Néptanítók lapja 66. évfolyam, 1933
1933-09-15 / 18. szám
514 jó szolgálatot tettek a népiskoláknak, különösen pedig a cserkészeknek és a leventéknek, ahol a dalos tornaünnepélyek rendezése gyakoribb, mint a népiskolákban. Könyvükben tizenkét dalos tornajátékot, illetve gyakorlatot nyújtanak a szerzők s ezek közül a legtöbb valóban mély érzéseket hozhat felszínre mint a nézők, mint pedig az azokat végző tornászok lelkében. A gyakorlatok kiválogatása s egymásutánjának felépítése hozzáértésre vall s azok mindenütt hozzásimulnak azokhoz az érzelmekhez, amelyeket a dalok, illetve a szavalókórus-szerű részletek kifejeznek. Ezek sok helyen igazán megkapóak. Több játék ismert hazafias és lelkesítő dalra van felépítve, amit tornaórák keretében, egy kis üdülésül, is szívesen dalolnak s végzik a hozzájuk illő mozdulatokat a gyermekek. Több új és eredeti dal is van a könyvben, melyek mint irodalmi, mint pedig pedagógiai szempontból kifogástalanok. A könyvbe felvett versek dallamát külön mellékletben nyújtják a szerzők. A versek s ezek dallamának ritmusa mozgásra, cselekvésre s nemes érzelmek kifejezésére késztetőek. Hisszük, hogy a szerzők könyvét sok kortársunk sikeresen fogja használni. (Kapható a szerzőknél Bátaszéken, Tolna megye, vagy pedig Kaszás Sándor könyvkereskedésében, Szekszárdon. Ára 1.50 P.) Spengler Oszvald kultúrbölcselete, írta: Koller István. Ez az értékes tanulmány Spengler Oszvaldnak hatalmas kétkötetes könyve alapján készült. A szerző nemcsak tömören összefoglalja benne a matematikus Spengler Oszvaldnak kultúrbölcseletét, hanem azokat kritikailag is megvilágítja. Az első kérdés, amellyel Spengler s ennek alapján a szerző foglalkozik, az: „Van-e a történelemnek logikája?" A szerző Spenglert követve, az ókortól kezdve végighalad a történelem fejlődésén s megállapítja, hogy a nyugateurópai kultúrának történelmi érzéke nem általános vonás, nem rendszer, hanem kivétel. A történelmi érzék itt sem volt meg mindig, hanem csak a mi lelkünk olyan, amely történeti magyarázatot is kíván. A másik kérdés, amellyel Spengler alapján a szerző foglalkozik, az, hogy helyes-e a történelemnek ó-, közép- és újkorra való felosztásának módja? Erre vonatkozóan azt az eredményt olvassuk ebben a könyvben, hogy ez a felosztás önkényes, mert ezer év múlva már nem lesz ilyenforma a megoszlás. Hogy ezt a felfogást Spengler igazolja, végigvezet az egyes népek kultúrájának és civilizációjának egész történetén, miközben sajátságos felfogással találkozunk, melyeket a szerző éleslogikáját kritikája követ. Jó szolgálatot tett a szerző azzal, hogy ily tömören s világosan foglalt össze s ismertet meg bennünket egy igen érdekes kultúrbölcseleti kérdéssel. (A tizenötoldalas füzet megrendelhető a Rötling—Romwalter-nyomdában, Sopron.) „Két kis vadóc" és „Erdőlakók", „Rolf". Írta és több száz rajzzal ellátta: Ernest Thompsoon Seton. (A Magyar Cserkészszövetség megbízásából kiadta a Franklin-Társulat, Budapest.) A magyar könyvpiacon a közelmúltban megjelent két könyvet Amerika egyik legnagyobb természetkutatója, utazója, állatrajongója, az amerikai cserkészet első főcserkésze írta. Ernest Thompson Seton már akkor eszményképe volt minden amerikai cserkésznek, mert évtizedeken át évről-évre hónapokig élt az indián törzsekkel és csodálatos képeket, történeteket hozott tőlük. Kiváló festőművész is és különösen életrajzai duzzadnak az életerőtől. Mint előszavában mondja, célja megéreztetni azokat a befolyásokat, amelyek körülbelül száz évvel ezelőtt hatottak az amerikai ifjúságra és belőlük előbb jó polgárokat, majd a veszély óráiban hősöket nevelt. Történeteinek másik célja, hogy az igazi indiánt állítja az ifjúság elé a jóról és rosszról vallott valódi felfogásával, hogy átadja a világnak a rézbőrű életének valódi hagyományát és tanulságát, hogy tolmácsolja tiszta és egyszerű vallásosságát, nagyszerűen hősies életét, szembenézését a halállal, a kevés birtoklása felett érzett megelégedett boldogságát. A szerző elbeszéléseiben nem él a skalpolás, a kínoszlop megkopott történeteinek elmondásával, amely történetek egyébként jórészt a mondák világába tartoznak, hanem az erdő, a szabadban élés, a táborozás igazi belső szépségeit, tanulságait fedi fel olyan érdekességgel, amely majdnem lehetetlenné teszi az olvasás abbahagyását. Valószínűnek tartjuk, hogy ezek az elbeszélések rövidesen meghódítják a magyar ifjúságot is s legkedvesebb olvasmányai közé fognak tartozni. Gartner Károly: „A sipotei golgotha." Komjáti Gyula eredeti rajzaival. A világégés magyar mártírjai emlékének szenteli Gartner Károly megdöbbentően érdekes könyvét. Nem azoknak a mártíroknak emlékét örökíti meg, akik halálmegvető bátorsággal verekedtek magyarságukért s fegyverrel kezükben érte utól őket a dicső halál, hanem azokét az igazi szerencsétlenekét, akik fogságba jutva, védtelenül ki voltak szolgáltatva a nemtelen bosszúnak, balkáni kegyetlenségnek. A sipotei foglyok gyászos sorsát, pusztulásuk szomorú történetét olvasva, talán ökölbe szorul a kezünk s mégsem a bosszúra gondolunk. Az a meggyőződésünk válik még szilárdabbá, hogy milyen toronymagasan áll a magyar lovagiasság, becsületérzés és emberszeretet némely szomszéd népeké felett, az a hitünk erősödik meg, hogy a rajtunk elkövetett felháborító igazságtalanságok, az ártatlan vértanuk ezrei legbiztosabb záloga az elkövetkező magyar hajnalhasadásnak. A kiállításban is ízléses könyv megrendelhető a szerzőnél Budapesten, X., Pongrác út 17. Bolti ára 4 pengő, amelyből tanárok és tanítók negyven százalék engedményt kapnak. NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 66. ÉVF.