Néptanítók lapja 1. évfolyam, 1868
1868-09-17 / 33. szám
Buda-Pest, 1868. 33. szám. Csütörtök, septemb. 17. NÉPTANÍTÓK LAPJA, HETI közlöny a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-népiskolák számára. -a. Kiadja a vallás. és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Budán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnál az országházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nékül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanitók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal, fél évre 1 frt 50 krral. Minden a szerkesztői vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendő. Műveltségi állapotaink s a tanítási rendszer. V. Tempels a módszerről is tüzetesen szó. Az olvasás tanítása körüli átalános nézetei a következőkbe foglalhatók össze: Habár a tantervekben legtöbbször más tanítási tárgyak is szerepelnek, mégis sokhelyütt a tanítás fő czélja az olvasás és írás. Az, ki olvas és ír, bir-e elemi képzettséggel ? Mindenesetre, mert azon ember, ki olvasni tud, tovább mivelheti magát. De az, ki tud olvasni, azonban nem olvas, bírja-e az elemi képzettséget? Nem , mert ő semmiféle termékeny eszmét nem hozott magával az iskolából, és nem olvasván, ilyeneket később sem szerez magának. S a népiskolákból eddigelé ilyenek kerültek ki legtöbben, mi azt tanusítja, hogy az olvasást átalánvéve nem igen tanították eddig az életre kiható sikerrel. De azt mondhatják : Ez így lehetett ezelőtt, most már nem áll. Menjünk csak be az iskolába s tapasztalni fogjuk, mily folyékonyan és értelmesen olvasnak a gyermekek. Ez igaz lehet. Csakhogy az iskolai tanítás valódi eredményét ne vizsgáljuk csupán az iskolában, hanem jobban az életben. Nem elég, ha a gyermekek jól tudnak olvasni akkor, midőn kikerülnek az iskolából. Ez épen csak annyi, hogy elsajátították a holt gépiességet, melyet nem fognak önmivelésekre fölhasználni és elfelejtik. Hogy a gyermek az életre is kihatóan tudjon olvasni, szükséges : a) hogy olvasson folyékonyan, könnyedséggel és értelmesen; b) hogy vonzódjék akár érdek, akár kíváncsiság által a könyv felé. Hogy pedig könnyedséggel olvasson, hosszú ideig kell magát abban gyakorolnia. Azért már az iskolábajárás kezdetén kellene tudnia olvasni, hogy az egész iskolaidő alatt avval már, mint eszközzel élhessen. Csak így tanulja meg az olvasás hasznát és gyönyörét Ezen oknál fogva Tempels a gépies olvasás tanitását a kisdedovádákra szeretné bízni. Minden oly tanitás, melynek czélja gépies ügyesség, minél gyorsabban viendő keresztül. Az olvasásra vonatkozólag találnak ugyan föl új módszereket, melyek igen elmések s végtelenül magasabban állanak, mint a régi testet-lelket ölő betűzés és szótagolás. Mindazáltal, legalább a kivitelben, még most is sok a tennivalónk az olvasás tanítására nézve. Az elemi iskolákban kevesen tanulnak meg jól olvasni s e keveset is évek alatt tanulják. Ez tény, de épen ez a rész. A gyors módszereket minden elemi iskolában azonnal kellene alkalmazni. Ha valamely tanító ezeket nem ismerné, tétessék kötelességévé azokat legrövidebb idő alatt jól megtanulni. A csupa ajánlat ily dologban nem elég , hanem határozottan és erélyesen kell intézkedni. Avatott néptanítók bizonyították előttem, hogy a 7 éves gyermeket hat hét, legfölebb pár hónap alatt megtaníthatják az olvasásra a hangoztatási módszer szerint. Talán ily kevés idő csak kivétel, de legalább az iskolázás első évében minden tanuló jól tudjon olvasni, úgyhogy ezentúl a többi évfolyam alatt, az olvasással, mint biztos eszközzel, könnyen élhessen; akkor aztán 14—15 éves korában csakugyan megtanult olvasni, — azaz megtanulta az olvasásban érdeket és gyönyört találni. Hogy valaki olvasson, kell, hogy legyen kedve olvasni. Az olvasás maga fárasztó és időbe kerül. Egyik legfőbb kellék a tanításban, hogy a tudvágyat, a szellem kíváncsiságát fölébreszszük. Egy franczia iskolai lapban (Manuel general des instruction primaire, I. évi 29. szám) a következőket olvasom: Több év előtt Párisban egy levelet kellett igen gyorsan egy egyénhez küldenem, azért egy hordárt kerestem, ki azt elvigye. Láttam is azonnal egyet, ki egy ház utczalépcsőzetén ülve, legnagyobb elmerítléssel egy könyvet olvasott. Hozzá 33