Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884
1884-11-08 / 81. szám
XVI. évfolyam 81. szám.§##§- Budapest, 1884. november 8. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadjáya vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapotminden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép-és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. "^SQ A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA : Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomásu 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fizetendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy haszibu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház utcza 13) czimezendő. Iskolai élet. Az iskola bizony nem Eldorádó többé, sőt a kisdedóvó sem czukrös kása-hegy, ugy megrendszabályoztunk mindent, hogy ma holnap ismét"*igaz lesz a Locke-féle nézet, s előnyt kell adnunk a magánnevelésnek a nyilvános felett. De hát A §§-ok esnek az okai ? Nem lesz az, valljuk be őszintén, hogy bennünk, tanítókban kevés az élet, megtaplósodtunk s ha nem űzünk is mesterséget, mint elődeink, mesterséget csinálunk magából a tanítói hivatásból. Mai napság legfontosabb taneszköz a csengetyű, melynek legalább kimenőte pontosan engedelmeskedünk. A gyermek jön s megy, de az iskolában töltött időkről kedves emlékei aligha maradnak. Én nem mondom, hogy ez valaha máskép volt, s a régi jó idők ízléstelen felhordásával semmi kedvem vádolni a mostaniakat. Egyszerűen megjegyzem, hogy az egyoldalú értelmi művelés rideggé teszi az élet tavaszát, a gyermeki kort. Annyira az értelem befolyása alatt áll egész iskolaügyünk, hogy még a képzés érzelmi mozzanatai is csupa léleknélküli formák közt mozognak. Ugyan lehetne-e frisebb vért önteni az erekbe, lehetne-e melegebbé, üdébbé tenni az iskolai életet ? Az iskola, az apró emberek társadalma, egy kis liliputi ország, melyben a tanító viszi Gulliver szerepét; ugyan nem volna-e jó, ha a tanitó éppen mint Gulliver, vagy a Józsika Bájvirág ja lassanként gyermek lenne a gyermekek közt s az éltető szeretet melegével „rózsákkal hintené be nyirfa-vesszők helyett az iskolát*. Sok eszköz van a kezünkben falunag-y mint városon. Ilyen eszközök először is a játékok. A 735 régiek közügygyé tették a játékot s az angol iskoláknál a játékban való ügyesség egyforma fontosságú a tanítási tárgyakban nyert kitűnő osztályzattal. Mennyi szép társas játékunk el kivált a falusi gyermekvilágban! Bizony ezeket jó lenne nevelési szempontból értékesítni. Kár, hogy az összegyűjtésükkel még mindig késünk. Ily eszközök továbbá a kirándulások s esetleg a hosszasabb utazások. Ma úgy áll a szemléltetés ügye, hogy az iskolai gyűjteményekkel jóravaló tanító csak akkor elégszik meg, ha fizikai akadályok gátolják, hogy amit szemléltetni akar, ott keresse, ahol az él, növekszik, működik stb. Ma már nem a képmást, hanem az élő természetet óhajtjuk látni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha Mohamed megy a hegyhez, mert a hegy nem megy. De a földrajz, történelem stb. sok esetben épp oly szemléltetést kíván, mint a természeti tudományok. És a népélet, a falu, város stb. ismét csak úgy szemlélhetők, ha növendékeinkkel kirándulunk, vagy utazunk. Az iskolai élet emelésére szolgál még a közös munka. Kisebb helyeken a kertben, nagyobb helyeken a munkateremben. Ugyan miért ne lehetne ily munkaterem p. o. a pesti iskoláknál? S miért ne lehetne az ily teremben a papírragasztó, vagy agyag, vagy másnemű munkákkal kellemes, közös foglalkozásban tölteni egy pár órát? Más eszközök lehetnének még a közös ájtatosságok. Egy szép gyermeki imádság, egy szívhez szóló együttes ének, azt hiszem kedves lenne a gyermekek előtt. Az angol mintára behozott ker. vasárnapi iskolák legalább ezt bizonyítják. Az ünnepélyességek is ide tartoznak. Nagy nemzeti tettek emléknapjai, Ő felsége a király személyéhez fűződő ünnepnapok stb. Ezek mind alkalmak lehetnének arra, hogy a szív is