Népújság, 1966 (9. évfolyam, 1-49. szám)

1966-01-15 / 1. szám

RÖVID INTERJÚ JOŽE VIDIČE­L, A KSZ LENDVAI KÖZSÉGI VEZETŐSÉGÉNEK TITKÁRÁVAL A KSZ alapszervezetek értekezleteinek eredményeiről Mely problémákról esett leg­több szó az alapszervezetek é­­vi értekezletein? Tekintet nélkül, hogy milyen területen működik az alapszer­vezet, nyugodtan állíthatjuk, hogy az értekezleteken jelen volt a gazdasági reform han­gulata, és hogy a viták is erre irányultak. A munkaszerveze­tekben hangsúlyozottabban esett szó az elosztásról és a személyi jövedelmek emelésé­ről, s a bővített újratermelés­ről. Ezzel kapcsolatban jellem­ző, hogy a munkaszervezetek nem annyira számítanak ide­gen forrásból, bankokból ere­dő eszközökre. Az értekezlete­ken felértékelték a gazdasá­gi reform megvalósításában elért eddigi ereményeket is. Egyes munkaszervezetek a re­form feltételeihez való hozzá­­illeszkedésükben integrációs kapcsolatokra törekednek, mint például a Nafta, míg a Mechanika az együttműködés szorosabb formáit keresi ha­sonló munkaszervezetekben. Más munkaszervezetek ilyes­mire nem is gondolnak. A föld­művesszövetkezetekben az ér­tekezleteken többek között megállapították, hogy 6 százalé­kos morzsával további fennál­lásuk kétséges, mert nincsen lehetőségük akkumulációra, saját eszközeiből pedig nem tudnak eleget tenni a felada­toknak. Az iskolákban lévő alapszervezetek a kultur-köz­­művelődési tevékenység pénze­léséről vitakoztak, és maga­sabb társadalmi-községi eszkö­zöket követeltek, habár a kom­munisták nem tagadják, hogy a kollektívákon belül is van­nak tartalékok. A falusi illet­ve terepi alapszervezetek in­kább elvleg vitattak meg e­­gyes kérdéseket más társadal­mi-politikai szervezetek és a helyi önigazgatás tárgyköréből. Élénkült-e a gazdasági re­form után a KSZ-tagok igye­kezete s miben mutatkozik meg ez? Elöljáróban meg kell monda­nom, hogy az igyekezet felér­tékelésében segítségünkre len­ne a KSZ-tagok szerepéről ké­szített elemzés, tekintet nélkül, hogy a tagok hol vannak al­kalmazásban és milyen szer­vezetekben tevékenykednek. Ilyen elemzés még ebben az évben szeretnénk készíteni. Magukon az értekezleteken az önigazgatás rendszerének erő­sítése és a KSZ nagyobb esz­mei befolyása mellett foglaltak állást a kommunisták. A je­lenségek arra mutatnak, hogy éppen az eszmei nívó, s ezzel együtt természetesen az eszmei befolyás is, egyes munkaszer­vezetekben, különösen pedig az alapszervezetekben, elmarad a szükségletek mögött, ami az is jelenti, hogy csak egynéhány KSZ-tag tevékeny. Az igyeke­zet egyébként abban is meg­mutatkozik, hogy a KSZ-tagok fölismreték a kiképzés szüksé­gességét azzal a kívánsággal, hogy a jelenben és a jövőben is megbirkózhassanak az aka­dályokkal. Itt-ot még mindig jelen van a kifelé irányuló kritizálás, s gyakran megfeled­keznek a belső viszonyokról, ami elsősorban is javítaná a munkaszervezet helyzetét. Meg­állapíthatjuk, hogy nagy vo­nalakban a KSZ-tagok és az alapszervezetek törekvései he­lyes irányba terelődnek, mert az önigazgató szervek erősítése mellett szállnak síkra. Az értekezleteken elhang­zott viták arra utalnak, hogy bizonyos formalizmus áll fenn a fegyelmi eljárásokban. Az é­­vi értekezleteken hangsúlyt fektettek-e erre a kérdésre? Az értekezleteken bírálták ugyan, de nem szenteltek kü­lön figyelmet ennek a kérdés­nek, mert úgy számították, hogy az elkövetkező értekezlete­ken tűznék ezt napirendre. Meg kell mondanom azonban, hogy a fegyelmi eljárások lebonyolí­tása lehet, hogy valóban el volt hanyagolva. A jelek szerint megfeledkeztünk a nevelő ha­tású fegyelmezésről, és csakis a kizárással éltünk, sokszor minden előzetes megrovás nél­kül. A KSZ-tagokkal való be­szélgetés alapján az embernek az az érzése támad, hogy jo­got nyert az a vélemény, ha bírálok, elbocsáthatnak vagy áthelyezhetnek. Mondani sem kell, hogy ez nem kommunis­tákhoz méltó gondolkodás, és hogy az ilyen né­zet ellen állást kell foglalni, habár nem tagadjuk, hogy ilyen nézetek vannak. Röviden: e téren nagyobb következetes­ség és több őszinteség szüksé­ges a párttagok között. Az el­múlt évben községünkben 6 személyt kizártak, s közülük csak egy részesült előzetes meg rovásba. Ez tehát igazolja az előbbi állítást, hogy elhanya­goltuk a nevelő célú fegyelme­zést. Hogyan értékeli az idei ér­tekezleteket, s vajon beváltot­ták-e a hozzájuk fűzött re­ményeket? Helyenként az értekezletek nem voltak konkrétak, mi több, elvi álláspontok taglalá­sába fulladtak, másutt viszont, különösen azokban az alapszer­vezetekben, ahol a tagság szá­ma kevés, bizonyos kishitűség­gel tekintenek munkájukra. Lényeges pedig az, hogy majd­nem minden egyes alapszerve­zetnek helyes orientációja van, mert hangsúlyozták az aktivitás fokozásának, a tagok társadal­mi-politikai kiképzésének és az önigazgatási szervek erősítésé­nek szükségességét. Az új ve­zetőségeknek további munká­jukban azokra a határozatok­ra kell támaszkodniok, amelye­ket az értekezleteken elfogad­tak, és záros határidőn belül meg kell hozniuk munkaprog­ramjukat egy-egy rövidebb idő­szakra. Az értekezlet határoza­tait tekintve, külön pedig az elhangzott vita alapján elmond­hatjuk, hogy az értekezletek eredményesek voltak, mert meghatározták az irányvona­lat a további munkához. *.*­*,• Jože Vidič SIKERES VADÁSZIDÉNY A muravidéki vadászszövet­ség területén a külföldi va­dászok a folyó vadászidény­­ben 185 ezer, 1266 nyulat és 170 különféle más vadat ej­tet­tek. Ez az eredmény 42 száza­lékkal nagyobb mint az előző idényben. A vadászturizmus mérlege ennek alapján 45 mil­lió devizadinárt tesz ki. TANÁCSKOZÁS AZ IDÉNYMUNKÁRÓL A Murska Sobota-i munka­közvetítő hivatal hétfőn ta­nácskozást tart idénymunká­saink külföldi munkavállalá­sáról. A tanácskozáson részt vesznek a sobotai, a lendvai és a radgona község képvise­lői. Gyakorlati munkán a diákok a téli szünidőben A téli iskolai szünidőben a lendvai első számú iskola nyolcvan diákja gyakorlati munkán vesz részt a lendvai vállalatokban és üzemekben. Az ilyen gyakorlati munka a múltban szép eredményeket hozott a diákok pályaválasz­tásának szempontjából. A szün­idő alatt a gyerekek naplót vezetnek munkájukról, s az iskolában működő pályavá­lasztási bizottság figyelemmel kíséri munkájukat. A lendvai vállalatok ezidáig nagy meg­értést tanúsítottak a diákok ilyenfajta pályaválasztási ak­ciója iránt. A gyakorlati mun­ka január 24-től 28-ig tart. IFJÚSÁGI TANÁCSKOZÁS G. PETROVCIN Szerdán este Gornji Petrov­cin megbeszélést tartottak a petrovci körzet ifjúsági szer­vezeteinek elnökei és titkárai az ifjúsági szervezet községi vezetőségével. Ugyanaznap es­te hal évein rendkívüli ifjúsá­gi gyűlést tartottak, amelyen a helybeli szervezet további munkájáról tárgyaltak. KW A fenti képet a szerbiai Aleksinac városkában, ottan is a Hadseregotthon termében, a Jugoszláv Néphadsereg napján, december 22-én ünnepélyes keretek között leplezték le, s amelyet Franc Mesarič, akadémiai festőművész katonaidejének letöltése alatt festett. A freskót száraz vakolatra festette, s az ottani közönség körében nagy tetszést váltott ki. A festőművész egyébként a sobotai Tartományi Múzeum restaurátora, s több közis­mert muravidéki középkori freskóról készített művészi másolatot. A MURAVIDÉKI FÖLDMŰVESEK NAPTÁRÁT LAPOZVA.. Naptár és almanach egy könyvben Az alábbi írásunkban a muravidéki, földművesek legújabb naptáráról szeretnénk elmondani egy-két szót. Naptárról írni, bármilyen formában, manapság már furcsának tűnhet, de egyben arra is utal, hogy nem éppen mindennapi, közönséges naptárról van szó. A muravidéki földművesek amikor rövid és műfajilag fa­naptára (a sobotai Pomurska založba kiadása) mint könyv­­különlegesség vagy rendkívü­li szórakoztató és nélkülözhe­tetlen kézikönyv nem jelent különösebb értéket, mégis év­­rő­l évre bizonyos fokú vára­kozással számolhat a muravi­déki magyar olvasóközönség körében. Ebben a könyvben foglaljuk össze évről évre az itt élő lakosság kulturális, gazdasági és társadalmi életé­nek fontosabb jelenségeit, s itt jut kifejezésre a legna­gyobb mértékben az itt élő magyar ajkú lakosság írásbe­li kultúrája és felkészültsége. Ilyen szempontból a 66-os naptár minden előzőt fölül­múl. Már csak azért is, mert a legszélesebbkörűen és leg­nagyobb számban szerepelte­ti a két község területén élő kultúr és társadalmi munká­sok véleményeit, írását, cik­két. Az írások közül elsősor­ban is megemlítenénk Szabó József mérnök összefoglalóját a lendvai község gazdasági helyzetéről, melyben objektív megítélés alapján és adatok­kal alátámasztott érvekkel bepillantást kapunk a lend­vai község távlataiba. Varga Sándor úgynevezett forrás­munkával járult hozzá a nap­tár anyagához, nevezetesen Lendva 1918-as történetéből mond el egy epizódot, egysze­rű és tömör stílusban. Ez az írás érdeklődést kelthet min­den naptárolvasóban, de ezen túl arra is mutat, hogy a tör­ténelmi anyag feldolgozásá­ban és publikálásában még sok minden tennivaló van. Fe­hér József a kétnyelvű iskolák­ról írt összefoglalót. Röviden vázolta az ilyenfajta oktatás gondolatának felvetődését, kezdeményezését és valóravá­­lását. Dragosics István agro­­nómus szakcikkében a szőlők újjátelepítéséről és a szőlészet korszerű módszereiről ir. A továbbiakban Szabó Ferenc tájékoztató és összefoglaló í­­rását olvashatjuk a lendvai népkönyvtár tevékenységéről. Varga Terézia a gyermekne­velésről, illetve a kétnyelvű óvodahálózatról közöl írást, Molnár István a muravidéki falvak visszafejlődésére céloz, tán a szociologizáló írásnak megfelelő cikkében felteszi a kérdést, hogy miért vannak fiatalság nélkül a muravidéki falvak. Az irodalmi részben Vlay Lajos, Szúnyog Sándor és Szerai Pál verseit és pró­zai írásait olvashatjuk. Ez je­lentené a muravidéki naptár magyarul íródott szövegré­szét. Azért találjuk fontosnak megjegyezni és kiemelni ezt a tény, mert ezidáig egyetlen naptárban sem, és más kiad­ványban sem találhattunk en­nyi írást a muravidéki magyar értelmiségiek tollából. A szerkesztő körültekintő munkája nyomán a naptár­ban helyet kapott számos köz­érdekű írás is, amelyek a nap­tárak elmaradhatatlan és egy­ben nélkülözhetetlen velejá­rói és olvasmányossága. Cik­ket olvashatunk a mezőgaz­dasági termelésről az új gaz­dasági feltételek mellett, a búzafajtákról, az új erdőgaz­dálkodási törvényről, a lend­vai műszaki iskolaközpont­ról, a domonkosfai óvodáról, a sobotai Tanulmányi Könyvtár­ról, Pandur Lajcsi festőmű­vész munkásságáról, továbbá a gyermeknevelésről és a gyermekhalandóságról, gya­korlati tanácsok találhatunk a kelengyevásárlásról, az ide­gen­forgalom megszervezésé­ről és lehetőségeiről faluhe­lyen stb. A szövegrész bevezetőjeként dr. Anton Vratuša a ljublja­­nában megtartott és az Egye­sült Nemzetek Szervezete ke­retében, a kisebbségekről szer­vezett szemináriumról közöl összefoglaló írást, melyben u­­tal a magyar nemzeti kisebb­ség helyzetére Jugoszláviában. Az irodalmi részben magyar és szlovén írók prózáját és verseit találhatjuk meg a már fent említett muravidéki toll­­forgatók mellett. A muravidéki földművesek idei naptára meghatározott kiadói és szerkesztői elvről tesz tanúságot. Hű tükörképe egy jellegzetes vidék, s ben­ne egy nemzetiség kultur- és társadalmi életének. Gondos munkára vall az is, hogy az idén illetve az elmúlt évben rendes időben, tehát még de­cember megjelent, a kiadót dicséri pedig az, hogy megje­lenése után röviddel már majdnem mind el is kelt. K. est tartott a munkástanács a sobotai kórházban A múlt hét végén ülésre hívták össze a Murska Sobo­ta-i általános kórház munkás­­tanácsát. Az ülésen a reflek­­ció és az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatása állott az érdeklődés középpontjá­ban. A munkástanács tagjai az igazgató újraválasztásáról tárgyalva többek között fog­lalkoztak a kórház statútumá­val és az alapszabályzatnak a reflekcióra vonatkozó részé­vel is. A vitán olyan vélemény alakult ki, hogy felül kell vizs­gálni az intézmény statútu­mát és mindent meg kell ten­ni annak érdekében, hogy az újraválasztást a kitűzött idő­pontban végre tudják hajta­ni. Ez annál is inkább fontos, mert a többi munkaszervezet­hez hasonlóan az általános kórházban is aránylag kevés idő áll az önigazgatási szer­vek, azaz a munkaközösség rendelkezésére. Mint ismere­tes, az önigazgatási szervek­nek 1966 január 16-ig pályáza­tot kell kiírniuk az igazgatói állás betöltésére, április 16-ig viszont végre kell hajtani a reflekciót is. A munkástanács ülésén vé­gül többek között a reform életbeléptetése után megho­zott intézkedések, határoza­tok végrehajtásáról tárgyal­tak, különös tekintettel a beil­leszkedés kérdéseire és a bel­ső tartalékok feltárására. JÓL SZERVEZETT GYERMEKVÉDELEM LENDVÁN A lendvai községben a múlt­ban sok gondot okozott a fe­lügyelet nélkül maradt gyere­kek nevelése. Azokra a­­gyere­kekre gondolunk ezúttal, akik­nek mindkét szülője külföld­re megy idénymunkára. A lendvai községi családvédel­mi tanács adatai szerint 210 ilyen gyermek van a község területén, meg kell jegyez­nünk azonban, hogy ezekről a gyerekekről szüleik minden egyes esetben gondoskodnak. Addig ugyanis nem kapják meg a kiutazási engedélyt, míg nem biztosítottak gyer­mekeiknek megfelelő gyámot. Marija Tompa, a családvédel­mi tanács nevében elmondot­ta, hogy mivel a szülők Ausz­triában is megkapják gyerme­keik után a pótlékot, tekintet nélkül vagyoni helyzetükre, rendszeresen hazaküldik ezt a pénzt, s így a gyermekek sem­miben sem szenvednek hiányt. M. SREDIŠČEN JÁRTAK A LENDVAI DIÁKOK A múlt év végén megtartot­ták a lendvai és a središčei nyolcosztályos iskolák diákjai­nak hagyományos sporttalál­kozóját. A találkozót ezúttal Mursko Središčen tartották meg, ahol a lendvai diákokat meleg fogadtatásban és ven­dégszeretetben részesítették. A diákok sakkban és asztali­­teniszben mérték össze erejü­ket, és mindkét sportágban a A SOBOTAI GIMNAZISTÁK SIKERES ELŐADÁSA Megboldogult Christopher Bean A sobotai gimnazisták kultúrtevékenysége időről időre a­­lábbhagy, annál kellemesebb meglepetésben részesülnek azon­ban a kultúrálét figyelői egy-egy sikeresebb előadásuk alkal­mával. Legutóbb a MEGBOLDOGULT CHRISTOPHER BEAN című vígjátékot adták elő. A darab szerzője, Sidny Howard amerikai színműíró, előttünk mindezidáig ismeretlen volt, a színdarab után azonban elmondhatjuk, hogy jól ért a mester­­ ségéhez. A darab tartalma és mon­danivalója röviden a követke­ző: a címben szereplő Chris­topher Bean művészi tehetség­gel megáldott festő, tehetsé­gét azonban semmibe sem veszik. Maga a festő meg sem jelenik a színen, mert a da­rab már úgy kezdődik, hogy meghalt. A festő egykori is­merősét, Milton Haggett vi­déki orvost egymás után os­tromolják a műkritikusok és a képkereskedők, de olyan fur­fangos módon, hogy nem ad­ják az orvos tudtára micsoda horribilis összegeket érnek az elhunyt festő képei. A darab folyamán láthattuk, hogy az orvoscsaládban a festőt nem tartották valami nagy becs­ben, s festményeit jobbik e­­setben is a padlásra dobálták föl, vagy eltüzelték. Az orvos tulajdonában lévő véletlenül megmaradt három vásznat ol­csó pénzért az egyik kereske­dő kaparintotta meg, a töb­binek pedig nyoma veszett. Volt a házban egy valaki a­­zonban, aki mélységesen tisz­telte, s szerette is Christop­her Beat, és ez a személy nem más, mint Abby, a ház szol­gálója volt. Ő mindvégig meg­tartotta s összegyűjtötte az elkallódott festményeket, s a színdarab végén elő is adja őket. Amikor azonban ezektől is meg akarják fosztani őt, végül is kiderül, hogy Abby, a szolgálóleány nem más, mint a megboldogult festő tör­vényes felesége, tehát a képek is őt illetik meg. A három felvonás alatt a so­botai gimnazisták meglepően jó játékról tettek tanúságot, s ez a dicséret főként a fiú­­szereplőket illeti, míg a leá­nyok közül csak Abby, azaz Dragica Barbarič játéka ma­gaslati ki nem csak a leányok, hanem az összes szereplők já­téka közül. Találóan jó játé­kot mutatott ezenkívül Vil­jem Hakl, a képhamisító, aki föllépésével és mozgásával teljesen eleget tett az amatőr­színpad követelményeiknek. Jó volt még Ludvig Vadnal, az orvos, és Jože Perec a kép­­kereskedő szerepében. Nem­­csak hogy típusban teljesen megfeleltek a szerep által megkövetelt személynek, ha­nem meg is játszották szere­püket. A műbizáló szerepében Drago Luzar ugyancsak elég­séges alakítást nyújtott. A leányok közül Dragica Kamen­nek az idősebb leány szerepé­ben hellyel-közzel megfelelő alakítást nyújtott. A darabot Vlado Sagadin tanár rendezte, s dicséretére válik, hogy a fiatalok köré­ben, a lányszerepeket kivéve, megtalálta a megfelelő ala­nyokat. Remélhető, hogy a gimnazisták darabjukat me­gismétlik s eladják a környe­ző városok és falvak közönsé­ge előtt is. K. NÉPÚJSÁG Köszönet a diákoknak Szerkesztőségünk előfizető-gyűjtő akciója eredményes fo­gadtatásra talált olvasóink táborában. A múltban is tapasz­taltuk már, hogy a fiatalok, főként pedig a diákok lapunk leg­­hűbb olvasói és támaszai, ami ezúttal is igazolást nyert. A lendvai első számú iskola tanulói szép eredményt értek el és sok új megrendelőt nyertek a Népújság számára. Igyekezetük nem is marad éppen haszon nélkül, mert az előfizetés össze­ge után 20 százalékos részesedést kapnak, amit közös célokra fordít majd a pionírszervezet. A falusi iskolákban is hasonló eredményekről beszélhetünk, néhol a diákok, néhol pedig az előadók kezdeményezésével és támogatásával számos új meg­rendelőt toboroztak lapunknak. A Szerkesztőségünk tagjai a közeljövőben ellátogatnak egyes iskolába, s beszélgetést folytat­nak majd a felsőbb osztályos tanulóival arról, hogy az iskolá­ban történt eseményekről rendszeresen tudósítsák lapunkat.

Next