Néptanítók lapja 4. évfolyam, 1871

1871-02-23 / 08. szám

Pest-Buda, II. évfolyam­. 8. sflám. 1871. február 2. NÉPTANÍTÓK LAPJA. KKRCXH­H­ETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép­iskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásü­g­yi Hl. kir. miniszterium. A szerkesztőségi és kiadó hivatal van Bu­dán a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. minisztériumnál az or­szágházban. A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője díj nélkül kaphatja következő feltételek alatt: 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanítók előfizethetnek . Egy évre 3 írttal, fél évre 1 írt 50 krral. Minden a szerkesztő vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez kül­dendő. Hivatalos rész: Császárné és királyné Ő Felsége a sátor­aljaújhelyi nőegyletnek, egy leánynevelde és kisdedóvó-intézet alapíthatására kétszáz (200) forintot méltóztatott legkegyelmeseb­ben adományozni. Értesítés: A modorn állami tanitóképezdében f. évi márcz. 28 és 29-kén népiskolai tanitóképességi vizsgálat (102. §.) fog tartatni. Ezen vizsgálatra jelentkezők kellőleg felszerelt folyamodványaikat f. évi márczius 20-ig alálirt­hoz nyújtsák be. Pozsony, febr. 14-én 1871. B­a­r­t­a­­ Rezső, tanfelügyelő. Nemhivatalos rész. Hogyan tehetünk szert önálló paedago­gikai irodalomra ? A legnagyobb örömmel registráljuk, va­lahányszor új neveléstani mű jelenik meg a magyar könyvpiac­on. Tudományban elma­radásunk mellett kettős fontosságú ránk nézve neveléstani irodalmunk meggazdago­dása , mert csak a paedagogikai ta­nulmány és irodalom kiváló ápo­lása és terjedése által lehetséges az elmaradottabb nemzeteknek az előbbreha­ladottakat utolérni. Ily meggyőződés mellett hajlandók va­gyunk a gyengébb műveket is nyájasan és biztatólag fogadni, mert bizony még ez idő szerint távolról sincs okunk arra, hogy a kevésbé kitűnő vagy gyakorlott írókat visz­szariasszuk. De annak daczára nem fogunk mindent jóvá hagyni, mit ez vagy amaz nyújt; s bár mennyire érzékenyek is rendesen mivelői a keletkező félben levő irodalmaknak, a minő mig ez idő szerint kétség kivü­l a mi tudo­mányos s főleg szorosabb értelemben vett paedagogikai irodalmunk, s bár­mennyire szeressék is azok egyéni ügyeiket merész fordulattal a haza és nemzet, sőt az egész emberiség ügye gyanánt feltüntetni, e lap kötelességének tartja rászólását fejezni ki az iránt, a­mit helyeslendőnek nem ismer­het el. így van egy oly pontja neveléstani iro­dalmunk mozzanataiban, mely ellen nem tehetjük, hogy fel ne szólaljunk. Ez neve­léstani íróink azon általános hajlama: nagy fába vágni fejszéjüket! Kiküld a kormány egy fiatal embert, hogy szerezzen részletes tapasztalatokat a tanítási gyakor­lat körében, s íme a fiatal tudós nem tagad­hatja meg magától azon dicsőséget, hogy 8

Next