Népszava, 2005. szeptember (132. évfolyam, 204-229. sz.)

2005-09-08 / 210. szám

6KULTÚRA2005. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖKNÉPSZAVA TÉVÉNÉZÔ ★★★★★ Négycsillagos Szuperman Fárad, strapálódik a Kultúrház. Úgy általában. Várható volt, hogy amint intézményesül, óhatatlanul elkezdi a darálógép jellegzetességeit felvenni. Beül valaki, megkérdezik, elmondja, kész, jöhet a következô, azt is kérdezik, az is elmondja, az is mehet. Futó­szalagon jönnek-mennek az emberek, a kultúra és a mûvészet teremtôi meg napszámosai, sok idô nem jut arra, hogy ha valami érdekes dolog felvil­lan, ott megálljunk, belenézzünk, elidôzzünk. A menetrend szigorú, és csak attól függ, hogy érde­mes-e felszállnunk a vonatra, hogy ki ül éppen a mûsorvezetôi székben. Szupermant alighanem azért találták ki a Kultúrházhoz, hogy lazítsanak ezen az unalmas meneten. Szuperman üdítô is a maga módján, tud vadakat mondani, mer szubjek­tív lenni, neki egy panelház falára festett óriás­freskó olyan, mint Van Gogh levágott füle, és ez azért nem semmi. Szupermant meg kéne becsülni és nem kéne koptatni. Amikor az MTV1-esére át­költözô Kultúrház szétvagdossa, be-bejátssza mintegy elôzetesként az azesti adagot belôle, sike­rül bosszantóan értelmetlenné tenni és közben jól lestrapálni. Minek? Hogy ez se legyen jó? Pedig ô még így is négycsillagos. B. É. AHÉTFILMJEI Mûvészeti szervezetek tiltakoznak 39 mûvészeti szervezet nyílt levelet juttatott el tegnap Gyurcsány Ferenchez, melyben arra hív­ják fel a miniszterelnök figyelmét, hogy a 2005. évre szóló, mûködési költségeikre megítélt teljes összeget a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma számukra a mai napig nem utalta át. László Boglár kormányszóvivô közlése szerint Gyurcsány Ferenc tájékozódik az ügyben. Akul­turális tárca a levéllel kapcsolatban azt közölte a távirati irodával, hogy Bozóki András minisz­ter jövô szerdára találkozót hívott össze az ôt megkeresô országos egyesületek és szövetségek vezetôivel. Adokumentum szerint az is súlyos­bítja a mûvészeti szervezetek helyzetét, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram is visszatartja nyertes pályázataik kifizetését, így tervezett programjaikat nem tudják megvalósítani. Atöb­bek között a Magyar Írószövetség, a Magyar Képzômûvészek és Iparmûvészek Szövetsége, a Magyar Szobrász Társaság, a Magyar Táncmû­vészek Szövetsége, a MASZK Országos Színész­egyesület, a Symposion Társaság és a Szentend­rei Vajda Lajos Stúdió által aláírt nyílt levél bí­rálja a Nemzeti Kulturális Alapprogram „a mû­vészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélküli” átalakítását is, melyet ésszerûtlennek nevez. Hozzáfûzi: „a megoldást sürgetô kérdé­seinket, tiltakozásainkat a (kulturális) minisztéri­um válaszra sem méltatja vagy olyan javaslato­kat tesz a nonprofit feladatokat vállaló közhasz­nú szervezeteknek, amelyeket azok teljesíteni nem tudnak.” (Népszava) Makavejev mûvei az Örökmozgóban Dusan Makavejev filmjeit retrospektív sorozatban mutatja be a Magyar Nem­zeti Filmarchívum az Örökmozgóban. Ahatvanas-hetvenes évek európai film­mûvészetének kulti­kus alkotója a szerb származású rende­zô, aki filmesként végigjárta a világré­szeket, rendezett Európa több országától kedve Ausztrálián át Észak-Amerikáig. Aszeptemberi retrospektív sorozat tíz mûvét mutatja be a ma kezdôdô programban. A68-as nemzedék kultikus film­rendezôjeeddig egyszer járt Magyarországon. Most elfogadta a filmarchívum meghívását, s személyesen is részt vesz legutolsó, önéletrajzi filmje, az 1994-es amerikai produkcióban ké­szült Hole in the Soul szeptember 10-i bemuta­tóján. Az 1932-ben született nagy jugoszláv „fe­kete filmes” – aki a hetvenes években már kül­földön kényszerült kivívni nemzetközi elismert­ségét – azzal vált provokatív, formabontó alko­tóvá, hogy nagy folyamatokról mert gondolkozni. Aretrospektív programban látható lesz ACoca­Cola kölyök (1985), Agorilla délben fürdik (1992 – képünkön), Az ember nem madár (1965), a Manifesto (1988), a Montenegró (1981), a Sweet Movie (1974), a Védtelen ártat­lanság (1968) és a W. R. Az organizmus miszté­riuma (1971) címû alkotása. (Népszava) A szél szalagjai Paál Zsuzsanna képzômûvész alkotásaiból nyí­lik kiállítás Aszél szalagjai címmel ma este hat órakor a Scheffer Galériában (Bp. XI. ker., Kosztolányi Dezsô tér 4.). Aszeptember 26-ig látható tárlatot Macskássy Katalin filmrendezô nyitja meg. (Népszava) Óriási nemzetközi visszhang kíséri az Éjszakai ôrség címû orosz film, Timur Bekmambetov vizuális effektekkel zsúfolt fantazyja pályafutását. Nem­csak hogy Oroszországban minden idôk legnézettebb filmje lett a hírek szerint, hanem olyan rendezôket sar­kallt elragadtatásra, mint az angol Danny Boyle és az amerikai Quentin Tarantino. Még egy kockát sem lát­tunk belôle, de már tudtuk, hogy Ta­rantino a hódolata mellé saját szereplôi részvételét is felajánlotta a trilógiának tervezett sorozat folytatásához. Jelzés­értékû tény, hogy hozzánk is amerikai forgalmazó révén jutott el. Mindennek az az eredendô oka, hogy a film olyan technikai trükkökkel és vizuális ele­mekkel építi fel fantazyvilágát, ami­lyenekkel eddig a hollywoodi szuper­produkciók ámították a világot. Ugyan­azt használja, de másképpen. Amúlt ködbe veszô legendáiból in­dítja a történet a jó és a rossz harcát, amely a bevezetô fantazyképek után a mai Moszkvába repíti a nézôt. Amo­dern metropolis utcáin a fegyverszünet szellemében a két erô, a fény és a sö­tétség harcosai – teljesen hétköznapi emberek, illetve vámpírok – vigyáz­nak a kényes egyensúlyra, nehogy va­lamelyikük a maga javára billentse a hatalmat, még mielôtt megérkezne az a titokzatos személy, aki eldönteni hi­vatott az emberiség sorsát a jó és a rossz között. Afôhôs véletlenül ismeri fel hétköznapi önmagában a másságot, azt, hogy a fény harcosa, s ettôl fogva tagja lesz a jó nevében az egyensúlyra vigyázó éjszakai ôrségnek. Ízlés kérdése, hogy az Éjszakai ôr­ség címû film kinek magával ragadó csúcsélmény és kinek inkább figye­lemre méltó kísérlet a szupermodern technikai látványelemek humanizálá­sára. Bekmambetov ez utóbbival lepi meg azt is, akitôl idegen a fantazy mû­faja és a vele járó vizuális tûzijáték. A videoklipek gyors ritmusú, villanásos­asszociatív látványelemeit, tehát ma­gát a technikai trükköt végre annak használja, ami: eszköznek valami belsô lényeg kifejezésére. Nem egyszerûen aszemet és a figyelmet akarja elkáp­ráztatni, mert a magukban nem értel­mezhetô bevillanó képei, vizuális ef­fektjei összhatásukban érzelmi és tar­talmi jelentést közvetítenek: a félelem, a bátorság, a fájdalom, a megbánás, a bánat, a remény hullámzó állapotait adják tovább a nézônek. Hôsei mintha elsôsorban nem is egymással, hanem saját sötét démonaikkal, múltbeli bû­neikkel küzdenének, fôként ez tölti fel humánummal a hideg fantazyvilágot. Avizuális zsúfoltság és az alig követ­hetô, túlbonyolított mesélés ellenére az Éjszakai ôrség emberi vonásai miatt több, mint az üres technikai gôgben fogant hollywoodi klisék. Megbízhatóan közepes színvonalú életrajzi film lenne Aremény bajnoka Amerika egyik öklözôlegendájáról, ha nem Russell Crowe alakítaná a nagy gazdasági válság idején az egész or­szágnak reményt adó James J. Brad­dock alakját. Crowe megint megmu­tatja, milyen átütô erejû tehetséggel és finom érzékkel teremt árnyalt, hiteles figurát egy giccsveszélyes szerepbôl. Nyúlósan hosszú a film, Renée Zell­weger csak statiszta afeleség szerepé­ben, Crowe azonban eléri, hogy a fil­men már ezerszer elkoptatott ökölhar­cok képsoraiban is egy kivételes belsô tartású ember soha nem látott küzdel­mének drámáját éljük át. Bársony Éva Éjszakai ôrség **** Aremény bajnoka *** – Sokan politikai kinevezettnek tartják, mit szól ehhez? – Úgy tudom, hogy a miniszter elé négy pályázatot bocsátott a bírálóbi­zottság, s Bozóki András – közlése szerint – két pályázattal foglalkozott komolyan, Rockenbauer Zoltánéval és az enyémmel. Hogy végül mi döntött az én javamra, azt nem tudom, s nem is nekem kell válaszolnom rá. Ami­niszter szerint közelebb állt hozzá az általam képviselt, nyitottabb kultúra­felfogás, mint az egykori kulturális miniszter által felvázolt elképzelés. De visszatérve a kérdésére, azt hiszem, Rockenbauer Zoltán választása lett volna politikai döntés, hiszen ô politi­kus, én pedig nem. Politikus és egy szakember között kellett tehát válasz­tani, s a kulturális miniszter a szakem­bert választotta. – Ön a kulturális miniszter által el­indított PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyûzenei Kultúráért) fô­koordinátoraként is mûködött… – APANKKK jóval korábban in­dult, mint hogy Bozóki András minisz­ter lett. Az egész két évvel ezelôtt, Lovasi András „Idô van” címû kiáltvá­nyával kezdôdött. Itt fogalmazódott meg elôször, hogy kortárs magyar könnyûzene is érdemes volna az álla­mi támogatásra – hisz nemzeti kultú­ránk része. APANKKK-programot még ôsszel kezdtük el kidolgozni, Pi­errot-val, Gerendai Károllyal, Lang Andrissal, Hajós Andrással, Novák Péterrel és még legalább negyven más emberrel. Az ötlet iránt pedig Gyur­csány Ferenc – akkori ifjúsági és sport­miniszter – is érdeklôdött. Bozóki András aztán kulturális miniszterként ezt a tisztán szakmai törekvést kapta meg mint feladatot. – Hogyan jut el az ember Gyurcsány Ferenchez? – Ô keresett meg minket, amikor miniszterelnök lett. Megkérdezte, mi­ben tudna segíteni ennek a szférának. – Térjünk vissza a pályázatára: mi­lyen lesz az intézet az ön igazgatása alatt? – Egy nyitott házat szeretnék, ahová napközben bármikor betérhet az em­ber. Akárhányszor a párizsi magyar intézetben jártam, ha nem volt épp ren­dezvény, mindig zárt ajtók fogadtak. Szeretném például, ha az intézetben egy kávézó üzemelne, ami napközben is „behozza” a közönséget. Nem olyan forradalmi dolog ez, hiszen a buda­pesti Goethe Intézet vagy a Francia Intézet is aktív része a fôvárosiak min­dennapjainak. – Valóban, mi is épp a Goethe Inté­zet trendi kávézójában ülünk, az And­rássy úton. De vajon alkalmas ennek afunkciónak a betöltésére a párizsi magyar intézet? – Tudni kell, hogy a kívülrôl impo­záns épület a francia fôváros legele­gánsabb negyedében áll. Gondot okoz a ház kinyitásában, hogy ott mûködik a magyar konzulátus is, ez megoldandó feladat, vélelmezem, új helyet kellene keresni a diplomáciai testületnek. Két­ségtelen, hogy ráfér némi újrafazoníro­zás az épület belsô desingjára, jelenleg komor és divatjamúlt a hangulata. – Az tehát világos, hogy nyitott ház várja a franciákat az ön vezetése alatt. S a kávé mellé vajon mit ad? Változik az eddigi programkínálat? – Sok program volt eddig is. Nem az a feladat tehát, hogy növeljem a ren­dezvények számát. Talán ami legin­kább elüt az eddigi gyakorlattól, az a kortárs kultúra fokozottabb szerepelte­tése lesz. Egy olyan pörgôs városban, mint Párizs szerintem arra kíváncsiak az emberek, hogy most, napjainkban mi történik nálunk. Az intézetnek ezzel generálhat például kulturális turiz­must. ASziget Fesztiválra ellátogató majd’nyolcezer francia fiatalra is kell építeni. – Mennyi pénz jut erre? – Nem tudom. S ezt komolyan mon­dom. Pályázóként sem jutottam hozzá a ház költségvetéséhez. De bármennyi is, külsô forrásokat biztosan be kell vonni a mûködésbe. – Apárizsi intézet Collegium Hun­garicum, azaz nemcsak kulturális, ha­nem hangsúlyozottan tudományos in­tézet is. Elôdje, Csernus Sándor a kitû­nô történész személyében tudós állt az intézmény élén. Atudomány felkentjei nyilván szent borzalommal nézik, hogy egy magafajta mûvelôdésszervezô ke­rül az intézmény élére. – Ajogszabály szerint lesz egy tudo­mányos ügyekkel foglalkozó helyette­sem. Azt hiszem, a ház igazgatójának jó szervezônek kell lennie, nem feltét­lenül tudósnak vagy zenésznek. – Vagy jó diplomatának. Nem láttam még önt öltönyben, nyakkendôben. – Majd nyilván meg kell tanulnom nyakkendôt kötni… Hamvay Péter Derdák András, a Párizsi Magyar Kulturális Intézet új igazgatója pályázatáról és terveirôl „Meg kell tanulnom nyakkendôt kötni” A remény hal meg utoljára Aremény bajnoka címû filmben Russell Crowe és Renée ZellwegerFORRÁS: FORUMHUNGARY Derdák András a kortárs kultúra fokozottabb szerepeltetésére törekszik majd a párizsi magyar intézetben FOTÓ: DEMECSZSOLT A harminchárom éves fiatalember a rendszerváltás óta kulturális szervezô­ként ismert. Párizsban nyitott, elsôsorban a kortárs magyar kultúrát bemu­tató intézménnyé szeretné átalakítani a magyar intézetet. Derdák András szerint nagyobb kooperációra volna szükség a külföldi magyar intézetek között, melyek feladata a kulturális turizmus élénkítése is volna. Ehhez nem állami források bevonására is szükség van a szakember szerint. Konferencia tiszteleg Arthur Koestler elôtt Idén lenne százéves a Sötétség délben szerzôje, a magyar származású Arthur Koestler. Acentenárium elôtt tiszteleg a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetem tegnap kezdôdött kétnapos konferenciája is, melyen Göncz Árpád és Fejtô Ferenc gondo­latait is hallhatta a közönség. Akonferenciát Bozóki András kul­turális miniszter nyitotta meg, aki hangsúlyozta, Koestler mûveiben elsô­ként nézett szembe a totalitárius rend­szerekkel. Bár elhagyta az országot, s nem magyarul publikálta leghíresebb könyveit, nincs okunk arra, hogy ne tekintsük magyarnak – hangoztatta a miniszter. Göncz Árpád, a konferencia fô védnöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni, üzenetében hangsúlyozta: „Álmodjatok nagyot és merészet, lel­kesedjetek új, számotokra fontos dol­gokért, de azután ébredjetek fel idô­ben, és mindig nézzetek józanul szem­be a valósággal!” Ategnapi ülést a tervek szerint Fejtô Ferenc elôadása nyitotta volna meg, ám a Párizsban élô író betegsége miatt nem tudott Magyarországra utazni, csak elôadásának szövegét juttatta el. Fejtô Ferenc írásában Koestlerrel tör­ténô találkozásait idézte fel. Hangsú­lyozta, Koestler Szent-Györgyi Albert­tel és Polányi Mihállyal együtt hozzá­járult világszerte az új tudományszem­lélet kialakulásához. Fejtô Ferenc elsô­ként 1936-ban találkozott Koestlerrel Budapesten. 1938-ban, Párizsban vált szorosabbá az ismeretség, amikor az író fô mûvét, a Sötétség délbent írta. Majd Londonban folytattak hosszú be­szélgetéseket, melyeket Fejtô a Mégis­csak szociáldemokrácia címû mûvében összegzett. Népszava-információ FOTÓ : MAGYAR NEMZETIFILMARCHÍVUM

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék