Népszava, 2009. október (136. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-17 / 244. szám
6 Operakonferencia Budapesten Budapesten tartja őszi konferenciáját a 33 ország 112 operaházát tömörítő nemzetközi szervezet, az Opera Europa. A Magyar Állami Operaházban zajló háromnapos tanácskozást, amelyre a vártnál jóval többen, összesen kétszázan érkeztek a kontinens jelentős házaiból, Hiller István oktatási és kulturális miniszter nyitotta meg pénteken. (MTI) Kertész Imre frankfurti díja Kertész Imre író vehette át a Jean Améry-díjat esszéírói munkásságáért a frankfurti könyvvásáron. „Esszéiben a 79 éves Nobel-díjas író szenvedélyesen védelmezi az emberiség szabadságát. Kertész esszéírói munkássága annak a felvilágosult gondolkodásnak a híve, amely leszűrte a fasizmus és a kommunizmus barbárságainak tanulságait” - indokolta döntését az irodalomtudósokból és kritikusokból álló zsűri még augusztusban. A Jean Améryről elnevezett, 12 ezer euróval járó irodalmi kitüntetést kétévente adják át a frankfurti könyvvásáron. (MTI) Új angol szótárpár A napokban megjelent Országh-Magay- Futász-Kövecses angol szótárpár egyik különlegessége, hogy a hagyományos alapfogalmak mellett tartalmazza a szleng kifejezéseket is. Az Akadémia Kiadó a szótárakhoz ad egy CD-ROM-ot is, illetve egy egyedi regisztrációs számot, amely belépési lehetőséget biztosít a www.szotar.net weboldalra, ahol a szótár teljes anyaga egy kattintással elérhető. Itt nemcsak a 42000 fogalom, hanem azok eredeti brit kiejtése is megtalálható hangos szótár formában. A Magyar-angol szótár melléklete egy audio-CD is, amelyen magyar és eredeti brit kiejtéssel hallgathatók meg az utazás során előforduló legfontosabb témakörök szavai és mondatai. (Népszava) Jótékonysági koncert a bábszínházban A Budapest Bábszínházban ma, a szegénységellenes világnapon 19.30-kor jótékonysági koncertet tartanak egy madagaszkári iskola újjáépítéséért. A koncerten fellép a Talamba Ütőegyüttes. (Népszava) Külhoni magyarok fesztiválja A külhoni magyarok fesztiválját Budapesten az Égtájak Iroda - a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával - október 17. és 31. között második alkalommal rendezi meg. Budapesten a Biennále keretében október 19-én lesz Moliére A mizantrópjának premierje, ami a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Biennále fesztivál közös produkciója, rendezője Bocsárdi László. Verdi Álarcosbál című darabja szintén vendégszerepel, a nemzetközileg elismert magyar alkotó, Ascher Tamás rendezte, aki először dolgozott a világ egyetlen nemzetiségi operatársulatával, a Kolozsvári Magyar Operával. A diákok 200 Ft-os jeggyel látogathatják a Biennále összes programját. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ ★ [UNK] [UNK] [UNK] Önzetlen gesztusok A Jam legutóbb olyan témákkal foglalkozott, amelyek a szolidaritás, a mások érdekének figyelembevétele címszó alá tartoznak. Mindannyian szenvedünk attól, hogy milyen önző lett a világ körülöttünk, és alig jut eszünkbe, hogy mi magunk is ebbe az önző világba tartozunk. Kevés idő és hely jut a másokkal önzetlenül törődő embereknek, még a médiában is. Ezért volt jó odafigyelni az atvam műsorára tegnap. Szó volt egy misszióról például, amelyet ötödik alkalommal szerveznek itt, Magyarországon, hogy Kongóban a háború gyermekeinek legalább egy rövid pár hétig segíthessenek magyar orvos önkéntesek. Jó lenne ilyenkor nagyobb gondot fordítani arra, hogy a bamba néző megismerhesse azokat, akik ilyen missziót vállalnak s még szponzori pénzeket is gyűjtenek a kinti segítségnyújtáshoz. A gyorsan és majdnem érthetetlenül eldarált nevek helyett érdemes lenne megtalálni a módját (felirat, fotó stb.) annak, hogy legalább egy személyre szóló főhajtás a nyilvánosságtól kijárjon az önzetlen segítőknek. A másik esemény a most vasárnap este 6-tól az Arénában szervezett jótékonysági koncert, amelyen a sérült gyerekek javára játszanak majd a művészek és együttesek, többségük nem először áll a hátrányos helyzetben élők mellé. Mindkét társaság megérdemli a legnagyobb nyilvánosságot, azt, hogy publicityt kapjon a mások érdekében indított kezdeményezésük. Ezt nyújtotta a Jam, s cserébe gyorsan elfeledjük a hatalmas vérfoltokra emlékeztető vérvörös óriásvirágokat a szereplők fejének hátteréből. B. É. KULTÚRA 2009. OKTÓBER 17., SZOMBAT NÉPSZAVA A magyar festők nemzetközi érvényesülése nagyon nehéz A festészet igen magányos szakma Soós Nóra képeiből - több idősíkba rendezett látomásaiból - nyílt kiállítás a Raiffeisen Galériában. A fiatal festő máris szép sikereket tudhat magáénak, lapunknak beszélt a művészlét nehézségeiről, a nemzetközi érvényesülés buktatóiról is. Az Itthon? Otthon? című kiállítását november 8-ig láthatják az érdeklődők (Bp. V. ker., Akadémia u. 6.). - Fiatalkora ellenére mintha az elmúlás lenne a legfontosabb témája — legalábbis így látszik a képek egymásra rakódó síkjaiban. Az elmúlás ténye természetes módon mindenki tudatalattijában ott munkál, ám számomra a kép mindig valami újnak a kezdetét is jelenti, olyan ez, mint egy véget nem érő körforgás. Az viszont tény, hogy az életem mostani szakaszában többször kellett szembesülnöm az élet végességének fájó kérdésével, olyan emberek esetében is, akik nagyon fontosak számomra, és ezek a dolgok biztosan visszahatottak az új festmények hangulatára valahol... Máskülönben, mint festő, szenzitív egyéniségnek tartom magam, és ha körbenézek, a hazai közállapotok is egyre kevesebb okot adnak a derűre. Nehéz megőrizni a szellemi függetlenségből adódó optimizmust, túl sok a gyakorlatias teher, amit a „kultúra munkásainak” hátára erőltetnek. Én azt festem, amit magam körül látok, tapasztalok. Az emberek sokszor háttal állnak, keveseknek van már ereje szembenézni. Mások elsétálnak némán, szinte észre sem vesszük. Egymásba kapaszkodó idős pár, mintha már máshol járnának. És akkor jönnek a bárányok, a gyöngytyúkok, őzikék, és mindenhol csak úgy vannak. Együgyű ártatlanságuk már-már lenyűgöző, mégis van bennük valami elfojtott düh, önkéntelen vágy a különbözni akarás szabadságára, amit soha nem érhetnek el. Kicsit talán mi, festők is ilyenné váltunk. - Mennyiben idézi tudatosan a film világát, hiszen képei láttán olyan érzésem támadt, mintha összesűrítve látnék mozgássorokat, történeteket? - Ez egy belső mozi, ami folyamatosan forog bennem. Zajlik egy csomó történés, közben bent is megy egy gondolati szál, néha kinyitom a kaput, néha bezárom, néha kell hozzá egy kulcs, néha gyötrelmek árán találom meg a zárat vagy egy olyan érzetet, amely egyszer csak az egész kérdést semmissé teszi. A transzparencia nagyon fontos számomra, semmiben nem szeretem a végletes kizárásokat. A gondolatok egymásra épülve, bonyolult szerkezeteket képezve válnak megfejthetővé, olyan ez, mint egy kérdezz-felelek játék. A film, a színház, a zene mindmind meghatározó, csakúgy, mint a kortárs írók gondolatai vagy a filozófia új irányai. Azt hiszem, az átjárhatóság, a különböző műfajok egymásra hatása nélkülözhetetlen alapja a kortárs képzőművészetnek. — Igazán szép pályát mondhat magáénak. Mennyire fontos önnek a siker, illetve a visszajelzés, a kritika, amely munkásságát kíséri? - Minden ember vágyik a sikerre, valamilyen szinten biztos... A visszajelzés meg azért jó vagy fontos, mert ez egy nagyon magányos szakma, és ha nincs meg a visszacsatolás, akkor könnyen elbizonytalanodhat az ember. A visszhang nélküli kiállítás olyan, mintha nem is létezne... Klimó Károly, egyik mesterem mondta, hogy ma egy művésznek komplex személyiséggel kell bírnia, ami szinte skizofrén állapot: nem könnyen fér meg az emberben a dolgokkal intim viszonyban lévő, sérülékeny, érzékeny alkotó és az önmagát menedzselő társadalmi lény... - Mennyiben kínál biztos egzisztenciát a festői pálya a mai Magyarországon? - Biztos egzisztencia? Sok vezető beosztású ember állása sem biztos manapság a mai Magyarországon. A képzőművészet talán az utolsó pont, ami egy ilyen gazdasági helyzetben lévő országban fontos vagy lényeges lehet. Ma sok festő nyomorog és próbál evickélni a zavaros vízen... De kit érdekel ma, hogy mit érez egy festő?! - Mennyiben kínálnak lehetőséget a hazai galériák egy fiatal festő bemutatkozására, érvényesülésére hazánkban? - Sok galériás dolgozik együtt fiatal művészekkel. Szeretik a fiatalokat, figyelik a munkáikat, kiállításokat rendeznek nekik, és ez jó. Ma sokkal jobb a helyzet, mint a rendszerváltás előtt. Az már egy másik kérdés, mennyire tudják biztosítani a művész számára a szellemi és az egzisztenciális függetlenséget. A gazdasági válság még inkább megnehezítette a művészeti szcéna egészének helyzetét. Mindenkit nagyon becsülök, aki a mostani zord körülmények között is azon fáradozik, hogy a hazai kortárs képzőművészet működőképes maradhasson. Talán nagyobb összekapaszkodásra lenne szükség, még mindig túl sok a kicsinyes széthúzás a szakmában, pedig ha süllyed a hajó, mindannyian benne leszünk, és teljesen mindegy lesz, ki mikor és mennyit állt a kormánykerék előtt. - Milyen lehetőségeket lát korosztálya számára a nemzetközi megmérettetésre, mi lehet (a jó képeken kívül) a siker záloga? - Sajnos nagyon kevés igazi lehetőség kínálkozik, most talán elkezdődött valami. A különböző művészeti díjakkal próbálják kitolni a magyar határokat, úgy, hogy nemzetközivé teszik ezeket. A nyertesek például kiállíthatnak külföldön. Mindenesetre Magyarországról nagyon nehéz az érvényesülés. Meggyőződésem, hogy ahhoz kint kell huzamosabban élni, hogy komolyan vegyék az embert. Hazánk külföldről nézve képzőművészeti szempontból nagyon aprócska pont... A siker sokféle lehet, és mivel eléggé illékony, nagyon fontos a munka. Az, hogy az ember festhessen egyáltalán, hiszen ez sem különbözik semmilyen más hivatástól, a legfontosabb, hogy dolgozni kell. A többit szerencsésebb a közönségre bízni. Podhorányi Zsolt SOÓS NÓRA Szombathelyen született 1979-ben, főiskolai tanulmányokat végzett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, ösztöndíjasként a müncheni művészeti akadémián tanult. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Molnár Sándor, Klimó Károly, Maurer Dóra voltak a mesterei. Egyéni kiállítást először 2002-ben, Szombathelyen rendeztek alkotásaiból, utána évente mutatkozott be műveivel a nagyközönségnek. Kiállított egyebek mellett a Szombathelyi Képtárban, a Martino, az acb, a B 55 és a Friss Galériában. Máris számos díj és elismerés birtokosa, tavaly Prima Junior díjas volt. Soós Nóra azt festi, amit maga körül lát Országszerte vándorló Pódium Egy éve sincs annak, hogy a Pódium Színház ifjú művészei arra a bizonyos világot megváltó deszkákra léptek, megalapították társulatukat. Mára elmondhatják magukról, hogy túl vannak 22 előadáson. Február óta a Ferencvárosi Művelődési Központban nagy sikerrel játsszák a Charley nénje című népszerű darabot, mellette a gyerekeknek az Ágacskát. Most új bemutatókkal készülnek. Színre viszik a Ludas Matyit, a Leszállás Párizsbant és különféle gálaműsorokat rendeznek. Még az idén elérik az ötvenes előadásszámot. Bednai Natália, Gáliczki László és Kósa Dénes, amikor tető alá hozták a társulatot, arra törekedtek, hogy az új együttes legyen modern, mozgó, igazi mai vándorszínház és kifejezetten szórakoztató. Igaz, a Charley nénje nem éppen a legmaibb darab, ám a kezdethez, a bemutatkozáshoz mindenképpen ideális. De már van házi szerzője a társulatnak, mégpedig az ifjú Arany Tamás személyében, aki nemcsak színészként játszik a darabban, énekel, táncol estéről estére, hanem zeneszerző is. Két éve Galambos Attila barátjával Szadóra címmel egy musicalt írt, és a Pódium repertoárján tartja. Arany Tamástól és Kósa Dénes művészeti vezetőtől megtudom, hogy sok helyen megfordultak néhány hónap alatt, a Városmajortól kezdve Nyíregyházáig a Charley nénjével. Igaz, hogy törzshelyük lesz még egy ideig a Madách Színház, de az is igaz, hogy igazgatónőjük éjt nappallá tesz azért, hogy jó időben bebiztosítsa fellépéseiket vidéki városokban. Nem kapnak sehonnan egy fityinget se ahhoz, hogy létezzenek, hogy társulatuk fennmaradjon, életképes legyen. Erről maguknak kell gondoskodniuk. Nincsenek szponzoraik. Eladják magukat színvonalas produkcióikkal, úgyhogy a végén jönnek a helyi szervezők vagy az igazgatók, és már kérdezik, hogy mikor lesz a legközelebbi szereplésük. S akik előadásról előadásra Pódiumra mennek: Bednai Natália igazgatónő, Gáliczki László, Arany Tamás, Kósa Dénes, Kautzky Armand, Hűvösvölgyi Ildikó, Bajza Viktória, Galbenisz Tamás, Lippai László, Kökényesi Ági, Esztergályos Cecília, Damu Roland, Gieler Csaba, Szűcs Sándor, Háda János, Mérai Katalin. További információ: www. podiumszinhaz.hu. Békés Attila Nem kapnak sehonnan egy fityinget se ahhoz, hogy létezzenek, hogy társulatuk fennmaradjon, életképes legyen A Charley nénje előadása a legnagyobb siker Fotó: Népszava