Népszava, 2023. július (150. évfolyam, 151-176. szám)

2023-07-24 / 170. szám

VÉLEMÉNY__________________________________________________________I 9 Alkonyzóna tusnádfürdői verbális építőtábor a fideszes legendáriumban a „ha­táron túli nemzetegye­ A,__ szerepel. Két kisebb baj is van ezzel. Egyrészt a nemzet nincs egyesítve, sőt, tán sosem volt ennyire törede­zett: a határon belüli végletes meg­osztottságot egyre hatékonyabban sikerül a határokon túl is szétterí­teni. A szlovákiai magyarság látvá­nyosan nem kér az orbánizmusból, Nyugaton pedig országonként tíz- és százezres magyar közösségek jöttek létre a rezsim másfél évtize­de alatt, amelyek kifejezetten a Fi­­desz-uralom elüldözöttjeiként te­kintenek magukra - ennyit röviden az egyesítésről (de nagyon hosszan lehetne folytatni). Másrészt meg milyen nemzet, milyen nemzeti nyilvánosság már az, amelyben az egyetlen valóban fórumszerű, egy­más meghallgatását és megértését legalább színleg felvállaló belpoli­tikai eszmecserét csak külföldön lehet megtartani? A politikai uborkaszezon unal­mát oldó hargitai szeánszok nagy kérdése sosem az, hogy mit akar a nemzet, hanem hogy mit akarna Orbán Viktor, ha hagynák, hogy azt csinálja, amit akar. A valóság általá­ban nem hagyja, ezért az egy évvel korábbi nagy(nak szánt) mondá­sok az aktuális alkalomra rendre szavatosságukat vesztik - persze csak akkor, ha nem értő füllel hall­gatjuk. Merthogy akad azért, ami örök érvényű: amikor arról beszél a Cinege utcai streetfighter, hogy mit kapunk a korrupciómentes kormányzás, a tisztes munkabér, a jó oktatás, az életesélyt adó egész­ségügy stb. helyett. Tavaly gendert ígért, meg irgalmatlan mennyiségű méreggyárat a nyakunkba, úgy is lett. Idén meg már csak csupa régi, ócska, elhordott holmit: a NER-t 12 éven át a tenyeréből etető, az Orbán családot is multimilliárdossá tevő Európai Unió pocskondiázását, le­begtetett kilépést, LMBTQ-rioga­tást, se füle, se farka békemantrát, Kína-tömjénezést, 2040-ig szóló terveket (jól haladunk: Ausztria utolérése két év alatt alig 12 évvel került későbbre), meg fenyegetést, hogy decemberig már ne számít­sunk semmi jóra. Ennyi volt a biz­tos kezű kormányos világvíziója 2023-ban: leginkább egy iránytű nélküli hajó hánykolódására ha­sonlított -­a fő vonalait egy közepes képességű zsurnaliszta meg tudta volna rajzolni előre, 99 százalékos pontossággal. De ha már így összeszaladt a nemzet - mármint az a töredéke, ami a 12 milliós Kárpát-medencei magyarságból a miniszterelnök csonka nemzetképébe belefér -, a végére egy tanács a Fidesz roham­­osztagosainak: ha Kocsis Máté még mindig nem érti, miért merik egyesek oroszbarátnak nevezni a pártját, füleljen oda, mit hazudott a maradék emberségét valahol a tusványosi susnyásban elhagyó Bayer Zsolt a 200 ezer magyar nőt végigerőszakoló ukránokról (most, amikor ukrán nőket erőszakolnak tömegesen az egyéb hadszíntere­ken meglehetősen visszafogottan teljesítő orosz rablóhadak). Akinek még van a fiókjában lovagkereszt, sürgősen szabaduljon meg tőle - nemcsak azért, mert ez innentől tényleg vállalhatatlan, hanem azért is, mert ha tovább inflálódik, lassan a német Vaskereszt lovagkeresztje is többet ér. HARGITAI MIKLÓS Megszorítás z egy csúnya szó. Olyannyi­ra, hogy a kormány és leg­inkább a pénzügyminiszter nem is vesz tudomást róla, _____ nemhogy használná. Szá­mára ismeretlen elvenni valakitől úgy, hogy nem adnak érte semmit cserébe. Azért gyanús, hogy mind gyakrabban győzködik a hallgatósá­got, hogy ezt a kifejezést nem is is­merik. Legyen szó akár kedvezmé­nyek megvonásáról, akár a büdzsén támadt lyuk befoltozásáról. Már a jövő évi költségvetés tervezésekor egyértelművé vált, hogy a kormány által hangoztatott védelmi jelleg nem mindenkire érvényes. Valakik­től csak úgy elvesznek. Röpködtek a mínusz milliárdok a fejezeteknél, az oktatás is kevesebbet kap, az egészségügy és a rendvédelem is, ha összeadjuk, ez a kétezer milliárdot is meghaladja. A többségnek még értelme is lehet, ám érdemes nevén nevezni a dolgot, ez megszorítás, és nem csupán a költségvetésen belüli átrendezés. A „fürdővízzel” együtt öntik ki a „városi” csők lehetőségét, de a ba­baváró hitelben gondolkodó, gyere­ket 30 éves korukon túl vállaló höl­gyek is úgy érzik majd jövőre, hogy a megszorítás miatt nem élhetnek a lehetőséggel. Az ársapkák eltörlése után - hallani - a rezsivédett vízdíj­hoz is hozzányúlna a kormány, és adóemelések soráról is tudni. És ezek csak a közelmúlt dön­tései. Az Orbán-kormány eddigi regnálását tulajdonképpen végig­kísérte a rejtett és a kevésbé rejtett megszorítás. Idesorolhatjuk az áfa európai csúcsra emelését, hiszen amíg fogyasztunk, az állam bevéte­lei biztos alapon állnak - gondolták. Az elmúlt két évben - az infláció el­szaladása ellenére - ez is kevésnek bizonyult, jöttek a különadók, de ezek terheit is a lakosság viseli, ma­gyarán a megszorítás megint a vé­geken csapódott le. Mindeközben a NER-társaság töretlenül gyara­podott, akárcsak a költségvetési hi­ány. A megszorításokkal tulajdon­képpen töretlenül zajlik egyfajta jövedelemátcsoportosítás. Csak az irány rossz. Törő András 2 646. A­ VÉG40PÍN$£, PÁPAI GÁBOR RAJZA AZ AJTÓK ZÁRÓDNAK f Országunk többnyire tarthatatlan síkvidék, ahol nem­hogy a had­seregreform keretében a németektől rendelt öt­venvalahány, de ötszáz Le­opard tank is kevés lenne az eredmé­nyes védeke­zéshez. Békegalamb rakétákkal magyar kormánypro­pagandát nem fekete öves Ki miben tudósok­nak találták fel, az hét­# ’ , szentség, vegyük ezt az egyenletet: a magyar szabadsághar­cos nép , legyen béke , a békéhez erő kell , vegyünk sok fegyvert , aki meg mást mond, az háborúpárti. Pont olyan képtelenül hangzó dili­­nyó, mint amikor valaki heterogén, keresztény országról delirál, majd a csilivili stadion VIP-páholyából nézi, ahogy odalent fekete és arab focisták küzdenek a gyepen. Persze érthető, tényleg nehéz elmagyarázni a népnek, hogy van­nak idők, amikor egy öngyilkos drón inkább életmentő befektetés, mint ötven lélegeztetőgép. Példá­ul ha az ország közelségében egy olyan terrorállam liheg, mint a pu­­tyini Oroszország. A mi országunk többnyire tarthatatlan síkvidék, ahol nemhogy a hadseregreform keretében a németektől rendelt ötvenvalahány, de ötszáz Leopard tank is kevés lenne az eredményes védekezéshez. Számunkra ma csak a NATO jelent hathatós védelmet, azonban a NATO nem az Európai Unió, itt sokkal nehezebb potya­utasnak lenni. Még a Fidesz által istenített putyinista lúzer Donald Trump is megfogalmazta, hogy America First, a káeurópai ta­gok lesznek szívesek beruházni a haderejükbe, és ne várják el, hogy Uncle Sam egyedül tartsa értük a hátát, ha úgy hozza a sors. Márpedig úgy hozta. Az eurázsiai eszmébe - Moszkva vezetésével egyesüljön Európa - tökéletesen beleőrült orosz fasizmus 2008- től hódító üzemmódba kapcsolt, 2014-től pedig gyakorlatilag egyre nyíltabb támadásba lendült Európa ellen. A keleti NATO-tagok egyre nagyobb összegeket kell, hogy be­ruházzanak a hadseregeikbe, így az 1998 és 2002 között a honvédelem­re még pont nagy ívben fütyülő Fi­desz is kénytelen-kelletlen volt ál­dozni a biztonságra. Megjegyzendő: a hangzatos magyar fegyverprog­ram még így is kutyafüle az oroszok által közvetlenül fenyegetett romá­nok, lengyelek fegyverkezéséhez képest. Ami viszont szintén apró­pénz ahhoz a pusztításhoz képest, amit Putyin okozhatna nekik és nekünk. i BATKA ZOLTÁN A párduc ebben szóvá tették, hogy ha Karinthyról írok, kü­lönösen Kosztolányiné kötete alapján (Koszto­lányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről. Múzsák Közművelődési Kiadó, 1988), miért nem ejtek szót második feleségéről, Böhm Aran­káról. Valóban, ahogy Kosztolányi­né Harmos Ilona írta is: „Karinthy életének tizenhat, Arankával együtt töltött évéről, de annak talán egyet­len napjáról sem lehet megemlé­kezni anélkül, hogy Arankáról em­lítés ne tétessék. Életének legutolsó idejében mondta Karinthy egyik írótársának:­­ »Erre az asszonyra sok mindent lehet mondani, de an­­­nyi bizonyos, hogy egy percig sem unatkoztam mellette.«” „Ő Aranka volt, a párduc, a tig­ris” - írta róla „legkedvesebb el­lensége”, Kosztolányiné, aki egy másik kötetében így jellemezte: „Afrikai nő. Ez determinálja jó és rossz tulajdonságait. Fekete és fé-Karinthy sokszor jött el hazulról szeme alatt kék folttal, összekar­molt képpel. Már megint a macskád­dal játszot­tál? - kér­dezte Heltai Jenő­ nyes. Fényes és fekete, mint egy arab paripa, éles, mint egy arab kés, és olyan embertelen is. Cruelle. Ez a francia szó jut eszembe róla. Se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán. Egykettőre leveti ezt is, azt is. (...) Férjére halálosan féltékeny, de nem a szerelmére, nem az alkotására, pusztán a sike­rére.” (Kosztolányi Dezsőné: Bu­rokban születtem. Nórán könyvki­adó, 2003.) Az 1893-ban született Böhm Aranka 1920 elején találko­zott először Karinthyval, és hiá­ba volt ekkor férjnél, elhatározta, hogy megszerzi magának a híres írót (Karinthy első felesége, a szí­nésznő Judik Etel 1918 végén spa­nyolnáthában halt meg). Aranka első férje imádta feleségét; az orvos Kertész Tivadarnak azért kellett amputálni egyik lábát, mert a világ­háború alatt átúszta a zajló, jeges Drina folyót, hogy találkozhasson a nejével. Válásuk után feleségére hagyta Verpelét utcai lakását, ide költözött be Karinthy, s itt - a mai Karinthy Frigyes úton - éltek fo­lyamatos veszekedésben, sőt: „Sok­szor jött el hazulról szeme alatt kék folttal, összekarmolt képpel. Már megint a macskáddal játszottál? kérdezte Heltai Jenő.” A kortársak jól ismerték Aranka és Ady kapcsolatát is: a még gim­nazista lány 1912-ben maga kereste fel a költőt, aki beleszeretett, hozzá írta úgynevezett Arany-verseit, s egyik szerelmi légyottjuk során Ady állítólag csaknem infarktust kapott. Aranka folyamatosan, házasságai alatt is nyíltan szeretőket tartott, egyikük, Déry Tibor az ítélet nincs (1969) című önéletrajzában elég részletesen beszámol viszonyuk­ról. Megint csak Kosztolányiné írja: „Egy ízben megkérdeztem tőle: - Milyen jogon kéred te számon Frici hűtlenségét, amikor te magad nem vagy hű hozzá? - Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm - ezt felelte.” A boszorkánynak tartott zsidó Arankával a „középkori szörnyű­ségeknél is szörnyűbb szörnyűség” végzett. Az orvosi diplomával ren­delkező asszony 1944-ben maga jelentkezett vidéki munkaszol­gálatra, abban a hiszemben, hogy ott kevésbé lesz szem előtt. Ehhez képest az elsők között deportálták Zalaegerszegről Auschwitzba, s ál­lítólag már a vagonban megőrült. Haláláról több legenda maradt fenn, valószínű, hogy rögtön a tá­borba érkezése után agyonlőtték az SS-ek. SIMON ZOLTÁN

Next