Néptanítók lapja 41. évfolyam, 1908
1908-01-02 / 1. szám
A NÉPTANÍTÓK LAPJA. 1. SZÁM: megvalósították az együttes nevelést, de nem hozta meg náluk mindenben a várt eredményt. A gyakorlat — mint annyiszor történik — rácáfolt az elméletre. Kemény a leghivatottabb tényezők szavaival igazolja ez állítást. Mi még megtoldjuk azzal az észrevétellel is, hogy azok a fajok, melyeknél már megvan az együttes tanítás, a higgadtabb s későbben fejlődő germán népcsaládhoz tartoznak. Mielőtt mi behoznánk ez újítást, föltétlenül jelentős szerepet kell játszania a kérdés mérlegelésénél annak is, hogy a mi fajunk hevesebb vérű és hamarabb érik, mint a germán és az angolszász. Különben könnyen úgy járhatunk, hogy visszakívánjuk a régi állapotot, amint visszakívánják sokan Amerikában, Angliában, Svéd- és Németországban. E kérdésben ne vezettessük magunkat rajongóktól ! Ne engedjük szépen hangzó frázisoktól befolyásoltatni magunkat ! Hisz mindkét tábor a tekintélyek mondásainak egész sorára hivatkozik. Akik ellenzik az együttes tanítást, szeretnek a porosz kultuszminiszter szavaira hivatkozni, aki károsnak tartja a fiúk és leányok együttes tanítását abban az országban, ahol nagy küzdelmek árán meghonosították. A közös tanítás hívei nem hagyják fölhasználatlanul Jean Paulnak következő mondását: „Nem vállalok felelősséget oly iskolának erkölcsiségéért, amelyben csak fiúk ülnek, de olyanért sem, amelyben csak leányok vannak, de föltétlenül kezeskedem azért, hogy olyan iskolákban, melyben mindkettőjüket együttesen tanítják, semmi erkölcstelen dolog elő nem fordul." Szeretnék nagyon, ha a tudós állítását az élet igazolná. Krafft-Ebingnek, a híres professzornak következő mondása is szokott szerepelni a vitákban: „A két nemnek rideg elszigetelése a társadalomban szintén veszéllyel jár ; az elkülönítés fokozza az egyesülésnek vágyát. Erkölcsös leányokkal való érintkezés nem az érzékiséget kelti föl, hanem nemesebb érzéseket." Erre vonatkozólag csak azt kérdezzük, hogy ki biztosítja az iskolát azok ellen a romlott fiúk ellen, kikben az érzékiség ébred föl bizony, annál inkább, mert nemesebb érzésekre nincs hajlandóságuk. És ki biztosítja az iskolát arról, hogy csak erkölcsös leányok fognak bele járni. Ismétlem tehát, hogy teljesen téves úton járunk, ha a problémát elméletileg akarjuk megoldani, mert itt csak a kísérlet segíthet. Még a külföldi példák után sem indulhatunk, mert a mi viszonyaink számtalan olyan ismert és ismeretlen tényezőt rejthetnek magukban, melyekre világosságot csak az élet vet. Ellenségei leszünk tehát az együttes tanítás behozatalának mindaddig, míg a kísérlet, a gyakorlat, az élet meg nem győzött bennünket arról, hogy a mi viszonyaink között a serdülő korban veszedelem nélkül is alkalmazható. Anyák iskolája, írta : Lakatos Lajos. Aranyos szép gyermekkor ! Ki nem gondolna még akkor is igaz boldogsággal ifjúságának e rózsás napjaira, amidőn már élte delén van. A családi boldogságnak nincsen párja a földön s legdrágább kincsünk: gyermekeink. Épen azért a legmélyebb és legkínosabb sebek is csak azok lehetnek, melyek gyermekeink által élnek bennünket. S képzelhető-e szívszaggatóbb valami szülőkre, mint beteg, csenevész gyermekek leírása? Pedig statisztikai hivatalunknak hónapról hónapra való kimutatása a halálozásokról egy-egy gyászos elégia, mely a nemzet közegészségügyének deficitjét siratja száraz számkönnyekben. Más országban is ott jár a halál az élet közepette és szedi zsákmányát az istenadta emberkincsből , de ott csak vendég, nálunk pedig mintha itthon volna. Tekintsük csak az óriásmérvű csecsemővészt. Magyarországon az összes újszülötteknek legalább 25%-a pusztul el már első életévében. És nagyobb részük nem is ragályos betegségek folytán, hanem rossz táplálás miatt. Különben is lassan szaporodó népességünk részére tehát minden negyedik születés kárba vész. Sokkal nagyobb szám ez, mint amennyit a tüdővész elragad és majdnem a legnagyobb arányszám az egész kontinensen. Németország 23°/o-ot veszít, Olaszország 20%-ot, Franciaország 1776-ot, Anglia 15°/o-ot, Svédország 13°/o-ot, Norvégia csak 10Vo-ot. Legföljebb Oroszországban rosszabbak a viszonyok mint nálunk. A fővárosban és nagyobb vidéki városokban, különösen a munkáscsaládokban 30 — 35°/o-ra is tehető a csecsemők halálozási aránya. E szomorú állapot megszüntetésére a „ Magyarországi Űőegyesületek Szövetsége " elhatározta, hogy téli munkásságát az anyaság védelme és biztosítása eszméjének szentelt ismertető előadásokkal kezdi meg a propagandát, melynek folytatása egyfelől vitatkozó eszmecsere az érdeklődőkkel, másfelől az érdekelt hatóságok, testületek és intézmények bevonásával tartandó szaktanácskozmány, melynek célja a közeljövőben gyakorlatilag megvalósíthatóknak a megállapítása. Fölötte dicsérni való a „Nőegyletek Szövetségé"-nek elhatározása, mert az orvosi tudománynak, népoktatásnak és a társadalomnak együttesen nincsen nemesebb missziója, mint fegyverkezés arra a nagy munkára, amit poétikus szívek bimbó védelemnek hívnak. A gyermekek halálozási aránya a kultúra s a tudomány tökéletesedésével kétségbeejtő arányban növekedik. Kivált a csecsemőkorban egyremásra hervadnak el a fejletlen embervilágok