Néptanítók lapja 43. évfolyam, 1910

1910-07-17 / 1. szám

1. SZÁM. NÉPTANÍTÓK LAPJA. 3 megtörténtéről a tanító (igazgató) az iskolai gondnokság, az iskolaszék, az iparos-, kereskedő­tanonc-iskolai bizottság útján a megkereső hatóságot a megkeresés vételétől számítandó 15 napon belül értesíti. E szabályok figyelmen kívül hagyása az 1907. évi XXVI. t.-cikk 14. §-ának 1. f), illetve 1907. évi XXVII. t.-cikk 22. §-ának 1. i) pont­jába, a felső nép- és polgári iskolai tanítóknál pedig az 1876. évi XXVIII. t.-cikk 7. §-ába ütköző fegyelmi vétséget állapítja meg. Azt­ a tankötelest, akit megfenyítés végett ,az iskolai helyi hatóságnak adtak át, az 18­38. évi XXXVIII. t.-cikk 1. §-a alapján nyilvános iskolába járásra kell kötelezni, kivéve, ha a szülő, vagy a gyám az 1868. évi XXXVIII. t.-cikknek 6. §-ában biztosított jogára hivatko­zással ragaszkodik a tankötelesnek házi vagy magánintézeti tanításához. Ezekről a tanköte­lesekről a tanító szigorúan bizalmas följegyzést készít, feltüntetve a kiszabott iskolai fenyítés végrehajtásán­a hatását is. A bíróság vagy más hatóság megkeresésére alkalmazott iskolai fenyí­téket vagy a most említett följegyzéseket a nö­vendék bizonyítványában feltüntetni nem szabad. II. A Bn. rendelkezései értelmében az erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy züllésnek indult , gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben az erkölcsi megmentés és a nevelés szempontjait kell érvényre emelni, hogy az ily gyermekekben és fiatalkorúakban rejlő társadalmi veszély más­keletkezésében elfojtassék és az abból eredhető társadalmi baj megelőztessék. Minthogy ezen a téren a bíróságok és a rendőri hatóságok magukban kellő eredménye­ket elérni már csak azért sem képesek, mert számukra csak akkor nyílik alkalom a fiatal­korúval foglalkozásra, amikor már valamely büntetendő cselekmény elkövetése a nagyobb­fokú erkölcsi veszélyt bizonyítja és minthogy a Bn. 15. és 16. §-ában az iskolai fenyítéknek, mint a gyermek és a fiatalkorú erkölcsi meg­mentése érdekében fontos intézkedésnek meg­állapításával maga a törvény reá utal arra, hogy az érintett célt előmozdítani az iskolai hatóságoknak is kötelessége , ennélfogva az iskolai hatóságoknak és a tanítóknak törvény­szabta és nemes hivatásukból eredő feladata közreműködni abban, hogy a környezetükben erkölcsi romlás veszélyének kitett, vagy züllés­nek indult gyermekek és fiatalkorúak a becsü­letes, munkás társadalom javára megmentessenek. Különösen a tanítónak van legtöbb alkalma növendékei erkölcsi állapotának és fejlődésének megfigyelésére, mert azoknak magaviseletét és­­életviszonyait nemcsak az iskolában, hanem lehetőség szerint az iskolán kívül is figyelemmel kell kísérnie s szükség esetében a tanulók szü­leivel közvetlenül is kell érintkeznie, és így ő még idejekorán észreveheti a veszélyt, amely növendékének erkölcsi fejlődését fenyegeti. Az ily veszély a legkülönbözőbb tünetekben jelentkezhetik s legszembeszökőbb alakjában a tiltott cselekményekre hajló vagy erre felhasz­nált, iskolakerülő, vagy alkoholista növendékek­nél, a prostituált kisleánynál, a testi sértés nyomait magán hordó (mártír), testi munkával túlterhelt, testileg degenerált vagy egyébként abnormális gyermeknél nyilvánul meg. A különböző alakban jelentkező veszély okai számtalan tényezőre vezethetők ugyan vissza, de legtöbbnyire a környezet az, amelyből a gyermek vagy a fiatalkorú erkölcsi fejlődésére legkárosabb befolyások eredhetnek. Mihelyt tehát a veszély tünete jelentkezik, elsősorban a környezetet kell megvizsgálni, amelyben a ve­szélyeztetett gyermek vagy fiatalkorú él. Itt különösen szem előtt kell tartani a kö­vetkezőket : a) Ha a szülők önhibájukon kívül, például betegség vagy foglalkozás hiánya miatt időle­gesen nyomorognak, és ebből folyólag nem teljesíthetik nevelési és felügyeleti kötelességei­ket, ilyenkor a szülők helyzetén kell megfelelően segíteni, hogy gyermekük erkölcsi fejlődése is biztosítva legyen. b) Ha a szülők állandó anyagi zavarokkal küzdenek, mert állandó nagy aránytalanság áll fenn a jövedelmük és eltartásra szoruló család­juk között, vagy ha épen maga a családfen­tartó nyomorék, gyógyíthatatlan beteg, eltűnt, vagy részeges stb., ily esetben már esetleg szükség lehet a gyermek vagy a fiatalkorú ér­dekében külön intézkedésre is. c) Nagy mértékben veszélyes a gyermek vagy fiatalkorú fejlődésére a környezet akkor, ha a szülők vagy a gyám nevelési kötelessé­geiket elhanyagolják és a gyermekeket kész­akarva teszik ki züllés veszélyének (pl. a gyer­meket gazdaságilag kiaknázzák, velük erejüket meghaladó munkát végeztetnek, éjjeli helyisé­geikben foglalkoztatják, prostituáltaik, környeze­tében engedik élni stb.), ha a szülők visszaélése odáig fokozódik, hogy a gyermeken büntetendő cselekményeket követnek el (a gyermektől az étkezést bűnös célzattal elvonják, rajta súlyos testi sértéseket ejtenek, vagy erkölcstelen me­rényleteket követnek el rajtuk, őket koldulásra, lopásra, orgazdaságra vagy más büntetendő cselekményekben való közreműködésre szorítják, leánygyermeket prostituálnak.) Az a) alatti esetekben forduljon a tanító (igazgató) közvetlenül valamely helyi vagy or­szágos jótékonysági egyesülethez, hogy ez a 1*

Next