Néptanítók lapja 54. évfolyam, 1921
1921-01-20 / 1-3. szám
a szeretet munkája, írta Lenkei Pál r. ké t kántortanító, ipariak, igazgató, Szeghalom. A világháború igen sok mozia,anatfi és az azt követő két országégés fényesen rámutatott Magyarország társadalmának egy igen súlyos hibájára. A történelem tanúsága serint a honfoglaló gyorságot állami életének lényt , és homályos, dicsőséges és gyásszal "tett szakaszain nyomon kísérte a pártoskodás. Ez az el nem távolítottó csatlósává szegődött tulajdonság Isasankint a nemzet rákfenéje lett s évezredes múltjának sok-soksötét foltja ettől származtatja eredetét, mert ez ott rágódott a nemzet testén-lelkiín, jó-és balsorsban «hű»-nek mutatkozott és sajnos nem pártolt el tőle. A pártoskodás, széthúzás és nemtörődömség volt a szülőanyja újabb társadalmunk súlyos hibájának is. Hiányzott belőle: a szeittel ! Egymás segítése, a gyöngébb felkarolása és támogatása, az elesettek felepulása, a tehetségesek őszinte felismerése és istápo-1ása, részvét a nyomorúságban levők és sorssujtottak iránt . . . stb. a gyakorlati életben ismeretlen erények s csupán az erkölcstan 41 tel kívánt jámbor óhajtások voltak, így volt a?, egyeseknél. De a társadalom sem volt jobb ! Az egyes társadalmi osztályok között éles érdekellentétek merültek fel. Avagy ki állíthatja, hogy pl. a nagybirtokos érdekei a kisbirtokoséival, vagy mind a kettőé a tisztviselő- és munkásosztályéival megegyeztek volna? ! Az önzél lett úrrá mindenütt. Ennek fattyúhajtásai: s ím elégedetlenség és kenyéririgység beférkőztek a lelkekbe s ott ugyan nem hagytak valami épületes eredményrt hátra. A legnagyobb baj ott rejlett, hogy : a nép hivatott vezetői tisztelet a kevés kivétel ? Deki nem foglalkoztak idejében a néppel. Később réeg az volt a hiba, hogy nagyon is sokat és különféle irányban próbálkoztak vele foglalkozni. (A forradalmak idején.) A kommunizmus bukása után új mederben kell ennek a munkának haladéktalanul megindulnia. Ez azonban most kissé nehezen fog menni. Ha még nem volt módjában a társadalmi téren működő tanítónak megismerni a tövises, gyomos pályát, melyet — ha faluja népét boldogítani akarja meg kell futnia s természetesen előbb megtisztítania, úgy most megismeri. A népből hiányzik a megértés s ennek ikertestvére: a bizalom. Szerintem a tanító társadalmi munkájának legnagyobb kerékkötője a tudatlanság s az ennek nyomában járó bizalmatlanság. Némelyes ellenzésre még a legkedvezőbb esetben is talál, de ez csak az emberi jellem különféleképpen kialakulásának tudható be. Hiszen a nagyravágyás, irigység is hosszú minden történelmi kornak jellemző vonásai. Ezek az uralgó főérzelmek s ha már magukban is utálatosak, mit szóljunk kinövéseikhez ?! Az igazi, lelkes, hazája sorsát és népe boldogulását szívén viselő magyar néptanító meg tud s meg akar küzdeni ezekkel a nehézségekkel. Ha valaha volt szükség a magyar tanító őszinte munkájára, most százszorosan van. Megtépett hazánk esdve tekint felénk, siessünk segítségére! Eredményteljes munkánkban vezéreljen a mindent megértő szeretet! A szeretet jegyében meginduló népmentő auokánk kivitelét és módszerét illetőlg a következőkben óhajtok egyet-m mást elmondani. I. Általános rész. (A tikért biztosító körülmények.) 1. Kihtmln munkájára van szükség ? Mindenkiére, akiönzetlen munkájával szolgálhatna , hazájánek. Kötelesebni megtemnó kérdés az, hogy tulajdonképpen kiknek a kömisűködésére számíthattank ? Brámilhatunk a közpályák minden ágazatában működő köztisztviselők, de különösen a tanítók, jegyzők és apajok munkájára, kik a falusi néppel közvetlenül érintkeznek s kikben «néje is megbízik. A nép a kaputos ember irányéban bizalmatlanul viseltetik. Nem ügy azonban ajkkal szem-iben, akik gyermekeivel, vagy közvetlen dolgaival s » lelki ügyeivel foglalkoznak. Ők hivatottak megállapítani, hogy milyen szellemi s anyagi szükségletek kielégítéséről kell adott helyen » időben gondoskodni, ismerik « átérzik a nyomorúságot, mely népünket rojtja s igyekeznek a bajokon tőlük telhetőleg segíteni. 5*. hrnsisch meg önmagunkat! Ha valamely munkánál szükség van a helyes és biztos vismeretre, úgy a társadalmi téren működőknél ez a kívánalom elengedhetetlen. Bármilyen akcióba is fog valaki, mindenekelőtt tudnia kell, hogy lesz-e elég ereje, kitartása és tudása a munka sikeres elvégzéséhez.. A féligvégzett munkával többet ért, mint használ. A nép máskor nem bízik benne. Ha kudarcot vall, ez mások előtt visszariasztó példa gyanánt szolgálhat. Ismernie kell minden esetben a teljes munkaprogrammot, a felmerülhető nehézségekkel jó előreszámtalan s azok leküzdésére alkalmas eszközöket keressen. A helyes önismeretre csak kitartó, nehéz munka árán juthatunk. Az ember önmagával szemben elfogult, azért tehetségeinek megállapításánál szigorúan és tárgyilagosan kell ítélnie s az elvégzendő munkát az általa vagy mások által már elvégzettel összehasonlítania. Jó a dolgot néhány bizalmasával megbeszélni , jóindulatú megjegyzéseiket fontolóra venni. 3. Ismrjük meg a népet ! A népmentés munkájában közreműködőnek ismernie kell működésének helyét (helyi földrajz s helyi viszonyok, különös állapotok stb.), kis társadalmának a múltját, szokásait, erényeit, hibáit, különös tehetségeit, tájszólását, sajátságos szólásmódjait, a szomszéd falvakkal s városokkal való viszonyát s azok egymásra való kölcsönhatását, foglalkozzunk vele abban az irányban is, hogy érdeklődünk, váljon földmívelése, állattenyésztése sikerül-e ? Mik lehetnek a sikert előmozdító vagy gátló különös okok? Ne legyünk érzéketlenek, ha valami csapás ériA nép táj szólásának ismerete hasznos, mert azok használatival bizalmasabb viszonyba lépünk vele, sajátságos szólásmódjai alkalmazásával jobban megértetjük a dolgot. Ha múltját ismerjük, abból sok példát hozhatunk fel okulására és ügyünk támogatására. •5 .Ismertessük meg a népet önnönmagával! Amint szükséges a társadalmi téren való működésnél a közreműködő önismerete, épúgy elengedhetetlen és a sikert nagy mértékben biztosító követelmény az is, hogy a nép ismerje meg önmagát. Alkalmas módon tárjuk fel előtte történelmét, múltját, ismertessük meg vele a nemzet alkotmányát, sajátságos t itok I.apja 1—3. száma.