Néptanítók lapja 54. évfolyam, 1921

1921-01-20 / 1-3. szám

a szeretet munkája, írta Lenkei Pál r. ké t kántortanító, ipariak, igazgató, Szeghalom. A világháború igen sok mozia,anatfi és az azt követő két országégés fényesen rámutatott Magyar­ország társadalmának egy igen súlyos hib­ájá­ra. A történelem tanúsága serint a honfoglaló gyorságot állami életének lényt ,­ és homályos, dicső­séges és gyásszal "tett szakaszain nyomon kísérte a pártoskodá­s. Ez az el nem távolít­ottó c­satlósává szegődött tulajdonság Isasankint a­ nemzet rákfenéje lett s évezredes múltjának sok-sok­­sötét foltja ettől származtatja eredetét, mert ez ott rágódott a nem­zet testén-lelkiín, jó-és balsorsban «hű»-nek mutat­kozott és sajnos­­ nem pártolt el tőle. A pár­toskodás, széthúzás és nemtörődömség volt a szülő­anyja újabb társadalmunk súlyos hibájának is. Hiány­zott­ belőle: a szeittel ! Egymás segítése, a gyön­gébb felkarolása és támogatása­, az elesettek fel­epu­­lása, a tehetségesek őszinte felismerése és istápo-1á­sa, részvét a nyomorúságban levők és sorssujtot­tak iránt . . . stb. a gyakorlati életben ismeretlen erények s csupán az erkölcstan 41 tel kívánt jám­bor óhajtások voltak, így volt a?, egyeseknél. De a társadalom sem volt jobb ! Az egyes társa­dalmi osztályok között éles érdekellentétek merül­tek fel. Avagy ki állíthatja, hogy pl. a nagybirtokos érdekei a kisbirtokoséival, vagy mind a­­ kettőé a tisztviselő- és munkásosztályéival megegyeztek volna? ! Az önzél lett úrrá mindenütt. Ennek fattyúhajtásai: s ím elégedetlenség és kenyéririgység beférkőztek a lelkekbe s ott ugyan nem hagytak valami épületes­­ eredményrt hátra. A legnagyobb baj ott rejlett, hogy : a nép hivatott vezetői tisztelet a kevés kivétel­ ? Dek­i nem foglalkoztak idejében a néppel. Később réeg az volt a hiba, hogy nagyon is sokat és külön­fé­le irányban próbálkoztak vele foglalkozni. (A forra­dalm­ak idején.) A kommunizmus bukása után új mederben kell­­ ennek a munkának haladéktalanul megindulnia. Ez azonban most­ kissé nehezen fog menni. Ha még nem volt módjában a társadalmi téren működő tanítónak megismerni a tövises, gyomos pályát, melyet — ha faluja népét boldogítani akarja meg kell futnia s természetesen előbb megtisztítania, úgy most megismeri. A népből hiányzik a meg­értés s ennek ikertestvére: a bizalom. Szerintem a tanító társadalmi munkájának legnagyobb kerék­kötője a tudatlanság s az ennek nyomában járó bizalmatlanság. Némelyes ellenzésre még a leg­kedvezőbb esetben is talál, de ez csak az emberi jellem különféleképpen­ kialakulásának tudható be. Hiszen a nagyravágyás, irigység is hosszú minden történelmi kornak jellemző vonásai. Ezek az uralgó főérzelmek s ha már magukban is utálatosak, mit szóljunk kinövéseikhez ?! Az igazi, lelkes, hazája sorsát és népe boldogulá­sát szívén viselő magyar néptanító meg tud s meg akar küzdeni ezekkel a nehézségekkel. Ha valaha volt szükség a magyar tanító őszinte munkájára, most százszorosan van. Megtépett hazánk esdve tekint felénk, siessünk segítségére! Eredményteljes munkánkban vezéreljen a mindent megértő szeretet! A szeretet jegyében­ meginduló népm­entő auo­­­kánk kivitelét és m­ódszerét illetőlg a következők­ben óhajtok egyet-m mást elmondani. I. Általános rész. (A tikért biztosító körülmények.) 1. Kihtml­n munkájára van szükség ? Min­denkiére, aki­­önzetlen munkájával szolgálhatna , hazájánek. Kötelesebni megtemnó kérdés az, hog­y tulajdonképpen kiknek a kömisű­ködésére számít­h­attank­ ? Brámilhatunk a közpályák minden ágazatá­ban mű­ködő köztisztviselők, de különösen a taní­­­tók, jegyzők és a­pajok munkájára, kik a falusi néppel közvetlenül érintkeznek s kikben «­néje is megbízik. A nép a kaputos ember irányéban bizal­matlanul viseltetik. Nem ügy azonban ajkkal szem-iben, akik gyermekeivel, vagy közvetlen dolgaival s » lelki ügyeivel foglalkoznak. Ők hivatottak meg­állapítani, hogy milyen szellemi s anyagi szükségle­­­tek kielégítéséről kell adott helyen » időben gon­doskodni, ismerik « átérzik a nyomorúságot, mely népünket rojtja s igyekeznek a bajokon tőlük tel­hetőleg segíteni. 5*. hrnsisch m­eg önmagunkat! Ha valamely munkánál szükség van a helyes és biztos vis­m­e­retre, úgy a társadalmi téren működőknél ez a kívánalom elengedhetetlen. Bármilyen akcióba is fog valaki, mindenekelőtt tudnia kell, hogy lesz-e elég ereje, kitartása és tudása a munka sikeres el­végzéséhez.. A féligvégzett munkával többet ért, mint használ. A nép máskor nem bízik benne. Ha kudar­cot vall, ez mások előtt visszariasztó példa gya­nánt szolgálhat. Ismernie kell minden esetben a teljes munkaprogrammot, a felmerülhető nehézsé­gekkel jó előre­számtalan s azok leküzdésére al­kalmas eszközöket kere­ssen. A helyes önismeretre csak kitartó, nehéz munka árán juthatunk. Az ember önmagával szemben el­fogult, azért tehetségeinek megállapításánál szigo­rúan és tárgyilagosan kell ítélnie s az elvégzendő munkát az általa vagy mások által már elvégzettel összehasonlítania. Jó a dolgot néhány bizalmasával megbeszélni , jóindulatú megjegyzéseiket fontolóra venni. 3. Ism­rjük meg a népet ! A népmentés munkájá­ban közremű­ködőnek ismernie kell működésének helyét (helyi földrajz s helyi viszonyok, különös állapotok stb.), kis társadalmának a múltját, szoká­sait, erényeit, hibáit, különös tehetségeit, tájszólását, sajátságos szólásmódjait, a szomszéd falvakkal s váro­sokkal való viszonyát s azok egymásra való köl­csönhatását, foglalkozzunk vele abban az irányban is, hogy érdeklődünk, váljon földmívelése, állat­tenyésztése sikerül-e ? Mik lehetnek a sikert elő­mozdító vagy gátló különös okok? Ne legyünk érzé­ketlenek, ha valami csapás ériA nép táj szólásá­nak ismerete hasznos, mert azok használatival bi­zalmasabb viszonyba lépünk vele, sajátságos szólás­módjai alkalmazásával jobban megértetjük a dol­got. Ha múltját ismerjük, abból sok példát hozha­tunk fel okulására és­ ügyünk támogatására. •5 .Ismertessük meg a népet önnönmagával! Amint szükséges a társadalmi téren való működésnél a közreműködő önismerete, épúgy elengedhetetlen és a sikert nagy mértékben biztosító követelmény az is, hogy a nép ismerje meg önmagát. Alkalmas módon tárjuk fel előtte történelmét, múltját, ismer­tessük meg vele a nemzet alkotmányát, sajátságos t­ itok I.apja 1—3. száma.

Next