Néptanítók lapja 1. évfolyam, 1868

1868-09-17 / 33. szám

Buda-Pest, 1868. 33. szám. Csütörtök, septemb. 17. NÉPTANÍTÓK LAPJA, H­ETI k­­özlöny a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép­iskolák számára. -a. Kiadja a vallás. és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Bu­dán a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. ministeriumnál az or­szágházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nékül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanitók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal, fél évre 1 frt 50 krral. Minden a szerkesztői vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez kül­dendő. Műveltségi állapotaink s a tanítási rendszer. V. Tempels a módszerről is tüzetesen szó. Az olvasás tanítása körüli átalános nézetei a következőkbe foglalhatók össze: Habár a tantervekben legtöbbször más tanítási tárgyak is szerepelnek, mégis sokhelyütt a tanítás fő czélja az olvasás és írás. Az, ki olvas és ír, bir-e elemi képzettséggel ? Mindenesetre, mert azon ember, ki olvasni tud, tovább mivelheti magát. De az, ki tud olvasni, azonban nem olvas, bírja-e az elemi képzettséget? Nem , mert ő semmiféle termékeny eszmét nem hozott magával az iskolából, és nem olvasván, ilyeneket később sem szerez magának. S a népis­kolákból eddigelé ilyenek kerültek ki legtöbben, mi azt tanusítja, hogy az olvasást átalánvéve nem igen tanították eddig az életre kiható sikerrel. De azt mondhatják : Ez így lehetett ezelőtt, most már nem áll. Menjünk csak be az iskolába s tapasztalni fogjuk, mily folyékonyan és értel­mesen olvasnak a gyermekek. Ez igaz lehet. Csakhogy az iskolai tanítás valódi eredményét ne vizsgáljuk csupán az iskolában, hanem jobban az életben. Nem elég, ha a gyermekek jól tudnak olvasni akkor, midőn kikerülnek az iskolából. Ez épen csak annyi, hogy elsajátították a holt gépi­ességet, melyet nem fognak önmivelésekre föl­használni és elfelejtik. Hogy a gyermek az életre is kihatóan tudjon olvasni, szükséges : a) hogy olvasson folyéko­nyan, könnyedséggel és értelmesen; b) hogy von­zódjék akár érdek, akár kíváncsiság által a könyv felé. Hogy pedig könnyedséggel olvasson, hosszú ideig kell magát abban gyakorolnia. Azért már az iskolábajárás kezdetén kellene tudnia olvasni, hogy az egész iskolaidő alatt avval már, mint eszközzel élhessen. Csak így tanulja meg az olva­sás hasznát és gyönyörét Ezen oknál fogva Tempels a gépies olvasás­ ta­nitását a kisdedovádákra szeretné bízni. Minden oly tanitás, melynek czélja gépies ügyesség, minél gyorsabban viendő keresztül. Az olvasásra vonat­kozólag találnak ugyan föl új módszereket, me­lyek igen elmések s végtelenül magasabban álla­nak, mint a régi testet-lelket ölő betűzés és szóta­golás. Mindazáltal, legalább a kivitelben, még most is sok a tennivalónk az olvasás­ tanítására nézve. Az elemi iskolákban kevesen tanulnak meg jól olvasni s e keveset is évek alatt tanul­ják. Ez tény, de épen ez a rész. A gyors módsze­reket minden elemi iskolában azonnal kellene al­kalmazni. Ha valamely tanító ezeket nem ismer­né, tétessék kötelességévé azokat legrövidebb idő alatt jól megtanulni. A csupa ajánlat ily dologban nem elég , hanem határozottan és erélyesen kell in­tézkedni. Avatott néptanítók bizonyították előttem, hogy a 7 éves gyermeket hat hét, legfölebb pár hó­nap alatt megtaníthatják az olvasásra a hangoz­tatási módszer szerint. Talán ily kevés idő csak kivétel, de legalább az iskolázás első évében min­den tanuló jól tudjon olvasni, úgy­hogy ezentúl a többi évfolyam alatt, az olvasással, mint biztos eszközzel, könnyen élhessen; akkor aztán 14—15 éves korában csakugyan megtanult olvasni, — azaz megtanulta az olvasásban érdeket és gyö­nyört találni. Hogy valaki olvasson, kell, hogy legyen kedve olvasni. Az olvasás maga fárasztó és időbe kerül. Egyik legfőbb kellék a tanításban, hogy a tudvá­gyat, a szellem kíváncsiságát fölébreszszük. Egy franczia iskolai lapban (Manuel general des­­ instruction primaire, I. évi 29. szám) a kö­vetkezőket olvasom: Több év előtt Párisban egy levelet kellett igen gyorsan egy egyénhez küldenem, azért egy hor­dárt kerestem, ki azt elvigye. Láttam is azonnal egyet, ki egy ház utczalépcsőzetén ülve, legna­gyobb elmerítléssel egy könyvet olvasott. Hozzá­ 33

Next