Néptanítók lapja 6. évfolyam, 1873

1873-10-23 / 43. szám

Budapest, VI. évfolyam, 43. szám, 1873. október 23. NÉPTANÍTÓK LAPJA. HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép­iskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és • A „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója Minden a szerkesztő kiadó-hivatal van Bu- és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek vagy kiadói hivatalt dán a vallás- és köz-­­ alatt : 1-ér, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér­­ , „ , oktatásügyi m. kir. , hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. 1­­ 0­02 meny a minisztériumnál az Nem népiskolai tanitók előfizethetnek , szerkesztőséghez országházban.­­ Egy évre 3 frttal, fél évre 1 frt 50 krral. küldendők. Hivatalos rész. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter , báró P­u­t­h­o­n Ferencznek egy felső százbereki pusztai birtokán, a törvény­követelményének mindenben megfelelő is­kola felállításáért, úgy tanítójának kedvező javadalmazásban való részesítéséért, dicsérő elismerését nyilvánította. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter a dévai állami tanítóképezde igaz­gató­tanácsába rendes tagul Lehmann Róbert ügyvédet s az igazgatótanács ed­digi póttagját, póttagul Sándor Miklós megyei aljegyzőt nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter a gazdasági szakosztálylyal egy­bekapcsolt,­sepsi-szt-györgyi felső-népisko­lához Molnár Áron ottani ev. reform, al­gymnasiumi tanárt a mennyiségtani tár­gyak , szám- és mértan, könyvvitel és ter­mészettan tanítójává egyelőre ideiglenes minőségben nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter a hosszufalusi ipari szakosztály­lyal megtoldott állami felső-népiskolához Bede Dániel s.­szt-györgyi gymnasz­köz­i tanítót a mennyiségtani tárgyak : szám­mértan, könyvvitel és természettan tanító­jává nevezte ki, és ugyan azt a tornászat tanításával bizta meg. Nemhivatalos rész. Ismét a felnőttek oktatásáról. Itt a komor ősz, — jön a tél. Földmű­ves népünk beszorul a házba. Egyetlen hely, hol szellemiekkel foglalkozhat — a templom. Ki itt sem talál lelki táplálé­kot : egy más templomba ül, de mélyen már idegen istennek áldoz, a szőlőfürtös Babhusnak. . . Mert a léleknek is kell táp­lálék, ép ugy mint a testnek, — a szegény embernek is ép ugy, mint az urnák. Ez a természet örök törvénye. — Az urak szín­házba járnak, cassinókba, egyletekbe és országgyűlésre; vagy pedig belémerülnek a hírlapok, gyönyörködtető, érdekfeszítő regények olvasásába. . . Ez az ő lelki táp­lálékuk. . . A szegény nép cassinója — a korcsma, színháza : a medvemutogató s a ringelspiel, — olvasmánya : a komáro­mi kalendárium, mely mindig legpon­tosabban megmondja az időjárást, — vagy valami ponyvairodalmi rémséges história — és a Csizió az álmos könyvvel egyetemben. . . Ha volna falun is oly hely, hol össze­gyűlhetnének, valami okos szót hallhatna-43

Next