Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869

1869-01-14 / 2. szám

Buda-Pest, 11. évfolyam, 2. szám, 1869. január 14. NÉPTANÍTÓK LAPJA. HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép­iskolák számára. Kiadja a vallás- és kö­zoktatásü­g­yi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó hivatal van Bu­dán a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. minisztériumnál az or­szágházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt : 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizzi, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 frttal , fél évre 1 frt 50 krra. A legalsó osztályokban lehetőleg a leg­régibb a legtapasztaltabb tartóknak kellene tanítaniok. Szinte lehetetlennek tartjuk most mindazon dolgokat, mik régebben a tanításra nézve történ­tek. A tanítást — értem a népiskolai tanítást­—va­lami mellékes és olyan foglalkozásnak hitték, melyhez minden ember f ért, a ki véletlenül egy könyvet forgatott s talán pár sort le tudott irni. Nem volt ritkaság hazánkban, hogy a városi utolsó írnok hivatalból egyszersmind a legalsó elemi osztály tanítója volt, ez járuléka volt írnoki hivatalának. A haladás szelleme ma már más nézetek szá­mára hódítja a tért. Mióta egyes tudósok a neve­lés-tanítást önálló külön tudománynyá emelték, azóta mindig átalánosabbá válik azon meggyőző­dés, hogy a neveléstanítás époly önálló szak­mány, mint a gyógyászat, jogászat, mérnökség stb., s hogy amannak csak tűrhető betöltésére is épúgy sajátlag kell készülni, mint ezen utóbbi szakmányokra. Valamint mosolygunk azon, ha valaki gyógyítani akarna anélkül, hogy a gyó­gyászatot tanulta volna, épúgy mosolyognunk kellene azon, ha valaki tanító akarna lenni a­nél­kül, hogy e hivatásra tüzetesen készült volna. A neveléstanítás nehéz hivatás, melynek méltó betöltésére hajlam, tehetség, rávalóság, legala­posabb készültség s föláldozó ügybuzgalom kí­vántatik. Vannak azonban ma is egyének, a­kik külö­nösen azt hiszik, hogy a kezdőket, a kicsinyeket bárki is taníthatja, mert ehhez nem kell nagy tu­domány. Ezek szerfölött csalódnak. Mióta a ne­veléstudomány a kezdő tanításra kellő gondját fordítja, azóta minden szakférfiú beismeri, hogy épen e kezdő tanítás sokkal nehezebb, sokkal bo­nyolódottabb és sokkal több emberismeretet igé­nyel, mint a felsőbb. Akkor nem volt nehéz tanítani, mikor a tanító az először iskolába jövőknek megmutatta egy pálczával a fali táblán az á­béc­ét, azután karban utánmondatta a gyermekekkel s ezt folytatta egész éven keresztül, míg végre nagy nehezen csakugyan meg is ismerték a tanulók a betűket ; ekkor meg elkezdettek szótagolni s végre he­begve olvasni ismét éveken át a nélkül, hogy más valami lényeges ezen egyhangú és gépies taní­tásba változatosságot hozott volna. Ma nem csak a szorosan vett anyagi tanítás módszere roppant nagy haladást ten, hanem a neveléstudomány ezen kívül szigorú követelmény­kép azon elvet is fölállította, hogy különösen kez­detben az alaki képzésre kell fő gondot fordítani, fejleszteni, erősíteni és biztosokká tenni kell az értékeket, mert ezek a külső megismerés eszkö­zei, fejleszteni kell a belső tehetségeket, melyek az öntudatos, a lelki megismerésre vezetnek ; te­kintettel kell lenni folytonosan a gyermeknek összes életmozzanataira, s valamennyit öszhang­zóan kell fejleszteni. Ezen feladat egész óriási súlyjával lép előtérbe a kezdő tanulók irányá­ban, mert itt egyrészt a gyermekek szelleme még föltöretlen talaj, másrészt itt kell az alapot meg­vetni , és ha az alap rész, a folytatás sikere is koc­kára van téve. Ugyanazért ily nagy feladat teljesítésére csak megpróbált, tapasztalt, higgadt tanítók vannak hivatva, s igy a legalsó osztá­lyokban mindig az ily tanítóknak kellene taní­taniok. Minden kezdet nehéz, nehéz az első oktatás is. Ennek azon sikere, melyet az ujabb neveléstudo­mány kitűz, oly sok körülménytől föltételeztetik, melyeket mind fölismerni s okszerűen fölhasz­nálni kell, mert különben fáradságunk m­eghiusul. Az oktatás, nevezetesen az elemi oktatás sikeré­nek eszközei legnagyobbrészt a tapasztalásból merítvek és a külső körülményektől , a gyermek természetétől, hajlamaitól, családi viszonyaitól, a Minden a szerkesztő­ vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez kül­dendő.

Next