Népszava, 2014. február (141. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-15 / 39. szám

Elég volt a harcból, legyen végre béke Azoknak a szavazatával kell leváltani a kormányt, akik képesek önállóan gon­dolkodni, felelősen dönteni, ezért agymosással és ócska hazugságokkal nem lehet őket félrevezetni. Ezt mondja Kuncze Gábor, aki április 6-án újra Sziget­­szentmiklóson indul az ellenzéki összefogás közös jelöltjeként, alaposan át­szabott körzetben. A politikus szerint nagy a tétje a választásnak, mert ha a Fidesz nyerni tud, akkor több ciklusra is bebetonozhatja magát. - Nyolc év után újra plakáto­kon látható. Mennyi szavazatot vihet a bohócos és mennyit hozhat most az összefogásos a már ötször megnyert Sziget­­szentmiklóson?­­ A bohócos taszítja az embe­reket. A választók között még sokan vannak, akik gondolkod­nak, ezért irritálja őket egy ilyen plakát a kormány elmúlt négyévi bohóckodása után. Ami Szigetszentmiklóst illeti, minden választás új, ráadásul a választókörzetemet is átszab­ták: kihagytak belőle két tele­pülést, viszont hozzácsaptak hat újat. Nem jósolok, végigdol­gozom a kampányt, aztán meg­látjuk, mi lesz az eredménye.­­ Csupa újdonságot hoz az április: egykori pártja, az SZDSZ nevében húsz éve még azzal kampányolt, hogy „szavazz ránk, különben túl nagy lesz az MSZP", most a Fidesz-hegemó­­nia ellen küzd. Mi lesz a szlogen újabb húsz év múlva?­­ Az országos kampányban az összefogás és az együttmű­ködés a hangsúlyos, az én egyéni kampányomban a biza­lom, hiszen az emberek már öt­ször bíztak bennem, azt kérem, tegyék most is. Hogy mi lesz húsz év múlva? Ezt a kérdést én még feltehetném önnek, de fordítva már nem biztos.­­ Azt már tudjuk, hogy Gyur­­csány Ferenc győzte meg, de mivel vette rá, hogy feladja a közéleti kibic szerepét és vis­­­szatérjen a politikába? - Engem először az emberek győzködtek az utcán és a vá­lasztókörzetemben, hogy térjek vissza, már évekkel ezelőtt. Ké­sőbb valóban Gyurcsány Fe­renc hívott fel azzal, hogy in­duljak újra a körzetemben. Kér­tem egy nap gondolkodási időt, aztán megint hívott, győzkö­dött, hogy kellenék, mert össze­fogásra van szükség - mintha nem ezt hajtogatnám évek óta. Mivel korábban is jeleztem, ha létrejön egy széles körű összefo­gás, akkor számíthatnak rám, tulajdonképpen csak ezt az ígé­retemet hajtották be rajtam.­­ Hogy kötött ki a Demokra­tikus Koalíciónál a Szabadelvű Polgári Egyesület elnökeként, akitől sokan egy új liberális pártot reméltek? - Először is: engem a DK je­lölt ugyan, de mivel létrejött az összefogás, a demokratikus el­lenzék közös jelöltjeként indu­lok. Az egyesület pedig nem akart párttá alakulni, noha va­lóban olyanok hozták létre 2009-ben, akik liberálisnak gondolták magukat, de úgy érezték, nincs pártjuk. Vitafó­rumként, közösségként műkö­dött az egyesület, melynek több száz fős tagságából már az esetleges párttá alakulás gon­dolatára is többen jelezték, ez esetben kilépnek. Magam már 2012 második felében arról be­széltem, hogy nem újabb és több pártra van szükség, mert csak megosztjuk az erőnket, a szavazóinkat, hanem minél szélesebb körű összefogásra.­­ Azt mondta korábban, ha az Orbán-kormány az ország nyakán marad, az nem a Fidesz sikere, hanem az ellenzék szé­gyene lesz. Mennyire szégyen­lős társaság ez?­­ Ezt tavaly október 23-án mondtam, és arra céloztam, ha nem jön létre az ellenzéki ös­­­szefogás, akkor nincs esély a kormányváltásra. Az összefo­gás végül megszületett - elég későn és talán nem a legmegfe­lelőbb személyi összetétellel, de megvan. Ezzel az ellenzéki erők esélyei jobbak lettek. Most min­dent el kell követni a minél jobb szereplés érdekében. - Azt mondta valahol, hogy kíméletlen kampányra számít. Az ellenzéki összefogás is kí­méletlen lesz? - Hivatalosan még el sem kezdődött, de már most kímé­letlen kampány folyik: a re­zsicsökkentéssel régóta, leg­újabban pedig Simon Gábor ügyével. A rezsiharc kapcsán csak ismételni tudom magam: sokan vannak, akik még haj­landóak és képesek önállóan gondolkodni, felelősen dönteni a saját életükről, ezért agymo­sással és ócska hazugságokkal nem lehet őket félrevezetni. Én az ő szavazataikra számítok. Aki elhiszi, hogy most nincsen tandíj, hogy Magyarország job­ban teljesít, hogy egész Európa irigyel minket, vagy elhiszi, hogy több lett a munkahely, nagy a gazdasági növekedés és csökkentek az adók, velük nincs nagyon mit kezdeni. Ők a Fidesz hívői, és a vallás veze­tőjének tekintik A Mindenre Hatót. Az emberek egy másik része viszont belenéz a pénztár­cájába, körülnéz a lakókörnye­zetében, beszél a rokonaival, barátaival, ismerőseivel, majd arra a következtetésre kényte­len jutni, hogy itt mégiscsak le­het valami baj. Én a kampány­ban arra külön is hangsúlyt helyezek majd, hogy elég volt a harcból, legyen végre béke. Ki­számítható viszonyok kellenek, az egynapos átfutású törvények és sorozatos alkotmánymódosí­tások ideje lejárt. A bizalom vis­­­szaállítása a legfontosabb. A politikának vissza kell szerezni a választók bizalmát, Magyar­­országnak pedig a külföld bi­zalmát, mert ezeket az elmúlt négy évben mind eljátszották. - Mi a tanulsága a Simon­­ügynek? - Azt, ami itt volt, nagyon durván a szemünk előtt zajlott az elmúlt négy évben, és azt, ami kevésbé durván, de létezett az elmúlt húsz-egynéhány év­ben, a politikának nagyon lát­ványosan meg kell szüntetni. Nem fordulhat elő, hogy egy kormányváltás után valaki úgy gondolkodjon, ha nekik lehetett négy év alatt milliárdosnak len­ni, akkor nekünk is lehet. Akik erre gondolnak, azokat vasvil­lával kell kihajítani a politiká­ból, és meg kell győzni az embe­reket arról, hogy e téren tényleg más világ jön. Ebből a szem­pontból Simon Gábor ügye na­gyon rosszkor jött, ráadásul mi­után feltáratlan a pénz eredete, bármit lehet rá mondani. Az MSZP a helyzetet viszonylag jól kezelte, mert elég hamar dön­tött Simon eltávolításáról. Áhí­tattal figyelem egyébként, ahogy a Simon-ügyben gyorsan, olajo­zottan működnek a hatóságok, az ügyészség, míg más ügyek­ben mintha lassabb lenne az ügymenet. Most a politika ko­rábban soha nem látott mérték­ben használja a rendőrséget, ügyészséget, az igazságszolgál­tatást, ami lerombolta ezen in­tézmények függetlenségébe, pártatlanságába vetett hitet. Akik pedig amúgy joggal firtat­ják a Simon-pénz eredetét, te­gyék fel azt a kérdést is: hogyan és kikhez vándorolt a gázügyek­ből offshore-cégeken keresztül ötvenmilliárd forint? Vagy mi­ként lehetséges, hogy vannak cégek, amelyek percenként egy­millió forint megrendeléshez jutnak? Hogyan válhatott há­rom év alatt a felcsúti polgár­­mester Magyarország egyik leg­gazdagabb emberévé? Amikor a korrupciót és a gazdasági vis­­­szaéléseket mérlegeljük, tegyük a serpenyő egyik felébe a 240 milliót, a másikba pedig az ő összegeiket, és akkor beszakad az asztal. A Simon-ügyet amúgy nyugodtan lehet szégyellni. - Hiába mások az összegek, hiába hallani a Fidesz­­ mutyijai­ról évek óta, a kampányban mégis jobban és hangsúlyosab­ban átjön a Simon-ügy... - Meg kellene dicsérnem a Fi­deszt, hogy ügyesebben lopnak, de ezért nem jár dicséret. Amúgy ezen az oldalon - a po­litikában is, de még inkább azon kívül - létezik a lelkiisme­ret és a szégyenérzet. Amikor ezen az oldalon egy ilyen bot­rány kibukik, akkor a legkemé­nyebb cikkeket a barátinak mondott sajtótól kapjuk, a mi választóinkat érinti ez érzéke­nyen. Elég csak a Tocsik-ügyre gondolni, mit művelt akkor a közvélekedés szerint balliberá­lis sajtó. Most is erről az oldal­ról jönnek a legkeményebb kri­tikák - nagyon helyesen -, emi­att az ügyek felnagyítódnak. A gázügyletek ötvenmilliárdja vi­szont hiába eszelősen nagy ös­­­szeg, szót sem érdemel a jobb­oldali sajtóban. A választók egy része pedig talán úgy gondolja, nem baj, lesz majd a pénzből stadion meg labdarúgócsapat. Egy biztos: színház nem lesz belőle. Mindez lényeges különb­ség. Ahogy a korábbi és a mos­tani helyzet sem ugyanaz. Ko­rábban azok voltak a vádak, hogy valakik utat építenek, el­nyerik a pályázatot és valamit visszaadnak a pénzből a politi­kának. Ez a korrupció, és ol­dalfüggetlen volt, mint tudjuk. Most viszont létrejött a Fidesz útépítő cége, az kapja a megbí­zásokat 30-40 százalékkal drá­gábban, mint amennyiért meg lehetne csinálni, és a hasznot osztalékágon kiveszik. A ver­seny hiányát leszámítva sem­milyen korrupció nincs benne, ugye? Az is a gond ezzel, hogy egy szűk réteg lefölözi - és nem forgatja vissza - a gazdasági mozgástér adta anyagi lehető­ségeket, míg a vállalkozások többsége szívóágon van.­­ Saját bevallása szerint 2010 végén még tudott felszabadul­tan nevetni a kiépülő rendsze­ren. Azóta el tudták venni a jó­kedvét? - Akkoriban a Klubrádióban volt egy sorozatom erről, és va­lóban nagyon jól szórakoztam, ám egy idő után kezdtem azt érezni, hogy már hihetetlen in­dulat van bennem. Ezt egyre több emberen veszem észre. Dühösen azt kérdezzük: ho­gyan lehetett mindezt megcsi­nálni Magyarországgal, a ha­zámmal? Hogy lehetett így kiir­tani a demokráciát, az ellensú­lyok rendszerének minőségét miként lehetett ennyire letapos­ni. Hogy történhetett, hogy egy szűk csoport egész egyszerűen arrébb lopta az országot? Hogy lehetett ezt megtenni velünk, akik - részben 56-ból táplál­kozva - 1990-ben kivívtuk az egész világ megbecsülését, most pedig úgy néznek ránk, hogy... Nem erről volt szó a rendszer­­váltáskor, nem így gondolkod­tunk alkotmányosságról, de­mokráciáról. Ezt mind lerom­bolták, és ehhez képest Orbán Viktor nemrég a rendőrpalotá­ban azzal kezdte a beszédét, hogy először helyre kellett állí­tani a jogállamot és a demokrá­ciát. Ha szemrebbenés nélkül, gátlástalanul lehet az emberek szemébe hazudni, akkor min­dent lehet... Ha ezt az országgal meg lehet tenni, és ezt az em­berek lenyelik az április 6-i vá­lasztáson, akkor nagyon nagy a baj. Ez azt jelentené, hogy nem Orbán Viktor vette el tő­lünk a demokráciát, hanem mi mondtunk le róla, önként.­­ Ha ily módon tavasszal mégis lemondanánk a demok­ráciáról, akkor vajon hány évre mondanánk le róla?­­ Hétéves költségvetése indul idén az Európai Uniónak, ami 7200 milliárd forintos támoga­tási összeget jelent. Ha marad a Fidesz, ezt a pénzt név sze­rint fogja kiosztani, és ezzel próbál meg támogatói bázist ki­építeni. Ahhoz pedig ez elég sok pénz, hogy maradjon 2018-ban is. De milyen ország lesz az, ha az tud csak érvényesülni, aki vagy belépett az állampártba, vagy jóban van az állampárti­akkal. A trafikügyet már meg­csinálták, de ott van az alko­hol, a patika, és még körülnéz­nek majd, mi van még. Csak az a vállalkozás juthat majd for­ráshoz, tud fejleszteni, beru­házni, amelyik jóban van ve­lük. És az ott dolgozóknak megmondják, kire kell szavaz­ni, hiszen neki köszönhetik, hogy van munkájuk. Ezért le­het, hogy a mostani szavazat­tal két-három ciklusra is bebe­tonozható a Fidesz. Már 2010- ben is lehetett hallani olyan munkahelyről, ahol kiadták, hogy a dolgozóknak a telefon­jukkal le kellett fényképezni a szavazólapjukat, amin a Fi­deszt ikszelték be, és ezt a fotót be kellett mutatni. Ez most tö­megesen fordulhat elő. Akik eb­be a helyzetbe kényszerülnek, azoknak azt tanácsolom, hogy ikszeljék be a Fideszt, fényké­pezzék le a szavazólapot, majd ikszeljék be az összes többi pártot is, és így tegyék érvény­telenné a voksukat. Én minden­esetre abban bízom, hogy még április 6-a előtt kiderül - bár ehhez leginkább valamilyen gazdasági katarzis kellene, amit nem kívánhatok -, hogy az elmúlt években légvárakat épített a Fidesz, azt is csak üres szavakból, és akkor so­kaknak felnyílik a szeme.­­ Nemcsak légvárakat, em­lékművet is építene a kormány minden tiltakozás és mazsihi­­szes bojkottfenyegetés dacára a Szabadság térre. Ön szerint visszavonulhatnak még ettől? - Általában nem szokott en­gedni a miniszterelnök a nyo­másgyakorlásnak, de ez most nagy horderejű ügy. A Mazsi­­hisz döntése azt mutatja, hogy a magyarországi zsidóságot mé­lyen érinti és sérti ez a dolog. Ráadásul ez egy régóta tartó fo­lyamat csúcspontja. Javítok: mélypontja. Nem lehet úgy csi­nálni, mintha az egész holoka­uszthoz semmi közünk nem lett volna. Az ilyen történelmi eseményeket ráadásul kultúr­­államokban nem szokás újra­értelmezni sem. Pláne nem megfejelni egy olyan szimbó­lummal, szoborral, amely egy­értelművé teszi, hogy át akar­ják írni a múltat. Bár Orbán Viktor nem szokott engedni a nyomásnak, politikusként fel szokta ismerni a saját érdekét. Most az az érdeke, hogy ne ál­lítsák fel az emlékművet. A politikának vissza kell szerezni a választók bizalmát Kuncze Gáborral Lengyel Tibor beszélgetett FOTÓ:TÓTH GERGŐ

Next