Népszava, 2005. szeptember (132. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-08 / 210. szám

6 Művészeti szervezetek tiltakoznak 39 művészeti szervezet nyűt levelet juttatott el tegnap Gyurcsány Ferenchez, melyben arra hív­ják fel a miniszterelnök figyelmét, hogy a 2005. évre szóló, működési költségeikre megítélt teljes összeget a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma számukra a mai napig nem utalta át. László Boglár kormányszóvivő közlése szerint Gyurcsány Ferenc tájékozódik az ügyben. A kul­turális tárca a levéllel kapcsolatban azt közölte a távirati irodával, hogy Bozóki András minisz­ter jövő szerdára találkozót hívott össze az őt megkereső országos egyesületek és szövetségek vezetőivel. A dokumentum szerint az is súlyos­bítja a művészeti szervezetek helyzetét, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram is visszatartja nyertes pályázataik kifizetését, így tervezett programjaikat nem tudják megvalósítani. A töb­bek között a Magyar Írószövetség, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Szobrász Társaság, a Magyar Táncmű­vészek Szövetsége, a MASZK Országos Színész­egyesület, a Symposion Társaság és a Szentend­rei Vajda Lajos Stúdió által aláírt nyílt levél bí­rálja a Nemzeti Kulturális Alapprogram „a mű­vészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélküli” átalakítását is, melyet ésszerűtlennek nevez. Hozzáfűzi: „a megoldást sürgető kérdé­seinket, tiltakozásainkat a (kulturális) minisztéri­um válaszra sem méltatja vagy olyan javaslato­kat tesz a nonprofit feladatokat vállaló közhasz­nú szervezeteknek, amelyeket azok teljesíteni nem tudnak.” (Népszava) Makavejev művei az Örökmozgóban Dusán Makavejev filmjeit retrospektív sorozatban mutatja be a Magyar Nem­zeti Filmarchívum az Örökmozgóban. A hatvanas-hetvenes évek európai film­­művészetének kulti­kus alkotója a szerb származású rende­ző, aki filmesként végigjárta a világré­szeket, rendezett Európa több országától kedve Ausztrálián át Észak-Amerikáig. A szeptemberi retrospektív sorozat tíz művét mutatja be a ma kezdődő programban. A 68-as nemzedék kultikus film­rendezője eddig egyszer járt Magyarországon. Most elfogadta a filmarchívum meghívását, s személyesen is részt vesz legutolsó, önéletrajzi filmje, az 1994-es amerikai produkcióban ké­szült Hole in the Soul szeptember 10-i bemuta­tóján. Az 1932-ben született nagy jugoszláv „fe­kete filmes” - aki a hetvenes években már kül­földön kényszerült kivívni nemzetközi elismert­ségét - azzal vált provokatív, formabontó alko­tóvá, hogy nagy folyamatokról mert gondolkozni. A retrospektív programban látható lesz A Coca- Cola kölyök (1985), A gorilla délben fürdik (1992 - képünkön), Az ember nem madár (1965), a Manifesto (1988), a Montenegró (1981), a Sweet Movie (1974), a Védtelen ártat­lanság (1968) és a W. R. Az organizmus miszté­riuma (1971) című alkotása. (Népszava) A szél szalagjai Paál Zsuzsanna képzőművész alkotásaiból nyí­lik kiállítás A szél szalagjai címmel ma este hat órakor a Scheffer Galériában (Bp. XI. ker., Kosztolányi Dezső tér 4.). A szeptember 26-ig látható tárlatot Macskássy Katalin filmrendező nyitja meg. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ ★ [UNK] [UNK] [UNK] Négycsillagos Szuperman Fárad, strapálódik a Kultúrház. Úgy általában. Várható volt, hogy amint intézményesül, óhatatlanul elkezdi a darálógép jellegzetességeit felvenni. Beül valaki, megkérdezik, elmondja, kész, jöhet a következő, azt is kérdezik, az is elmondja, az is mehet. Futó­szalagon jönnek-mennek az emberek, a kultúra és a művészet teremtői meg napszámosai, sok idő nem jut arra, hogy ha valami érdekes dolog felvil­lan, ott megálljunk, belenézzünk, elidőzzünk. A menetrend szigorú, és csak attól függ, hogy érde­­mes-e felszállnunk a vonatra, hogy ki ül éppen a műsorvezetői székben. Szupermant alighanem azért találták ki a Kultúrházhoz, hogy lazítsanak ezen az unalmas meneten. Szuperman üdítő is a maga módján, tud vadakat mondani, mer szubjek­tív lenni, neki egy panelház falára festett óriá­s­­fr­eskó olyan, mint Van Gogh levágott füle, és ez azért nem semmi. Szupermant meg kéne becsülni és nem kéne koptatni. Amikor az MTV 1-esére át­költöző Kultúrház szétvagdossa, be-bejátssza mintegy előzetesként az az esti adagot belőle, sike­rül bosszantóan értelmetlenné tenni és közben jól lestrapálni. Minek? Hogy ez se legyen jó? Pedig ő még így is négycsillagos. B. É. KULTÚRA 2005. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK NÉPSZAVA Derdák András, a Párizsi Magyar Kulturális Intézet új igazgatója pályázatáról és terveiről „Meg kell tanulnom A harminchárom éves fiatalember a rendszerváltás óta kulturális szervező­ként ismert. Párizsban nyitott, elsősorban a kortárs magyar kultúrát bemu­tató intézménnyé szeretné átalakítani a magyar intézetet. Derdák András szerint nagyobb kooperációra volna szükség a külföldi magyar intézetek között, melyek feladata a kulturális turizmus élénkítése is volna. Ehhez nem állami források bevonására is szükség van a szakember szerint.­ ­ Sokan politikai kinevezettnek tartják, mit szól ehhez? - Úgy tudom, hogy a miniszter elé négy pályázatot bocsátott a bírálóbi­zottság, s Bozóki András - közlése szerint - két pályázattal foglalkozott komolyan, Rockenbauer Zoltánéval és az enyémmel. Hogy végül mi döntött az én javamra, azt nem tudom, s nem is nekem kell válaszolnom rá. A mi­niszter szerint közelebb állt hozzá az általam képviselt, nyitottabb kultúra­­felfogás, mint az egykori kulturális miniszter által felvázolt elképzelés. De visszatérve a kérdésére, azt hiszem, Rockenbauer Zoltán választása lett volna politikai döntés, hiszen ő politi­kus, én pedig nem. Politikus és egy szakember között kellett tehát válasz­tani, s a kulturális miniszter a szakem­bert választotta. - Ön a kulturális miniszter által el­indított PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráiért) fő­koordinátoraként is működött...­­ A PANKKK jóval korábban in­dult, mint hogy Bozóki András minisz­ter lett. Az egész két évvel ezelőtt, Lovasi András „Idő van” című kiáltvá­nyával kezdődött. Itt fogalmazódott meg először, hogy kortárs magyar könnyűzene is érdemes volna az álla­mi támogatásra - hisz nemzeti kultú­ránk része. A PANKKK-programot még ősszel kezdtük el kidolgozni, Pi­­errot-val, Gerendás Károllyal, Lang Andrissal, Hajós Andrással, Novák Péterrel és még legalább negyven más emberrel. Az ötlet iránt pedig Gyur­csány Ferenc - akkori ifjúsági és sport­­miniszter - is érdeklődött. Bozóki András aztán kulturális miniszterként ezt a tisztán szakmai törekvést kapta meg mint feladatot. - Hogyan jut el az ember Gyurcsány Ferenchez? - Ő keresett meg minket, amikor miniszterelnök lett. Megkérdezte, mi­ben tudna segíteni ennek a szférának. - Térjünk vissza a pályázatára: mi­lyen lesz az intézet az ön igazgatása alatt? - Egy nyitott házat szeretnék, ahová napközben bármikor betérhet az em­ber. Akárhányszor a párizsi magyar intézetben jártam, ha nem volt épp ren­dezvény, mindig zárt ajtók fogadtak. Szeretném például, ha az intézetben egy kávézó üzemelne, ami napközben is „behozza” a közönséget. Nem olyan forradalmi dolog ez, hiszen a buda­pesti Goethe Intézet vagy a Francia Intézet is aktív része a fővárosiak min­dennapjainak.­­ Valóban, mi is épp a Goethe Inté­zet trendi kávézójában ülünk, az And­­rássy úton. De vajon alkalmas ennek a funkciónak a betöltésére a párizsi magyar intézet? - Tudni kell, hogy a kívülről impo­záns épület a francia főváros legele­gánsabb negyedében áll. Gondot okoz a ház kinyitásában, hogy ott működik a magyar konzulátus is, ez megoldandó feladat, vélelmezem, új helyet kellene keresni a diplomáciai testületnek. Két­ségtelen, hogy ráfér némi újrafazoníro­­zás az épület belső desingjára, jelenleg komor és divatjamúlt a hangulata.­­ Az tehát világos, hogy nyitott ház várja a franciákat az ön vezetése alatt. S a kávé mellé vajon mit ad? Változik az eddigi programkínálat? - Sok program volt eddig is. Nem az a feladat tehát, hogy növeljem a ren­dezvények számát. Talán ami legin­kább elüt az eddigi gyakorlattól, az a kortárs kultúra fokozottabb szerepelte­tése lesz. Egy olyan pörgős városban, mint Párizs szerintem arra kíváncsiak az emberek, hogy most, napjainkban mi történik nálunk. Az intézetnek ezzel generálhat például kulturális turiz­must. A Sziget Fesztiválra ellátogató majd’ nyolcezer francia fiatalra is kell építeni. - Mennyi pénz jut erre? - Nem tudom. S ezt komolyan mon­dom. Pályázóként sem jutottam hozzá a ház költségvetéséhez. De bármennyi is, külső forrásokat biztosan be kell vonni a működésbe. - A párizsi intézet Collegium Hun­gáriáim, azaz nemcsak kulturális, ha­nem hangsúlyozottan tudományos in­tézet is. Elődje, Csernus Sándor a kitű­nő történész személyében tudós állt az intézmény élén. A tudomány felkentjei nyilván szent borzalommal nézik, hogy egy magafajta művelődésszervező ke­rül az intézmény élére.­­ A jogszabály szerint lesz egy tudo­mányos ügyekkel foglalkozó helyette­sem. Azt hiszem, a ház igazgatójának jó szervezőnek kell lennie, nem feltét­lenül tudósnak vagy zenésznek. - Vagy jó diplomatának. Nem láttam még önt öltönyben, nyakkendőben. - Majd nyilván meg kell tanulnom nyakkendőt kötni... Hamvay Péter nyakkendőt kötni” Derdák András a kortárs kultúra fokozottabb szerepeltetésére törekszik majd a párizsi magyar intézetben Fotó: Demecs Zsolt A HÉT FILMJEI A remény hal meg utoljára Óriási nemzetközi visszhang kíséri az Éjszakai őrség című orosz film, Timur Bekmambetov vizuális effektekkel zsúfolt fantazyia pályafutását. Nem­csak hogy Oroszországban minden idők legnézettebb filmje lett a hírek szerint, hanem olyan rendezőket sar­kallt elragadtatásra, mint az angol Danny Boyle és az amerikai Quentin Tarantino. Még egy kockát sem lát­tunk belőle, de már tudtuk, hogy Ta­rantino a hódolata mellé saját szereplői részvételét is felajánlotta a trilógiának tervezett sorozat folytatásához. Jelzés­­értékű tény, hogy hozzánk is amerikai forgalmazó révén jutott el. Mindennek az az eredendő oka, hogy a film olyan technikai trükkökkel és vizuális ele­mekkel építi fel fantasyvilágát, ami­lyenekkel eddig a hollywoodi szuper­­produkciók ámították a világot. Ugyan­azt használja, de másképpen. A múlt ködbe vesző legendáiból in­dítja a történet a jó és a rossz harcát, amely a bevezető fantasyképek után a mai Moszkvába repíti a nézőt. A mo­dern metropolis utcáin a fegyverszünet szellemében a két erő, a fény és a sö­tétség harcosai - teljesen hétköznapi emberek, illetve vámpírok­­ vigyáz­nak a kényes egyensúlyra, nehogy va­lamelyikük a maga javára billentse a hatalmat, még mielőtt megérkezne az a titokzatos személy, aki eldönteni hi­vatott az emberiség sorsát a jó és a rossz között. A főhős véletlenül ismeri fel hétköznapi önmagában a másságot, azt, hogy a fény harcosa, s ettől fogva tagja lesz a jó nevében az egyensúlyra vigyázó éjszakai őrségnek. Ízlés kérdése, hogy az Éjszakai őr­ség című film kinek magával ragadó csúcsélmény és kinek inkább figye­lemre méltó kísérlet a szupermodern technikai látványelemek humanizálá­sára. Bekmambetov ez utóbbival lepi meg azt is, akitől idegen a fantasy mű­faja és a vele járó vizuális tűzijáték. A videoklipek gyors ritmusú, villanásos­­asszociatív látványelemeit, tehát ma­gát a technikai trükköt végre annak használja, ami: eszköznek valami belső lényeg kifejezésére. Nem egyszerűen a szemet és a figyelmet akarja elkáp­ráztatni, mert a magukban nem értel­mezhető bevillanó képei, vizuális ef­­fektjei összhatásukban érzelmi és tar­talmi jelentést közvetítenek: a félelem, a bátorság, a fájdalom, a megbánás, a bánat, a remény hullámzó állapotait adják tovább a nézőnek. Hősei mintha elsősorban nem is egymással, hanem saját sötét démonaikkal, múltbeli bű­neikkel küzdenének, főként ez tölti fel humánummal a hideg fantasyvilágot. A vizuális zsúfoltság és az alig követ­hető, túlbonyolított mesélés ellenére az Éjszakai őrség emberi vonásai miatt több, mint az üres technikai gőgben fogant hollywoodi klisék. Megbízhatóan közepes színvonalú életrajzi film lenne A remény bajnoka Amerika egyik öklözőlegendájáról, ha nem Russell Crowe alakítaná a nagy gazdasági válság idején az egész or­szágnak reményt adó James J. Brad­­dock alakját. Crowe megint megmu­tatja, milyen átütő erejű tehetséggel és finom érzékkel teremt árnyalt, hiteles figurát egy giccsveszélyes szerepből. Nyúlósan hosszú a film, Renée Zell­weger csak statiszta a feleség szerepé­ben, Crowe azonban eléri, hogy a fil­men már ezerszer elkoptatott ökölhar­cok képsoraiban is egy kivételes belső tartású ember soha nem látott küzdel­mének drámáját éljük át. Bársony Éva Éjszakai őrség **** A remény bajnoka *** A remény bajnoka című filmben Russell Crowe és Renée Zellweger Forrás: Forum Hungary Konferencia tiszteleg Arthur Koestler előtt Idén lenne százéves a Sötétség délben szerzője, a magyar származású Arthur Koestler. A centenárium előtt tiszteleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetem tegnap kezdődött kétnapos konferenciája is, melyen Göncz Árpád és Fejtő Ferenc gondo­latait is hallhatta a közönség. A konferenciát Bozóki András kul­turális miniszter nyitotta meg, aki hangsúlyozta, Koestler műveiben első­ként nézett szembe a totalitárius rend­szerekkel. Bár elhagyta az országot, s nem magyarul publikálta leghíresebb könyveit, nincs okunk arra, hogy ne tekintsük magyarnak - hangoztatta a miniszter. Göncz Árpád, a konferencia fő­védnöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni, üzenetében hangsúlyozta: „Álmodjatok nagyot és merészet, lel­kesedjetek új, számotokra fontos dol­gokért, de azután ébredjetek fel idő­ben, és mindig nézzetek józanul szem­be a valósággal!” A tegnapi ülést a tervek szerint Fejtő Ferenc előadása nyitotta volna meg, ám a Párizsban élő író betegsége miatt nem tudott Magyarországra utazni, csak előadásának szövegét juttatta el. Fejtő Ferenc írásában Koestlerrel tör­ténő találkozásait idézte fel. Hangsú­lyozta, Koestler Szent-Györgyi Albert­­tel és Polányi Mihállyal együtt hozzá­járult világszerte az új tudományszem­lélet kialakulásához. Rejtő Ferenc első­ként 1936-ban találkozott Koestlerrel Budapesten. 1938-ban, Párizsban vált szorosabbá az ismeretség, amikor az író fő művét, a Sötétség délbent írta. Majd Londonban folytattak hosszú be­szélgetéseket, melyeket Fejtő a Mégis­csak szociáldemokrácia című művében összegzett. Népszava-információ

Next