Népszava, 2014. november (141. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-06 / 258. szám

A SZERKESZTŐTŐL­ ­ ideje nem próbálom követni Szanyi Tibor megszólalásaiban a rációt, a logikát és a mozgatórugókat. Inkább tudomásul veszem, hogy az ember életében vannak nehéz periódusok, olyan idő­szakok, amikor nem tud minden szaváért felelni. így aztán arra sem reagáltam, amikor személyes levélben mocskolódott velünk, népszavásokkal és velem mint főszerkesztővel az uniós képviselő. Nem tettem, mert igyekeztem Szanyinak arra az időszakára gondolni, amikor megpróbált tenni a lap megmentéséért. Sajnos sikertelennek bizonyult minden akciója. De ezért nem hibáztatom: a jóindulat a fontos. Ez azonban már eltűnt. Hogy miért, azt nyilván csak ő tudhatja. Az viszont már nem jóindulat kérdése, hogyha egy európai parlamenti képviselő hazudik. Aktuálisan azt, hogy a Népszava ma Simicska tá­mogatásából él. Igazán nem röstellném, ha így lenne, mint ahogy volt a lap életének - baloldali támogatás híján - olyan időszaka, amelyet döntően a Mahir hirdetéseinek köszönhetően vészelt át. Valóban: ha ez nem lett volna, az MSZP asszisztálása mellett megszűnhetett volna a mindig is baloldali, a gój motorosokkal például semmiféle közössé­get nem vállaló, az eszméik ellen nyíltan harcoló újság. A Mahirrel va­ló együttműködésünk azóta megszűnt, a náci és rasszista eszméket vallókkal folytatott harcunk viszont folyamatos. Szóval, kedves Szanyi Tibor, éld úgy az életedet - mások pénzén amúgy­­, ahogy akarod. Egyetlen kérésem van: ne hazudj a Népszaváról. Attól nem lesz neked sem jobb, sem könnyebb... J SZERINTEM... Határtalanul A minisztérium „Határtalanul!" pályázatának keretében a Kunszentmiklósi Varga Domo­kos Általános Iskola 40 hetedi­kes diákja négy tanár kíséreté­ben a „Hunyadiak nyomában a Délvidéken" címmel tanulmányi kiránduláson vehetett részt ok­tóberben. A kirándulás célja az volt, hogy a gyerekek megis­merjék a Délvidék történelmi helyeit, természeti kincseit, a t­ihatártalanul­ határon túli magyarság hagyo­mányait, értékeit, magyarságtu­datát, problémáit. A tanulmányi kiránduláson élményszerűen, az adott történelmi helyszíneken lehetett feldolgozni a tananyag­ban szereplő számos tudnivalót. A tanulók eljutottak Aradra, Te­mesvárra, Belgrádba, az Al-Du­­nához, megtekintették Galambóc, Szendrő, Versec vá­rát és az aracsi pusztatemplo­mot. Bepillantást nyertek a székelykevei iskola életébe is, adományokat vittek Fejértelep magyar lakosainak. Megismer­­kedtek Törökbecse történelmi emlékhelyeivel és természeti kincseivel. MEZŐ IMRÉNÉ Kinek, minek a megbecsülése? írószövetségi körökben elterjedt a híre, hogy a 80 éves Pomogáts Béla élete és életműve megbe­csüléséül kitüntetésre terjesztet­ték föl. Meggyőződéstől, ízléstől függetlenül mindenki magától értetődőnek vélte ezt a gesztust, hiszen Pomogáts közel 250 könyvében és az általa szerkesz­tett antológiáiban fontos felis­merésekkel gazdagította az iro­dalomtudományt, egyszersmind a magyar kisebbségek köztiszte­letben álló védelmezője, irodal­maik feltárója. Még természete­sebbnek gondoltuk kitüntetését abban a tudatban, hogy olyan személy is részesült állami elis­merésben, aki a 20. század meg­határozó magyar folyóiratát zsi­dó lapocskának nevezte, s Adyt is lezsidózta. Az illető ugyan nem dicsekedhet komoly irodalom­történészi teljesítményekkel, de nyilván rendelkezik olyan rejtett érdemekkel, amelyeket hivatalo­san is méltányolni kellett. Pomogáts Béla állítólag azért nem kaphatott kitüntetést, mert némelyik cikkében bírálta a fennálló hatalom általa helyte­lennek gondolt intézkedéseit. Ha így van, az a bírálat jogának - amely a demokrácia alapértéke - elvetése. Akkor viszont a kitünte­tések elnevezésén mindenkép­pen változtatni illenék. Nem a LAPSZEMLE KURIER Az osztrák bulvárlap is csatlakozik azokhoz a magyar sajtóban megjelent találgatásokhoz, miszerint a beutazási tilalommal az USA az Or­­bán-kormányt akarja figyelmeztetni, mert nem nézi jó szemmel közeledését Oroszországhoz. Itt említ meg a lap egy másik gyanús ügyet is: mint köztudott, a MOL el akarja adni részesedését a horvát INA-ban, és lehetséges vevőként kinézte magának a Gazpromot. Ez a lehetséges vevő azonban „nem tetszik" az Egyesült Államoknak, sőt, több mint rossz néven vette. Amerika ugyan­is igyekszik gátolni, hogy Moszkva újabb bele­szólási jogot kapjon a kelet-európai energiaipar dolgába. Azonkívül az INA-tulajdonrész értékes feltárási engedélyeket is magában foglal - Irak­ban, Kuvaitban és Jordániában -, ahol az orosz fél még nincs jelen. DER SPIECHL A német hetilap is Or­bán Viktor „keleti nyi­tását" hozza szóba, amikor arról ír, hogy Magyar­­ország egyre közelebb kerül Putyinhoz. Különös­nek találják, hogy miközben az Unió nem támo­gatja a Déli Áramlat építését, aközben Magyaror­szág törvény útján akarja felgyorsítani a vezeték építését. A magyar szabályozás kijátssza az uniós eljárást. Megfigyelők szerint a jogszabályt arra a magyar-orosz projekttársaságra szabták, amely a Gazprom ellenőrzése alatt áll. „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” NAVRA MAGYAR! - hirdeti a molinó csupa nagybetűvel, amelyet a Demokratikus Koalíció (DK) fiataljai lógattak ki a Margit híd korlátjára, az Országgyűlés Irodaháza közelében. Odabenn az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága készült zárt ülést tartani. A téma: az Egyesült Államok által hozott beutazási tilalom ügye. Az ülésen az amúgy első helyen érintett Vida Ildikó, a NAV elnöke nem jelent meg, csak kollegáit és Varga Árpád elnökhelyettest küldte oda. Mert, mint tudjuk, az elnök asszony nem szereti, ha faggatják fotó: szalmás Péter Varga miniszter példaképe A gazdasági miniszter úr nagy ívű beszédet mondott október 23-án a Széna téren, amely az 56-os forradalom ikonikus helye. Beszélt a magyar nép szabad­ságharcairól, amelyet még a ter­ror és az elnyomás sem korláto­zott, és felsorolta azokat az ese­ményeket, történelmi személyi­ségeket, amelyek és akik ennek megtestesítői és példaképei vol­tak: a 48-as és 56-os szabadság­­harcot, Rákóczit és Thököly Im­rét. Ez utóbbit akár elődjének is tekintheti a mai kormány, hiszen sok minden mellett arról is neve­zetes, hogy szövetségben a tö­rökökkel zsoldosai élén magyar településeket fosztott ki, és zsákmányával odébbállt. Lehet ezt is a szabadságvágy megtes­tesülésének nevezni, hiszen nap­ MÚLTUNK Népszava, 1903. március 3. Hol vagy Láng Lajos? Láng Lajos kereskedelmi miniszter nemrég kimondotta, hogy nem képez büntetendő cselekményt, ha sztrájkoló munkások munkában levő társai­kat rábeszélik a munka abbahagyására. Büntetendő ez csak akkor lenne, ha a dolgozókat erőszakkal akadályoznák meg a munkában. Tóth Lajos, VII. ker. kapitány (Van-e ki e nevet nem ismeri?) mégis elitélt 1—5 napi elzárásra több sztrájkoló czipész-munkást, mert a sztrájktörőket rábeszélték, hogy a tisztességes munkások sorába álljanak vissza. Hát ki a nagyobb ur itt, Láng Lajos, vagy Tóth Lajos? Úgy látszik, hogy az utóbbi, mert túl­teszi magát a miniszter rendeletén. Ha Láng Lajos azt hiszi, hogy az ő rendeletét egy rendőrkapitány respektálni tartozik, úgy próbálja meg móresre tanítani a VII. kerületi basát. ÖREG SAM <gy Orrmonológ Végre megjelent a képernyőn, amióta „főkonzultáns" lett, maga Deutsch Tamás. És beszélt. Mit beszélt? „Ömlött volna szájából a szó", mint Rostand írja Cyrano orrmonológjában. Tartott talán húsz percig is, csak az nem de­rült ki belőle, miről is szól majd az a nevezetes konzultáció. Illetve egyet megtudhattunk, Deutschnak lesz „tanácsadója" is. Illetve még annyi, hogy a konzultáció egyetlen célja elrejteni a kudarcot. Ha Orbán csak a netadó állítólagos elvetését jelentette volna be, kétségtelen a vereség, elő kellett tehát húzni a varázsszót, netadó nem lesz, de lesz konzultáció. Rostand idézését folytatni kockázatos, mert beperelnek még becsületsértésért. így mondja tovább, ömlött volna szájából a szó, „ha volna önben szellem és tudás, de szellemet, boldogtalan dudás, ön sose látott..." NÉZŐ Találtuk: http://dinamo.blog.hu/ Miért fontos értékelni a netadó elleni tiltakozás sikerét? Immáron több mint négy éve abban élünk, hogy az van, amit Viktor akar, azon az állampolgárok semmilyen módon nem tudnak változtatni. Előtte sem volt túl rózsás a helyzet, de néha-néha megérte egy-két korrupt for­mát az ügyészségen feljelenteni, meg ritka pillanatokban egy erősebb ál­lampolgári mozgolódás még össze tudta zavarni a szocikat. Mióta viszont NER van, azóta ennek a reménye sem volt. Felsorolni is hosszú lenne mind­azokat a dolgokat, amiknek nem lett volna szabad megtörténniük, de megtörténtek, a társadalmi egyeztetésnek pedig még a koncepciója is kész utópiának tűnik mostanra. És akkor egyszer csak kimegy több tízezer em­ber az utcára, azt mondják, hogy nem lesz netadó, beleáll a NER, és azt mondja talpasaival, hogy de lesz, mert Viktor szerint jó ötlet - és végül mégis visszavonják... Magyar Köztársaság kis-, közép- és nagykeresztjét kapná a kitün­tetett, hanem az uralkodó pártét, így egyértelmű volna, hogy nem az egyetemes magyar kultúra színvonalas és elkötelezett mű­velőjét, hanem a pártkatonát ju­talmazzák. Hogy ez helyénvaló-e vagy sem, döntsék el azok, akik a kitüntetettek személyéről hatá­roznak. Döntésüket követően pedig nézzenek a tükörbe! RÓNAY LÁSZLÓ­jainkban a történelem meglepő „átértelmezésének" (közönsége­sen: meghamisításának) is tanúi lehetünk. Csak remélni merjük, hogy keleti szövetségkötésein­ket nem hasonló célok motivál­ják, s a miniszter úr is mérsékli zsákmányszerző vágyát, s nem adóztatja úgy a népet, ahogy a törökök tették. gyermeküknek azt a korszakát is átélik, amikor kisgyermekük foly­vást kérdez. A válaszoktól mozog ismerősen a világban. Csak a szellemileg visszamaradottak nem kérdeznek. Ők felnőttként is infantilisek, megmaradnak bol­dog tudatlanságban, nem érdek­li őket, hogy körülöttük minden­ki kérdez és választ vár. Néma gyereknek anyja sem érti a sza­vát. Ezt a szólást is megváltoztat­ta az élet: nagyon is érti! SZELESJENŐ Nagy a baj! Németh Szilárd, a Fidesz-KDNP megmondó embere kifejtette: az internetadó elleni tüntetéseknek egyhamar vége lesz, az egész hecc­kampány mögött Gyurcsány és társai állnak. Bár az adót (egyelőre) visszavonták, nem lehet szó nélkül elmenni e megnyilatkozás mellett. Stílusá­val ugyanis, amelyet pártjában szókimondásnak vélnek, valójá­ban a szavakban megtestesülő pimaszság, sikerült felpaprikáz­nia az adás nézőit, és azokat is, akik valamelyik napilapból érte­sülhettek véleményéről. Az ilyen faragatlan alakok többet árta­nak, mint használnak. Az ő he­lyében nem példálóznék Gyurcsánnyal és a baloldali ellen­ségekkel. Ha ezek ennyi fiatalt tudnak mozgósítani, akkor bi­zony nagy a baj a kormánypár­tok kommunikációjával, s olyan érzés támad bennünk, hogy a hajdan ifjú demokratákból zsém­beskedő, süket öregemberek let­tek, akik csak a saját nótájukat fújják. Az a baj, hogy ez a nóta egyre hamisabban szól. MÖRK BEÁTA Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVA szerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127. vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen MOLNÁR JÓZSEFNÉ Kérdezz! Felelek Sok szülő ismeri ezt a tudásfej­lesztő társasjátékot, amely a poli­tikai életben kissé módosított címmel fogyasztható: Nem kér­dezek, nem kell válaszolnod! A hatalmas hajcihő, a műfelhábo­rodás, az amerikaiakra való mu­togatás, a pilátusi kézmosás és a farizeuskodás egész egyszerűen lezárható (volna), ha az illetékes miniszter megkérdezte volna a hírbe hozott hölgyet: „Mondja, kedves, magát kitiltották az Egyesült Államokból?" Ha a vá­lasz igen, lehetett volna tovább kérdezni. „Tud másról is a környe­zetéből?" Ha igen, megindulha­tott volna a kötelező eljárás, megnyugodnának a gonosz amerikaiak, nem kellett volna su­­mákolni, közzé lehetett volna tenni a kitiltottak névsorát, hogy akit érdekel, megtudja, kik miatt lettünk a korrupció elleni harc szánalmas katonái. A szülők (Be)ruház a MÁV Biztosan sok utasnak tetszenek a MÁV-dolgozók majdani új for­maruhái. Engem nem a több 10 milliós formaruhára kiadott pénz zavar, hanem az állomások csak­nem életveszélyes lépcsői. Pél­dául a Kőbánya-Kispest állomás lépcsői lassan már használhatat­lanok lesznek. Lefelé dőlnek, tö­redezettek, az eső pedig az uta­sok nyakába csöpög. Ha az egyik vágányról át kell rohanni a má­sikra, nem biztos, hogy elérjük a vonatot, mert lehetetlen sietni. Például a tárnoki vonaté a 7-es vágány, a monorié az 1-es. Át­szállás 3 perc alatt! A közvilágí­tással is baj van. A metrós peron nappali fényárban úszik, míg a lejáró szürke lépcsőkön a sötét­ség uralkodik. Javaslatom fehér csíkkal megjelölni a lépcsők szé­leit és egypár neont oda is felsze­relni. Ha ez mind megvan, jöhet­nek a formaruhák. SZALMA ÉVA, BUDAPEST

Next