Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869
1869-01-14 / 2. szám
-int 18 kis község társadalmi közszellemétől, a szokásoktól, környezettől stb. függnek, melyeket mind számításba kell venni. De a kezdő tanító ezeket még nem igen ismerheti. A gyermek egy új pályára lép, mely legtöbbször lényegesen különbözik eddig megszokott élet- és gondolkodásmódjától. A föladat az, hogy biztosan azon ösvényre tereltessék , melyen a valódi képzés haladni szokott. E vezetést csak gyakorlott szemekkel és paedagogiai ügyességgel lehet eszközölni. Még a legügyesebb paedagog is e föladatnál nagy nehézségekkel kénytelen küzdeni , mennyivel inkább az újoncz? A képezdei tanulmányok, bármily terjedelmesek és alaposak legyenek ezek, a gyakorlati ügyességet meg nem adják, ezt csak a saját tapasztalás hozza meg. Lehetnek, sőt vannak is nevelési szabályok, melyek néha a legnagyobb részletességekre is kiterjednek. De miként és mikor kell ezeket alkalmazni ? azt csak mély emberismeret mutatja ki, melyet a tanító a képezdéből nem hozhat magával. De a kezdő tanulóknál maga a tulajdonképeni oktatás is a legnehezebb. A felsőbb osztályokban, midőn már a tanulók bírnak alappal, a tananyag kisebb nagyobb határozottsággal körül van írva, nem úgy a kezdőknél. Ezeknél a fejlettség, a természetes képességek szolgálnak irányul. A fiatal tanítók rendesen még nem tudják magukat beletalálni a kezdő tanulók gondolkodásmódjába, pedig e nélkül nem érnek ezért. A kezdőknél főleg az a feladat, hogy ők a tanulásra fogékonyakká tétessenek, hogy kedvük ébredjen a tanulásra, hogy gondolkodásra, öntevékenységre szoktattassanak, de e feladatot csak gyakorlott tanférfiak teljesíthetik biztosan. Ugyanazért paedagógiailag helytelen azon eljárás, hogy a legfiatalabb tanítókat alkalmazzák rendesen a legalsó osztályokban. Ők biztosabban foglalkozhatnak a további osztályokban. Ugyanezen elveknél fogva kívánatos volna, hogy a képezdét végzett tanítók ne alkalmaztassanak azonnal önálló tanítókat, hanem legyenek először segédtanítók, hogy tapasztalt tanítók mellett szerezzék meg maguknak azon gyakorlati képességet is, mely nélkül a tanítás sikere soha sem fog lenni biztos. K.t. Tanszerek beszerzéséről. Hegedűs Soma nagy korpádi tanító a tansiker egyik nagy akadályául említi, hogy a tanulók nincsenek a legszükségesebb tanszerekkel is ellátva. Igaza van. A taneszköz lényeges kelléke a tanítás sikerének; hol nincsenek meg a szükséges taneszközök, ott szélben vet a tanító, tanítása magvainak nagy részét elhordja a szél s csak kevés esik a fölfogás termékeny földjébe. De nemcsak a tanulónak van szüksége könyvekre, papirosra , palatáblára, stresszőre stb., hanem az iskola számára is kívántatnak taneszközök. A tudomány minduntalan talál ki dolgokat, melyek a szemléltető tanítást lehetővé és czélszerűvé teszik, melyek az olvasás, számolás stb. tanulását végtelenül könnyítik. Ilyenekkel minden jó iskolának bírnia kellene, s óhajtanunk kell, hogy minden iskola jó iskola legyen. A tisztelt tanító úr a taneszközök beszerezhetése végett azt a javaslatot teszi, hogy a községekben levő különféle tőkék az iskolának adassanak kölcsön. Az iskola azután nagyban bevásárolván a taneszközöket, azokat viszont eladja a tanulóknak valamivel magasabb áron. Ily módon nem csak a tőke és kamatra kerülnének vissza, hanem maradna egy kis fölösleg is, mely aztán az iskola javára esnék. Részünkről ezen indítványt nem találjuk gyakorlatinak, mert először vannak szegény tanulók, akik nem vásárolhatnak, másodszor az iskola taneszközeibe fektetett tőke sem kerülne pénzben vissza, e szerint e tőke nem volna eléggé biztosítva. E helyett a jótékonyság cselekvéséhez fordulunk. Már sok helyütt vannak népnevelési egyletek. Ezek csekély tagsági díjjal bizonyos tőkét szereznek. Tegyék már most ezen egyletek egyik állandó feladatukká a következőket : Tartsák nyilvánosságban a területükbe eső minden egyes népiskola állapotát. A tanítókkal egyetértve, minden tanév elején legyen kimutatva, hogy minden egyes iskolánál mennyi és miféle taneszközök szükségesek. Elsősorba mindig a legszükségesebbek jönek. Már most az egylet szerezze be nagyban ezen taneszközöket; azon tanulóknak, kiknek szülői vásárolhatnak, adják el a taneszközöket pénzen, a szegényeknek pedig adják azokat ingyen. Ez nem fog sokba kerülni, úgy, hogy ezen költséget az egylet mindenkor fedezheti. És ha nem volna elég pénze, az illető község lakosainál, melynek iskoláit akarja segíteni, szedjen könyöradományokat, néhány krajczárt majd minden háznál fog kapni. Ahol nincsenek egyletek, ott álljon a tanító az ügy élére s hozzon létre egy kis állandó társaságot, mely e czélra vállalkozik. Meg lehet ezt kisérteni minden, még a legkisebb községben is.Alakultak nálunk mindenféle egyletek ; bízzunk abban, hogy a nevelés szent czéljának előmozdítására is fognak ilyenek alakulni, csak legyen ember, aki buzgalommal, úgyszeretettel a dolog élére áll, s nem nyugszik addig, míg czélját, habár kezdetben csak szerény mértékben is el nem éri. Csak a kezdet nehéz. Majd ha a nép az iskola fontosságáról átalánosan meggyőződik, akkor ezt legelső érdekének is fogja tekinteni s a nagyobb áldozatot sem fogja sokallani e czélra, mert tudni fogja, hogy ez hoz gyermekeinek leggazdagabb kamatokat. K.1. A szemléltető oktatás módszere. Egy franczia tanfelügyelő ezeket írja : Felügyelői körutam folyamában gyakran voltam egy szomorító körülmény tanúja ; a tanítók buzgalma csaknem mindenhol megfelel feladatuk nagyságának ; ők a szó teljes értelmében kimerülnek erőlködéseikben. És mégis az általuk elért gyakorlati eredmények fájdalom, épen nem