Népszava, 2022. október (149. évfolyam, 229-254. szám)

2022-10-18 / 243. szám

2 NÉPSZAVA 2022. október 18., kedd REFLEKTOR Akit elveszítettünk KURZUSMŰ Göncz Árpádot bomlott elméjű, hazaárulásra készülő főgonosznak, Antall Józsefet hősnek mutatja az Oscarra küldött Blokád. CSÁKVÁRI GÉZA Alapvető művészetelméleti vita: vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elfogulatlanság és be­folyás nélkül feldolgozzunk egy adott történelmi korszakot. Köbli Norbert forgatókönyvíró, kreatív producer eddigi életműve számos történelmi időszakot érintett, de a kor eseményei, politikai és hatalmi viszonyai mindig csak aláfestései voltak a zsánerszabályon nyugvó kalandfilmeknek. Az, hogy az 1990- es taxisblokád eseményeihez és szereplőihez nyúlt, merész lépés, mert a rendszerváltás évei a mai napig feldolgozatlanok, szereplői azonban lassan kikopnak a köztu­datból, így az, hogy Antall Józsefre fó­kuszál a Blokád, vakmerő lépés volt. Egyrészt szinte életveszé­lyes közelségbe került történelmi szempontból, ugyanakkor most nem képzeletbeli karaktereket lá­tunk, hanem magát a rendszervál­tás utáni első magyar miniszterel­nököt. Szívesen mondanám, hogy mek­kora húzás, hogy azért dolgozza fel a taxisblokádot, mert így nem kell az antalli életutat teljes egészében feldolgoznia, hiszen akkor a politi­kus fizikailag akadályoztatott volt, mert épp nyirokrákkal műtötték a Kútvölgyiben. Amikor cselekvő­­képes Antall, akkor afféle zseniá­lis nemzetszolgának és vezetőnek mutatkozik, akit csomó olyan em­ber vesz körül a kormányban, mint a labilis Horváth Balázs (Görög László szórakoztató alakításában) és társai. Az események pedig úgy hozzák, hogy legnagyobb barátja lesz az ellenség: Göncz Árpád köz­­társasági elnök. A korinterpretáció itt csúszik el a szélsőségesbe, mivel Köbli - és a forgatást lebonyolító első filmes Tősér Ádám rendező - Göncz Ár­pád amúgy valós megnyilvánulásai mögé egyfajta puccs előkészületeit is projektálja. Az egykori köztársa­sági elnök a filmben egyértelműen hazaárulásra készül, más jelene­tekben egy fóbiák miatt szenvedő, bomlott elméjű művész paródiája. A mögötte álló párt pedig egyfajta nemzetietlen sötét erő sugallatá­ban áll - Gáspár Tibor enigmati­­kus és hisztérikusságot felerősítő alakítása pedig még inkább zavar­ba ejtő képet alakít ki Gönczről a nézőben. Tulajdonképpen ő itt az igazi antagonista, a klasszikus amerikai filmes főgonosz, akinek a szeme sem áll jól, és innen kezdve karakterisztikussá válik. Minden charmja ellenére afféle sötét erő, akitől a világot félteni kell. Persze egy fikciós filmen nem fair szá­­monkérni a valóságot, de a Blokád alkotóinak interpretációja szerint Göncz Árpád egy káros paprika­jancsi volt. De nem, a Blokád csak részben szól az erősen átszínezett „Árpi bá­csiról”, a hős természetesen Antall Blokád Bemutatja az InterCom József, akinek egy történelmi vál­ságot kell megoldania egy kórházi ágyból és ez persze sikerül neki­­ mint egy B kategóriás dramati­­kus katasztrófafilmben: előhúzza a nemzeti kártyát és a Nyugat lel­­kiismeret-furdalását (akkoriban még tényleg volt ilyen 1956 miatt). Ezzel párhuzamosan megismerjük ifjú titánként is, amikor még nem volt eltiltva a tanítástól és részt vett a forradalomban. Ifjabb Vid­­nyánszki Attila és Seress Zoltán külön-külön markáns alakítást nyújt, de őket kettőjüket teljesen más erők mozgatják, így nehéz el­hinni, hogy egy és ugyanaz a sze­mélyt alakítanak csak néhány évti­zed különbséggel. Ami megmaradt közös halmazként: a bölcselkedés és a konzervativizmus. Abban pedig még így is sikeres a Blokád, hogy elhintse a gondola­tot, hogy ha Antall nem megy el idő előtt, ma egy másik Magyarorszá­gon élünk már, mert egyszerűen nincs más olyan karizmájú és tar­­tású politikus, aki hasznos akarna lenni, semmi más. Nem, Orbán Viktor még említés szintjén sem jelenik meg a filmben, ellentétben a szexi Deutsch Tamással, de ezt fogjuk fel fekete humornak. A A film elhinti a gondolatot, hogy ha Antall nem megy el idő előtt, ma egy másik Magyarorszá­gon élünk már, mert egysze­rűen nincs más olyan ka­­rizmájú és tar­­tású politikus, aki hasznos akarna lenni, semmi más INFÓ Esélytelenül Nem lehet elmenni szó nélkül a karhatalmi Oscar-nevezés ellen. A film témája - egy blokád - sen­kinek sem lesz igazán érdekes a tengerentúlon, mivel nem egyedi esemény a világon. A versenyben való esélyeinket az sem erősíti, hogy vizuális világa igencsak té­vés, az 1990-es blokád esemé­nyei többnyire archív felvételek, ez pedig 2022-ben igencsak disz­kont és ódivatú megoldás. A jele­netek nagy része egy-egy szobá­ban játszódik, néhány Parlament előtti felvételtől eltekintve, így olyan, mintha olcsó kommersz művel próbálkoznánk. Hogy ez itthon mire lesz elég, azt meg majd meglátjuk. Ha nem sikerül megállapodni, akkor „nagyon nagy baj lesz” TILTAKOZÁS Pattanásig feszült volt a helyzet az országban - em­lékezett vissza Palotás János ak­kori parlamenti képviselő, a Vál­lalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) alapító-elnöke az 1990-es taxisblokád napjaira. Még fél év sem telt el az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása óta. A Magyar De­mokrata Fórum (MDF) két kisebb koalíciós partnerrel, a kisgazdák­kal és a kereszténydemokratákkal kormányzott. Antall József MDF- es miniszterelnök ekkor már kór­házban volt, a kormányfőt Horváth Balázs belügyminiszter helyettesí­tette. A kormány október 25-én beje­lentette, hogy több mint 60 száza­lékkal megemeli a benzin árát, an­nak ellenére, hogy kevéssel előtte még azt állította: nem készül ilyen lépésre. A megélhetésüket féltő ta­xisok a Kossuth térre vonultak. Bár találkoztak Siklós Csaba közleke­dési miniszterrel, eredményt nem tudtak elérni. A taxisok CB-rádión tartották a kapcsolatot, szélesebb körben így értesültek arról is, hogy a minisz­terrel folytatott egyeztetés kudar­cot hozott. Palotás János elmondá­sa szerint az egyik taxis - máig nem lehet tudni, ki volt az - beszólt a rá­dión, és azt javasolta a többieknek: „akkor foglaljuk el a hidakat”! A til­takozás vidéken is gyorsan terjedt, az útlezárások nyomán egy-két nap múlva az egész ország megbénult. Palotás János független jelölt­ként szerzett mandátumot, de pár­­tonkívüliként az MDF-frakció tagja volt az Országgyűlésben. Családjá­val éppen külföldre készült utazni egy hosszú hétvégére, az utcai de­monstrációk hírére maradt itthon. Alaptalan híresztelésnek tartja azt a feltevést, hogy az ellenzék - vagy valamilyen más, rejtélyes külső erő - állt volna a háttérben. A taxisblo­kád spontán módon szerveződött. A benzináremelés bejelentése csak a szikra volt, a társadalomban addig is egyre gyűlt az elégedet­lenség. Előzőleg az egészségügyi­ek és a pedagógusok tüntettek. A kormány rendre azzal utasította el követeléseiket, hogy az MDF a vá­lasztóktól felhatalmazást kapott a rendszerváltás beteljesítésére, aki ezt akadályozza, az a kommunistá­kat akarja visszahozni. Palotás János szerint minde­zek a körülmények - a társadalmi elégedetlenség és a kormányzat kommunikációja - ugyanúgy em­lékeztetnek a mai állapotokra, aho­gyan az elszabadult infláció is. A különbség az - tette hozzá -, hogy akkoriban nem a kormány elhibá­zott intézkedései, hanem az objek­tív gazdasági helyzet, a Szovjetunió és a hajdani szocialista piac (KGST) összeomlása játszotta a döntő sze­repet a pénzromlásban. A tüntetéseket elvileg 72 órával a megtartásuk előtt be kellett vol­na jelenteni, a híd- és útlezárások ilyen szempontból jogsértőek vol­tak. „A társadalom tiltakozáshoz való jogát azonban nem lehet el­venni, ha bebizonyosodik, hogy ha­zudott a kormány” - hangsúlyozta nem kis áthallással Palotás János. A rendőrség „felsőbb utasítás­ra” nem avatkozott közbe. A kor­mány nem akart a tömegbe lövet­ni - cáfolt egy másik szóbeszédet Palotás -, az viszont tény, hogy a katonaság bevonása egy idő után reális veszéllyé vált. Horváth Ba­lázs kilátásba helyezte ugyanis: akár a honvédséget is bevetik an­nak érdekében, hogy megtisztítsák a hidakat. Göncz Árpád viszont, aki köztársasági elnökként a hadsereg főparancsnokának is számított, kö­zölte, hogy a katonák a laktanyák­ban maradnak. Barna Sándor fő­városi rendőrfőkapitány világossá tette: ha parancsot kap az erősza­kos fellépésre, lemond posztjáról. Palotás János biciklivel - ami­kor tehette, autóval - sorra járta Budapesten az úttorlaszokat. Azt tapasztalta, hogy sokan csatlakoz­tak a tiltakozáshoz, a blokádokban részt vevő járművek között egyre kisebb arányt tettek ki a taxik. A tüntetők vele általában kedvesen viselkedtek, de érezni lehetett, nő a veszélye annak, hogy eszkaláló­dik a helyzet. A hídlezárások csü­törtöki napon kezdődtek, Palotás Alaptalan a híresztelés, hogy az ellenzék állt volna a hát­térben. A taxisblokád spon­tán módon szerveződött, úgy kalkulált, ha vasárnapig nem sikerül megállapodásra jutni, ak­kor „nagyon nagy baj lesz” az or­szágban. Az Érdekegyeztető Tanácsban - ahol még a kormány és a munka­­vállalók képviselői ültek - Palotás János a VOSZ elnökeként a mun­kaadókat képviselte. Kompromis­­­szumos javaslatának lényege az volt, hogy a kormány tekintsen el attól a megnövekedett adóbevétel­től, amely a benzináremelés révén folyt volna be a költségvetésbe, így ötven százalékkal csökkenteni le­het az áremelés mértékét. A javaslatra végül az összes fél rábólintott, vasárnap este megszü­letett a megállapodás: a taxisblo­kád véget ért. CZENE GÁBOR Palotás János sze­rint a társadalom tiltakozáshoz való jogát nem lehet elvenni Érezni lehetett, nő a veszélye an­nak, hogy eszkalálódik a helyzet FOTÓ: NÉPSZAVA

Next