Népszava, 2008. március (135. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-03 / 53. szám

NÉPSZAVA 2008. MÁRCIUS 3., HÉTFŐ Donáth Ferenc A sikerre való tekintettel ...a sorozat folytatódik. Kristóf László csendőrnyomozót rehabilitálta a Leg­felsőbb Bíróság. Kisbarnaki Farkas Ferenc szálasista főtiszt és vérbíró köz­­társasági elnöki előléptetésben részesült. Pár hónapja Képíró Sándor, az újvidéki mészárlásra áldozatokat szállító csend­őrtiszt helyreigazításra kényszeríthette a Népszavát. A Fővárosi Ítélőtábla 5. Bkf. 10.281/2007/3. számú végzésével meg­állapította, „hogy dr. Képíró Sándor az utóbbi évtizedekben nem állt végre nem hajtott büntetőítélet hatá­lya alatt, és mindvégig büntetlen előéletű volt”. Képíró azért érhette el, hogy még a Florthy-érában kirótt ítéletét is megsem­misítsék 2007-ben, mert az ítélőtábla megdöbbentő módon joghatályosnak fo­gadta el a német megszál­lás után, a deportálás ide­jén (!) hozott felmentését. A legújabb epizód: 2008 februárjában kiderült, hogy a MUOSZ örökös tagjai közé választották Kecskési Tollas Tibor deportáló csendőrtisztet, és ettől egy jot­tányit sem tágít a jeles testület. Ahogy a bírák, a honvédelmi minisz­ter és a köztársági elnök, úgy a MUOSZ vonatkozásában sem lehet szó nélkül hagyni e döntéseket. Miért kell elfeled­nünk, az áldozatoknak és az elkövetők­nek egyaránt, hogy embertelen célokért és e célokkal fémjelzett testületekben kik váltak véres tetteikkel közismertté? Nemcsak az egykori háborús bűnök el­követése, hanem a későbbi magatartásuk is felveti a kérdést: miért is kell ezeket az embereket rehabilitálni, sőt némelyikü­ket kitüntetni? Rajtunk kívül Európában sehol nincs mérvadó akarat az elkövetők rehabili­tálására. Tőlünk nyugatra a felszabadu­láskor a lincselések aránya jóval meg­haladta Magyarország ide vonatkozó adatait, és itthon mégsem tudják ezt be a népbíráskodás eredményének, mégsem fogadják el, hogy hazánk lakosságának megtizedeléséért, közel egymillió ember haláláért jogos volt a népbíróságok által kiosztott 181 halálos ítélet. Szemben a mi bíráinkkal, akik a náci megszállás és hungarista idők joggyakorlatával találtak kontinuitást, a Lajtán túl egész Európában a népbíróságokkal vállal­ják a jogfolytonosságot. Párizsban a bíróság éppen mostanában mondta ki bűnrészesnek a Nemzeti Front elnökét háborús bűncselekmények dicsőítésében és emberiség elleni bűntettek megkér­dőjelezésében. Ez okból három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és tíz­ezer euró pénzbírságra ítélték a 79 éves Jean-Marie Le Pent (MTI, 2008. február 9.). Magyarországon a hasonló megnyil­vánulások kapcsán a véleményszabadsá­got szokás emlegetni. Vajon miért kell támogatni a hungarista retrónak azt a tö­rekvését, hogy a fiatalok identitását egy embertelen korszak figuráihoz kösse? Az egykori csendőrök rehabilitálásá­nál és kitüntetésénél sztereotip érveket hallunk védőiktől: parancsot hajtottak végre, az akkori törvények szerint jártak el, tessék a túlélő tanúnak bizonyítani a szavahihetőséget - különben is az egész régen volt, úgysem lehet semmit alátámasztani. Ezek a hivatkozások azonban majd­nem olyan régiek, mint maguk a bűnök. Európa boldogabb felében a jogászok és maga az ENSZ is a 40-es évek végére túljutottak ezeknek a védekezéseknek a mérlegelésén. A nürnbergi alapelveket azért foglalta az ENSZ határozatba, hogy a fenti mentségekre soha, sehol, senki ne számíthasson. A genfi egyezményeket azért ruházta fel az ENSZ el nem évülő hatállyal, hogy a földön mindenütt elrettentse a kegyet­lenségtől a háborúba lépőket. Emberiség­­ellenes bűnre se a jogi tilalom hiánya, se a felettes parancsa nem ad mentséget, és soha nem évül el. A Lajtától nyugatra nemcsak a jogászok, de a társadalom is a saját ügyének érzi az emberiesség védelmét, nálunk ellenben a bírói elit mérvadó része szolgáltatja az ellenpél­dát. A magyar alkotmány hirdeti az em­beri méltóság jogát. De e deklaráció és a valóság között szöges ellentmondás van. A Legfelsőbb Bíróságot képviselő bíró, hivatása gyakorlása közben, gyilkosnak nevezi Ságvári Endrét, és vele szem­ben piedesztálra állítja Kristóf László hóhérlegényt, aki csendőrnyomozóként kínzott és besúgott mindenkit, aki látó­körében veszélyt jelentett a nácikra (lásd Bp.-i Katonai Bíróság B. I. 065/1959. határozatát). Ilyen esetek után egy „MUOSZ örökös tag” kitüntetés is felértékelődik, jelentő­séget kap. Nyilván a MUOSZ nem teheti jóvá azt, amit a Legfelsőbb Bíróság vagy mások elrontottak, de megtoldani egy centivel sem kellene a sort. Kecskési Tollas Tibor ügyében a 168 óra című lap 2004-ben, 42. számában közölte egy tanú vallomását: „Ismertem a vádlottat, ő volt az, aki a vagonírozást intézte. Ott volt akkor is, amikor levet­kőztettek minket és motoztak. Amikor egy állapotos nő került elé, azt mondta, dobják a vagonba.” Ha élne Kecskési Tollas Tibor, akkor ma is el kellene ítélni emberiség elleni bűncselekmény miatt. De nem csupán csendőrtiszti cselekedetei teszik őt kitüntetésre méltatlanná. A MÚOSZ illetékesei nem tehetnek úgy, mint­ha nem tudnák, hogy a volt csendőr az emigrációban, Münchenben a „Nem­zetőr” című lap szerkesztője lett, és e sajtótermék nagyban hozzájárult az 56 utáni ítéletek igazolásához, a „szélső­jobbos ellenforradalom” mítosz társa­dalmi elfogadtatásához és a megtorlók megvadításához. Az itthon maradottak 52 évvel ezelőtt vállalták, hogy a forra­dalom tisztességét sorsuk árán védjék meg. Angyal István és a többi kommu­nista forradalmár története minden másnál hitelesebben törölte el a nyugati baloldaliak sztálinistákkal kapcsolatos illúzióit. Az 56-os forradalom vízvá­lasztóvá vált Marx forradalmi eszméi és a sztálinizmus között. Nem véletlen, hogy a megtorlás nem a jobboldali po­litikusokat, hanem az Angyal-féléket sújtotta keményebben. A kádári propa­gandának, a „Hollós Ervineknek” úgy kellett a bizonyíték a forradalom nyilas szellemiségéről (lásd Nemzetőr című újság), mint a falat kenyér. A MUOSZ- nak pótolhatatlan társadalmi szerepe az, hogy legyen diskurzus, mely előzze meg, ha kell, oldja meg és ne szítsa a konfliktusokat. A szervezetnek meg kellene fontolnia, hogyan tudna képviselni olyan hazafiság­­eszmét, amelyet nem szennyezett be a területi revízió, a honvédőháború-ha­­zugság, a nácizmus, amelyet a békés, megbeszélő, kiegyező magatartás fémje­lez. A hazafiság ugyanis nemcsak szép lehet, hanem hamis is, amikor a gyűlö­letkeltés, az erőszak, a pusztítás kötődik a nemzeti frázisokhoz. Ha élne Kecskési Tollas Tibor, akkor ma is el kellene ítélni emberiség elleni bűncselekmény miatt A szerző orvos és jogvédő Igen is meg nem is Teljesen egyetértek a Fi­desz törvényjavaslataival! Nem szabad feleslegesen kampányolni, reklámfilmekre, plakátokra, más haszontalan­­ságokra milliárdokat költeni. Pláne nem egy semmire sem jó népszavazáson. Derék elv, követhető kez­deményezés. Spórolni jó, ha már ez az ön- és közsorsrontó kormány csak herdál és her­dál. Látható is, hogy az adó­fizetők vagy kiféle befektetők forintjai nem fordulnak ilyen buta célokra. Azt pedig csak a jóisten tudja, hogy mitől van teli mégis e teremtett világ az igenes ragaszokkal, hirdetmé­nyekkel, spotokkal. Gyün a jövő az igenek végett. Gyün. Megmondtaja­z orbánviktor. Legalábbis így hallottam valamelyik csatornán. Hát csak gyű­jjön! Takarékossan, ügyessen. A hét végén bedobta hozzánk a postás a CBA áruházlánc leg­újabb katalógusát. Szép is, szí­nes is. Mindjárt a címoldalán nemzeti lobogó leng, arasznyi betűk hirdetik: IGEN! Macs­ka legyek, ha kitalálom, mire vonatkozik... Aki elszánt, és túlesik az egyházi rovaton, előfizethet a Magyar Hírlapra is. Mondjuk húsvéti sonkáról nemigen szól a kiadvány, viszont honfiúi büszkeséggel lengethető az orgánum. Nem kell ide gya­lázatos lebukáshoz vezethető Magyar Vizsla, nem kell adat­bázis, nem kell adóhivatali letöltés. Minden derék magor főtt tojásaiban érezheti a népszavazás tétjét, helyét, be­futóját. A magyar (vagy hazai - ahogyan a belpolitika szele fúj, úgy változik) üzletlánc­nál persze ez nem meglepő. A cég, melynek atyja a derék Gój Motorosok Egyesületének tiszteletbeli elnöke, letette voksát. Belekötni persze nem lehet, hiszen a böszme IGEN (Mi vigyázunk az Ön egészségére!) apróbetűileg a vásárlókról szól. A lényeg, hogy ezzel a közértbe is be­szállítmányozták a politikát. Eddig pártsemlegesen hő­­böröghettünk, mert a zárás előtt fél órával beszedték a kenyeret. Ma egy becsületes antitrianonista szittya ezt megadóan veszi tudomásul. Aki szól, az kommunista! Gondoltuk volna ezelőtt két évtizeddel, hogy egyszer a vécépapír beszerzési forrása is politikai állásfoglalássá si­lányul? És még nincsen vége. Holnap akár a cipőbolt is küld­het aktuális - és rettenetesen civil - üzenetet. Hogy például „Ön miben sántikál?” Csak nem nemet akar mondani...? A mi papucsunknak nemcsak a felesége örül, de a Fidesz is... A barkácsáruházak - ha tulajdonosaik elég elvakultan politikusak - holnap igent festenek a homlokzatra, mondván, naná, hogy náluk olcsó a narancsfesték! Igen, hirdeti majd a sintér. Igen, elaltatjuk az Ön kutyáját. Igen, áll majd a szerelő autó­ján. Igen! Drága gáztól romlik el az Ön bojlere! Igen, ragaszt­ja a jobboldali önkormányzat a városházára. Természetesen mindössze arra gondol, hogy ugye elmegyünk szavazni? Igen! Ezt mondja a kocs­­márostagozat tagja is, persze csak arra, hogy megigyuk-e a fröccsöt. Igen, igen, igen! Ezt a körorvostól halljuk, aki Mikola-mérgezésben szenved. Igen, mondja a Hír Tv, de ő meg a cigányok megvesztege­tésére gondol. Puccs, mondja Orbán Vik­tor, és fogalma sincs, mire gon­dol. Puccs, mondja a cukrász, és ő pont úgy nem tudja, mire gondol, mint Orbán Viktor, de nem arra... Igen, kiált fel a jobboldal kampánymenedzse­re, kitárt zsebbel. (Simicska, itt vagy? Igen?) Igen, mondom zavarodot­tan én. Igen! Megyek már szavazni, megyek, na! Igen, itt az alkalom, hogy végre én is mondhassak valamit. Itt vagyok, igen! Lehet itt nemet mondani? Minden derék magor főtt tojásaiban érezheti a népszavazás tétjét, helyét, befutóját Veress Jenő, veressj@nepszava.hu VÉLEMÉNY publicisztika@nepszava.hu 7 Finisben Mai számunk első oldalán farkasszemet néz egymással a miniszterelnök és a jobboldali ellenzék vezetője. Ez a vitavi óhatatlanul Arany János híres, A fü­lemile című versét juttatja eszünkbe. „Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a nap­tárban, / Könnyű nekik ott szerényen / Megárulni egy gyéké­nyen; / Hanem a mi Péter-Pálunk / Háza körül mást találunk: / Zenebonát, örök patvart, / Majd felfordítják az udvart; / Rossz szomszédság: török átok, / S ők nem igen jó barátok.” Ezeknek az örökbecsű szavaknak az illusztrálására egyebet sem kell tennünk, csak egymás mellé helyeznünk a két poli­tikusnak a múlt hét végén közzétett véleményét. Gyurcsány Ferenc az MSZP elnökségének szombati nagygyűlésén beszélt, Orbán Viktor pedig a Magyar Nemzetnek adott teljes oldalas nyilatkozatot. Mintegy összegezéséül annak, hogy a népszava­zási hadjárat elérkezett a finiséhez. Mához pontosan hét napra az urnák ideje lesz, ha valaki egyáltalán elmegy szavazni, és nem úgy véli, ezt a referendumot a Fidesz kezdeményezte, vok­soljon az, akinek kedves Orbán ötlete! Aki figyelmesen olvassa el a két állásfoglalást, nem kerül különösebb fáradságába egy szuszra megállapítani, hogy két világba tévedt. Gyurcsány sem volt különösebben kíméletes, nem is kellett annak lennie, hiszen ismerte a Fidesz-elnök hét­közi maratoniját, akárhány városban megjelent, megszokott goromba szótárának fordulatait ismételgette. Ócsárolt, meg­említette, hogy „beszakadt a födém”, fölsorakoztak az ima­malom jelzői, különösen az „ez a kormány egyebet sem tesz, mint hazudik”, sőt a határon túl megkockáztatta azt is, hogy „puccsról” szóljon. Mit is válaszolhatott egyebet a miniszter­­elnök, hogy a népszavazás nem az ország bukása lesz, hanem a jobb sorsra érdemes jobboldalé. Ellenfelének kedvenc sportjára replikázva Gyurcsány futballhasonlattal élt, a közvélemény­kutatási adatokra, az „igen” voksok várható számára és azok állítólagos kormánybuktató következményeire utalva: nem az edzőmeccset kell megnyerni, a végeredmény számít, tehát az, mi lesz 2010-ben. Nem komikus, amit az ellenzék cselekszik, tette hozzá Gyurcsány, mert itt előttünk megy tönkre a magyar demokrácia egyik nagy reménysége. Amikor ezek a szavak elhangzottak, már országszerte ismert volt, mi történt pénteken Eger város közgyűlésén. A megszo­kott gárda a megszokott módszerekkel vonult föl, ordibált, ramazurit rendezett, és az egyik telefonálós rádióműsor hall­gatója joggal tette föl a kérdést: tessék mondani, mikor élt ilyen obstrukcióval a baloldali szavazótábor? Mikor engedett visító kismalacot a közönség közé mint szellemes ötletet, ezzel keres­vén nyilvánosságot? Bizonyíték híján nem mondhatjuk, hogy a „polgári párt” rendezte a mutatványt, de a tapasztalatok alapján azt igen, az ilyen izgágaságot az ő harcmodora buzdítja. Közvetett bizonyítékul jól szolgál a Magyar Nemzetben megjelent Orbán-interjú is. Különösen figyelemreméltó az a mondat, „nem szükségszerű, hogy mindig legyen két nagy párt a magyar politikában”. Meglehet, önkényesnek látszhat az értelmezés, hogy a korábbi formula új változataként elég egyet­lenegy is. A Fidesz-elnök mondta már, hogy nálunk többpárt­rendszerű „demokratikus diktatúra van” (azóta elhagyta, úgy látszik, nagy sikere nem volt), de most időszerűbb lett az egypárti demokrácia, a felszámolásra kiszemelteknek nagy örömére. Orbán Viktor elsöprő szavazási részvételre buzdít, mert szerinte ez járhat „elsöprő következményekkel, a balol­dal jövője a tét”. Aki viszont részleteiben is alaposan követte a kampányt, és különösen a múlt heti fáradhatatlan országjárást, inkább azt a benyomást szerezhette, a tét talán az ő személyes jövője lehet. Mert valószínű, nem nehéz jövő vasárnap megsze­rezni az igen voksok többségét, de ha utána nem az jön be, amit a Fidesz-elnök szakadatlanul ígérget, keserves lesz 2010-ig talpon maradni. Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, N­A­ PO L­­A­VA BALOGH GYULA, PÓR VILMOS ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT szociáldemokrata napilap ALAPítvA 1873-ban kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ ■ Marketing: MENCSER ÉVA Tiszteletbeli főszerkesztő: FEJTŐ FERENC Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-90201 Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés: telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 Főszerkesztő: Németh Péter ■ internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 _ Szerkesztőbizottság: Horváth István, ■ Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502,477-9000/130, 118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 2150 Ft, negyedévre 6450 Ft, fél évre 12 900 Ft, egy évre 25 800 Ft. Ml­T~57 dési János, Katona József Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti­­?■ pftol-airflt

Next