Népszava, 2018. június (145. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-09 / 132. szám
VELEMENY Trump provokál Az ember csak kapkodja a fejét Donald Trump megnyilatkozásai hallatán. De nemcsak ő, hanem az adminisztrációjához köthető személyiségek is kitesznek magukért, már ami a hajmeresztő kijelentéseket illeti. Az pedig példátlan, hogy az Egyesült Államok Németországba akkreditált nagykövete éppen állomáshelyén támogasson nyíltan egy olyan jobboldali populista politikát, amellyel szemben Angela Merkel próbál fellépni. Egyes német politikusok a külképviselet-vezető visszahívására szólítottak fel, ez azonban aligha történik meg, hiszen mindaz, amit Richard Grenell nagykövet képvisel, egyáltalán nem áll távol Trump véleményétől. Az Európai Uniónak mind nehezebb lesz megállnia a lábán a külső fenyegetések viharában. Ugyanakkor azzal, hogy az amerikai elnök nem tartja tiszteletben a transzatlanti kapcsolatok alapszabályait, az EU-t is korábban elképzelhetetlennek vélt szövetségekre kényszeríti. Bár még nem vagyunk tanúi Kína és Brüsszel nagy egymásra borulásának, Peking bár óvatosan, de egyértelműen közeledni próbál Berlinhez. S mind több jel utal arra is, hogy lassacskán enyhülni kezd az EU és Oroszország közötti feszültség. Ebben a helyzetben különösen fontos lenne az, hogy az EU legalább a külpolitikát érintő kérdésekben képviseljen egységes álláspontot. Miután Donald Trump felrúgta az iráni nukleáris megállapodást, ez alkalmat teremthetett volna arra, hogy az Unió országai végre felismerjék: ha nem képesek kitartóan és határozottan képviselni álláspontjukat, azzal saját maguk alatt vágják a fát. Kezdetben valóban úgy is látszott, az EU képes lehet ellensúlyozni az amerikai bejelentést, mert továbbra is kitart a 2015-ben megkötött megállapodás mellett. Bár Trump politikájával az EU országainak nagy része nem tud azonosulni, az elnök,America first” alaptételére Brüsszel nem tudott azzal válaszolni, hogy az EU államai számára Európa az első. Berlin ugyan levelet küldött Washingtonba, ne sértse meg az Unió gazdasági érdekeit azzal, hogy megbünteti a perzsa állammal üzletelő vállalatokat, a cégek azonban - tartva Washington szankcióitól - inkább visszavonulnak Iránból. Az Egyesült Államok ma is túl erős, az Európai Unió pedig túlságosan gyenge és megosztott. Az EU országai még a nukleáris megállapodás kapcsán sem tudtak közös nevezőre jutni. Hiába Berlin határozottsága, a lengyelek, a románok, illetve a balti államok számára Washington - az orosz fenyegetés miatt - a biztonság garanciája. Nekik messze nem olyan fontos Irán, mint az amerikai védőernyő, illetve Trump fegyverei. Bár szinte nem telik el hónap anélkül, hogy az EU valamely politikusa ne mutasson rá az egységes uniós külpolitika jelentőségére, a jelenlegi helyzetben ennek megvalósulására vajmi kevés az esély. Az EU tagállamai kevésbé fontos kérdésekben képesek ugyan közös nevezőre jutni, az Egyesült Államokhoz vagy az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok megítélésében azonban sosem lesz teljes egység. Ezt Trump is tudja, és ki is használja. Ezért küldött Berlinbe olyan nagykövetet, aki folyamatosan és szándékosan provokálja vendéglátóit. RÓNAY TAMÁS Magánozók Miközben a kormány képviselői időről időre dicshimnuszokat zengnek a magyar közoktatás elmúlt nyolc évben bekövetkezett, soha nem látott fejlődéséről (lehet, nem fejjel lefelé kellene vizsgálni azokat a statisztikákat, kedves urak), a narancsos álomvilágon kívül létezők körében egyre népszerűbb lesz az „állammentes iskola”. A hvg.hu írt arról, hogy az egészségügyhöz hasonlóan az oktatás is egyre inkább a magánszféra felé tolódik, a hazai magániskolákba már alig tudják felvenni a gyerekeket, olyan magas a centralizált, klikkesített közoktatást megelégelők aránya. A lap említést tett arról is, előfordult már, hogy jobb híján a szülők magántanulói csoportokat hoztak létre gyermekeiknek - bármi jobb annál, mint hogy Orbán Viktort dicsőítő propagandatankönyvekből tanuljon a gyerek. Nem csoda, hogy a kormány mindent megpróbál megtenni azért, hogy minél kevesebb teret hagyjon a magánintézményeknek, és minél kevesebb esélyt a szülőknek, diákoknak. Az alternatív iskolákat évek óta próbálják ellehetetleníteni, kivéreztetni több-kevesebb sikerrel. A Tárki kutatása szerint 2010 óta folyamatosan csökken ezen intézmények száma (miközben, tegyük hozzá, az egyházi iskoláké folyamatosan növekszik). A nagy népszerűség egyik oka is ebben keresendő: magániskolákból egyre kevesebb van, az állami közoktatással elégedetlen szülő egyre több. A magániskolák sok pénzbe kerülnek, és csak egy szűk réteg teheti meg, hogy kimenekítse gyermekeit az állami oktatásból (nem véletlen fordítják néhányan az egyik legnépszerűbb magánsuli, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium rövidítését, az AKG-t úgy, hogy, Apám K*rva Gazdag”). Ennek nem feltétlen kellene így lennie, ha az állam megfelelően támogatná ezeket az intézményeket is. Vagy ha a közoktatást is például életképesebbé tenné. Sajnos ez egy másik álomvilág. JEGYZET Juhász Dániel SEBES GYÖRGY A hatalom embereinek mindent szabad, a többieknek pedig megengedik, hogy küzdjenek. Bár hiába teszik Kosa pénze PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL Új utat vágott Kósa Lajos a Fidesz kommunikációs dzsungelében; olyan magyarázattal állt elő, amelyből kifelejtette a migránsokat. Ilyesmi a kormánypárt köreiben nem megengedett; lett légyen szó sertéspestisről, bármi másról, a migránsoknak benne kell lenniük a történetben. Meglehet, a hajdani debreceni polgármester elegendőnek tartotta a „Stop, Soros!” törvény kapcsán támadni a civil szervezeteket, mondván, azok tudatosan készítik fel az illegális bevándorlókat arra, hogy miként kell kijátszani a magyar jogszabályokat, és ezért nem említette meg a bűnösök között a migránsokat. Ehelyett megelégedett azzal, hogy az ellenzéket okolja mindenért. Mindenért, ami vele történt. Arról az 1300 milliárdról van szó, amit a csengeri asszony bízott rá Kósára, és hogy biztos legyen a pénzkezelői feladat, szépen elvonultak kettesben a közjegyzőhöz. Legalább ennyire hiteles lett volna, ha a migránsokat okolja, még akkor is, ha az eset idején még hírből sem hallottunk bevándorlókról hogy közokiratban rögzítsék egyező akaratukat. És arról a nyolcszázmillió forintocskáról, amit jutalomként kapott volna előbb a képviselő felesége, utóbb az édesanyja, ugyancsak okiratban megerősítve. Kósa, aki, úgy látszik, kitöltötte a kötelező hallgatási időt, minderről az ATV nyilvánossága előtt is nyilatkozott. Az egész akció tanulságát megvonva kijelentette: az ellenzék mindenre képes. Pedig legalább ennyire hiteles lett volna, ha a migránsokat okolja, még akkor is, ha az eset idején még hírből sem hallottunk bevándorlókról. Kíváncsi lennék, hogy kellett-e felsőbb engedély ahhoz, hogy Kósa szerepet vállaljon a tévében, a Fidesz működési mechanizmusát ismerve feltétlenül. Ami viszont azt jelenti, hogy a kommunikáció felelősei - és persze Orbán Viktor - határoztak arról, hogy az ügyben már meg lehet szólalni, és elérkezett annak is az ideje, hogy az ellenzék felelősségét emeljék ki a történetből. Egy ilyen választási vereség után igazán belefér, hogy Szabó Gábornét az ellenzék embereként mutassák fel, aki nem átallotta elcipelni magával NÉMETH PÉTER NÉPSZAVA 2018. június 9., szombat 9 Olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök vidéki házának szomszédságában futballstadion épült. Nem csak ott, mindenfelé. A magyar futball színvonalára ugyan ez még nincs jótékony hatással, de nem megy minden egyszerre. Olyan országban élünk, ahol a társasági adóból kedvezményesen lehet sportszervezeteket támogatni (főleg a labdarúgást). Milliárdok repkednek. És olyan országban élünk, ahol a hatalom megbízható emberei szép lassan átvették a sportszövetségek és -egyesületek irányítását, így - mint szinte mindenütt - e területen is érvényesülhet a legfőbb vezető mindent felülíró akarata. Eddig közismert és - jobb híján - elfogadott tényeket soroltunk. Ilyen országban élünk. De vannak dolgok, amelyekről úriemberek nem beszélnek. Vagy nem beszéltek. Eddig. A harag azonban rossz tanácsadó. Minthogy pedig Balmazújváros csapata kiesett az első osztályból, a klub vezetője megtörte a hallgatást. Az illető ráadásul nem ellenzéki, hanem Tiba István fideszes parlamenti képviselő (2002 óta!). Most azt emlegeti, hogy az ő kis csapatuk olyan dolgokkal találta szemben magát, amelyekkel nem tudott megküzdeni. Például azzal, hogy nem egyenlőek a feltételek. Továbbá a klubok anyagi helyzetét a politikai támogatás határozza meg. Ha egy politikus jobban képes érvényesíteni az érdekeit, a csapata is előbbre jut (benn marad az NB I-ben vagy több taotámogatást ítélnek neki, netán lehet tőkeerős szponzora). Ha közben valaki elfelejtette volna, még mindig a sportról, ezen belül a futballról beszélünk. Persze említhetnénk mást is. Hiszen így működik az egész ország. Azok érvényesülnek, akik közel vannak a tűzhöz. A hatalom embereinek mindent szabad, a többieknek pedig megengedik, hogy küzdjenek. Bár hiába teszik. Már régebben is éltünk ilyen országban. Csak aztán jött a rendszerváltás, vele a most is dúló demokrácia. Közben pedig kiderült, mennyit tanult a mai hatalom a régvolt - és elátkozott - elődöktől. Már csak a kibeszélőkkel van baj. De biztosak lehetünk, ezt is megoldják. Hajrá... Kosát Svájcba meg bálba is. Ilyenkor, kétharmados győzelem esetén, már az sem számít, ha Kosa korábban mást nyilatkozott, nem érdekes, hogy elismerte az okirat valódiságát; mára mindez hamissá vált, amit az ellenzék mesterkedései sem tesznek hitelessé. Olyannyira nem, hogy ezt a rendőrségi vizsgálat is ki fogja mutatni. Arról nem beszélt a képviselő, hogy a bűnüldöző szervek maguktól indultak el az ellenzék szerepének felderítése nyomába, avagy maga a politikus adott utasítást nekik, jelölte ki számukra a nyomozás irányát. Akár így, akár úgy, Kósa új irányt szabott a fiatal magyar demokrácia történetében: elkövethet bármit egy kormánypárti politikus, a rendőrség az ellenzéket fogja vizsgálni. Nem állunk már messze attól a pillanattól, amikor már ezt a terhet is le fogják venni a rendőrség válláról; elég lesz a Fidesz potentátjának kijelölnie a bűnöst, a rendőrség legott le is fogja tartóztatni az illetőt. Voltaképpen ebben az ügyben sem értem a késlekedést, hiszen elég volna csak megkérdezni Kósa Lajost, ő azonnal megmondaná, hogy a csengeri asszonyon kívül kit kell még letartóztatni. De a migránsokról akkor sem szabadott volna megfeledkezni.