Népszava, 2020. július (147. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-14 / 163. szám

BELFÖLD NÉPSZAVA 2020. július 14., kedd5 „Ha félnek, maradjanak otthon” DILEMMA A kisgyermekes szülőket a koronavírus-veszély általában nem tartja vissza a családi nyaralástól. Nem tartanak a tenger- és a Balaton-parti tömegtől, de azért mégis van bennük némi szorongás. UNGAR TAMÁS ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK - Már volt is lefoglalt házunk a Balatonon, de a tulajdonos vissza­mondta, mivel ő idős, és tart attól, hogy a vendégeitől elkaphatja a ko­ronavírust. Az egyik pécsi autószalonban eladóként dolgozó, 38 esztendős Tóth István így összegezte, miért marad el idén családja nyaralása. A közgazdász feleségével két fiút nevelő, diplomás férfit Pécsen, a Köztársaság téri játszótéren szó­lítottam meg, ahol kisebbik gyer­mekével, a két és fél éves Olivérrel időzött. Tóth István elmondta, hogy tulajdonképpen mehetnének nyaralni, csak keresni kellene egy új apartmant, de nem teszik. Nem azért, mert félnek a fertőzéstől, és nem is azért, mert a pénz hiányzik hozzá. (Az autószalon dolgozóit a vészhelyzet három hónapja alatt nem bocsátották el, a tulajdonos az állami bértámogatást igénybe véve megtartotta és fizette alkal­mazottait, bár a forgalom a töre­dékére esett vissza). Azért marad­nak itthon, mert minél hamarabb el akarnak költözni háromszobás, 74 négyzetméteres társasházi la­kásukból. Januárban vettek egy családi házat, és azt akarják a lehe­tő leggyorsabban az igényeiknek megfelelően átalakítani - a nyara­lás ettől a munkától venne el időt. A vírus okozta bezártság arra ébresz­tette rá a családot, hogy mennyire jó dolog, ha van egy kis kert, akár csak pár szobányi, ahová a gyere­kekkel ki lehet menekülni a falak közül. Pécs játszóterein tucatnyi kis­gyermekes szülőt faggattam arról, hogy a koronavírus miképp mó­dosította nyári terveiket, nyara­lási elképzeléseiket. Főképp arra voltam kíváncsi, hogy a szülők le­­mondanak-e azért a családi nyara­lásról, mert veszélyesnek ítélik az elvegyülést az üdülőhelyek ezernyi településről összesereglett vendé­geivel. Kiderült: a veszélytől való félelem alig játszik szerepet abban, hogy valaki megy-e nyaralni, és hová megy. - Mi már voltunk a Balatonon - mondta Kelemen László 39 éves villamosmérnök; a férfi párjával egy 11 éves fiút és egy ikerpárt ne­vel, akik lányok, és 3 évesek. - An­­­nyira elegünk volt a három hónap bezártságból, hogy amikor június közepén vége lett rendkívül álla­potnak, kivettünk egy házat Lellén, és azonnal elmentünk nyaralni. Kutyaütő időnk volt, egy nap híján mindig esett, szinte végig a házban voltunk. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem mentek el egy fedett fürdőbe, a férfi azt felelte, hogy bár nem félnek a fertőzéstől, azért a fedett fürdőben várható tömeg­től tartottak. Elővigyázatosak vol­tak a vészhelyzet három hónapja alatt, a férfi kerülte a parolázást, a gyerekek nem foghatták meg a külvilág tárgyait, s ha ebből en­gedtek is - hisz anélkül a gyerekek se jöhettek volna le a játszótérre -, az óvatosság egy része megma­radt, mert hát a vírus nem alszik. Ugyanakkor Kelemen László kije­lentette, nem félnek a fertőzéstől, s ha lemennek majd a Balatonra (mert egy vagy két hétvégére még le akarnak ruccanni), akkor a par­ton nem tartanak a szokottnál nagyobb távolságot a szomszéd takarójától. De azért vigyáznak. Nem tiltják majd a gyermekeiket a többiektől, ám akkor lesznek nyu­godtak, ha ők hárman magukban játszanak. Egyébként a Kelemen család is családi házat akar. Erről a mérnök így beszélt: - Van egy két és fél szobás pane­lünk a belvárosban, jó lakás, mégis minél hamarabb szeretnénk venni egy kertes házat. Korábban is gon­doltunk erre, de a szobafogság ha­tására úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. Dittrich Adrienn cseppet sem tart a vírustól. A 32 esztendős, há­rom lányt nevelő asszony feles­legesnek érzi és utálja a maszkvi­­seletet is. Adrienn sajnálja, hogy legnagyobb lánya, a 12 éves Jázmin szokásos szerbiai mazsorettverse­­nye elmaradt. Az jó buli szokott len­ni, az anya mindig elkísérte lányát a versenyre, amin Jázmin kétszer egyéni győztes volt. Az asszonyt kicsit bosszantja, ha a játszótérre olyanok is lejönnek, akik elrángat­ják a gyerekeiket az övéitől. - Akkor miért hozzák ide őket? - kérdezte furcsállva. - Ha félnek, maradjanak otthon! Adrienn egykor pincér volt, most főállású anya, ha a legkisebb, másfél éves lánya ovis lesz, vissza­tér a szakmájába. Az asszony férje postás, 13 faluba hordta a vész­helyzet hónapjaiban is a küldemé­nyeket. Ő sem fél a fertőzéstől, így a család megy majd nyaralni. Igaz, nem Olaszországba, mint más­kor - attól tartanak ugyanis, hogy amíg kint vannak, esetleg történik „valami”, és karanténba „vágják” őket. Ezért Fenyvesre készülnek, és ugyanúgy nyaralnak majd, ahogy eddig: felszabadultan. - Szerintem a veszélyt túlhang­súlyozzák - összegezte vélemé­nyét Adrienn elköszönéskor.­­ Ez a vírus itt lesz velünk már mindig, és aki gyenge, azt sajnos elviheti. Ahogy a többi influenza is. A 28 éves Magyar Mercédesz is azt állította, nem tart attól, hogy őt és másfél éves fiacskáját, Nikolaszt megbetegítheti a koronavírus. Férje Németországban dolgozik, az interneten megrendelt árukat szállítja házhoz. A férfi végigdol­gozta az elmúlt hónapokat, ő se fél a vírustól. - Mennénk is nyaralni, de lehet, hogy mégse megyünk - mondta később Mercédesz. - Mi ugyanis tíz-tizenöten szoktunk menni Olaszországba, és velünk jönnek a szüleink és még sok ro­kon. Most viszont az idősebbek fél­nek, ők nem akarnak nyaralni, így Az as­­­szony fér­je postás, 13 faluba hordta a veszély­­helyzet hónapjai­ban is a küldemé­n­ nyékét. Ő sem fél a fertőzés­től, így a család megy majd nyaralni. Igaz, nem Olaszor­szágba, mint más­kor attól tartanak, hogy amíg kint vannak, történik valami, és karantén­ba vágják őket lehet, hogy mi is itthon maradunk. De tartok attól is, hogy jön a máso­dik hullám. Épp, amikor nyaralunk. Közbevetettem, hogy akkor mégiscsak tart a betegségtől, mire elnevette magát. - Nem tudom. Nem félek, de annyi mindent hall az ember, és ettől van bennem egy kis bizony­talanság. Mostanában azt se szere­tem, ha a kisfiam fejét megsimogat­ja valaki. Ujj Kálmán taxis, így sok em­berrel beszélget, ha akarja, ha nem. Igaz, a vészhelyzet idején jóval ke­vesebben ültek az autójába, a for­galom az ötödére esett vissza, aki viszont beszállt, és a járványról el­mélkedett, az gyakran valamilyen összeesküvés-elméletet osztott meg a 39 esztendős férfival. Ki azt, hogy a nagyhatalmak fertőzik egy­mást és a világot, ki meg azt, hogy Amerika és Kína a veszélyt túl­hangsúlyozva a másik ország gaz­daságát próbálja megrokkantani. De az is elterjedt, hogy valami ti­tokzatos hatalom van a háttérben, meg hogy a média turbózta fel az egészet. A férfi nem hisz e konte­­ókban, már csak azért sem, mert felesége, Lídia járványügyes: az asszony Mohácson, a dunai határ­kikötőben szolgál, a belépők egész­ségi állapotát ellenőrzi. A házaspár egy négyéves kislányt nevel, és úgy tervezik, hogy a Balatonra mennek nyaralni. - Nem félünk, de óvatosak le­szünk - ígérte a férfi, majd ekképp folytatta: - Azt sajnálom, hogy so­kaknak le kell mondaniuk a nya­ralásról. Pécsen, amikor bezártak az üzletek meg az éttermek, a tu­lajdonosok gyakran azonnal elbo­csátották az alkalmazottaikat. Ne­künk is a tartalékainkhoz kellett nyúlnunk, mivel alig volt bevéte­lem, de kibírtuk. Ám az elbocsátott emberek közül van, akinek egyhavi tartaléka sincs. Ok, főleg, ha csalá­dosak, nem is álmodhatnak nyara­lásról. SZILÁRD TERVEK Ujj Kálmánék mennek majd nyaralni, és együttérez­­nek azokkal, akiknek ez idén nem jöhet össze VÉGE A KARANTÉNNAK Olivér játszóté­ri elmélyültsé­­ge a bezártság után FOTÓK: MÜLLER ANDREA Menekülés a nyaralásba Barcsi Beatrix pszichológus is azt tapasztalta, hogy a kisgyermekes pécsi szülők többsége nem fél a fertőzéstől, erről tanúskodik, hogy általában engedik az ott al­­vós táborokba a gyerekeiket. Ez abból is eredhet, hogy Baranyá­ban kevés megbetegedés volt, ami szinte csakis az időseket sújtotta. Az ember főképp attól a veszélytől fél, amit megtapasztal a közvetlen környezetében. Az, hogy mégis maradt a szülőkben valamennyi szorongás, érthető, tette hozzá a pszichológus. Ha olyasfajta bajjal találkozunk, amit addigi tudásunkkal képtelenek vagyunk megmagyarázni, akkor szorongani kezdünk, ám azonnal keresünk olyan fogódzókat, ame­lyekkel megnyugtathatjuk ma­gunkat, hogy ez a baj velünk nem fordulhat elő, így a szorongást elnyomjuk, ám teljesen mégsem szabadulunk meg tőle. Ez egy reális szorongás, mondta Barcsi Beatrix, ha azonban valaki amúgy is szorongó típus, akkor nála a koronavírus okozta félelem pa­tológiás mértékűvé hatalmasod­hat, amit kezelni kell.

Next