudni kell mindennek a helyét. Szóval, a kampánycsönd. Ha a választás előtti nap még valamelyik induló párt vagy jelölt úgy érezné, hogy neki hoz a konyhára, ha egy kicsit még ráhajt, miért ne tehetné meg. A másik meg a nyugalomban bízik, akkor az küldje haza az aktivistáit, és kész. Ha engem érdekel, ki mit mond, akkor elmegyek és meghallgatom azt a politikai fórumot, ha zavar, akkor otthon maradok. Nagyon aranyos az államtól, hogy meg akarja mondani, mi a legjobb nekem, de köszönöm szépen, én már elég nagy gyerek vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit akarok. Tévéből, rádióból, újságból is annyi, de annyiféle működik már, majd - ha már unom - választok magamnak egy szerény ízlésemnek megfelelőt. Mindent egybevetve, most még hátravan némi idő a következő választásig, végig lehet gondolni az egészet. Bár el tudom képzelni, hogy sok pártvezetőnek hiányozna a kampánycsend amúgy jogilag meglehetősen nehezen megfogalmazható intézménye. Mert nagyon jó arra, hogy mindenféle szabálysértéseken kapják a másikat, s ez kitűnő alkalom arra, hogy egyesek kifejtsék a másik romlottságáról, törvényeket nem tisztelő magatartásáról vallott nézeteiket. Mindezzel együtt, adjunk a törvényhozóknak még egy esélyt. Gondolják végig, egy normális napra van-e szükségünk. Vagy olyan kampányra, amelyben a maga módján minden nap normális. NÉPSZAVAZA 1873-BAN Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vezető szerkesztők: MUZSLAI KATALIN, VERESS JENŐ ■ Vizuális szerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőség vezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN, PODHORÁNYI ZSOLT, PÓR VILMOS, Kultúra, Mozaik: VÁRNAI IVÁN ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Sportszerkesztőség-vezető: BALLAI ATTILA ■ Publicisztika: PETRI LUKÁCS ÁDÁM ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: BOROS ISTVÁN ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKAi Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Kereskedelmi igazgató: BARÁTH MAYA ■ Marketingigazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ti Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 t Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL- cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK). Belföldi előfizetés: Budapesten a Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vill., Orczy tér 1. Levélcím HELIR 1900) és a kiadónál. Vidéken, a postáknál és a kézbesítőknél. ^ Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: DÉS JÁNOS, KATONA JÓZSEF Külföldi előfizetés: a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vill., Orczy tér 1. Levélcím HELIA 1900) Előfizetési díj egy hónapra 1932 Ft, negyedévre 5466 Ft, fél évre 10 764 Ft, egy évre 20 868 Ft. Ügyvezető igazgató: NAGY ZSOLT Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ii Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 1 2 4 81.6 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA 2004. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY Nehéz örökséget hagy utódára Kovács László, ha ősszel valóban nem jelölteti magát újra a Magyar Szocialista Párt elnökének. A feltételes mód azért indokolt - bár most szilárdnak tűnik a pártelnök elhatározása -, mert jelenleg annyi aspiráns van a pártban, hogy bármi elképzelhető. Még olyan kompromisszum is, hogy valami módon Kovács Lászlónak is szerepet kell vállalnia. De ha valóban távozik a párt éléről, akkor adja fel igazán a leckét. Két korábbi győzelmét ugyanis aligha vitathatja el tőle bárki. Az egyik győzelem kettős vezetésével nyerte meg a 2002-es parlamenti választást az MSZP, majd aratott elsöprő sikert az őszi önkormányzati választáson. Mindez kollektív győzelem volt, a párt aratta. A másik viszont teljesen egyéni és ebből a szempontból talán még a választási sikereknél is értékesebb. Kovács László ugyanis legyőzte önmagát: mint pártelnök lemondott a miniszterelnök-jelöltségről, és ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy pártja küldhette a legtöbb képviselőt az új parlamentbe. Ezt nehéz lesz utánacsinálni. Jelenleg éppenséggel lehetetlenségnek látszik. Ezért is kell most távoznia Kovács Lászlónak. Ettől remélheti a szocialista párt, hogy - a rendszerváltás óta először - a kormányon lévő erők meghosszabbíthatják mandátumukat. Az európai parlamenti választás eredménye ugyanis megrendítette őket. Akkor is, ha a strasbourgi helyek elosztásának nincs hatása a hazai országgyűlési erőviszonyokra. Akkor is, ha a voksolás nyomán nem kell törvényszerűen változtatni a belpolitikán. Akkor is, ha sokféle magyarázat lehetséges arra, miért szerzett a Fidesz hárommal több mandátumot, mint a szocialisták. De éppen azért, mert az eredmény egyfajta közvélemény-kutatásnak mindenképpen felfogható. És ebből rosszul jött ki a jelenlegi vezető kormánypárt. Ami pedig még inkább figyelmeztető: a parlamenti pártok közül csak ő. A többiek - így vagy úgy - mindannyian sikert könyvelhettek el. Mondhatnák, mindez nem érdekes. De csak akkor lehet jövőjük, ha nem mondják. Ha nagyon komolyan elgondolkodnak. S ha változtatnak, így hát most úgy látszik, Kovács László „elviszi a balhét”. Akkor is, ha nem (csak) ő tehet róla. De ő állt az élen - a párton is meg a listáén is -, tehát ő az elsőszámú felelős. Ráadásul két éve már közölte, félidőben távozik. Igaz, azóta folyamatosan „lebegtette” elhatározását, most azonban nyilván számon kérik rajta (ezt is). Csakhogy nem elég eljutni odáig, hogy vezetőt kell váltani. Ez így túl egyszerű. A fő gond, hogy akkor ki jöjjön most. Aki egyéniség, aki képes - az ellenzékével versenyképes - programot adni és meg is tudja valósítani. Olyan szervezetet tud kiépíteni, amely alkalmas az emberek - és nemcsak az elkötelezett szocialista hívek - mozgósítására a következő választásokon. Végül és nem utolsó sorban pedig, aki egységet tud teremteni. Ez lehet a legnehezebb. Alkalmas emberek vannak, de a szocialistáknak 2006-ban csak akkor lehet esélyük, ha olyant választanak, aki az egész pártnak - benne a parlamenti frakciónak, a különböző platformoknak és a létező irányzatoknak is elfogadható. Ha Kovács László úgy gondolja, ő már ezeknek a követelményeknek nem akar megfelelni, az teljesen érthető. Ő már megtette a magáét 1998-tól a két évvel ezelőtti győzelmekig és a mostani figyelmeztető kudarcig. A feladat egészen világosan látszik. A megoldás egyelőre homályban van. Októberig - a tervezett tisztújító kongresszusig - nagyon rövid az idő. Ha a szocialisták 2006-ban újra eredményesek akarnak lenni, akkor a nyarat igazán tartalmasan kell kihasználniuk. Hosszú, forró nyaruk lesz. Rajtuk múlik, meddig tart... Sebes György 7