Népszava, 2004. június (132. évfolyam, 126–151. sz.)

2004-06-17 / 140. szám

8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2004. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK NÉPSZAVA A választási kudarc okait elemzi a következő egy hétben az MSZP. A felszínen a higgadtságot hangsúlyozzák, igazán sú­lyos vádak nem hangoznak el, de a színfalak mögött vasár­nap óta zajlik a felelősök keresése. Kovács László azzal, hogy teljesen egyértelműen jelezte, nem indul az elnöki posztért, felgyorsította a lehetséges elnökjelöltek és támo­gatóik koalíciókötésének folyamatát. Hat potenciális elnökjelölt áll a kapuk előtt a párt kongresszusára készülve Választási fiaskó után választás előtt áll az MSZP A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT LEHETSÉGES ELNÖKJELÖLTJEI - ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK SZILI KATALIN elnökhelyettes, az Országgyűlés elnöke Mellette: a közvéleményben az egyik legnépszerűbb MSZP-s politikus Ellene: korábbi kijelentései megosztot­ták a pártot GYURCSÁNY FERENC megyei elnök, sportminiszter Mellette: szervezőkészsége, kommu­nikációs képessége Ellene: mivel az üzleti világból jött em­ber, megoszthatja a pártot HILLER ISTVÁN alelnök, kultuszminiszter Mellette: felkészült politikus jó kommu­nikációs képességekkel Ellene: kormánytag, de erről adott eset­ben lemondhat LENDVAI ILDIKÓ elnökségi tag, frakcióvezető Mellette: az egyik legjobb kommuniká­tora a pártnak, nem kibeszélő típus Ellene: nem akarja a jelöltséget SZEKERES IMRE alelnök, politikai államtitkár Mellette: korábban kulcspozíciót töltött be a pártban Ellene: nevéhez kötik a párt 1998-as választási vereségét Az MSZP-ben már a választás éjszakáján megkezdődött a hi­bák és a felelősök keresése. Legtöbben az erőtlen kormány­zati intézkedésekre, a pártelnök­ség nem hatékony munkájára, és az elhibázott választási kam­pányra vezették vissza az MSZP rossz választási eredményét. Többen Kovács László pártel­nököt és a kampányszervezést végző Tóbiás József pártigazga­tót nevezték meg felelősként. Több, lapunknak nyilatkozó szo­cialista politikus is úgy véleke­dett, hogy a kampány nem muta­tott egységes képet. Úgy vélték, nem volt arca a választási hadja­ Végleges az elnök döntése - politikusi párosok harca várható A Kovács László pártelnök visszavonulásának vég­legességéről szóló hírek nem voltak egyértelműek, ám a politikus a Népszavának nyilatkozva tegnap délután megerősítette, elhatározása végleges: biz­tosan nem indul az elnökjelöltségért. (A Kovács Lászlóval készült interjút teljes terjedelmében la­punk szombati számában közöljük.) Több potenciális jelölt „áll már a kapuk előtt". Még nem tudni, ki kerekedik felül a politikusi párosok har­cában. Szili Katalin és támogatója, Jánosi György vagy a szövetséget kötő Hiller­ István és Gyurcsány Ferenc, esetleg Lendvai Ildikó és támogatója, Kiss Péter, netán a mostanában háttérbe húzódó, de jó szervezőként ismert Szekeres Imre alelnök. Ugyan Lendvai Ildikó sok helyütt nyilatkozta már, hogy nem kívánja jelöltetni magát, de kialakulhat egy olyan helyzet, hogy konszenzusos jelöltté válik. A ki­utat sokan abban látják, hogy Medgyessy magához veszi a kezdeményezést, kitölti a Kovács meggyen­gülésével keletkezett hatalmi űrt és hozzá teljes mér­tékben lojális pártelnökjelöltet hoz helyzetbe. E személy pedig a mostani szituációban Lendvai lehetne. A szocialista pártban többen úgy vélik, jelen pillanatban a biztosnak tűnő jelöltek közül sem Szili Katalin, sem Hiller, sem Gyurcsány nem elég erős ahhoz, hogy ő lehessen a párt vezetője. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy ha Lendvai nem indul, a „programalkotó” Hiller az egyedüli esé­lyes. (Korábban Juhász Ferenc pártelnökségi tag is számításba került, ám ő ezt elhárította, s mint kijelen­tette: Hiller mellé áll, ugyanis őt tartja legalkalma­sabbnak.) Az sem mellékes, hogy a fiatal szocialista politi­kusokból, helyi vezetőkből álló - Újhelyi István, Mesterházy Attila fémjelezte - Mozaik-csoport melyik potenciális jelölt mögé áll. ratnak, s minden párt tudott pozi­tív üzenetet küldeni a bizonytala­noknak, az MSZP viszont nem. A kormány tevékenységében azt nehezményezik, hogy a refor­mok lassan indulnak be. Sok a szó, kevés a tett - mondták. Több kiforratlan, csak munkaanyagban létező intézkedés - a panelprog­ram megkurtítása, a kamatadó öt­lete, a korkedvezményes nyugdíj szabályainak szigorítása - vissza­riasztotta a választókat. Ugyan­akkor sokan elhibázottnak tartot­ták pártjuk kampányát. Egyesek mert túl általános volt, nem ho­zott fel konkrét, Fideszt érintő ügyeket. Mások azt tartották hi­bának, hogy az MSZP kampánya „beleszaladt” a nagyobbik ellen­zéki párt ,Jol hazudik?” csapdájá­ba. Abban szinte mindenki, így Medgyessy Péter is egyetértett, hogy a kampánynak nem volt motiváló ereje, nem mozgósította a párt törzsszavazóit. A kampánnyal elégedettek ez­zel szemben azt hangoztatták, hogy igenis voltak az­­ MSZP- nek pozitív üzenetei - például a kormány eddigi jóléti intézkedé­sei. Kell jobb szlogen annál, mint hogy Újra MSZP? - je­gyezték meg a háttérbeszélgeté­seken. Az MSZP aktivistái lel­kesek voltak, keményen dolgoz­tak a sikerért.­­ De a helyi párt­vezetők nélkül nem megy — mondták a kampányt védők, akik szerint a sokat szidott vá­lasztási hadjárat 11 százalékot javított a párt népszerűségén. Tóbiás József pártigazgató a választás másnapján a párt öt ve­zetőjének levelet küldött, amely­ben információink szerint arról írt, hogy szerinte nem volt hibás a kampány, a választási hadjárat jól felépített volt. Azonban saját ér­tékítélete szerint úgy érezte, vál­lalnia kell a teljes felelősséget, ezért lemondott a posztjáról. Szándékát megismételte a párt keddi elnökségi ülésén, de nem fogadták el. Kérték, segítsen a kudarc okainak elemzésében és a továbbépítkezésben. Medgyessy Péter óvta az elnökségi tagokat attól, hogy a párt kövesse a Fi­desz forgatókönyvét, amely sze­rint az MSZP-nek a belpolitikai kudarc után „le kell fejeznie ve­zérkarát”. Azzal nyugtatta politi­kustársait: Európa többi országá­ban is vesztettek a kormánypártok. Azt mondta, ha levonják a tanul­ságokat, 2006-ban nyerhetnek. Információink szerint Toller László indulatos hozzászólását leszámítva az ülés nyugodt hangnemben zajlott. Szili Kata­lin és Jánosi György javasolta, hogy hozzák előre a tisztújítást. Ősszel a párt 15. születésnap­ján mindenképpen tartottak volna kongresszust, de azon az előzetes tervek szerint a Hiller István ve­zetésével készített hosszú távú stratégiai programot, a Lamperth Mónika munkacsoportja által el­készített alapszabály-módosítást, és a Szili és munkatársai által ki­dolgozott, a párt vezetésének és működésének megújításáról szó­ló anyagot tárgyalták volna. Az elnökségi tagok gyors elemzés­ről döntöttek, megállapították, közös a felelősségük a helyi szer­vezetekkel, pártvezetőkkel a ku­darcért. Azt is elhatározták, hogy jövő pénteken az elnökség, szom­baton pedig a választmány vitat­ja meg az elemzés eredményét. Kovács a párt élén­­ támogatva és támadva 1998. A kormányváltás után Horn Gyula úgy döntött, hogy az őszi tisztújító kongresszuson nem száll ringbe az elnöksé­géért. Külügyminisztere, a felfokozott választási hangulat­ban a médiában a „béke politikusaként" fellépő Kovács László viszont startvonalhoz állt, és ő lett a befutó­­ Nagy Sándort, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsé­gének egykori elnökét utasítva maga mögé. Bár Kovács volt a bukott kormány legnépszerűbb tagja, sokan azt hit­ték, hogy személye csak átmeneti megoldás, nem lesz elég súlya hozzá, hogy hosszú távon megtartsa az akkor meglehetősen csekély, mindössze 27 százalékos népszerűségnek örvendő párt vezetését, megegyeztek a kulisszák mögött. Nagy - mert „eltemette” pártelnöki ambícióit - lehetett a frakcióvezető. Ugyanebben az évben „dobták be” az MSZP egyes po­litikusai, hogy Németh Miklóst, a rendszerváltás előtti utol­só miniszterelnököt, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank akkor leköszönőben lévő igazgatóját kellene a szo­cialisták miniszterelnök-jelöltjeként indítani a 2002-es vá­lasztásokon. A posztra azonban mások is aspiráltak: Nagy Sándor, de Horn Gyula sem zárta ki, hogy vállalná a lista vezetését. Beállt a jelöltek sorába Medgyessy Péter és Kovács is. Nagy neve gyorsan feledésbe merült, Németh is visszalépett. Sokáig úgy tűnt, a harc Medgyessy és a pártelnök között dől majd el. 2001. A Kovács esetleges túlzott megerősödé­sétől félő MSZP-vezetők nyomása, illet­ve a frakciótagok támogatásának hiá­nyában Kovács 2001 nyarán visszalé­pett. A pártelnök neve mint lehetséges kormányfőé­ 2002-ben merült fel utoljára: a D-209 botrány kirobbanása után az SZDSZ éjszakai frakcióülése úgy döntött, hogy bizal­ 2000. A tisztújító kongresszus ismét megerősítette Kovácsot. Ekkor ő volt a legkedveltebb szocialista po­litikus, bár a párton belül jóval ke­vésbé lelkesedtek érte. Nagy Sán­dor szívesen átvette volna a párt irá­nyítását, ám az MSZP prominensei matlansági indítvánnyal élnek Medgyessy ellen, és Ková­csot javasolják utódjaként. A hajnali frakcióülés viszont már elutasította ezt az ötletet. 2002. A 2002-es kormányváltás után úgy tűnt, Kovács még két évig biztosan ül a pártelnöki székben, vélemények szerint a 2003- as tisztújításon biztosan legyőzné kihívóját, éppen ezért a kér­dés az volt, hogy 2004-ben ki veheti majd át Kovácstól a szo­cialista stafétabotot. (Egyébként Kovács maga is azt mondta a 2002-es kormányalakításkor tartott bizottsági meghallgatá­sokon, hogy még két évig szeretne az MSZP elnöke lenni.) 2003. A tavaszi tisztújítás a papírforma szerint alakult: a kong­resszus Kovácsot kihívó nélkül, 583 támogató és 40 ellensza­vazattal választotta elnökké. Úgy tűnt, azoknak lett igazuk, akik úgy vélték, Kovácsot 2004-ben sem lehet legyőzni. Az MSZP erős emberei úgy döntöttek: a 2004-ben esedékes tisztújítást 2005-re tolják át. Az erről szóló találkozót Med­gyessy és Kovács kezdeményezte, azon Hiller István, Juhász Ferenc, Kiss Péter, Lamperth Mónika és Lendvai Ildikó vett részt - Szili Katalin is hivatalos volt, de nem tudott elmenni. A lehetséges utódjelölteknek tartott résztvevők nem jutottak egyezségre, így korainak tartották az őszi kongresszust. Ak­kor abban is megállapodtak, hogy 2005 tavaszáig nem ve­tik fel a miniszterelnök-jelöltség kérdését, és úgy tűnt, bárki is lesz az elnök, komoly érvek kellenek, hogy ne ő legyen a listavezető, és a kormányfőjelölt is. 2004. A június 13-i vereség miatt a kongresszust idén októberben tartják, s a jelenlegi állás szerint kormánytag nem kerülhet a párt élére. Ahhoz tehát, hogy Kovács pozíció­ja ilyen markánsan meggyengüljön, egy újabb - ha nem is országgyűlési - vá­lasztási kudarcra volt szükség. KÜLFÖLDI VESZTESEK Európai közhellyé vált: a sza­vazók az EP-választásokat a kormánypártok megbünteté­sére használták fel. Nem min­denütt persze­­ a nemrég ha­talomra jutott spanyol balol­dal, illetve görög jobboldal az újabb erőpróbát is megnyerte, csakúgy, mint a luxemburgi keresztényszocialisták vagy a svéd szociáldemokraták. A tendencia egyértelmű: a vá­lasztók kockázat nélküli bel­politikai erőpróbának tekintet­ték a szavazást, és sárga la­pot mutattak a kormányerők­nek, akik ezt nem fogták fel tragikusan. Eszükbe sem ju­tott, hogy személyi következ­tetéseket vonjanak le. Még Vladimir Spidla cseh kormányfő-pártelnök ment leg­messzebb. Először ő is meg­makacsolta magát, mondván, a választások nem róla és kor­mányáról szóltak, ám miután nemcsak a sajtó feszegette a személyi következtetések le­vonását, végül megingott és ki­jelentette: mielőtt bármit tenne, megkérdezi pártja vezetősé­gét, bízik-e még benne. Spidlá­­nak volt oka a megingásra: az általa vezetett koalíció a 24 cseh EP-mandátumból mind­össze négyet szerzett. Az oldalt írták: Kepecs Ferenc, Nagy B. György, Pungor András Fotók: Népszava-archív

Next