Népszava, 2004. június (132. évfolyam, 126–151. sz.)
2004-06-17 / 140. szám
8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2004. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK NÉPSZAVA A választási kudarc okait elemzi a következő egy hétben az MSZP. A felszínen a higgadtságot hangsúlyozzák, igazán súlyos vádak nem hangoznak el, de a színfalak mögött vasárnap óta zajlik a felelősök keresése. Kovács László azzal, hogy teljesen egyértelműen jelezte, nem indul az elnöki posztért, felgyorsította a lehetséges elnökjelöltek és támogatóik koalíciókötésének folyamatát. Hat potenciális elnökjelölt áll a kapuk előtt a párt kongresszusára készülve Választási fiaskó után választás előtt áll az MSZP A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT LEHETSÉGES ELNÖKJELÖLTJEI - ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK SZILI KATALIN elnökhelyettes, az Országgyűlés elnöke Mellette: a közvéleményben az egyik legnépszerűbb MSZP-s politikus Ellene: korábbi kijelentései megosztották a pártot GYURCSÁNY FERENC megyei elnök, sportminiszter Mellette: szervezőkészsége, kommunikációs képessége Ellene: mivel az üzleti világból jött ember, megoszthatja a pártot HILLER ISTVÁN alelnök, kultuszminiszter Mellette: felkészült politikus jó kommunikációs képességekkel Ellene: kormánytag, de erről adott esetben lemondhat LENDVAI ILDIKÓ elnökségi tag, frakcióvezető Mellette: az egyik legjobb kommunikátora a pártnak, nem kibeszélő típus Ellene: nem akarja a jelöltséget SZEKERES IMRE alelnök, politikai államtitkár Mellette: korábban kulcspozíciót töltött be a pártban Ellene: nevéhez kötik a párt 1998-as választási vereségét Az MSZP-ben már a választás éjszakáján megkezdődött a hibák és a felelősök keresése. Legtöbben az erőtlen kormányzati intézkedésekre, a pártelnökség nem hatékony munkájára, és az elhibázott választási kampányra vezették vissza az MSZP rossz választási eredményét. Többen Kovács László pártelnököt és a kampányszervezést végző Tóbiás József pártigazgatót nevezték meg felelősként. Több, lapunknak nyilatkozó szocialista politikus is úgy vélekedett, hogy a kampány nem mutatott egységes képet. Úgy vélték, nem volt arca a választási hadja Végleges az elnök döntése - politikusi párosok harca várható A Kovács László pártelnök visszavonulásának véglegességéről szóló hírek nem voltak egyértelműek, ám a politikus a Népszavának nyilatkozva tegnap délután megerősítette, elhatározása végleges: biztosan nem indul az elnökjelöltségért. (A Kovács Lászlóval készült interjút teljes terjedelmében lapunk szombati számában közöljük.) Több potenciális jelölt „áll már a kapuk előtt". Még nem tudni, ki kerekedik felül a politikusi párosok harcában. Szili Katalin és támogatója, Jánosi György vagy a szövetséget kötő Hiller István és Gyurcsány Ferenc, esetleg Lendvai Ildikó és támogatója, Kiss Péter, netán a mostanában háttérbe húzódó, de jó szervezőként ismert Szekeres Imre alelnök. Ugyan Lendvai Ildikó sok helyütt nyilatkozta már, hogy nem kívánja jelöltetni magát, de kialakulhat egy olyan helyzet, hogy konszenzusos jelöltté válik. A kiutat sokan abban látják, hogy Medgyessy magához veszi a kezdeményezést, kitölti a Kovács meggyengülésével keletkezett hatalmi űrt és hozzá teljes mértékben lojális pártelnökjelöltet hoz helyzetbe. E személy pedig a mostani szituációban Lendvai lehetne. A szocialista pártban többen úgy vélik, jelen pillanatban a biztosnak tűnő jelöltek közül sem Szili Katalin, sem Hiller, sem Gyurcsány nem elég erős ahhoz, hogy ő lehessen a párt vezetője. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy ha Lendvai nem indul, a „programalkotó” Hiller az egyedüli esélyes. (Korábban Juhász Ferenc pártelnökségi tag is számításba került, ám ő ezt elhárította, s mint kijelentette: Hiller mellé áll, ugyanis őt tartja legalkalmasabbnak.) Az sem mellékes, hogy a fiatal szocialista politikusokból, helyi vezetőkből álló - Újhelyi István, Mesterházy Attila fémjelezte - Mozaik-csoport melyik potenciális jelölt mögé áll. ratnak, s minden párt tudott pozitív üzenetet küldeni a bizonytalanoknak, az MSZP viszont nem. A kormány tevékenységében azt nehezményezik, hogy a reformok lassan indulnak be. Sok a szó, kevés a tett - mondták. Több kiforratlan, csak munkaanyagban létező intézkedés - a panelprogram megkurtítása, a kamatadó ötlete, a korkedvezményes nyugdíj szabályainak szigorítása - visszariasztotta a választókat. Ugyanakkor sokan elhibázottnak tartották pártjuk kampányát. Egyesek mert túl általános volt, nem hozott fel konkrét, Fideszt érintő ügyeket. Mások azt tartották hibának, hogy az MSZP kampánya „beleszaladt” a nagyobbik ellenzéki párt ,Jol hazudik?” csapdájába. Abban szinte mindenki, így Medgyessy Péter is egyetértett, hogy a kampánynak nem volt motiváló ereje, nem mozgósította a párt törzsszavazóit. A kampánnyal elégedettek ezzel szemben azt hangoztatták, hogy igenis voltak az MSZP- nek pozitív üzenetei - például a kormány eddigi jóléti intézkedései. Kell jobb szlogen annál, mint hogy Újra MSZP? - jegyezték meg a háttérbeszélgetéseken. Az MSZP aktivistái lelkesek voltak, keményen dolgoztak a sikerért. De a helyi pártvezetők nélkül nem megy — mondták a kampányt védők, akik szerint a sokat szidott választási hadjárat 11 százalékot javított a párt népszerűségén. Tóbiás József pártigazgató a választás másnapján a párt öt vezetőjének levelet küldött, amelyben információink szerint arról írt, hogy szerinte nem volt hibás a kampány, a választási hadjárat jól felépített volt. Azonban saját értékítélete szerint úgy érezte, vállalnia kell a teljes felelősséget, ezért lemondott a posztjáról. Szándékát megismételte a párt keddi elnökségi ülésén, de nem fogadták el. Kérték, segítsen a kudarc okainak elemzésében és a továbbépítkezésben. Medgyessy Péter óvta az elnökségi tagokat attól, hogy a párt kövesse a Fidesz forgatókönyvét, amely szerint az MSZP-nek a belpolitikai kudarc után „le kell fejeznie vezérkarát”. Azzal nyugtatta politikustársait: Európa többi országában is vesztettek a kormánypártok. Azt mondta, ha levonják a tanulságokat, 2006-ban nyerhetnek. Információink szerint Toller László indulatos hozzászólását leszámítva az ülés nyugodt hangnemben zajlott. Szili Katalin és Jánosi György javasolta, hogy hozzák előre a tisztújítást. Ősszel a párt 15. születésnapján mindenképpen tartottak volna kongresszust, de azon az előzetes tervek szerint a Hiller István vezetésével készített hosszú távú stratégiai programot, a Lamperth Mónika munkacsoportja által elkészített alapszabály-módosítást, és a Szili és munkatársai által kidolgozott, a párt vezetésének és működésének megújításáról szóló anyagot tárgyalták volna. Az elnökségi tagok gyors elemzésről döntöttek, megállapították, közös a felelősségük a helyi szervezetekkel, pártvezetőkkel a kudarcért. Azt is elhatározták, hogy jövő pénteken az elnökség, szombaton pedig a választmány vitatja meg az elemzés eredményét. Kovács a párt élén támogatva és támadva 1998. A kormányváltás után Horn Gyula úgy döntött, hogy az őszi tisztújító kongresszuson nem száll ringbe az elnökségéért. Külügyminisztere, a felfokozott választási hangulatban a médiában a „béke politikusaként" fellépő Kovács László viszont startvonalhoz állt, és ő lett a befutó Nagy Sándort, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének egykori elnökét utasítva maga mögé. Bár Kovács volt a bukott kormány legnépszerűbb tagja, sokan azt hitték, hogy személye csak átmeneti megoldás, nem lesz elég súlya hozzá, hogy hosszú távon megtartsa az akkor meglehetősen csekély, mindössze 27 százalékos népszerűségnek örvendő párt vezetését, megegyeztek a kulisszák mögött. Nagy - mert „eltemette” pártelnöki ambícióit - lehetett a frakcióvezető. Ugyanebben az évben „dobták be” az MSZP egyes politikusai, hogy Németh Miklóst, a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnököt, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank akkor leköszönőben lévő igazgatóját kellene a szocialisták miniszterelnök-jelöltjeként indítani a 2002-es választásokon. A posztra azonban mások is aspiráltak: Nagy Sándor, de Horn Gyula sem zárta ki, hogy vállalná a lista vezetését. Beállt a jelöltek sorába Medgyessy Péter és Kovács is. Nagy neve gyorsan feledésbe merült, Németh is visszalépett. Sokáig úgy tűnt, a harc Medgyessy és a pártelnök között dől majd el. 2001. A Kovács esetleges túlzott megerősödésétől félő MSZP-vezetők nyomása, illetve a frakciótagok támogatásának hiányában Kovács 2001 nyarán visszalépett. A pártelnök neve mint lehetséges kormányfőé 2002-ben merült fel utoljára: a D-209 botrány kirobbanása után az SZDSZ éjszakai frakcióülése úgy döntött, hogy bizal 2000. A tisztújító kongresszus ismét megerősítette Kovácsot. Ekkor ő volt a legkedveltebb szocialista politikus, bár a párton belül jóval kevésbé lelkesedtek érte. Nagy Sándor szívesen átvette volna a párt irányítását, ám az MSZP prominensei matlansági indítvánnyal élnek Medgyessy ellen, és Kovácsot javasolják utódjaként. A hajnali frakcióülés viszont már elutasította ezt az ötletet. 2002. A 2002-es kormányváltás után úgy tűnt, Kovács még két évig biztosan ül a pártelnöki székben, vélemények szerint a 2003- as tisztújításon biztosan legyőzné kihívóját, éppen ezért a kérdés az volt, hogy 2004-ben ki veheti majd át Kovácstól a szocialista stafétabotot. (Egyébként Kovács maga is azt mondta a 2002-es kormányalakításkor tartott bizottsági meghallgatásokon, hogy még két évig szeretne az MSZP elnöke lenni.) 2003. A tavaszi tisztújítás a papírforma szerint alakult: a kongresszus Kovácsot kihívó nélkül, 583 támogató és 40 ellenszavazattal választotta elnökké. Úgy tűnt, azoknak lett igazuk, akik úgy vélték, Kovácsot 2004-ben sem lehet legyőzni. Az MSZP erős emberei úgy döntöttek: a 2004-ben esedékes tisztújítást 2005-re tolják át. Az erről szóló találkozót Medgyessy és Kovács kezdeményezte, azon Hiller István, Juhász Ferenc, Kiss Péter, Lamperth Mónika és Lendvai Ildikó vett részt - Szili Katalin is hivatalos volt, de nem tudott elmenni. A lehetséges utódjelölteknek tartott résztvevők nem jutottak egyezségre, így korainak tartották az őszi kongresszust. Akkor abban is megállapodtak, hogy 2005 tavaszáig nem vetik fel a miniszterelnök-jelöltség kérdését, és úgy tűnt, bárki is lesz az elnök, komoly érvek kellenek, hogy ne ő legyen a listavezető, és a kormányfőjelölt is. 2004. A június 13-i vereség miatt a kongresszust idén októberben tartják, s a jelenlegi állás szerint kormánytag nem kerülhet a párt élére. Ahhoz tehát, hogy Kovács pozíciója ilyen markánsan meggyengüljön, egy újabb - ha nem is országgyűlési - választási kudarcra volt szükség. KÜLFÖLDI VESZTESEK Európai közhellyé vált: a szavazók az EP-választásokat a kormánypártok megbüntetésére használták fel. Nem mindenütt persze a nemrég hatalomra jutott spanyol baloldal, illetve görög jobboldal az újabb erőpróbát is megnyerte, csakúgy, mint a luxemburgi keresztényszocialisták vagy a svéd szociáldemokraták. A tendencia egyértelmű: a választók kockázat nélküli belpolitikai erőpróbának tekintették a szavazást, és sárga lapot mutattak a kormányerőknek, akik ezt nem fogták fel tragikusan. Eszükbe sem jutott, hogy személyi következtetéseket vonjanak le. Még Vladimir Spidla cseh kormányfő-pártelnök ment legmesszebb. Először ő is megmakacsolta magát, mondván, a választások nem róla és kormányáról szóltak, ám miután nemcsak a sajtó feszegette a személyi következtetések levonását, végül megingott és kijelentette: mielőtt bármit tenne, megkérdezi pártja vezetőségét, bízik-e még benne. Spidlának volt oka a megingásra: az általa vezetett koalíció a 24 cseh EP-mandátumból mindössze négyet szerzett. Az oldalt írták: Kepecs Ferenc, Nagy B. György, Pungor András Fotók: Népszava-archív