Néptanítók lapja 64. évfolyam, 1931
1931-02-15 / 4. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA 27 ((),, ÉVFOLYAM 5. SZÁM.) Ányos Pál, Verseghy Ferenc, Virág Benedek. Azóta csak Lengyelországban találjuk meg a pálosokat. Az író szerint a rend eltörlése mindenkori hazafias működésének következménye lett s ugyanez az oka, hogy a helyreállítása érdekében megindított mozgalom is sikertelen volt. Feltámasztásuk érdekében jelenleg is folyik a küzdelem. Egy régi jóslat szerint hazánk sorsa a pálosok életéhez van kötve; a jövő talán mindkettő felvirradtát meghozza ... A kis műnek mindenesetre az az egyik törekvése, hogy ez a hazafias magyar rend újra elfoglalja régi helyét hitéletünkben. A Magyar Asszony februári száma finom, művészi rajzú borítékban, eleven, gazdag, változatos tartalommal jelent meg, melyből kiemeljük József Ferenc kir. herceg Tormay Cécilének ajánlott „Tilalomfa" c. versét, Gramantik Margitnak gróf Rhédey Claudinéről, az angol királyné magyar származású nagyanyjáról írt rendkívül érdekes cikkét, a tihanyi Biológiai Intézet új, megkapó ismertetését. Részletesen beszámol a lap a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége XI. közgyűléséről, a magyar asszonyok hatalmas, öntudatos, egyedülálló munkájáról. Varga Ferenc: Hős fiúk c. műkedvelői előadásra alkalmas színdarabját hozza, továbbá az elszakított területek magyarságának életéről tár elénk változatos képeket. Szabó Mária: Kérdés, feleletek rovatának első tanulságos közleményét s értékes háziipari cikkét, a konyharovat pedig gróf Ráday Gedeonné szakácskönyvének receptjeit közli. Ezenkívül foglalkozik e szám Sopronnal, egyaránt felkeltve mindazok komoly érdeklődését, kik előtt a régi város ismert, vagy ismeretlen. Sok szép és érdekes kép teszi színessé a lapot. Előfizetési ára félévre 2 pengő. Mutatványszámot díjmentesen küld a szerkesztőség, VII. Rózsa Utca 23. Az itt felsorolt és bárhol megjelent könyvek kaphatók a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Könyvesboltjában Budapest IV, Kossuth Lajos utca 18. KÜLFÖLDI IRODALOM Franz Zengner: Das Problem der Gewöhnung in der Erziehung. (A szoktatás kérdése a nevelésben.) A „Göttinger Studien zur Pädagogik" 12. füzete. (1929, 71 1.) Szoktatás és szokás a gyakorlati nevelésben távolról sem részesül abban a gondozásban, amely méltán megilleti. Hiszen, tüzetesebben szemügyre véve, egész életünk, testi, értelmi és erkölcsi nyilvánulásai szoktatáson és szokáson, azonos cselekvések ismétlésén fordul meg. Sőt maga a gyakorlati pedagógia e két tényező magasabb értelemben vett szublimálásának tekinthető, amennyiben egyik fő feladata a jó szokások megrögzítése, az egyéniség figyelembevételével. Szerzőnk művének élére Rousseau „Emile"-je 5. könyvének következő, mély belátásra valló jeligéjét illeszti: „A legtöbb szokás, amelyet elfogadtatunk, nem igazi szokás, mert a gyermekek csak kényszerűségből, tehát kedvetlenül követik és lesik az alkalmat, hogy tőlük megszabaduljanak". A bevezetésből megtudjuk, hogy a következő lapok az eddigi természettudományi felfogással szemben megkísérlik ennek a pedagógiai eszköznek szellemtudományi megokolását s noha ez az általános pedagógia keretében történik, a szerző különös súlyt vet a javító- és fogháznevelésre, ahol a probléma sürgős megoldásra vár. A négy főrész közül az első az eddigi elmélet főbb alkalmazásait ismerteti; a második a fogalom és a részletproblémák megállapításával foglalkozik (gyakorlás, kioktatás, hajlam, szabály, kényszer, idomítás és automatizmus , cirill és dresszúra); a harmadik történeti áttekintést ad a különböző elméletekről (Plato, Aristoteles, Herbart, Pestalozzi, kísérleti lélektani iskola). A 4. rész a szokásképzésnek következő három fő gyakorlati eszközét ismerteti: 1. A gyakorlás, mint az élményhez vezető hít; a cselekvés nevelő-alakító erejének felismerése igazolja a nevelő szoktatási behatását; a gyakorlás alkalom legyen az értéktapasztalás lehetőségére; a szokás megrögzítése nem áll a nevelő hatalmában (legfeljebb mechanizálása), mert a személyiségbe való befogadása a növendék szabad elhatározásától függ; ez a viszonybeli hatás a munka gyakorlásában is érvényesül. 2. A szabályzat (szabály) fontosságára a nevelésben már Goethe utalt (Wilhelm Meisters Lehrjahre); jelentősége Hegel szerint „az ennek felszabadítása önmaga alól"; a szabályzat (rendtartás) mintegy előcsarnoka a szokásnak, tehát főleg nevelőintézetekben fontos, hogy a növendékek az intézet szelleméhez pozitív értelemben helyezkedjenek el. 3. A környezet hatásának mindenki alá van vetve: ez nyomja rá bélyegét minden nevelési eljárásra; ezért szükséges, hogy a növendék beleilleszkedjék az illető közösségbe; ennek legelemibb alakjai: anya — gyermek, majd nevelő — növendék; ez a kötöttség (amelyre a pszichoanalitikusok utaltak) azonban határokat szab és veszélyeket rejt magában, azért kell azt a személyi terület- Gróf Rhédey Claudia. (Az angol királyné magyar nagyanyja.) (.4 Magyar Asszony.)