Népszava, 2014. március (141. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-21 / 67. szám

2014. március 21., péntek TARTALOM Kéri László a 2013-as kormányzati gyakorlatról Az elszigetelődés évei­­ Az Orbán-kormány külpolitikájáról Petschnig Mária Zita az államadósság sikertelen csökkentéséről Katona Tamás a magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlásáról és az államháztartás finanszírozásáról A mellékletet szerkeszti: Petschnig Mária Zita, Kéri László, Simon Zoltán, Törő András A NÉPSZAVA melléklete Megjelenik minden pénteken „A hatalmi visszaélés mögött” (2013 és a magyar kormányzati gyakorlat) KÉRI LÁSZLÓ „(...) a Magyarországot sújtó ha­talmi visszaélés mögött üzleti ér­dekek húzódnak meg. Magyar­­ország csökkenti a magyar csa­ládok által felhasznált energia árát. Ez sértheti több európai nagyvállalat érdekeit, akik mo­nopolhelyzetük révén hosszú éveken át extraprofitot termeltek Magyarországon. Elfogadhatat­lan, hogy az Európai Parlament ezeknek a nagyvállalatoknak az érdekében próbál nyomást gya­korolni hazánkra (...).” Ez a hos­­­szú idézet abból a parlamenti ha­tározatból való, amellyel a ma­gyar Országgyűlés 2013. július 5-én elutasította a két nappal ko­rábban - Strasbourgban­­ elfo­gadott Tavares-jelentést. (http:// www.parlament.hu/ irom39/l­1729/11729.pdf) Ez a rövid - alig negyvensor­nyi - szöveg páratlan tömörség­gel jeleníti meg a kormányzati ciklus utolsó évének valamennyi alapvető ellentmondását. Benne van a magyar politika nemzet­közi elszigetelődésének lényegi oka és magyarázata. Benne van a mindent egy lapra - a re­zsicsökkentésre - feltevő kam­pánykormányzás mondandója. Benne van az az attitűd, misze­rint ez a kormány eleve sikerre ítéltetett, és nem jogosult vele szemben semmiféle kritikai megnyilvánulás. Ám az is benne van, hogy ha mégis kritika érné, akkor az nem a kormánnyal, ha­nem az egész nemzettel szembe­ni álságos támadás. Nézzük meg közelebbről az említett elemek részleteit. A Tavares-jelentést az Euró­pai Parlament meglehetősen egyértelmű többséggel (370 igen, 249 nem és 82 tartózkodással) fogadta el július 3-án, ami azt jelenti, hogy nem álltak ki Or­bán Viktor mellett még európai pártszövetségesei sem. Ezért is roppant meglepő az a feltétele­zés, mintha az egész kontinens politikai képviselete egyszerű bábja lenne néhány nemzetközi nagyvállalatnak, és ezt még nyíltan be is vallanák. Az igaz­ság az, hogy e jelentés elkészíté­séről a megfelelő uniós fórumok már másfél évvel korábban ha­tároztak­­ akkor, amikor a re­zsicsökkentésnek még híre­­hamva sem volt. Magyarán, az Orbán-kormány mind a hazai, mind a nemzetközi közvéle­ményt és legfőképpen saját ma­gát csapta be azzal, hogy össze­kötötte az elítélő határozatot a rezsicsökkentés kedvezőtlen nemzetközi visszhangjával. A hazai joggyakorlatot és kor­mányzati módszereket bíráló külső döntéseknek nagyon hos­­­szú, viszonylag követhető és át­tekinthető útja volt. A magyar kormánynak a korábbi évek so­rán is tucatnyi alkalommal lett volna korrekciós lehetősége, de rendre nem élt ezekkel. Ehelyett fokozatosan kialakította magá­ról a kompromisszumképtelen, az elemi normákat bármikor megsérteni kész, s a hagyomá­nyos demagógiát az újabb kele­tű populizmussal ügyesen ke­verni képes kormányzat képét. S ezt a több éve tartó kihívó ma­gatartást érte 2013 kora nyarán olyan védhetetlen nemzetközi bírálat, amelynek jogosságára sajnos éppen a megidézett ma­gyar válasz tűnt leginkább érde­mi bizonyítéknak. A parlamenti határozatban indokolatlanul szóba hozott re­zsicsökkentés viszont más met­szetben valóban 2013 kormány­zati kulcsmozzanata volt. Az év elején még csak egy olyan, átfo­gó intézkedéssorozatnak tet­szett, amelynek igazán majd a kampányban derülhet ki a pozi­tív jelentősége. Az első hullám­ban meghozott döntések azon­ban hamar meghozták a várt eredményt: a hosszú ideje stag­náló párttámogatás folyamato­san és érzékelhetően javulni kez­dett. Mindezt a Fidesz vezetői idejekorán észre is vették, s a májusban megindított második rezsicsökkentési hullámnak már páratlanul széles kampányt te­remtettek. Közben pedig a kor­mányfő sikeresen kötötte össze ezt a külpolitikai kudarcokat el­hárítani kívánó magyarázatai­val, és a nyár közepére már a nemzeti függetlenség legfonto­sabb zálogává stilizálódott át a rezsicsökkentés. E tekintetben a július 27-ei tusványosi beszéd a legárulkodóbb, itt már az akció világtörténelmi dimenziókban is értelmet kapott. (http://www. miniszterelnok.hu/beszed/a_ kormany_nemzeti_gazdasagpo­­litikat_folytat) Az őszi szezonnyitány során az addigi értelmezés újabb fon­tos elemmel bővülhetett, mert a kampányban várható küzdel­met is egyetlen üzenetté lehetett leegyszerűsíteni: aki a rezsicsök­kentés ellen szólni mer, az nem­zete elárulója. S aki pedig a Fi­desz ellen van, az eleve a re­zsicsökkentés ellensége - így lesz a 2014-es választási küzde­lemből egyszerű rezsiharc. A választóból pedig­­ rezsihar­cos. A szédületes fogalmi karrier­hez persze az is hozzátartozik, hogy az ellenzék pártjai sem együtt, sem külön nem tudtak mit kezdeni ezzel a nagyszabású polgárvakítással. Ezekben a hó­napokban el voltak foglalva a vá­lasztásokon történő együttes, avagy külön történő megjelenés részletkérdéseivel. A rezsicsök­kentés pedig megállíthatatlanul szárnyalt tovább, egyre újabb és újabb értelmezési tartományo­kat birtokba véve. Mintegy szim­bólumává válva a sikert sikerre halmozó kormányzati négy év önértékelési zavarainak. Szep­tember 28-án, a Fidesz kongres­­­szusán elmondott Orbán-beszéd már teljes körű foglalata ennek a sokdimenzióssá tett értelmezés­nek. (http://www.miniszterel­­nok.hu/beszed/2014_a_rezsi­­harc_eve_lesz) Merthogy 2013 másik fontos eredménye a sikerpropaganda korábban nem tapasztalat haté­konyságú, nagyüzemi működé­se lett. A propagandagépezet még azokban az estekben is ké­pes volt a sokszínű valóságot, a feketét fehérré változtatni, ami­kor a józan ész működési szabá­lyai szerint erre semmiféle lehe­tőség sem nyílott volna. A szür­­realitás mindennapos uralomra jutását számos, kézenfekvő pél­dával illusztrálhatnánk. Például Orbán Viktor október 8-án ün­nepélyes külsőségek közepette vehette át a WHO főigazgatójá­tól azt az elismerő diplomát, amelyet a „dohányzás visszaszo­rítása érdekében kifejtett mun­kájáért” kapott. Egy olyan évben, amikor több tízezernyi ember megélhetését vették el a trafik­­piac erőszakos és pártalapú újra­­szabásával. Amikor ez az erősza­kos kormányzati beavatkozás or­szágos és hetekig tartó felhábo­rodás tárgyává vált. Amikor a költségvetés dohánybevételei ép­pen azért zuhantak vissza, mert az átgondolatlan intézkedések hatásaiként mind a feketekeres­kedelem, mind a csempészet, mind pedig a házilagos kivitele­zésű cigaretta-előállítás soha nem tapasztalt virágába borult. Ha mindezen körülményektől hajlandó mindenki eltekinteni, akkor a trafikbotrány is méltán kerülhet a dicsőséglista élére. E megtörhetetlen sikerüzem­módnak talán még ennél is kétségbeejtőbb példája mindaz, ami 2013-ban a magyar labda­rúgás háza táján zajlott. Egyfelől ez volt az az év, amikor a hazai foci minden korábbi szégyené­hez képest is a legnagyobb nem­zetközi kudarcait szenvedte el (gondoljunk a hollandiai 8:1-es vereségre). S ez lett az az év, ami­kor a stagnáló magyar gazdaság alig létező forrásaiból minden korábbinál nagyobb összegeket fordítottak e kudarcágazatra. S ezen belül még ott láthatjuk az agyrémek leghihetetlenebb pél­dáját, a saját faluban, a saját ház tövében felépítendő stadion szür­reális ötletét. Az év egészét egyébiránt min­den fontos metszetben végigkí­sérik a képtelenebbnél képtele­nebb ellentmondások. Sikereket árasztó gazdaság ott, ahol alig mozdult négy év alatt bármi is. Sikeresen megvédett ország ott, ahol legfeljebb a velünk szembe­ni közöny, a viszolygás és a tá­volságtartás növekszik. És a „nemzeti együttműködésnek” éppen egy olyan országban kreál­nak nem létező ünnepnapot, ahol a kormányfő valamennyi fontos nemzeti ünnepen, kitün­tetett alkalomkor a soha nem lá­tott küzdelmeket, a szakadatlan harcot vizionálja. Lásd Orbán Viktor beszédét október 23-án, a Hősök terén. (http://www. kormany.hu/hu/miniszterelnok­­seg/miniszterelnok/beszedek­­publikaciok-interjuk/a-nagysag­­dicsőseget-hagytak-orokul- 1956-hősei) 2013 kulturális emlékei közül az utókor számára mindennél többet fog elmesélni a korszak szellemi zűrzavarairól, képmu­tató gyakorlatáról az a mester­ségesen előállított, fölülről el­képzelt boldogság, amit ennek az ünnepnek a tiszteletére állí­tott elő a Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium az úgy­nevezett „barackfadal” megren­delésével. E produkcióval az új rendszernek sikerült előállítania önnön nyilvános karikatúráját is: „A kezeink összeérnek/Tal­­paink egymásra lépnek/Sze­­münkben a boldogság fénye ég” - mondja a dal. Ám a legfonto­sabb üzenete mégis a végén hall­ható: „Állj be te is a körbe” (http://nemzetiosszetartozas. kormany.hu/az-osszetartozas­­dala-2013) A bevezetőben megidézett sej­tés - miszerint „a hatalmi vis­­­szaélés mögött üzleti érdekek húzódnak meg” - az év egészét tekintve további értelmezéseket is megengedhet. Azt is, hogy az üzleti érdekeken túl valóban minden tekintetben új világ is készül. Olyan új világ, amelyben a hatalmi visszaélések természe­tes renddé intézményesedhet­­nek, mert ez a rend nemcsak az üzleti, hanem minden egyéb ér­dekeinket is szolgálja. Ha beál­­lunk a körbe, 2013 másik fontos eredménye a sikerpropaganda korábban nem tapasztalt hatékonyságú, nagyüzemi működése lett

Next