Néptanítók lapja 1. évfolyam, 1868
1868-10-22 / 38. szám
Buda-Pest, 1868. 38. szám. Csütörtök, október 22. NÉPTANÍTÓK LAPJA. HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-népiskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Budán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnál az országházban. A „Néptanitók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nékül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal, fél évre 1 frt 50 krral. Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendő. A nyelvoktatásról. (Folytatás.) A tanításnak szemléltetéssel kell kezdődnie, e nélkül nincs biztos alap, mert a gyermeknek először látnia kell, hogy megismerni tanuljon. A szemléltető tanmód három részből áll : a) szemléltetni a tárgyat úgy, hogy a gyermek azt megismervén, fölfogja; b) a fölfogott ismeretet gondolattá földolgozni ; c) e gondolatot helyes alakban nyelvileg kifejezni. E részek lényegesek, azért egyiket sem szabad elhanyagolni. A puszta magyarázat, bármily élénk és élethű legyen, a gyermekre nézve nagyon elvont jellemű. Beszélhetek én neki igen szépen, igen vonzón az állatról, a virágról stb., a gyermek talán figyelemmel is hallgatja e beszédemet, de a dologról nem szerez magának biztos ismeretet; míg ellenben ha szemléltetem vele az állatot, szemlélet alkalmával, mutogatva az illető részeket, számlálom elő a végtagokat, az érzékeket, pl. az emlős és madár közötti különbséget előbb megmutatom , aztán magyarázom, akkor növendékem tisztán fogja föl a tárgyat, s az ismeretet szilárdan bevési emlékezetébe, mert a tárgyra könnyebb visszaemlékezni, mint a gondolatra, az eszmére. Lássuk most, minő eszközöket s illetőleg fokozatokat kell alkalmaznunk a szemléltető oktatásnál. Első maga a szemlélés. A magyarázandó tárgyat mutassuk meg a növendéknek. Mindenesetre legjobb, ha e tárgy természetben van a tanulók előtt ; alkalmas képek és ábrák e hiányt csak tökéletlenül pótolják, azonban sok esetben mégis meg kell ezekkel is elégednünk ; de, mennyire csak lehet, az első szemléletek mindenesetre magukon a tárgyakon gyakoroltassanak, hogy az észrevevés és megkülönböztetés tehetsége szilárd alapot nyerjen. Nem kell említenem, hogy nem csak az iskolában, hanem a szabadban is szemléltethetők egyes tárgyak, sőt — hogy ily példát is idézzek, — ha a csillagokról akar a tanító a gyermekeknek bővebben beszélni, helyesen cselekszik, ha ezen alkalomra egy téli tiszta estét választ, midőn fönnragyognak már e bűvös fényű világtestek. Átalánvéve a szemléltető tárgyat a gyermek érzéki látköréből kell venni. Aztán vigyázni kell arra, hogy nem minden szemlélhető tárgy vonható bele az iskolai szemléltető oktatás körébe, hanem erre nézve határt képez a gyermek észrevevési és tapasztalási köre. Ha így helyesen választottuk meg a tárgyat, akkor szemléltessünk. Ennek lényege abban áll, hogy a gyermek ne csak fölületesen szemlélje a tárgyat, hanem a szó szoros értelmében vizsgálódjék rajta, s valóban észrevegye annak alakját, netáni részeit, egyes látható s általa fölfogható tulajdonságait. Hogy ezt csakugyan tegye is a gyermek, először kérdéseket intézünk hozzá, hogy a föltűnőbb tulajdonságokat ő maga nevezze meg. A tanító összefüggő magyarázata csak végül jön mintegy ismétlés, a részek összefoglalása s kikerekítés végett. Ily szemlélés által gyakoroltatnak és élesednek a gyermek érzékei, mi a tanítás lényeges része, mert ez kelti föl a tapasztalási érdeket, de veti meg alapját a szellemi helyes fölfogásnak, ez fejleszti legbiztosabban a gondolkodást s ennek nyomán a nyelvet. Második fokozat az érzékileg észrevett tárgynak valódi, öntudatos fölfogása. Bármi tárgyat szemléltetünk a gyermekkel, okvetetlenül legyen arra gondunk, hogy észrevevése öntudatos megismeréssé legyen. A csupa szemlélés még nem megismerés, ilyenné csak akkor lesz, ha a szellem a megszemlélt tárgyat élesen fölfogja s megkülönbözteti más tárgyaktól. Ez lényegesen függ az első fokozat, vagyis a szemlélés minőségétől. Nem elég a tárgyat 38