Népszava, 2008. február (135. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-22 / 45. szám

NÉPSZAVA 2008. FEBRUÁR 22., PÉNTEK HÁTTÉR 11 Súlyos jogsértések lehetőségével gyanúsít köztisztviselőket a Fidesz kampányának politikai vezetője Választási szakértők és a köztisztviselők szakszervezete is ká­rosnak tartja Tarlós István kijelentését a választói névjegyzék manipulálásáról. Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy az új szabályozást konszenzussal, tehát a Fidesz egyetértésével fogadták el. Az állampolgároknak máig kellett értesítést kapniuk a névjegyzékbe vételről, ha mégsem, még van idő a kifogásokra. Megfelelő garanciák vannak a törvényben, hogy ne lehessen visszaélni a választói névjegy­zékekkel. Nem szerencsés, ha a pártok által elfogadott új sza­bályozást most az egyik részes, a Fidesz kritizálni kezdi. Erről beszéltek lapunknak szakértők azután, hogy Tarlós István egy szerda reggeli televíziós interjú­ban azt mondta: nem kizárható elméleti lehetőség, hogy a szo­cialista vezetésű kerületekben, városokban manipulálhatják a névjegyzékeket. A fideszes kampányfőnök szerint elég, ha „véletlenül” elrontják a listát és 10-20 név marad ki, de kimaradhat akár 50 is. Utalt a választási törvény decemberi módosítására, amely szerint aki nem szerepel a név­jegyzékben, az - az eddigiektől eltérően - a választás napján már nem kérheti felvételét, így hiába megy el szavazni, nem voksolhat. Tarlós azonban arról nem beszélt, hogy ezt a mó­dosítást a Fidesz is támogatta. Lapunk érdeklődésére annyit mondott: elméleti lehetőségről beszélt a Nap-keltében, de kitart amellett, amit mondott. Arra a kérdésünkre, hogy miért csak szocialista városokról beszélt, úgy fogalmazott: a különböző aláírás-gyűjtési akcióknál az emberekről kiderül politikai ho­vatartozásuk. Tarlós nem zárja ki, hogy ezeket az aláírókat meggyőződésük miatt kihagy­hatják a névjegyzékekből. Törvényellenes módon lehet csak manipulálni a névjegyzé­ket, ezt a polgármester vagy a helyi választási iroda dolgozói tehetnék meg. De ez a szavazás napján úgyis kiderülne, és mi­vel a jegyzékkészítés folyamata végig nyomon követhető, utólag könnyen megmondható, hogy „ki nyúlt bele” - mondta ér­deklődésünkre Tóth Zoltán vá­lasztási szakértő. Szerinte nem jó megoldás, hogy a szavazás napján nem lehet jelentkezni a névjegyzékbe, de a parlamenti pártok együttesen alakították ki ezt a szabályt, amit most az egyik részes kritizálni kezd. Részben hasonlóan érvelt Szigeti Péter, az Országos Vá­lasztási Bizottság elnöke. Mint mondta, Magyarországon a jegyzők vezetik a helyi válasz­tási irodák munkáját, és nem szerencsés az irántuk meglévő közbizalmat elhamarkodott nyilatkozatokkal aláásni egy népszavazás előtt. Azt különféle garanciák védik, hogy semmi­lyen visszaélés ne legyen. Ilyen például, hogy mindenkinek legkésőbb ma meg kell kapnia az értesítőt, aki pedig mégsem kapna, az február 27-én délután 4 óráig kifogást nyújthat be a jegyzőnél. További törvényi garancia a közszemlére tétel intézménye. Vasali Zoltán poli­tológus szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy időben kikül­dik a választási értesítést, így módja van jelezni, aki esetleg mégsem kapná meg. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szak­­szervezete is visszautasította Tarlós István kijelentését. Az érdekképviselet szerint mindez „igazságtalan és méltánytalan” a közigazgatásban dolgozókkal szemben. A szakszervezet ve­zető testülete emlékeztet arra, „a rendszerváltás óta lezajlott országgyűlési, önkormány­zati képviselői választások, valamint népszavazások elő­készítése és lebonyolítása a köztisztviselők törvényességet tiszteletben tartó áldozatos munkája, többletterheket válla­ló magatartása alapján lehetett csak sikeres”. Az elnökség elvárja Tarlós Istvántól, hogy hasonlóan széles publicitást biztosítva ismerje el és juttassa kifejezésre véleményének tart­hatatlanságát és nyilvánosan kövesse meg a feladataikat tisztességesen ellátó köztiszt­viselőket — írja a szakszervezet elnöke. Népszava-információ A március 9-i népszavazásra szerda óta nyomtatják a szavazólapokat az Állami Nyomdában Fotó: Szalmás Péter Fontosabb határidők • Február 22.: Megküldik az értesítést a névjegyzékbe vételről. A külképviseleti jegyzékbe lezárul a jelentkezés. • Február 27.: Véget ér a névjegyzékek közszemlére té­tele. A névjegyzékből kihagyás, törlés miatt legkésőbb eddig az időpontig lehet kifogást benyújtani. • Február 29.: Lejár a határideje annak, hogy a szavazat­­számláló bizottságokba és a külképviseletekre a pártok megbízott tagokat, illetve megfigyelőket küldjenek. • Március 7.: A választási kampány vége. Igazolást ed­dig lehet kiadni annak, aki a névjegyzékben szerepel, de máshol akar szavazni. • Március 9.: Népszavazás. A Kecskési Tollas-ügy hullámverései A Népszava 2008. február 2-i számában, a Szerintem rovatban közöltük Kertész Péternek és Róbert Lászlónak, két Pulitzer­­emlékdíjas újságírónak a MÚOSZ elnökségéhez címzett levelét, amelyben azt fejtegették, hogy Kecskési Tollas Tibor elhunyt hírlapíró szerintük méltatlan az újságíró-szövetség örökös tagságára. Véleményüket azzal indokolták, hogy Kecskési Tollas csendőrtisztként Beregszászon részt vett zsi­dók deportálásában. Erre a levélre dr. Kecskési Mária, a volt újságíró özvegye Münchenből helyreigazító levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyet az alábbiakban közlünk. Ugyancsak közreadjuk Dési János bejelentését, hogy kilép a MÚOSZ-ból, valamint Randy Braham történésznek Kecskési Tollas tevékenységét elítélő levelét. Dr. Kecskési Mária levele Tisztelt Kertész Péter és Róbert László. Önök, mint Pulitzer-díjas újságírók a magyar újságírás elitjét képezik. Hogyan fordul­hatott elő, hogy a forrás hiteles­ségének megvizsgálása nélkül, kritikátlanul átvettek időközben többszörösen megcáfolt rágal­mat és egy becsületsértő írást publikáltak az országosan olva­sott napilapban, a Népszavában „Méltatlan a MÚOSZ Örökös Tagságára” címmel (2008. febr. 2.)? írásukból kiderül, hogy Önök olvasták a Holokauszt Emlékközpont nyitókiállítása, az Auschwitz Album (2004) be­vezető füzetének szövegét (első kiadás), de nem vették figyelem­be, hogy Kecskési Tollas Tibor neve lekerült a bevezető tabló­ról és a füzet utánnyomásában (második kiadás) sem szerepel! A Holokauszt Emlékközpont történészei ezt a lépést nem in­dokolatlanul tették. Önök ismerik a 168 óra 2004. október 23-án (!) kiadott 42-es számát, amelyben Sán­dor Zsuzsa mérlegeli, hogy Kecskési Tollas Tibor Bűnös? Nem bűnös?, de nem olvasták a 44. számban Stark Tamás: „A leporolt Kecskési Tollas Tibor­­ügy” címmel megjelent olvasói levelet. Ugyanúgy ismeretlen Önök előtt Juhász László: „Tol­las Tibor igazsága” című írása (Kortárs 2006. 4. száma). A magyarországi holokauszt elhivatott ismerője prof. Ran­dolph L. Braham történész, amikor megismerte a per hátte­rét, változtatott előző írásának (1997) szövegén, lásd: „A ma­gyarországi holokauszt földraj­zi enciklopédiája” (2007.1. 258. oldal). A Holokauszt Emlékközpont­ban minden idevágó írásnak megvan a másolata. Kérésem: nézzék át az említett publiká­ciókat és közöljenek mielőbb a Népszavában egy helyesbítést. Ps. Mellékelem a Sófár Médiának küldött írásomat: Üdvözlettel: Dr. Kecskési Mária Ne­bis in idem Kecskési Tibort 1949-ben a Népbíróság 10 év börtönbün­tetésre ítélte. 8 és fél év után 1956 nyarán elbocsátották azzal a kijelentéssel, hogy ügyét felülvizsgálták, kérheti rehabilitálását. Kecskési Tibor tehát megbűnhődött azért - ő maga vallja -, mert 23 évesen nem tagadta meg a parancsot és kordonszolgálatra szakaszá­val egy alkalommal megjelent a beregszászi gettó lakóinak bevagonírozásánál, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kí­nozták, a gettónak nem ő volt a parancsnoka. A bevagoníro­­zásnál látott embertelenségek, amiket a deportálókat kísérő csendőrök követtek el, Fery Pál parancsnoksága alatt, annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte, amit felső nyomásra meg is kapott, azonnal távozhatott. Mellékesen említendő Kecskési szakaszának egyetlen tagja ellen sem emelt vádat a Népbíróság. Most mégis bünteti az utókor rágalmazással az 1997-ben, 77 éves korában elhunyt Kecskési Tollas Tibort, aki negyven éven át a magyar emigráció egyik vezető személyisége volt. Az állami kitüntetést Göncz Árpád köztársasági elnöktől ezért kap­ta. (Az indoklás szövege Buda­pesten beszerezhető.) Kecskési Tollas Tibor ellen kb. minden 4-5. évben - időzítve az 56-os forradalom évfordulói­hoz - 1961 óta támadás indul a sajtóban. Ez valami reflexszerű beidegződés azoknál, akiknek évtizedeken keresztül feladata volt a dezinformáció, az emigrá­ció vezetőinek erkölcsi lejáratá­sa. Minden jel arra mutat, hogy nem olyan személyek élesztik újra az ügyet, akik számára nincs elégtétel, mert maguk ugyan túlélték a deportálást, a német haláltáborokat, de elvesz­tették családjukat, rokonaikat. Kérdés: miért könnyebb még ma is elhinni a hamis tanúk vád­jait és a Népbíróság manipulált ítéletét, mint a demokratikus Magyarország legfőbb ügyészé­nek, dr. Györgyi Kálmánnak tör­vényességi óvását és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósá­gának Elnöki Tanácsa döntését (1991), amelyben a Kecskési Tibor ellen hozott 1948/49-es ítéleteket megalapozatlannak és törvénysértőnek minősíti? Ha valakit valóban érdekel, hogy „Ki volt ez az ember?”, akkor meg kellene kérdeznie azokat a személyeket, akik Kecskési Tollas Tibort ismer­ték, nemcsak a börtöntársakat, barátokat, munkatársakat, öz­vegyet, hanem azokat is, akik vele csak futólag találkoztak, pl. Demszky Gábor főpolgár­mester, Göncz Árpád volt ál­lamelnök, Gresznarik Pál volt müncheni magyar konzul, Ki­rály Béla volt vezérkari főnök, Méray Tibor, az Irodalmi Újság volt főszerkesztője Határ Győző író halála előtt - felkérés nélkül - pozitívan reagált a Kortárs szerkesztőségének Juhász Lász­ló: Tollas Tibor igazsága című cikkére (2006. 4.), Kabdebó Tamás író, dr. med. Rosenfeld Iván orvos, a frankfurti ma­gyar-izraeli egyesület vezetője, valószínűleg nem él már, de levélváltása Tollas Tiborral a családnál feltehetőleg meg­van. Gosztonyi Péter történész szorgalmazta az emléktáblát Budapesten, de váratlan halála a megvalósításban megakadá­lyozta, Stark Tamás történész, hogy csak néhány ismert nevet említsek. Ezenkívül a volt bör­töntársak is tudják, „ki volt ez az ember”. Többek között Csiz­madia Zoltán, a BASF gyár volt menedzsere, Fehérváry István, a PÉK vezetője, Kárpáti Kamil író, Pap Iván mérnök, Pfitzner Rudolf dipl. pszichológus, Tóth Bálint író. A barátok és tiszte­lők száma óriási, a gyűlölködők száma elenyésző, a sajtóban miért ők kapnak helyet?! Dési János levele a MÚOSZ elnökéhez Tisztelt elnök úr, tisztelt MÚOSZ vezetése, értesítem, hogy a továbbiakban nem kívá­nok a MÚOSZ tagja lenni. Nem akarok olyan szövetség­ben részt venni, amely tiszte­lettel tekint a deportálásokban közreműködő csendőrökre. Természetesen nem tudha­tom, büntetőjogilag felelős-e a történtekért Kecskési Tollas Tibor. De hogy büszkék nem lehetünk rá, az egészen biztos. Ő is egy csavar volt abban a gépezetben, amely működése eredményeként sok százezer embert gyilkoltak meg mód­szeres alapossággal. Tegnap levélben kértünk vé­leményt Randolph L. Braham professzortól az ügyben, aki csatlakozott egyébként a „kellő körültekintés és tényismeret nélküli” aláírókhoz. Braham ma a magyar holokauszt legelis­mertebb kutatója a világon. Íme Randy Braham levele: „Alábbiakban ismertetem levélváltásomat a müncheni dr. Kecskési Máriával arról a dokumentumgyűjteményről, amelyet a washingtoni amerikai Holokauszt Emlékmúzeumhoz juttattam el. Emlékszem rá, hogy megkaptam Mrs. Kecskési néhány levelét, annak a bizo­nyítására, hogy nem felelt meg a valóságnak a férje, Kecskési Tollas Tibor ügyében hozott háború utáni népbírósági ítélet, mert férje nem volt parancsnoka a beregszászi gettónak, csupán egyik tagja annak a csendőri egységnek, amely ezt a gettót őrizte. Emlékszem rá, azt ír­tam, hogy elhunyt férje csend­őrként közreműködött a gettó őrzésében, és ez nem menti föl őt az alól, hogy önként vagy önszándékán kívül zsidóellenes tevékenységben vett részt. El­ítélem azt is, hogy férje háború utáni tevékenységében íróként és szerkesztőként szélsőjobb­­oldali nacionalista újságban tevékenykedett. Azt javasoltam, ha léteznek hiteles dokumentu­mok, amelyek egyértelműen az ő igazát tanúsítják, akkor azokat tegye hozzáférhetővé a történészeknek és más érdeklő­dő egyéneknek. Sohasem állí­tottam, hogy férjének csendőri részvétele a gettó őrzésében (még ha parancsnok nem volt is), sem pedig háború utáni hír­lapírói tevékenysége, bűnei alól egyértelműen fölmenti őt. Úgy vélem, hogy a Kertész Péter és Róbert László által jegyzett petíció aláírói bölcsen cseleked­tek. Határozottan csatlakozom azokhoz, akik úgy vélik, hogy hiteles demokratikus ország szervezete akkor szolgálja hí­ven tagjainak (jelenlegieknek és egykoriaknak egyaránt) az érdekeit, ha olyan eszméket és eszményeket követnek, amelyek a tolerancia és a pluralizmus je­gyében fogantak. Igaz barátsággal Randy Braham ” Idáig jutottunk, eddig ennyit sikerült elérni. Meglátjuk, hogy folytatjuk: Dési János

Next