Népszava, 2016. február (143. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-19 / 42. szám

A munkaruha kötelező volt, nyáron mégis félpucéran dolgoztak a munkások a veszélyes anyagok között Azbesztper: meghallgatták a „halálgyár” volt vezetőit Tanúként hallgatták meg a selypi eternitgyár egykori vezetőit abban a perben, amelyet azbesztózisban szen­vedő betegek indítottak a magyar állam ellen. El­mondásuk szerint a mérgező anyag feldolgo­zása zárt rendszerben működött, ennek elle­nére mégis előfordulha­tott, hogy azbesztce­mentes por és iszap ke­rült ki a gyár területéről. A tanúk azt is elmond­ták: a mérgező hulladé­kokat a dolgozók haza­­vihették, hogy azzal szi­geteljék a padlást. JUHÁSZ DÁNIEL Ú­jabb tanúk meghallgatá­sával folytatódott tegnap a Fővárosi Törvényszéken a halálos azbeszt miatt megbe­tegedett lőrinci és zagyvaszán­tói emberek pere, amelyet még 2014 nyarán indítottak a ma­gyar állam ellen. Ahogy arról lapunk már több alkalommal is beszámolt, a két Heves megyei település határán, a selypi me­dencében található, „halálgyár­ként” elhíresült üzemben évti­zedeken keresztül azbesztfel­dolgozással foglalkoztak. A gyár egészen 2004-ig műkö­dött, holott ekkor már rég kide­rült, hogy az azbesztrostok tü­dőbe kerülve gyógyíthatatlan mellhártyadaganat kialakulá­sához vezetnek. A betegség lap­­pangási ideje 20-30 év is lehet. A megbetegedett emberek közül többen - akik ráadásul sosem dolgoztak a gyárban - azért az államot perlik, mert amikor az azbesztrostok a tüdejükbe ke­rültek, az üzem még állami tu­lajdonban volt. A terület legutóbbi tulajdono­sa, a Selyp Invest Kft. 2013-ban a biztonsági előírások figyel­men kívül hagyásával bontotta le az üzemet, az azbesztet is tartalmazó betonpor az egész környéket beborította, a hulla­dékot pedig más törmelékek­kel keverve szabadon tárolták. A cégvezető ellen büntetőeljá­rás indult, a Hatvani Járási Ügyészség a hulladékgazdálko­dás rendjének megsértése miatt emelt vádat, ítélet tavaly no­vemberben született, a bíróság első fokon egy év tíz hónap, két évre felfüggesztett börtönre ítél­te a cégvezetőt. A mérgező tör­melékeket tavaly októberig el­szállíttatta a Heves Megyei Kor­mányhivatal. A perben jelenleg szakértői vélemények alapján azt kellene bizonyítani, hogy a betegek szervezetébe bekerült azbeszt­rostok valóban a selypi eternit­gyárból származnak. Korábban felmerült, hogy a feldolgozás során képződött, azbeszttartal­mú por a dolgozók ruháján is kikerülhetett, ám az állam kép­viselői szerint ez nem történhe­tett meg. Az is kérdéses, hogy a dolgozók viseltek-e munkaru­hát a gyárban és azt hol tárol­ták, hol tisztították. A beteg fel­peresek jogi képviselője, Igyártó Gyöngyi nem volt rest felkeres­ni a gyár korábbi vezetőit, és kezdeményezte tanúként törté­nő meghallgatásukat - ez tör­tént tegnap. Voltak, akik félpucéran dolgoztak A bíróság tanúként idézte be Misinszki Istvánt, aki 1967-től műszaki osztályvezetőként, 1989-től pedig vállalatigazgató­ként dolgozott a selypi üzem­ben, egészen 1994-ig. Meghall­gatták Brém Ernőt, aki 1995- től a gyár vállalati biztosa volt, valamint Fekete Józsefet, aki 1960-tól 2000-ig dolgozott az üzemben, több pozícióban is. Az egykori dolgozók beszámoló­iból részletes képet kaphattunk a gyár mindennapjairól, ám egyes kérdésekben ellentmon­dásba is keveredtek. Misinszki szerint a dolgozók utcai ruhá­ban mentek be dolgozni, ahol aztán munkaruhába öltöztek. A dolgozóknak két szekré­nyük is volt: egy fehér színűben tarthatták saját holmijaikat, egy feketében pedig munkaru­házatukat, amelyben tilos volt elhagyni a gyárat - ennek elle­nére előfordult, hogy a munká­sok hazavitték piszkos ruhái­kat tisztítás céljából, állítólag ezt senki nem ellenőrizte. Feke­te viszont egyenesen azt állítot­ta, hogy amíg ő a gyárban dol­gozott, mindenki otthon mosta a munkaruháját. „Én is akkor vittem haza, amikor csak akar­tam. Nem volt szabad, de az is előfordult, főleg nyáron, hogy egyesek félpucéran dolgoztak” - mondta. Ugyanakkor Brém azt állította - igaz, ő csak a 90- es évek közepétől dolgozott a gyárban -, hogy a munkaruhát senki nem vihette haza, azt egy speciális, külső mosodában tisztították, 2000-től pedig sa­ját üzemi mosodát működtet­tek. Brém viszont nem emlék­szik arra, hogy a gyárnak bár­mikor is saját mosodája lett volna. A kék azbeszt végig jelen volt? Mindhárom tanú azt hangsú­lyozta, hogy az azbesztcement­ből készült termékek gyártása során végig zárt technológiát alkalmaztak, vagyis azbesztpor csak minimális mennyiségben kerülhetett a levegőbe a gyárte­rületen, amely a hatóságilag megengedett mértéket sosem lépte túl, az egészségügyi ható­ság évente két-három alkalom­mal ellenőrzéseket is végzett, s a volt vezetők szerint mindent rendben talált. Az üzemben környezetvédelmi beruházások is voltak, a védőmaszk haszná­lata is kötelező volt. A munka­­területen, minden egyes főegy­ségnél Misinszki elmondása szerint legalább nyolc portala­­nító berendezés volt kiépítve. „Ennek ellenére mehetett ki anyag, ez üzem volt, nem pati­ka” - mondta Fekete. Ám mivel a gyártás során „folyadékos technológiát” alkalmaztak (a nyers azbesztport vízzel kever­ték), szerinte a kiporzás csekély volt. Ennek viszont ellentmond, hogy egy 1977-es jegyzőkönyv szerint a gyárban háromszoros mértékben haladta túl az az­besztkoncentráció a levegőben megengedett értéket. Az is kiderült, hogy az üzem­ben a legveszélyesebb kék az­besztet használták, amely vo­naton érkezett a gyárba, lég­mentesen lezárt, műszaki szö­vetből készült zsákokban. Mindhárman állították, hogy a zárt technológia miatt a feldol­gozás során nem sok azbeszt­por került a levegőbe, Brém ugyanakkor hozzátette: a kész termékeket még esztergálni kellett, ilyenkor pedig azbeszt­cementpor kerülhetett a levegő­be, a portalanító berendezések ellenére. Az utómunka során keletkezett hulladékot az udva­ron tárolták, zsákokban. A ta­núk határozottan cáfolták, hogy a használt, üres zsákokat az udvaron pórolták volna, ám Lőrinciben korábban többen is azt állították, hogy ez így tör­tént, sőt a dolgozók még haza is vihettek a zsákokból. Misinszki azt állította, hogy a kék azbesztet egészen az üzem bezárásáig használták, igaz, a kilencvenes évek elején megpróbálták a kevésbé veszé­lyes fehérazbeszttel kiváltani, ám az anyagkísérletekre nem biztosított elég pénzt az állam. Brém és Fekete teljesen más­ként emlékszik: az egykori vál­lalati biztos szerint 1995-től kék azbesztet már nem hasz­náltak, Fekete viszont azt állí­totta, hogy a kék azbeszt feldol­gozását már a 80-as évek elején leállították. Vitték a padlásra Magyarországon már 1988-ban szabvány rögzítette, hogy az azbeszt bizonyítottan rákkeltő, ez előtt azonban nem kezelték veszélyes anyagként. Ez nem­csak az azbesztporra, hanem a folyadékos technika során ke­letkezett azbesztcementes iszapra is igaz volt. Misinszki elmondta: az iszap nagy részét hulladéktárolókban tárolták, ám előfordult, hogy megenged­ték a dolgozóknak, vigyenek haza belőle, mivel jó szigetelő­­anyag, a padlást ezzel szigetel­ték. Azt mindhárom tanú kije­lentette: a gyárból kibocsátott iszapos víz a közeli Zagyva fo­lyóba és a selypi tóba is beleke­rülhetett. Az egészségügyi ha­tóság mérte is a víz azbeszt­mennyiségét, és találtak is bő­ven mérgező anyagot. Problé­mát jelentett az is, hogy a selypi medencében általában északi szél fúj, ez pedig Lőrin­ci irányába terelte a kikerülő azbesztcementport. Mindez némileg ellentmond a tanúk azon állításának, hogy az azbesztfeldolgozás teljes mértékben zárt rendszerben működött. A Heves Megyei ÁNTSZ még 2013-ban készített egy leíró epidemiológiai véle­ményt, amely bár nem tényfel­táró kutatás, mégis rámutat, hogy Lőrinci és Zagyvaszántó településeken a nagyszámú azbesztózisos megbetegedések hátterében a gyár korábbi mű­ködése kapcsolatba hozható. A per januári tárgyalásán egy orvos szakértőt hallgatott meg a bíróság, aki kijelentette, hogy egy átfogó vizsgálat is szükséges, az ennek lefolytatá­sára jogosult hatóságok azon­ban nem tesznek lépéseket. • Ellentmondásos tanúvallomások: a munkaruhával is kikerülhetett a mérgező azbesztcementpor Egy 1977-es jegyzőkönyv szerint a gyárban háromszoros mértékben haladta túl az azbesztkoncentráció a levegőben megengedett értéket • A gyárból kibocsátott azbesztcementes iszap a közeli Zagyva folyóba és a selypi tóba is belekerülhetett A Selyp Invest Kft. 2013-ban a biztonsági előírások figyelmen kívül hagyásával bontotta le az üzemet, a hulladékot szabadon tárolták fotó:tóth Gergő

Next