Néptanítók lapja 64. évfolyam, 1931

1931-02-15 / 4. szám

NÉPTANÍTÓK LAPJA 27 (()­,, ÉVFOLYAM 5. SZÁM.) Ányos Pál, Verseghy Ferenc, Virág Benedek. Azóta csak Lengyelországban találjuk meg a pálosokat. Az író szerint a rend eltörlése mindenkori hazafias működésének következménye lett s ugyanez az oka, hogy a helyreállí­tása érdekében megindított mozgalom is sikertelen volt. Feltámasztásuk érdekében jelenleg is folyik a küzdelem. Egy régi jóslat szerint hazánk sorsa a pálosok életéhez van kötve; a jövő talán mindkettő felvirradtát meg­hozza ... A kis műnek mindenesetre az az egyik törek­vése, hogy ez a hazafias magyar rend újra elfoglalja régi helyét hitéletünkben. A Magyar Asszony februári száma finom, mű­vészi rajzú borítékban, eleven, gazdag, változatos tarta­lommal jelent meg, melyből kiemeljük József Ferenc kir. herceg Tormay Cécilének ajánlott „Tilalomfa" c. versét, Gramantik Margitnak gróf Rhédey Claudinéről, az an­gol királyné magyar származású nagyanyjáról írt rend­kívül érdekes cikkét, a tihanyi Biológiai Intézet új, meg­kapó ismertetését. Részletesen beszámol a lap a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége XI. közgyűléséről, a ma­gyar asszonyok hatalmas, öntudatos, egyedülálló mun­kájáról. Varga Ferenc: Hős fiúk c. műkedvelői előadásra alkalmas színdarabját hozza, továbbá az elszakított te­rületek magyarságának életéről tár elénk változatos ké­peket. Szabó Mária: Kérdés, feleletek rovatának első tanulságos közleményét s értékes háziipari cikkét, a konyharovat pedig gróf Ráday Gedeonné szakácskönyvé­nek receptjeit közli. Ezenkívül foglalkozik e szám Sop­ronnal, egyaránt felkeltve mindazok komoly érdeklődését, kik előtt a régi város ismert, vagy ismeretlen. Sok szép és érdekes kép teszi színessé a lapot. Előfizetési ára fél­évre 2 pengő. Mutatványszámot díjmentesen küld a szer­kesztőség, VII. Rózsa­ Utca 23. Az itt felsorolt és bárhol megjelent könyvek kaphatók a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Könyvesboltjában Budapest IV, Kossuth Lajos­ utca 18. KÜLFÖLDI IRODALOM Franz Zengner: Das Problem der Gewöhnung in der Erziehung. (A szoktatás kérdése a neve­lésben.) A „Göttinger Studien zur Pädagogik" 12. füzete. (1929, 71 1.) Szoktatás és szokás a gyakorlati nevelésben távolról sem részesül abban a gondozásban, amely méltán megilleti. Hiszen, tüzetesebben szemügyre véve, egész életünk, testi, értelmi és erkölcsi nyilvánulásai szoktatáson és szokáson, azonos cselekvések ismétlésén fordul meg. Sőt maga a gyakorlati pedagógia e két tényező ma­gasabb értelemben vett szublimálásának tekint­hető, amennyiben egyik fő feladata a jó szoká­sok megrögzítése, az egyéniség figyelembevéte­lével. Szerzőnk művének élére Rousseau „Emile"-je 5. könyvének következő, mély belátásra valló jeligéjét illeszti: „A legtöbb szokás, amelyet el­fogadtatunk, nem igazi szokás, mert a gyerme­kek csak kényszerűségből, tehát kedvetlenül kö­vetik és lesik az alkalmat, hogy tőlük megsza­baduljanak". A bevezetésből megtudjuk, hogy a következő lapok az eddigi természettudományi felfogással szemben megkísérlik ennek a peda­gógiai eszköznek szellemtudományi megokolá­sát s noha ez az általános pedagógia keretében történik, a szerző különös súlyt vet a javító- és fogháznevelésre, ahol a probléma sürgős meg­oldásra vár. A négy főrész közül az első az ed­digi elmélet főbb alkalmazásait ismerteti; a második a fogalom és a részletproblémák meg­állapításával foglalkozik (gyakorlás, kioktatás, hajlam, szabály, kényszer, idomítás és automa­tizmus , cirill és dresszúra); a harmadik tör­téneti áttekintést ad a különböző elméletekről (Plato, Aristoteles, Herbart, Pestalozzi, kísér­leti lélektani iskola). A 4. rész a szokásképzés­nek következő három fő gyakorlati eszközét is­merteti: 1. A gyakorlás, mint az élményhez ve­zető hít; a cselekvés nevelő-alakító erejének fel­ismerése igazolja a nevelő szoktatási behatását; a gyakorlás alkalom legyen az értéktapasztalás lehetőségére; a szokás megrögzítése nem áll a nevelő hatalmában (legfeljebb mechanizálása), mert­ a személyiségbe való befogadása a növen­dék szabad elhatározásától függ; ez a viszony­beli hatás a munka gyakorlásában is érvénye­sül. 2. A szabályzat (szabály) fontosságára a nevelésben már Goethe utalt (Wilhelm Meisters Lehrjahre); jelentősége Hegel szerint „az en­nek felszabadítása önmaga alól"; a szabályzat (rendtartás) mintegy előcsarnoka a szokásnak, tehát főleg nevelőintézetekben fontos, hogy a növendékek az intézet szelleméhez pozitív érte­lemben helyezkedjenek el. 3. A környezet hatá­sának mindenki alá van vetve: ez nyomja rá bélyegét minden nevelési eljárásra; ezért szük­séges, hogy a növendék beleilleszkedjék az il­lető közösségbe; ennek legelemibb alakjai: anya — gyermek, majd nevelő — növendék; ez a kötöttség (amelyre a pszichoanalitikusok utaltak) azonban határokat szab és veszélyeket rejt magában, azért kell azt a személyi terület- Gróf Rhédey Claudia. (Az angol királyné magyar nagyanyja.) (.4 Magyar Asszony.)

Next