Népszava, 2014. május (141. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-02 / 101. szám

Ezúttal kisebbek lesznek a szavazólapok Jóváhagyta az európai parla­menti választás szavazólapjai­nak mintáit a Nemzeti Válasz­tási Bizottság. Az NVB által el­fogadott szavazólapon egy sor­ban szerepel a nyolc lista, így nem akkora méretű, mint az országgyűlési választás pártlis­tás szavazólapja, amely a 18 lista miatt A3-as volt. Az EP- választás szavazólapja a listák nevét az NVB által kisorsolt sorrendben tartalmazza: Ma­gyar Szocialista Párt, Seres Mária Szövetségesei, Fidesz- KDNP, A Haza Nem Eladó Moz­galom Párt, Jobbik Magyaror­szágért Mozgalom, Lehet Más a Politika, Együtt-PM, Demokra­tikus Koalíció. A Nemzeti Választási Bizott­ság döntött az EP-listák politi­kai reklámjainak közszolgálati műsoridejéről is. Erre összesen 300 perc áll rendelkezésre, az­az a pártok listánként 37 perc 30 másodperc időtartamban te­hetik közzé a reklámokat a Ma­gyar Televízió Zrt., a Duna Te­levízió Zrt. és a Magyar Rádió Zrt. médiaszolgáltatásában. A parlamenti választás ered­ménye ismeretében egyébként az NVB megállapította a pártok működésére fordítható állami költségvetési források elosztási arányát. A mintegy 2,5 milliárd forintot az egy százaléknál na­gyobb támogatást szerzett pár­tok között osztják szét. NÉPSZAVA-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ezúttal egy sorban szerepelnek a pártok fotó: mti/kovács tamás Bokroséknak mégis lehetett volna listájuk? A Modern Magyarország Moz­galom (MoMa) szerint több mint 20 ezer érvényes ajánlásuk van az EP-választásra, ezért a párt sürgeti, hogy a Nemzeti Válasz­tási Iroda (NVI) vizsgálja felül a listaállítást elutasító határoza­tot. A párt közleményében azt írta, a választási irodától ka­pott tételes kimutatást többen és többször is ellenőrizték, és „döbbenten” állapították meg, hogy az NVI által érvényesnek minősített ajánlások száma nem a határozatban foglalt 18 633, hanem több mint húsz­ezer. A Nemzeti Választási Iroda ugyanakkor azt közölte, hogy április 28-án jogerőssé vált az a határozat, amelyben elutasí­tották a Modern Magyarország Mozgalom listájának nyilván­tartásba vételét az EP-válasz­­tásra. Tudatták azt is, hogy a Nemzeti Választási Bizottság akkori, április 25-én hozott el­utasító határozatát a MoMa nem támadta meg, és az aján­lások tételes ellenőrzését a má­sodik számlálásnál a jelölőszer­vezet képviselője figyelemmel követhette. A MoMa egyébként összesen több mint 24 ezer ajánlást adott le. Azt egyelőre nem tudni, miként fordulhatott elő, hogy a mostani kimutatás­ban már a listaállításhoz szük­séges 20 ezer felé „nőtt” az ajánlások száma. NÉPSZAVA-IN­FORMÁCIÓ MSZP: „Budapest gyorsít a lejtőn” Az MSZP szerint halmozódnak a budapesti városvezetés keltet­te botrányok, Tarlós István pe­dig eközben bujkál a nyilvános­ság elől. Horváth Csaba, a szo­cialisták fővárosi frakcióveze­tője úgy fogalmazott: Budapest gyorsít a lejtőn, a főpolgármes­ter pedig eközben úgy csinál, mint egy előkelő idegen. Az el­lenzéki politikus szerint itt len­ne az ideje, hogy Tarlós István kiálljon a nyilvánosság elé és magyarázatot adjon az „elbu­kott trolitenderről”, az FKF fe­lesleges és méregdrága sótá­rolóiról, a taxirendelet problé­máiról, valamint a négy éve ké­szen álló Rácz fürdő zárva tar­tásának okáról. A közgyűlés egyébként szer­dán döntött egyebek mellett a BKV refinanszírozási célú hitel­­felvételéhez szükséges tulajdo­nosi kezességvállalásáról. A Párbeszéd Magyarorszá­gért (PM) fővárosi képviselőcso­portja ugyanakkor a fővárosi kormányhivatalhoz fordult, kérve a közgyűlésben hozott összes szerdai döntés érvényte­lenítését. A párt közleményében azt írta: a közgyűlés ülése előtt négy nappal mintegy hatezer oldalnyi anyagot kézbesítettek. Pótkézbesítéssel és helyszíni ki­osztással a képviselők még har­mincnyolc előterjesztést kap­tak. Az ülésen az eredeti napi­rendet számos ponton megvál­toztatták, ezzel - mint írták - „lehetetlenné téve a megfontolt döntéshozatalt”. A Főpolgár­mesteri Hivatal azzal reagált: Tarlós István a „PM által kifo­gásolt valamennyi ellenzéki na­pirendi javaslatról” megszavaz­tatta a közgyűlést, és a párt po­litikusai részt is vettek a testü­leti munkában. NÉPSZAVA-ÖSSZEÁLLÍTÁS BELFÖLD NÉPSZAVA 3 2014. MÁJUS 2., PÉNTEK Orbán kitart a tervezett szobor mellett, a vitát kocsmai lökdösődésnek nevezte Szinte kész az emlékmű Folytatódik jövő héttől a Szabadság téri megszállási emlékmű elleni polgári engedetlenségi mozgalom, bár az utolsó szakaszába lépett építkezést nagy rendőri erőkkel védik. Orbán Viktor elszántsága ugyanis töretlen, nem enge­dett a Mazsihisz vezetőinek, továbbá a tények és a fogalmak „szabad kezelé­sével" érvelt egy levélben az emlékmű mellett. MOLNÁR RICHÁRD R­endőrsorfal és összehe­­gesztett kordonrácsok vé­dik a Szabadság téri né­met megszállási emlékmű épí­tési területét, miután szerdán utolsó szakaszába fordult az építkezés: a helyükre kerültek a kőoszlopok, így már csak a megszállókat szimbolizáló bi­rodalmi sas, illetve az „ártat­lan” Magyarországot jelképező Gábriel arkangyal bronzszob­rát kell a talapzatra illeszteni a már helyszínen álló óriási darus kocsival. Az emlékmű ellen az utóbbi hetekben folya­matosan demonstráló civilek így már nem sokat tehetnek, hiszen a rendőrök a legutóbbi, keddi akciójuk után is elvitték a munkaterületről azokat, akik felszólításra sem voltak hajlandók távozni, nemcsak az azt védő rendőri erők miatt tűnik biztosnak, hanem a miniszterelnök el­szántsága miatt is, amelynek két jelét is adta a héten. Orbán egyrészt levelet írt (részletek keretes írásunkban) Dávid Ka­talin Széchenyi-díjas művé­szettörténésznek, a kormány által támogatott Magyar Művé­szeti Akadémia tagjának, aki cikkében bírálta az emlékmű koncepcióját. A levélben Orbán furcsa érveléssel védte meg a szobrot, ugyanakkor először ismerte el, hogy ’44 március 19-e után a magyar állam kol­laborált a megszállókkal, bár azt nem említette, hogy a zsi­dóság deportálásában is aktí­van segítette a németeket. A miniszterelnök egyébként az emlékmű körüli vitát kocsma­pultnál zajló olcsó politikai lökdösődésnek nevezte. Jentette: a tanév végén lemond vezetői tisztségeiről az Orszá­gos Rabbiképző­ Zsidó Egyete­men Haraszti György, aki a Holocaust Dokumentációs Köz­pont és Emlékgyűjtemény Köz­­alapítványa kuratóriumi elnö­keként a napokban együttmű­ködési megállapodást írt alá a Veritas Történetkutató Intézet­tel. Mint ismert, az intézet ve­zetője az a Szakály Sándor, aki „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte a kamenyec-podolszkiji deportálásokat. Mivel a Mazsi­hisz februári határozata Sza­kály Sándor tisztségéből való felmentésére kérte a kormányt, a rabbiképző egyetemi tanácsa a határozat figyelmen kívül hagyásával indokolta „egyet nem értését”. Ezt követte Ha­raszti lemondása. • Már csak a két főalak nem került helyére a Szabadság téren • Orbán megvédte a vitatott szobrot, a Mazsihisz vezetői sem győzték meg • Lemondott a rabbiképző tanára, aki megállapodott a Veritasszal Ennek ellenére Magyar Fru­zsina, az emlékmű elleni pol­gári engedetlenségi mozgalom egyik szervezője lapunknak azt mondta, jövő hétfőtől újra, mindennap 18 órától folytatják a tiltakozást a Szabadság té­ren „minden humánus” esz­közzel. A szervező szerint biza­kodásra adhat okot, hogy teg­nap is mintegy százan gyűltek össze az emlékmű közelében tartott sajtótájékoztatón, köz­tük az USA és Hollandia nagy­­követségének egy-egy munka­társa. Az eseményen Mécs Im­re - akit a „kordonbontásban” való részvétele miatt egyszer már rabosítottak - úgy fogal­mazott, a megszállási emlék­mű is azt jelképezi, hogy az Orbán-kormány ki akarja ve­zetni Magyarországot az Euró­pai Unióból. A szoborcsoport felépülése Másrészt a kormányfő szer­dán találkozott a Mazsihisz ve­zetőivel, ahol a zsidó szervezet által is bírált emlékművel kap­csolatban kijelentette: sem szándéka, sem lehetősége nincs ahhoz, hogy elmozduljon a korábbi koncepciótól. Forrá­saink szerint Orbán egyértel­művé tette, május 31-ig bizto­san helyére kerül az alkotás. A Mazsihisz közleménye szerint vezetői az egyeztetésen kifej­tették fenntartásaikat. A Sor­sok Házával kapcsolatban a tárgyaló felek megállapodtak, hogy „közösen egy utolsó kí­sérletet tesznek egy olyan együttműködési rendszer ki­alakítására, amelynek segítsé­gével garantálni lehet a törté­nelem hiteles bemutatását, a magyar zsidó közösség szem­pontjai szerint”. Eközben a Mazsihisz beje­ A Dávid Katalinnak címzett kormányfői levél tézisei és cáfolata­ ira: „Feltűnő, hogy milyen gyorsan nyert teret az angyal Magyar­­országgal történő azonosítása. Ezt kortünetnek látom. Egy olyan kor tünetének, amelyben a politikai-harci értelmezések vonzóbbak, mint a szellemi-lelki természetűek. Magam például az ártatlan ál­dozatokat látom az angyalban, és nem valamiféle ártatlan államot (...) Ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítani nemcsak he­lyes dolog, de erkölcsi természetű kötelesség is." Kontra: A megszállási emlékmű szobrásza, Párkányi Raab Péter maga fogalmazott úgy - később a tervét elbíráló zsűri is így fog­lalt állást hogy Gábriel arkangyal alakja Magyarországot teste­síti meg, szó sem esett a német megszállás „ártatlan áldozatai­ról", akiknek a legnagyobb része a magyarországi zsidóság köré­ből került ki. Erről viszont Orbán említést sem tesz. Pró: „A művész angyal melletti döntését értékesnek tartom, mert megadja a pusztító gonosz ábrázolásának azt a többletét, amelyet más megoldások nem tudnak nyújtani. A keresztényellenességre gondolok. A korabeli megszálló német birodalom félresöpörte a két­ezer éves európai keresztény erényeket, politikával és hatalommal szembeni keresztény elvárásokat és tanításokat, s ezért az áldozatok - legyenek óhitűek, keresztények vagy hitetlenek - egy keresztényel­lenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra áldozatai lettek." Kontra: Miközben 600 ezer zsidónak „minősített" magyar állam­polgárt deportáltak a német megszállás után, Orbán mégis a megszállók keresztényellenességét emeli ki és nevezi „pusztító gonoszságnak". A nácik valóban elutasították a kereszténységet, valóban kerültek keresztény papok is koncentrációs táborokba, de a keresztényeket és egyházaikat államilag nem üldözték. A miniszterelnök ráadásul úgy ír kétezer éves keresztény hagyo­mányról, mintha ezalatt az idő alatt Európában nem zajlottak volna háborúk, népirtások a keresztények között, illetve a ke­resztények ne gyilkoltak vagy rekesztettek volna ki másokat, köztük a zsidókat. Utóbbiakat Orbán „óhitűeknek" nevezi, a le­vélben egyetlen egyszer sem fordul elő a „zsidó" vagy a „holokauszt" kifejezés. Pró: „Ezért azt is egyenesen ki kell mondanunk, hogy német meg­szállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem." Kontra: Bár a levélben Orbán elítéli a magyar állam német meg­szállókkal való kollaborációját, de nem beszél az 1944 előtti, szintén a magyar állam által a zsidóság és más nemzetek ellen elkövetett bűnökről, azt láttatva, hogy a magyar állam csak a megszállás után vált „romlottá". Feltehetően ezért nem említi a zsidótörvényeket, a zsidók 1941-es deportálását Kamenyec- Podolszkijba, a második világháborúba való belépésünk után a „munkaszolgálatnak" nevezett deportálásokat és lágereket vagy az 1942-es újvidéki, illetve ukrajnai, magyar katonák által elköve­tett tömeggyilkosságokat. Hiába a tiltakozás, erővel is felépítik a vitatott alkotást a Szabadság téren fotó Tóth Gergő

Next