Népújság, 1971 (13. évfolyam, 1-48. szám)
1971-04-29 / 16. szám
Lassabban halad az idő Goričkon? KÖRÚTON A MURASZOMBATI KÖZSÉG MAGYARLAKTA FALVAIBAN. A TANÍTÓSÁGNAK NAGYOBB SZEREPET KELLENE VÁLLALNIA A GORICKÓI MAGYAR FALVAK TÁRSADALMI ÉLETÉBEN A muraszombati község magyarlakta falvai lakosságának életéről, társadalmi tevékenységéről ritkán hallhatunk valamit. A helyi újság is csak évente egyszer-kétszer emlékeztet bennünket arra, hogy ezen a dimbes-dombos vidéken magyar nemzetiségű lakosság is él. A mintegy 1800 magyar a jugoszláv-magyar határ közelében lévő gorickói falvakban, egymástól aránylag távol eső településeken él. Az első és az utolsó magyarlakta falu (Hodos és Szentlászló) között légvonalban is legalább húsz kilométer van. Maguk a gorickói magyarok is sokszor bírálják a lapunkat és a muraszombati rádió magyar nyelvű adásait. Azt kifogásolják, hogy a sajtó és a rádió keveset foglalkozik problémáikkal. Van azonban ennek az éremnek egy másik oldala is. Amikor néha — évenként egyszer-kétszer — találkozom Gorickón lakó magyarral, aki talán mondhatna egyet s mást az ott történtekről, rendszerint azt a választ kapom, hogy nem történt nálunk semmi említésre méltó dolog. Az újság is, a rádió is nagyon ritkán kap tudósítást, levelet ezekből a gorickói falvakból, pedig bizonyára ott is élnek írástudó emberek. Ilyenformán nem marad más hátra, mint hogy évenként néhányszor saját magunk látogassunk el egyik vagy másik faluba és ily módon próbáljunk kapcsolatot tartani az ott élő magyarokkal. Ezek a látogatások természetesen nem tölthetik ki teljesen azt az űrt, ami különösen a téli hónapokban keletkezik a tudósítások sokoldalúságában, jóllehet a téli hónapok folyamán Gorickón is pezsgőbb az élet. Ilyenkor ugyan akadozik a közúti közlekedés, a mezőgazdasági munkák azonban szünetelnek, s a falu lakóinak több idejük jut a maguk és településük gondjaival, problémáival foglalkozni. A goričkoi magyarlakta falvakat jómagam is inkább csak névről ismerem, s ezért elhatároztam, egy körutat teszek ezen a vidéken. Idejében gondoskodtam »idegenvezetőről« is, mert már előre figyelmeztettek, hogy egymagamban nehezen igazodok el az erdők között kanyargó, egymást keresztező utakon. Lendváról Dobronak felé, indultam és a kocsi vidáman szaladt az új aszfaltos után. Sajnos, nem sokáig, mert Kámaházánál vége van az aszfaltos útnak. Ezután — egészen Hódosig — makadámuton nyeltük a port. El kell azonban mondanom azt is, hogy a gorickói makadámutakat jobban karbantartják, mint a lendvai községben levőket. Dobronakot elhagyva a kebelei emelkedő már jelezte, hogy Goričko peremén járunk. Kebelét elhagyva — ahol a főutcán még aszfalton kocsikázhattunk — már látszottak valamivel nagyobb település Szentlászlónál. A szövetkezeti otthonban lévő intézmények — a helyi hivatal, a posta, a könyvtár, az üzlet , valamint a Mura fehérnemű- és kötöttéru gyár helyi kötödése mintha élénkebbé, mozgalmasabbá tennék a falu társadalmi életét is. Az üzlethelyiségben találtam rá a Déryné Színház lendvai vendégszereplésére hívó plakátra. Amikor az üzletben lévők azt látták, hogy a plakátot nézegetem mindjárt meg is jegyezték, hogy nem volt szükség rájuk, hiszen anélkül is nagy az érdeklődés a vendégszereplés iránt. Még azt is hozzátették, hogy bizony kevés helyet biztosítottak számukra a lendvaiak. (Vagy inkább a goričkoi szervező bizottság?) Pártosfalván a Szocialista Szövetség helyi szervezete is tevékeny. Legutóbbi értekezletükön úgy határoztak, hogy május 9-én ünnepséget szerveznek a népfelkelés harminc éves évfordulójának emlékére. Ezzel szemben a falu ifjúsági szervezete nem a legtevékenyebb. Elhatározták, hogy közgyűlést hívnak össze és újraválasztják a vezetőséget. Beszélgetés közben szóba került a Szocialista Szövetség muraszombati községi választmányának nemzetiségi bizottsága is. Azt a megjegyzést hallottam, hogy ebbe a testületbe Pártosfalvának és Szentlászlónak már hosszabb ideje nincs képviselete. A megjegyzés arra célzott, hogy a bizottság munkája során ez a két falu mintha hátrányos helyzetbe kerülne. Véleményem szerint nem az a fontos, hogy melyik bizottsági tag melyik faluból való hanem az, hogy a tagok hogyan képviselik a nemzetiség ügyeit. Ennek elbírálását azonban a goričkai magyarokra bízzuk. Beszélgetés közben felhívták a figyelmem a pártosfalvi várra is. Erről az épületről már többször hallottam, elindultunk hát megnézni. Rendkívül szép, festői környezetben épült ez az olasz stílusú kastély, valamikor nagyonszép lehetett, ma azonban szomorú látványt nyújt. Az épületet a XIX. század elején Madzenau nevű tulajdonosa emeltette. A feljegyzések szerint a háború előtt régi, értékes stílbútorral volt berendezve, és ugyancsak értékes fegyvergyűjtemény is volt benne. Ma azonban az épület már csaknem romhalmaz, a szobákban még itt-ott fellelhető egy-egy régi, szép bútordarab maradványa. A jelenlegi tulajdonos igen rossz gazdának látszik, hiszen az épület rendbehozása rengeteg pénzbe kerülne. Nem csak műemlék jellege miatt, hanem idegenforgalmi szempontból is azonban érdemes volna rendbehozni, s ezt Pártosfalva polgárainak kellene erélyesebben követelniük. Pártosfalva A pártosfalvi kastély épülete. NETUJSAG Szentlászló első házai. A falu előtt lévő táblán szlovén és magyar nyelvű felirat jelezte, hogy kétnyelvűségi területen járunk. A gorickói magyar falvak közül Szentlászlót ismertem a legjobban, hiszen a valamikori lendvai járáshoz tartozott. Gyakran megfordultam ebben a helységben, persze évekkel ezelőtt. Amikor újra megpillantottam, az első érzésem az volt, hogy ebben a faluban megállt az idő. Szinte semmi újat nem láttam, a régi, húsz év előtti Szentlászló képe terült elém. Az emberek, akikkel beszéltem, maguk is egy kissé borúlátóan nyilatkoztak. Nincs fiatalság a faluban — mondották. A régi iskolaépületben olyan kevés a tanuló, hogy attól tartanak, meg kell szüntetni az iskolát és a gyerekeket valamelyik más faluban kell iskoláztatni. Százhúsz év után azonban ezt nehéz volna elviselni, hiszen Szentlászlón az első iskola 1851-ben alakult. Más vélemények szerint azonban nem olyan aggasztó a helyzet Szentlászlón. A fiatalok egy része ugyan külföldön dolgozik, de ennek jó oldala is van. A faluban egyre több ház udvarán ott a traktor, meg a többi kisebb mezőgazdasági gép, amely megkönnyíti a fáradságos mezei munkát. Bizonyára Szentlászlón is tudják, hogy régi módszerrel új körülmények között nem lehet gazdálkodni. Ezek szerint tehát mégsem állt meg egészen az idő ebben a gorickói faluban. A gépek, a gépesítés, a televíziók hozzák el az új életet a faluba — mondotta egy aszszony. Még több a gyerek is mint az utóbbi években. A faluból távozva útba ejtettük a szerény, kis üzlethelyiséget is, amelynek felirata más mint a Szentlászón és a többi goričkoi magyarlakta falvakban látott felirat. Ez ugyanis az egyetlen olyan névtábla Goricko kétnyelvűségi területein, amelyen csak egy nyelven volt felirat. Úgy látszik a muraszombati Petrošnik kereskedelmi vállalatban hiánycikk a festék . .. Népviseletbe öltözött hodosi kislányok egy iskolai ünnepélyen Domonkosfa a legnagyobb magyarlakta település Goričkon, s földrajzi fekvését véve tekintetbe azt is mondhatnánk, hogy goričkoi magyarok központja. Ebben a faluban van a legtöbb tanító, óvoda és könyvtár is működik. Az iskola könytárában ezenkívül több mint 400 magyar könyv van, s tekintetbe véve a gyerekek számát, ez nem is olyan kevés. A falun keresztül folyó patakocskán még mindig forog a régi vízimalom kereke, amely azonban már csak multat őröl. Azért mondom, hogy multat, mert ebben a faluban is egyre nagyobb teret hódít a mechanizáció. Sok udvaron áll traktor, kaszálógép. Az egyik udvaron éppen akkor rakták le a kombiautóból a kaszálógépet amikor megálltunk a ház előtt. A gazdasszony el is mondta, hogy enélkül manapság már nehéz gazdálkodni, s a fiatalok könnyebben és jobban akarnak élni. Elmondta azt is, hogy lánya a rakimani mezőgazdasági iskolába most végezte el az első évet, jövőre pedig már oklevelet szerez. — Hát bizony, manapság a földművesnek többet kell tudnia mint valamikor — tette hozzá. Ebben mi is tökéletesen egyetértünk vele. Útközben arra figyeltünk fel Domonkosfán, hogy a hegyoldalba több, frissen ásott árok vezet faluba. Megkérdeztük, miben az? Vízvezeték — mondtata a gazdasszony. De nem is akármilyen. Domonkos fa ugyanis völgyben fekszik s a hegyoldalban több forrás is van. Hét-nyolc gazda összefogott, kutat ástak a hegyen. Ebből a kutból folyik a víz a domonkosfai vízvezetékbe és még szivattyú sem kell hozzá. Ilyen fajta megoldású vízvezeték talán nincs is több vidékünkön. S ha továbbra is ilyen ütemben folyik a munka, az udvarokon álló kerekes- és gémes kutak lassan már csak mint néprajzi érdekességek szerepelnek Domonkosfán. A természeti adottságokat tehát valóban nagyon ügyesen használták ki a falu polgárai. Domonkosfának azonban van még egy érdekessége is. " A hegytetőn magányosan és elárvultan áll a régi katolikus templom. A templom portálja műemlék és védelem alatt áll. Ajtói azonban zárva vannak mert évek óta már csak a turisták látogatják , ha látogatják. Hodos a legészakabban fekvő magyar falu Goričkon. A vasútállomás épületének ajtói már két éve zárva vannak. Volt is emiatt sok mérgelődés annak idején amikor a Hodos-Muraszombat vonalon megszüntették a forgalmat. Nincs többé vasút, de aszfaltos út sincs. Az egyedüli biztató körülmény ebben a helyzetben az, hogy ha az aszfaltos út Hódosig is elkészül, ennek a magyar falunak lesz a legjobb összeköttetése a községi székhellyel, Muraszombattal. Hodos és Bajánsenye között kishatárforgalmi átkelő is van. Mint elmodták, a forgalom eddig sem volt említésre méltó ezen az átjárón, a 120 dináros kötelező pénzbeváltás után pedig kérdés, lesz-e egyáltalán forgalom. Ennek a falunak is van iskolája, óvodája, könytára, kultúrterme. Az emberek azonban egyes dolgokkal elégedetlenek. A háború előtt a faluban malom, fűrésztelep is volt. Hódoson azonban tevékeny tűzoltóegylet működik. Hodoson is arra panaszkodnak az emberek, hogy a fiatalok elmennek a faluból. De akárcsak Szentlászlón meg Domonkosfán, itt is már traktorok dübörögnek az udvarokon. A Magyarországgal való kishatárforgalom bizonyára több nyüzsgést, élénkséget vinne a falu életébe amenyiben persze a határforgalom fellendítésére mindkét részről megvolna a nagyobb érdek. Ez azonban már tőlünk függ — mondották a hodosiak. Goričkoi körutam során azt is megkérdeztem az emberektől, hogy milyenek a magyarlakta falvak kapcsolatai? A legtöbb helyen azt a választ kaptam, hogy szinte elzárkózva, külön-külön éli minden falu a maga életét. Az egyik gazda még azt is megjegyezte, hogy véleménye szerint ez a jelenség csak negatívan hat a goričkai magyarok, társadalmi életére. Legalább a tanítóságnak kellene jobban összetartania, nagyobb társadalmi tevékenységet kifejtenie. Többször kellene találkozniuk ahhoz, hogy közösen tárgyalják meg a vidékre jellemző kérdéseket, s egy-egy falun belül is a tanítóságnak nagyobb részt kellene vállalnia a társadalmi és politikai élet szervezésében. Olyan megjegyzések voltak ezek, amelyekről nem ártana elgondolkozni és természetesen cselekedni is ... // A domonkosfai óvoda